Drogokkal a függőségek ellen? – elmondjuk, hogyan

A dán nerciparnak a koronavírus betett, de a magyar csincsillatenyésztés máig világelső
2021-01-11
Idén százéves a kettéfűrészeléses bűvésztrükk
2021-01-12
Show all

Drogokkal a függőségek ellen? – elmondjuk, hogyan

Elsőre talán meglepően hangzik, de az utóbbi években rengeteg kutatás foglalkozott a hallucinogén drogok – például az LSD – mentális betegségekre gyakorolt pozitív hatásával. Sőt, sok esetben kifejezetten a függőség kezelésére próbálják alkalmazni ezeket a szereket, ráadásul bíztató eredményekkel. Ez elsőre hatalmas ellentmondásnak tűnhet, de valójában már az 50-es években megkezdődtek ezek a kutatások, melyeket aztán a drogok elleni globális háború tett jégre közel fél évszázadra.

Afrikai varázsbokorral a függőség ellen

Nyugat-Afrikában nő egy kis jelentéktelen cserje narancssárga bogyókkal – az iboga (Tabernanthe iboga). Alapvetően viszonylag jellegtelen növény, azonban a helyi népek régóta drogként használják a gyökeréből kivont ibogain nevű anyagot, többek között vallási szertartások során. Az ibogain elfogyasztva ugyanis órákon át tartó élénk hallucinációkat okoz. Sajnos azonban a klasszikus mérgezéses tünetek (rosszullét, hányás, mozgászavarok) mellett nagyobb mennyiségben szívleállást és légzési elégtelenséget okozhat, illetve idegsejtkárosító hatását is felvetették.

Iboga bokor (Tabernanthe iboga). Forrás: Wikipedia.

Iboga bokor (Tabernanthe iboga). Forrás: Wikipedia.

Ennek ellenére már a gyarmatosító európaiak is felfigyeltek a szerre: a 30-as évektől egészen a 60-as évekig mentális és fizikai stimulánsként forgalmazták Franciaországban. A második világháború után nagy népszerűségnek örvendett a sportolók körében is mint doppingszer, sőt, a CIA is érdeklődött a szer iránt és kísérleteket folytatott vele az 50-es években – csakúgy, mint az LSD-vel.

Jelenleg az ibogain jogi státusza erősen változó, néhány országban kifejezetten illegális (például az Egyesült Államokban és Magyarországon), máshol legális (például Új-Zélandon), sok helyen pedig afféle „szürkezónás” szerként tartják számon. Bizonyos szubkultúrákban viszonylagos népszerűségnek örvend, Spanyolországban például egy alternatív zenei fesztivál viseli az Iboga nevet. A szer tudományos körökben sem ismeretlen, függőségek kezelésében gyakorolt pozitív hatását már a 60-as években többen felvetették, ám az ilyen irányú kutatások a 70-es években jelentősen visszaszorultak, hála a kábítószerek ellen akkoriban meginduló globális hadjáratnak. De erről később.

Szerencsére az utóbbi években újra bekerült a tudományos figyelem középpontjába az ibogain. Decemberben a világ egyik legrangosabb tudományos folyóiratában, a Nature-ben jelent meg egy kaliforniai kutatók vezetésével készült tanulmány az ibogain szintetikus verziójának pozitív hatásairól a depresszió és különböző függőségek kezelésében. A szintetikus anyag – melyet a kutatók tabernanthalog (TBG) névre kereszteltek -, sokkal kevesebb nem kívánt mellékhatással rendelkezik, például nem okoz erős hallucinációkat és jóval kisebb a toxicitása is.

