Brno-i titkok és legendák – Pár óra alatt egy más világba kerül

Titokzatos földalatti „katedrális”, bosszúból elhajlított gótikus tornyocska, krokodillá szelídült sárkány, a genetika úttörőjének titka és a különleges villa asztala, ahol megszűnt egy ország. Mindezt, és még sok mást a csak pár órára fekvő csodás morva főváros, Brno kínálja a látogatóknak.

Brno-t a Monarchiában a viszonylag közeli Bécs hátsó udvarának is nevezték. Jóllehet Brünn, ahogy akkor hívták, gazdag város volt, textilgyárai miatt a „Monarchia Manchester-e” névvel is felruházták, de igazából a császárváros igényeit kiszolgáló ipari előtérként működött. Építészete is a bécsi stílust követte, csak kisebb méretekben.

A város vízellátásában azonban Brno nem tudta Bécset követni, ahová már 1864-től az Alpokból szállították vezetékeken a friss forrásvizet. A morva tartományi székvárostól azonban messzebb voltak a magas hegyek és a kis helyi folyócska, a Svratka nem tudott elegendő vizet adni a rohamosan bővülő lakosságnak.

A földalatti „katedrálisok”

Ezért nemzetközi tervpályázatot írtak ki, melyet egy brit vállalkozó, Thomas Docwry nyert meg, aki vízvezetéket épített, mely a Svratkából egy hatalmas földalatti víztározóba szállította a vizet. Az 1874-ben két éves építkezés után megnyílt hatalmas tározót a Sárga domb nevű városrész alá, a föld mélyébe vágták és ma ez Brno egyik különleges és titokzatos földalatti nevezetessége.

A kézzel gyártott vörös tűzálló téglákból épült 45×45 méteres kiterjedésű, s a hat és fél méter magas teret hatalmas oszlopok osztják meg. Az oszlopok között a tározó alját vályú alakú betonpadló borítja. Az építmény szabályossága egy végtelen, folyamatosan távolodó tér benyomását kelti, és olyan, akár egy hatalmas földalatti katedrális. Az oszlopok tetejénél, mintegy 5,5 méteres magasságban a fal színének változásánál látható, meddig ért egykor a víz.

A víztározóhoz csak egy kis bejárati aknán keresztül lehetett bejutni, amely a dombtetőn álló szerény épület északkeleti sarkában, a domb lejtőjébe ágyazott szelepkamra közelében található. Ezen a részen a töltő- és elosztószerelvények rozsdás töredékei is megmaradtak.

A folyamatosan növekvő vízigény kielégítésére a 19. század végén megépült a második földalatti víztározó is. Az 1894-ben átadott A 35 x 54 méteres, szintén 6,5 méter magas óriási szerkezetnek az elsővel ellentétben teljesen vízszintes beton aljzata van, amelyből hetven félköríves boltíves oszlop emelkedik ki, s ezek egy hordóboltozatot tartanak. Az oszlopok lépcsőzetes, csonka piramis alakú alapjai, akár a falak, égetett, de már tömegtermelésű vörös téglából készültek. A kiásott földalatti építményeket először 1,5 méter vastag földréteggel borították be, s a falakat még fél méter vastag fehér agyagréteggel szigetelték a vízszivárgás megelőzésére.

A két öregebb tározó mellé az igények kielégítésére 1916-1917-ben egy harmadikat is kivájtak az előzőek mellé. Ennek két kamrája van, melyek már monolit betonból épültek, s ezeket 87 darab négyzetes keresztmetszetű betonpillérekből álló rendszer tartja. A nagyobb, déli kamra téglalap alakú, 45 x 30 méter, az északi kamra valamivel kisebb, 35 x 30 méteres, de mindkét tartály térfogata 15 millió liter. Itt is 6 méter magas a keresztboltozatú betonmennyezet, a sík padlón pedig vízelvezető csatornákat vágtak. Mindkét tartály műszakilag nagyon jó állapotban van, és a hatalmas teret hihetetlenül hosszú visszhang tölti ki. A tározókat 1997-ig használták, s amikor kivonták őket a használatból, hamarosan szinte feledésbe merültek, hogy aztán a kétezres években újra felfedezzék őket.

