Drogokkal a függőségek ellen? – elmondjuk, hogyan

Oscar-díj – Rekordszámú, 93 filmet neveztek a legjobb nemzetközi film kategóriájába
2021-01-11
Idén százéves a kettéfűrészeléses bűvésztrükk
2021-01-12

Drogokkal a függőségek ellen? – elmondjuk, hogyan

Elsőre talán meglepően hangzik, de az utóbbi években rengeteg kutatás foglalkozott a hallucinogén drogok – például az LSD – mentális betegségekre gyakorolt pozitív hatásával. Sőt, sok esetben kifejezetten a függőség kezelésére próbálják alkalmazni ezeket a szereket, ráadásul bíztató eredményekkel. Ez elsőre hatalmas ellentmondásnak tűnhet, de valójában már az 50-es években megkezdődtek ezek a kutatások, melyeket aztán a drogok elleni globális háború tett jégre közel fél évszázadra.

Afrikai varázsbokorral a függőség ellen

Nyugat-Afrikában nő egy kis jelentéktelen cserje narancssárga bogyókkal – az iboga (Tabernanthe iboga). Alapvetően viszonylag jellegtelen növény, azonban a helyi népek régóta drogként használják a gyökeréből kivont ibogain nevű anyagot, többek között vallási szertartások során. Az ibogain elfogyasztva ugyanis órákon át tartó élénk hallucinációkat okoz. Sajnos azonban a klasszikus mérgezéses tünetek (rosszullét, hányás, mozgászavarok) mellett nagyobb mennyiségben szívleállást és légzési elégtelenséget okozhat, illetve idegsejtkárosító hatását is felvetették.

Iboga bokor (Tabernanthe iboga). Forrás: Wikipedia.

Ennek ellenére már a gyarmatosító európaiak is felfigyeltek a szerre: a 30-as évektől egészen a 60-as évekig mentális és fizikai stimulánsként forgalmazták Franciaországban. A második világháború után nagy népszerűségnek örvendett a sportolók körében is mint doppingszer, sőt, a CIA is érdeklődött a szer iránt és kísérleteket folytatott vele az 50-es években – csakúgy, mint az LSD-vel.

Jelenleg az ibogain jogi státusza erősen változó, néhány országban kifejezetten illegális (például az Egyesült Államokban és Magyarországon), máshol legális (például Új-Zélandon), sok helyen pedig afféle „szürkezónás” szerként tartják számon. Bizonyos szubkultúrákban viszonylagos népszerűségnek örvend, Spanyolországban például egy alternatív zenei fesztivál viseli az Iboga nevet. A szer tudományos körökben sem ismeretlen, függőségek kezelésében gyakorolt pozitív hatását már a 60-as években többen felvetették, ám az ilyen irányú kutatások a 70-es években jelentősen visszaszorultak, hála a kábítószerek ellen akkoriban meginduló globális hadjáratnak. De erről később.

Szerencsére az utóbbi években újra bekerült a tudományos figyelem középpontjába az ibogain. Decemberben a világ egyik legrangosabb tudományos folyóiratában, a Nature-ben jelent meg egy kaliforniai kutatók vezetésével készült tanulmány az ibogain szintetikus verziójának pozitív hatásairól a depresszió és különböző függőségek kezelésében. A szintetikus anyag – melyet a kutatók tabernanthalog (TBG) névre kereszteltek -, sokkal kevesebb nem kívánt mellékhatással rendelkezik, például nem okoz erős hallucinációkat és jóval kisebb a toxicitása is.

A kutatók ezek után egerek bevonásával vizsgálták a TBG esetleges pozitív hatásait különböző mentális betegségek kezelésében. Eredményeik szerint a tartós stressznek kitett egerek esetében az szer adagolása csökkentette a depressziós tünetek kialakulását, hasonlóan az utóbbi években nagy reménységnek tartott ketaminhoz. Ezek után megvizsgálták, hogy milyen hatása van a szernek alkohol- és heroinfüggő egerek esetén. Érdekes módon az egerek alkohol- és heroinfogyasztása is csökkent a TBG hatására, az utóbbi esetén pedig a hatás hetekig kitartott.

Fontos azért kiemelni, hogy ezek – legyenek akármilyen bíztatóak – még csak alapkutatási eredmények. A szerzők kiemelték, hogy a jövőben igyekeznek felderíteni a szer pontos hatásmechanizmusát, dozírozását, és természetesen hosszú távon szeretnének a humán vizsgálatok irányába orientálódni. Ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés, hogy miért csak most kezdünk el komolyabban foglalkozni egy olyan szerrel, amit közel száz éve ismer a nyugati világ, és amelynek lehetséges pozitív hatásait már a 60-as években felvetették?

A drogok elleni háború járulékos áldozatai

A drogok egyik legmisztikusabb csoportját az úgynevezett klasszikus hallucinogének alkotják. A legismertebbek ezek közül az LSD és a különféle „varázsgombák” (hatóanyaguk a pszilocibin), de ide tartozik a peyotl kaktuszból kivont meszkalin és a dél-amerikai sámáni szertartások során használt ayahuasca főzet fő hatóanyaga a DMT (dimetiltriptamin), illetve a fentebb részletesen tárgyalt ibogain is.