A kutatók ezek után egerek bevonásával vizsgálták a TBG esetleges pozitív hatásait különböző mentális betegségek kezelésében. Eredményeik szerint a tartós stressznek kitett egerek esetében az szer adagolása csökkentette a depressziós tünetek kialakulását, hasonlóan az utóbbi években nagy reménységnek tartott ketaminhoz. Ezek után megvizsgálták, hogy milyen hatása van a szernek alkohol- és heroinfüggő egerek esetén. Érdekes módon az egerek alkohol- és heroinfogyasztása is csökkent a TBG hatására, az utóbbi esetén pedig a hatás hetekig kitartott.

Fontos azért kiemelni, hogy ezek – legyenek akármilyen bíztatóak – még csak alapkutatási eredmények. A szerzők kiemelték, hogy a jövőben igyekeznek felderíteni a szer pontos hatásmechanizmusát, dozírozását, és természetesen hosszú távon szeretnének a humán vizsgálatok irányába orientálódni. Ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés, hogy miért csak most kezdünk el komolyabban foglalkozni egy olyan szerrel, amit közel száz éve ismer a nyugati világ, és amelynek lehetséges pozitív hatásait már a 60-as években felvetették?

A drogok elleni háború járulékos áldozatai

A drogok egyik legmisztikusabb csoportját az úgynevezett klasszikus hallucinogének alkotják. A legismertebbek ezek közül az LSD és a különféle „varázsgombák” (hatóanyaguk a pszilocibin), de ide tartozik a peyotl kaktuszból kivont meszkalin és a dél-amerikai sámáni szertartások során használt ayahuasca főzet fő hatóanyaga a DMT (dimetiltriptamin), illetve a fentebb részletesen tárgyalt ibogain is.

Ezeknek a szereknek – bár igen sokfélék – közös jellemzője, hogy főleg az agy úgynevezett szerotonin-receptoraira hatnak és jellemzően erős, gyakran kifejezetten vizuális hallucinációkat okoznak. A szerotonin az egyik legfontosabb agyi modulátor, szerepét egy sor normális működéssel (pl. alvás, hangulat-szabályozás, szociális élet, tanulás) és betegséggel (pl. depresszió, szorongás, skizofrénia) kapcsolatban is leírták. A depresszió kezelésére jelenleg alkalmazott gyógyszerek egyik fő csoportja is a szerotonin-rendszeren keresztül fejti ki hatását.

Bár a jelenleg elfogadott nézet szerint szinte bármi okozhat függőséget, a klasszikus hallucinogének jellemzően mégsem tartoznak az erős függőséget kiváltó drogok közé. Ezek az anyagok – szemben például a heroinnal és a kokainnal – nem közvetlenül az agy jutalmazó-rendszerére hatnak. Így kisebb mértékű eufóriát okoznak (ezért az függőségi potenciáljuk is kisebb), sőt gyakran kifejezetten kellemetlen élményről számolnak be a fogyasztók. Ezen kívül fontos szempont az is, hogy ezeket a szereket jellemzően szájon át fogyasztják, felszívódásuk és hatásuk így lassabb, elnyújtottabb (lásd keretes írás).

Egy drog annál erősebb függőségi potenciállal rendelkezik, minél gyorsabban fejti ki hatását a fogyasztástól számítva. A keringési rendszerünk anatómiai sajátosságai miatt ezért nagyon nem mindegy, hogy egy szert belélegezve, közvetlenül a vénákba fecskendezve, szájon át, vagy esetleg bőrön át fogyasztunk. A szívből az elhasznált vér a tüdőbe jut, ott oxigénnel dúsul, visszajut a szívbe – ez a kisvérkör -, majd innen indul el a szövetek (többek közt az agy) felé, ahol leadja az oxigént, majd visszajut a szívbe – ez a nagyvérkör.

Ezért okoz nagyon erős függőséget például a jellemzően elszívva fogyasztott crack kokain és a nikotin: a tüdőből felszívódva az ott oxigénnel is dúsult vérrel együtt visszajut az szívbe, majd onnan rögtön az agyba kerül (kisvérkör), ahol azonnal ki is fejti hatását a jutalmazórendszerre. A belélegzés után következik az elhasznált vért szállító vénákba való befecskendezés: az így fogyasztott anyagok – jellemzően például a heroin – először a szívbe jutnak, és csak onnan kerülnek a tüdőbe, ahol a vér oxigénnel dúsul, majd a szíven át éri el az agyat (nagyvérkör + kisvérkör).

