CIA, orosz hírszerzés, szupertorpedó – mindez Kirgizisztán

Péntektől vasárnapig tart a Régészet napja idei programja
2021-06-19
NASA: A Föld páratlan mennyiségű hőt nyel el
2021-06-19

CIA, orosz hírszerzés, szupertorpedó – mindez Kirgizisztán

Kirgizisztán a maga módján csodabogárnak számít, és nemcsak Közép Ázsiában. Hol van még egy állam a világon, amely egyidejűleg befogadott egy amerikai és egy orosz katonai támaszpontot, amelyek egymástól alig 30 kilométerre vannak? És akad-e párja a hidegháborús idők óta a történelemben egy olyan közös, oroszországi repülőgép-üzemanyag üzletnek, amelyet amerikai részről a CIA, orosz részről pedig a hírszerzés, az SzVR emberei is felügyeltek? No meg a hab a tortán: Kirgizisztánban, amely csaknem 3000 kilométerre fekszik a legközelebbi óceántól, nagy víztől, működött-működik az orosz haditengerészet egyik legfontosabb kísérleti-fejlesztőközpontja, amely a többi között a mai napig páratlan tulajdonságokkal, gyorsasággal rendelkező Skval torpedó kifejlesztésében, kipróbálásában nagy szerepet játszott?

Továbbra is áttekinthetetlen a helyzet Kirgizisztánban, ahol a hét végén parlamenti választásokat tartottak, amelyeket az ellenzék, a parlamentbe be nem jutott pártok érvénytelennek minősítettek.

A hétfői tüntetésen mintegy kétezren vettek részt, a RIA Novosztyi helyszíni jelentése szerint a rendfenntartókkal való összecsapásban több százan megsebesültek, egy ember meghalt. Kedden a központi választási bizottság érvénytelennek ismerte el a választásokat, amelyeket vasárnap, október 4-én tartottak, a szavazásra jogosultak 56,5%-a voksolt, négy párt (két kormánypárti, két centrista) jutott be az új parlamentbe.

Elemzők szerint a hét százalékos parlamenti küszöböt el nem érő kisebb pártok híveiből toborzódtak a tüntetők.

A szavazás eredményei kihirdetése után többezres tömeg lepte el Biskek, a főváros központját. Rátámadtak az ülésező parlamenti képviselőkre és kiszabadították a korrupció címén őrizetbe vett korábbi elnököt, Atambajevet. Kikapcsolták a pénzautomatákat, mondván, a korábbi, 2005-ös, 2010-es eseményekhez hasonlót várnak, amikor is a választási eredmények miatt tüntetők között lévő bűnözők kifosztották a pénzautomatákat.

Kirgizisztán a mintaállam Közép-Ázsiában

Ezelőtt tizenöt évvel Kirgizisztán a Nyugat szemében Közép Ázsia mintaállamának számított. Pénzzel kitömött amerikai, nyugat-európai NGO-k jelentek meg, hogy a kirgizeket a nyugati típusú demokratikus jövő útjára vezessék.

Az Egyesült Államok ezen az országon keresztül igyekezett megvetni a lábát Közép Ázsiában, kiszorítani onnan az oroszokat, újabban pedig a kínaiakat. Egyik sem sikerült neki.

Ahogy az Afganisztánban való amerikai, nyugati elkötelezettség fokozatosan gyengül, úgy veszti el Kirgizisztán is maradék jelentőségét Washington szemében.

A kétezres évtized a kazahokkal szoros etnikai-kulturális-történelmi-nyelvi kapcsolatban álló kirgizek számára ígéretesen indult.

Ahol Amerika és Oroszország jól megfér egymással

A főváros, Biskek nemzetközi repülőterének egy részét az amerikaiak – a kibontakozó afganisztáni nemzetközi békekikényszerítő-békefenntartó erő vezetői – a térség legfontosabb utánpótlási bázisává építették ki. Kezdetben Manas Légitámaszpontnak nevezték, majd utólag a szelídebben hangzó Manasi Tranzit Központ nevet kapta.

Az amerikai légierő patinás 376.-os Légi Utánpótlási-operatív (Expedíciós) Ezrede tartotta fenn. Ez volt a második világháborúban, majd később a vietnámi háborúban legendás hírűvé vált amerikai katonai egység hattyúdala. 2014-ben, amikor az amerikaiak kivonulása Manasból még tartott, a 376.-os ezred feloszlott.