Az eredeti, keskeny, létrával ellátott akna mellé 2019-ben épült a kényelmes, lifttel is ellátott bejárat és a sokáig szinte elfeledett, télen-nyáron 14 fokos földalatti termeket egy évvel később meg is nyitották a látogatók előtt. Ma a legújabb tározóban a látogatók számára lézeres fényjátékot is rendeznek, ami roppant látványos a szürreálisan izgalmas térben, amelyben amerikai sci-fi horrort is forgattak már.

A városháza legendái

Brno sok régebbi izgalmas épülettel is várja a látogatókat, melyek közül talán a legfigyelemreméltóbb az épségben megmaradt középkori városháza, amely mindjárt négy különleges legendával büszkélkedik. Az első a városháza tornyán lévő elferdült gótikus fióktoronyhoz kapcsolódik. Az 1511-ben épült furcsaság készítőjének nevét ismerjük, Anton Pilgram építőmester volt, akit a torony restaurálásával bíztak meg és előleget is ígértek neki, amit nem kapott meg. Az alkotó ezzel az ferde fióktoronnyal üzent a város vezetőinek: „Így néz ki az az ígéret, amit kaptam, és ez a jutalom az elvégzett munkámért”.

A városháza egyik átjárójának mennyezetén függ egy méretes kitömött krokodil, amihez egy másik legenda kapcsolódik. Eszerint egykor egy sárkány fenyegette a várost és senki nem tudta, hogyan lehetne fellépni ellene. Egy odavetődő mészáros azonban kitalálta, hogy egy állatbőrbe nagy mennyiségű maró meszet rakott, majd az összevarrott tetemet csaléteknek rakták ki, amit a sárkány felfalt és ebbe belepusztult. Hogy miképp lett a sárkányból krokodil, szintén rejtély, de a valósághoz jobban közelít, hogy a preparált jószágot Mátyás morva őrgróf kapta a török követtől.

A krokodil mellett egy fakerék is lóg a mennyezetről. Georg Birk lednicei bognármester állítólag fogadást kötött barátaival, hogy 12 órán belül (reggel 6-tól este 6-ig) kivág egy fát, kereket készít belőle és 45 kilométerről Brünnbe gurítja. Bár Birk megnyerte a fogadást, az akkoriak úgy gondolták, hogy ezt a lehetetlen feladatot Birk csakis úgy oldhatta meg, hogy lepaktált az ördöggel, így a bognár elveszítette a megrendelőit, és koldusként halt meg.

És ha a Városháza hátsó részét is meglátogatjuk, az itteni falon még egy érdekes kis kőfej is látható, amely szintén legenda forrása. Állítólag egy befalazott tanácsosra utal, aki állítólag azt tervezte, hogy titokban beengedi a huszita csapatokat Brünnbe 1424 júliusának egyik éjszakáján. A tervezett összeesküvésre azonban fény derült, és a tanácstagot élve befalazták, hogy sorsa figyelmeztető legyen minden összeesküvő számára.

Mendel zsenialitása

És persze, ha Brno-ról beszélünk, nem hagyható ki az az 25 éves korában pappá szentelt Ágoston-rendi szerzetes, az 1822-ben született Gregor Mendel, akinek borsókísérletei indították el a genetika tudományát. Mendel ugyanis a vár alatt lévő kolostor kertjében végezte híres kísérleteit és az itteni gyönyörű könyvtárban olvasgatott naphosszat. A kolostorban berendezett múzeumban a híres tudós életéről szóló összefoglaló mellett megtekinthetők kutatási jegyzetei, használati tárgyai, meteorológiai feljegyzései és eredeti kéziratai.

A kolostor egyik ablakában még időjárási megfigyeléseihez használt speciális műszerének hű másolata is látható. A kolostor kertjében lévő egykori üvegház helyén ma egy modern üvegépület található, ahol rendezvényeket tartanak. Mendel volt egyébként a Brno-i természettudományi társaság egyik alapítója, de tagja volt az osztrák meteorológiai társaságnak és a brno-i méhészegyletnek is (a cseh méheket keresztezni akarta más tájakról származó méhekkel), de érdekelte a fizika és a matematika is.