A szájon át elfogyasztott anyagok hatása még ennél is lassabb, hiszen ott a vérbe való felszívódást megelőzi egy viszonylag hosszú (akár fél-egy órás) emésztési folyamat az emésztőrendszerben (emésztés + nagyvérkör + kisvérkör). A hatásuk így sokkal kevésbé hirtelen, „kiugró-jellegű”: pontosan ezt használják ki például a dohányzásról való leszokást segítő nikotinos rágókban és a heroinfüggők kezelésére használt metadon tablettákban is.

Természetesen egy drog függőségi potenciálja számos egyéb tényezőtől – például idegsejtekre kifejtett konkrét hatásától – is függ: az alkoholt például szintén szájon át fogyasztják, mégis rendkívül erős függőséget képes okozni.

Mint említettem a klasszikus hallucinogénekkel kapcsolatban már az 50-es években is folytak orvosi kutatások, különösen az LSD volt népszerű ebben az időben.

Albert Hoffman, az LSD első szintetizálója állítólag véletlenül, biciklizés közben jött rá a szer hatásaira. Ennek állít emléket ez az LSD bélyeg. Forrás: https://allthatsinteresting.com/

Albert Hoffman, az LSD első szintetizálója állítólag véletlenül, biciklizés közben jött rá a szer hatásaira. Ennek állít emléket ez az LSD bélyeg. Forrás: https://allthatsinteresting.com/

Azonban a 60-as évek ellenkulturális mozgalmai nagyon népszerűvé tették ezeknek a szereknek a rekreációs célú használatát – a kor művészei, a Beatlestől kezdve Aldous Huxley-n át Jack Nicholsonig előszeretettel fogyasztottak például LSD-t. Az Egyesült Államok akkori vezetése nem nézte jó szemmel a drogok népszerűségének szárnyalását, ezért 1971-ben Richard Nixon kihirdette a drogok elleni globális háborút (war on drugs). Számos klasszikus hallucinogén is a legszigorúbb kategóriába került, a velük való tudományos munka így – jogi okokból – rendkívül nehézkessé, gyakorlatilag lehetetlenné vált.

Újra a reflektorfényben

Az elmúlt években azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kábítószerek ellen folytatott globális háború – jelenlegi formájában legalábbis – megbukni látszik. Ennek megfelelően a drogok elleni szigor is sok helyen lazul: az Egyesült Államok 50 tagállamából már 15-ben teljesen legális például a marihuánafogyasztás, de a 2020-as elnökválasztásokkal párhuzamosan Oregon állam a varázsgombák fogyasztását is legálissá tette.

De példaként gyakran emlegetik Portugáliát is, ahol 2001 óta semmilyen kábítószer fogyasztása nem minősül bűncselekménynek. Ez a lazuló szemlélet pedig új lendületet adott a hallucinogén drogokkal folytatott kutatásoknak is.

Hallucinogén hatású hegyes badargomba (Psilocybe semilanceata). Forrás: WIKIPEDIA

Hallucinogén hatású hegyes badargomba (Psilocybe semilanceata). Forrás: WIKIPEDIA

De jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis hogyan segítheti egy kábítószer a mentális betegségek, különösen a függőségek kezelését. Először is érdemes tisztázni, hogy ezekben a kutatásokban és kezelésekben jellemzően az „utcai” mennyiség töredékét adják a kísérleti személyeknek. Ezzel jelentősen csökken a szélsőségesen erős hallucinációk és egyéb nem kívánt mellékhatások, túladagolások előfordulása. Gyakran olyan kicsi mennyiséggel dolgoznak, hogy klasszikus „drogélmény” egyáltalán nem alakul ki a fogyasztókban. És nagyon fontos a kontrollált, szakember által felügyelt környezet is: a kutatók kifejezetten óva intenek mindenkit attól, hogy otthon próbálja ellenőrizetlen forrásból származó szerekkel kezelni magát.