Innen látták el üzemanyaggal a kétezres évek elején az Afganisztánban naponta több száz bevetést végre hajtott katonai csapásmérő-, szállító légiflottát, helikoptereket, vadászbombázókat.

Az üzemanyag alapvetően az Oroszországi Föderáció (OF) lepárlóiból származott.

Közös amerikai-orosz-kirgiz vállalatot állítottak fel a fogalmazásra, amelyet nem is nagyon titkoltan a CIA, és az orosz hírszerzés, az SzVR emberei ellenőriztek. Nagyon sok pénz, százdollárosokkal kitömött bőröndök cseréltek itt diszkréten gazdát – és mindebből bőségesen jutott belőle a helyieknek, a kirgiz vezetőknek is. Mondják, sohasem volt ilyen harmonikus a két szemben álló fél, az Egyesült Államok és az OF között az együttműködés, mint a kerozin- és dollárszagú manasi légibázison.

Pedig az orosz légibázis, Kant, Manastól harminc kilométerre keletre működött, működik a mai napig.

Kantról a legfrissebb hír, amely nem feltétlenül függ össze a 2020. október elején kirobbant biskeki zavargásokkal: az OF légi erejének a bázison állomásozó Su-25SzM csapásmérő harci gépei éles bombavetési gyakorlatokat, precíziós bombázást tartottak az egyik kirgizisztáni bombalőtéren. Mint a Vecsernyij Biskek című lap megjegyzi, a bázis pravoszláv papja, Alekszandr Anoskin még meg is áldotta és szentelt vízzel meg is locsolta a harci eszközöket.

Minthogy Kirgizisztán tagja az Orosz Föderáció által meghatározott katonai szövetségnek, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (angol rövidítéssel: CSTO – Nyugaton a „keleti NATO-ként” is emlegetik), Kant légibázisa ennek a szervezetnek a gyors reagálású katonai komponenséhez tartozik.

Jelenleg hivatalos források szerint itt Szu-25SzM merev szárnyú harci gépek és Mi-8MTV5-1 modernizált katonai helikopterek állomásoznak.

Feladatuk a közép-ázsiai légtér biztosítása. Emellett Kant egyre nagyobb szerepet játszik az Iszlám Állam erősödő közép-ázsiai jelenléte ellensúlyozásában.

Az iszlámisták iraki és szíriai bázisai megsemmisítésével szétáradtak, jelentős részük családostul illegálisan visszaszivárgott Közép-Ázsiába, vagy Kína Kirgizisztánnal szomszédos északnyugati, ujgurok lakta területeire.

Manas sikeres működése is hozzájárult, hogy Vlagyimir Putyin elnök jó tíz esztendeje beleegyezett: az amerikaiak, a NATO Afganisztánba irányuló utánpótlása vasúton és részben közúton az USA-ból az egyik balti kikötőbe (Klaipedába) érkező szállítóhajókról tehervonatokra átrakva, orosz területen áthaladva érje el a két fő célállomást. Ezek: Manas és az üzbég-afganisztáni határon lévő Khairatan/Termez. Manasból légi úton szállították az utánpótlást a nemzetközi koalíciós erőknek, Khairatanból pedig teherautók vitték tovább Afganisztán belsejébe a szállítmányokat.

Termezben a katonai repülőteret az Észak-Afganisztánban szolgáló német kontingens ellátására légihíd kötötte össze Németországgal.

Ezt az egy ideig német irányítás alatt álló katonai objektumot sok Afganisztánban szolgáló magyar katona is ismeri, akiket a Luftwaffe Airbus 319M katonai személy- és teherszállítógépein hoztak-vittek Afganisztánból Magyarországra és vissza.

A jó tíz éve megindult, az OF-en áthaladó NDN (Northern Distribution Network – Északi Ellátó-Szétosztó Hálózat) NATO-ellátó rendszer viszonylag rövid életű volt. Az éleződő amerikai-orosz feszültség, az afganisztáni jelenlét visszafogása végül is elsorvasztotta.

Kína kirgíz befolyása egyre nő

Kirgizisztán zűrzavaros legújabb kori történelmében Moszkva – hol nyíltabban, hol a háttérben maradva – egyfolytában fontos szerepet töltött be. Helyét most Peking igyekszik átvenni, bizonyos sikerekkel.