Az 1854-ben kezdett borsókísérleteiről 1865-ben tartott először beszámolót a helyi középiskolában. Sokat vitatkoznak arról, vajon Mendelnek csak szerencséje volt a később róla elnevezett genetikai szabályok felfedezésénél, vagy többről volt szó. Kétségkívül a szerencse is kezére játszott, de sikere a tudatos tervezés, a precíz matematikai módszerek és a kiváló növényválasztás eredménye is volt.

A korábbi kutatók azért buktak el, mert bonyolult, sok tulajdonságban eltérő növényeket vizsgáztak, miközben Mendel zsenialitása éppen az egyszerűsítésben rejlett. Jó választás volt a kerti borsó, de korának biológusaival ellentétben Mendel statisztikai és matematikai módszereket alkalmazott. Nemcsak megfigyelte a tulajdonságokat, hanem pontosan megszámolta az utódokat (28000) borsónövényt vizsgált meg), ami lehetővé tette a ma már iskolában tanított számszerű arányok felismerését. Ráadásul egyszerre mindig csak egy vagy két jól elkülöníthető, alternatív tulajdonságpárt vizsgált (pl. sima vagy ráncos mag, sárga vagy zöld szín), ahelyett, hogy a növény egészét próbálta volna egyszerre leírni. Mindenesetre Mendel ma már Brno csodája és legendája is egyszerre.

Ahol aláírták Cehszlovákia megszűnését

Végül egy másik Brno-i építészeti csoda, ami ugyan nem titokzatos legendák őrzője, de a történelem két nagyon különböző időszakának is legendás mementója. Ez pedig a Tugendhat-villa, amely letisztult vonalaival szinte belesimul a város egyik dombtetőjének zöld lankájába. Az épület Csehország első modern építészeti műemlékének számít, világviszonylatban pedig a negyedik ilyen stílusú épület, s építészettörténeti jelentősége miatt 2001 óta az UNESCO Világörökség része. Meglátogatásához általában hónapokkal előbb kell időpontot foglalni, szerencsére vendéglátóink ez esetben gondoskodtak a vezetett túráról a különleges épületben.

A hatalmas üvegfelületű épület eredetileg egy gazdag zsidó textilgyáros, Fritz Tugendhat számára épült. A funkcionalista stílusú házat Mies van der Rohe német sztárépítész alkotta, aki a kor modern építéstechnológiája által felkínált legkorszerűbb építőanyagokat és szerkezeti megoldásokat alkalmazta. Csak néhány példa: a villa födémeit acélváz hordja, a nappali padlótól plafonig érő hatalmas üvegfalakkal szinte egyesül a kerttel, s a hatalmas üvegtáblák közül minden második bravúros módon egy gombnyomásra eltűnik a padló alatt, a fotocellás ajtók pedig évtizedekkel megelőzték a korukat.

A meglehetősen letisztult vonalú, szinte egyszerűnek ható bútorokat is Mies van der Rohe tervezte, s klímaberendezést alkalmazott a fűtéshez, amely egyúttal az épület nyári hűtését is biztosította. 1929-ben kezdték meg az építkezést, s 1930 végén már be is költözhetett a család.

A telket Fritz a felesége, Gréta apjától kapta, akinek szecessziós stílusú villája (Löw-Beer villa) a hatalmas telek alsó végén, az óriási kert alsó végén helyezkedik el. A házaspár azonban nem sokáig élvezhette a csodálatos házat. Mielőtt a nácik lerohanták Csehszlovákiát, 1938-ban Svájcba menekültek, majd onnan Venezuelába emigráltak.

A villa a második világháborúban kisebb sérüléseket szenvedett. 1945 után egy ideig sportiskola működött benne, majd egy gyermekkórház rehabilitációs központja kapott benne helyet. A város 1969-ben átvette és a nyolcvanas években részben renoválták és ezután reprezentációs célokat szolgált. 2021-ben teljeskörű rekonstrukciót végeztek és mindent úgy állítottak helyre, ahogy az annak idején a Tugendhat család idejében volt.

A nappali hatalmas köralakú asztala azonban még ezt megelőzően, 1992-ben a történelem színpadának előkelő helyére került. Augusztus 26-án ennél az asztalnál írta alá Vaclav Klaus cseh és Vladimir Meciar szlovák elnök a Csehszlovákia szétválásáról, megszűnéséről szóló dokumentumot.