Az orvosi célra használt hallucinogének hatásait alapvetően két szinten próbálják kihasználni a kutatók – mindkettő a szerotonin-rendszerhez kapcsolódik. Az akut hatás alapvetően a viselkedés- és hangulatszabályozással függ össze. Az úgynevezett prefrontális kéreg az emberben különösen fejlett agyterület és nagyon fontos szerepet játszik a viselkedés, a hangulat és a szociális élet megfelelő szabályozásában. A prefrontális kéreg területén pedig rengeteg szerotonin-receptor található. Bár sok kérdőjel van még ezeknek a szereknek a hatásmechanizmusával kapcsolatban, nagyon úgy tűnik, hogy éppen a prefrontális kéreg szerotonin-receptorain keresztül fejtik ki hatásuk jelentős részét.

Úgy tűnik, hogy megfelelő környezetben és mennyiségben fogyasztva ezek a szerek képesek csökkenteni a szorongást és a negatív ingerekre (például egy mérges arcra) adott válaszokat, illetve növelni a pozitív és szociális ingerekre adott válaszokat. Ezek mind olyan hatások, amelyek képesek lehetnek ellensúlyozni a depresszió tüneteit, illetve csökkentik például a függőségek mögött gyakran meghúzódó szorongásokat és szociális problémákat.

Ezen kívül megfigyelték, hogy a klasszikus hallucinogének növelik az alanyok empátiáját és segítik az önkifejezést is. Ezek a hatások különösen pszichoterápiával kombinálva jelentősek, hiszen segíthetik a kezelő szakember és a páciens közötti jó kapcsolat kialakulását, ami pedig alapvető feltétele a terápia sikerének.

A másik szint az idegsejtek közötti kapcsolatokban keresendő. Normális körülmények között az agyban található szerotonin képes szabályozni azt, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatok – a szinapszisok – megerősödjenek vagy éppen gyengüljenek. Tulajdonképpen ez képezi a tanulás és az emlékezet biológiai alapját is: a szükséges szinapszisok megerősödnek a tanulás során, így később újra aktiválódhatnak (előhívás), a szükségtelenek pedig visszafejlődnek, „elfelejtődnek”.

Ha megfelelően avatkozunk be a szerotonin-rendszerbe, kihasználhatjuk ezt a hatást a terápia során is. A pszichoterápia során szerzett pozitív élmények megerősödhetnek, a korábban rögzült negatív asszociációk, szorongások és félelmek pedig gyengülhetnek. Ez tulajdonképpen a hallucinogének akut hatásainak hosszútávú megszilárdítását jelenti. Ráadásul úgy tűnik, hogy ezeket a szereket elég viszonylag kevésszer – akár csak néhány alkalommal – fogyasztani, hogy kifejtsék ezeket a pozitív hatásokat – szemben például a jelenleg legelterjedtebb antidepresszánsokkal, nyugtatókkal és szorongásoldókkal.

Egyelőre azonban a klasszikus hallucinogének nem nagyon fordulnak elő a klinikai gyakorlatban. Még a legintenzívebben kutatott LSD és a pszilocibin használata is nagyrészt csak kísérleti körülmények között folyik, nem „élesben”. Ez részben annak köszönhető, hogy még mindig nagyon sok a megválaszolatlan kérdés, főleg a pontos hatásmechanizmusukkal kapcsolatban. Ugyanakkor a legtöbb kutató bizakodóan tekint ezekre a szerekre. Az biztos, hogy a közeljövőben sokat fogunk még hallani róluk.

Cikk küldése e-mailben

Vélemény, hozzászólás?