Amerika a 2010-es évtized közepén feladta, látszólag véglegesen kiszállt a regionális befolyás megszerzéséért folyó versenyből, amelyben maradt Moszkva és Peking.

Kirgizisztán gazdaságilag már erősen kötődik a nagy keleti szomszédhoz, a boltok, piacok, bevásárlóközpontok dugig vannak a Mennyei Birodalomból származó árucikkekkel.

Orosz haditengerészet kísérleti központja

Ma is működik a rejtélyes, hatalmas, hideg vizű, a Balatonnál 12-szer nagyobb hegyi tónál, a Isszik-kulnál az Oroszországi Föderáció haditengerészetének 954. számú kísérleti bázisa (kódneve: Ozero).

Itt fejlesztették ki 1943 óta a haditengerészet mélységi bombáit, torpedóit és víziaknáit.

Ezek mellé a hatvanas években felvették a legújabb katonai búvárfelszerelések, mélytengeri eszközök fejlesztését, kipróbálását. A kirgiz hatóságokkal kötött, a tó unikális élővilágát, tisztaságát megőrző megállapodás szerint jelenleg kizárólag elektromos meghajtású torpedókkal kísérletezhetnek, amelyeknek nincs robbanófeje és szénhidrogén alapú hajtóanyaga.

A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben, amikor itt az Isszik-kul vizeiben próbálták ki a szuper-torpedó (a VA-111-es típusjelű rakétatorpedó) első változatait, még nem voltak ilyen szigorú környezetvédelmi előírások.

A rövid (az elérhető források szerint mintegy 10-15 kilométer) hatótávolságú, de a víz alatt az óránkénti 370 kilométeres sebességet is elérő rakétatorpedó indító fokozata kémiai, szilárd hajtóanyagú rakéta. Az orr részében külön gázfejlesztő fúvókák biztosítják, hogy a több mint nyolcméteres acél szivar teljes egészében egy gázzal kitöltött üregben, kavitációban haladjon. Emiatt tud csak így felgyorsulni. Kormányozhatatlan, csak egyenes vonalban halad. A VA-111-est már a múlt század hetvenes évei végén felvették a szovjet haditengerészet fegyvertárába.

Kémek az országban

Csak akkor került a világ figyelme középpontjába a VA-111-es, amikor az amerikai haditengerészet nyugalmazott hírszerző-tisztjét, Edmond Pope-ot rajtakapták kémkedésen.

Pope az Oroszországi Föderációba üzletembernek álcázva utazott be – állítólag az USA katonai hírszerzése, a DIA megbízásából.

Edmund Pope-ot 2000-ben az orosz elhárítás emberei tetten érték. Pope tagadta, hogy kémkedett, de a bizonyítékok, a dokumentumok és az ócskavasként az országból kivinni szándékozott katonai eszközök meggyőzték a bíróságot, amely húsz évre ítélte az amerikait. A frissen hivatalba került orosz elnök, Vlagyimir Putyin 2000 decemberében megkegyelmezett neki és elengedte Pope-ot.

Az ok humanitárius: az amerikai hírszerző-tisztnek csontrákja volt.

Mint az egyik tudós, aki részt vett az Isszik-kulon a VA-111-essel végrehajtott próbán, írta:

…mintha maga Poszeidón, a tengerek istene jelent volna meg. Iszonyú süvítés, zaj, majd felbukkan a víz felszínén a hatalmas, roppant sebességgel haladó tajtéksáv, jelezve a torpedó útját.

Kitérni előle nemigen lehet, a tíz kilométert csúcssebességgel valamivel több mint másfél perc alatt teszi meg. Elsődleges célpontjai a nagy amerikai repülőgép-hordozók.

Két további szupertitkos orosz katonai létesítmény működik Kirgizisztánban.

A haditengerészet 338. számú távközlési alegysége, a Marevo és az orosz stratégiai rakétacsapatok kötelékébe tartozó szeizmikus megfigyelőállomás. A Marevo hatalmas, több száz kilométeres, extrém hosszú rádióhullámon működő antennarendszerével biztosítja az összeköttetést a harckészültségben a világóceánok mélyén úszó orosz stratégiai ballisztikusrakéta-tengeralattjárók és a parancsnokság között.

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close