Ezeknek a szereknek – bár igen sokfélék – közös jellemzője, hogy főleg az agy úgynevezett szerotonin-receptoraira hatnak és jellemzően erős, gyakran kifejezetten vizuális hallucinációkat okoznak. A szerotonin az egyik legfontosabb agyi modulátor, szerepét egy sor normális működéssel (pl. alvás, hangulat-szabályozás, szociális élet, tanulás) és betegséggel (pl. depresszió, szorongás, skizofrénia) kapcsolatban is leírták. A depresszió kezelésére jelenleg alkalmazott gyógyszerek egyik fő csoportja is a szerotonin-rendszeren keresztül fejti ki hatását.

Bár a jelenleg elfogadott nézet szerint szinte bármi okozhat függőséget, a klasszikus hallucinogének jellemzően mégsem tartoznak az erős függőséget kiváltó drogok közé. Ezek az anyagok – szemben például a heroinnal és a kokainnal – nem közvetlenül az agy jutalmazó-rendszerére hatnak. Így kisebb mértékű eufóriát okoznak (ezért az függőségi potenciáljuk is kisebb), sőt gyakran kifejezetten kellemetlen élményről számolnak be a fogyasztók. Ezen kívül fontos szempont az is, hogy ezeket a szereket jellemzően szájon át fogyasztják, felszívódásuk és hatásuk így lassabb, elnyújtottabb (lásd keretes írás).

Egy drog annál erősebb függőségi potenciállal rendelkezik, minél gyorsabban fejti ki hatását a fogyasztástól számítva. A keringési rendszerünk anatómiai sajátosságai miatt ezért nagyon nem mindegy, hogy egy szert belélegezve, közvetlenül a vénákba fecskendezve, szájon át, vagy esetleg bőrön át fogyasztunk. A szívből az elhasznált vér a tüdőbe jut, ott oxigénnel dúsul, visszajut a szívbe – ez a kisvérkör -, majd innen indul el a szövetek (többek közt az agy) felé, ahol leadja az oxigént, majd visszajut a szívbe – ez a nagyvérkör.

Ezért okoz nagyon erős függőséget például a jellemzően elszívva fogyasztott crack kokain és a nikotin: a tüdőből felszívódva az ott oxigénnel is dúsult vérrel együtt visszajut az szívbe, majd onnan rögtön az agyba kerül (kisvérkör), ahol azonnal ki is fejti hatását a jutalmazórendszerre. A belélegzés után következik az elhasznált vért szállító vénákba való befecskendezés: az így fogyasztott anyagok – jellemzően például a heroin – először a szívbe jutnak, és csak onnan kerülnek a tüdőbe, ahol a vér oxigénnel dúsul, majd a szíven át éri el az agyat (nagyvérkör + kisvérkör).

A szájon át elfogyasztott anyagok hatása még ennél is lassabb, hiszen ott a vérbe való felszívódást megelőzi egy viszonylag hosszú (akár fél-egy órás) emésztési folyamat az emésztőrendszerben (emésztés + nagyvérkör + kisvérkör). A hatásuk így sokkal kevésbé hirtelen, „kiugró-jellegű”: pontosan ezt használják ki például a dohányzásról való leszokást segítő nikotinos rágókban és a heroinfüggők kezelésére használt metadon tablettákban is.

Természetesen egy drog függőségi potenciálja számos egyéb tényezőtől – például idegsejtekre kifejtett konkrét hatásától – is függ: az alkoholt például szintén szájon át fogyasztják, mégis rendkívül erős függőséget képes okozni.

Mint említettem a klasszikus hallucinogénekkel kapcsolatban már az 50-es években is folytak orvosi kutatások, különösen az LSD volt népszerű ebben az időben.

Albert Hoffman, az LSD első szintetizálója állítólag véletlenül, biciklizés közben jött rá a szer hatásaira. Ennek állít emléket ez az LSD bélyeg. Forrás: https://allthatsinteresting.com/

Azonban a 60-as évek ellenkulturális mozgalmai nagyon népszerűvé tették ezeknek a szereknek a rekreációs célú használatát – a kor művészei, a Beatlestől kezdve Aldous Huxley-n át Jack Nicholsonig előszeretettel fogyasztottak például LSD-t. Az Egyesült Államok akkori vezetése nem nézte jó szemmel a drogok népszerűségének szárnyalását, ezért 1971-ben Richard Nixon kihirdette a drogok elleni globális háborút (war on drugs). Számos klasszikus hallucinogén is a legszigorúbb kategóriába került, a velük való tudományos munka így – jogi okokból – rendkívül nehézkessé, gyakorlatilag lehetetlenné vált.

Újra a reflektorfényben

Az elmúlt években azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kábítószerek ellen folytatott globális háború – jelenlegi formájában legalábbis – megbukni látszik. Ennek megfelelően a drogok elleni szigor is sok helyen lazul: az Egyesült Államok 50 tagállamából már 15-ben teljesen legális például a marihuánafogyasztás, de a 2020-as elnökválasztásokkal párhuzamosan Oregon állam a varázsgombák fogyasztását is legálissá tette.

De példaként gyakran emlegetik Portugáliát is, ahol 2001 óta semmilyen kábítószer fogyasztása nem minősül bűncselekménynek. Ez a lazuló szemlélet pedig új lendületet adott a hallucinogén drogokkal folytatott kutatásoknak is.

Hallucinogén hatású hegyes badargomba (Psilocybe semilanceata). Forrás: WIKIPEDIA

De jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis hogyan segítheti egy kábítószer a mentális betegségek, különösen a függőségek kezelését. Először is érdemes tisztázni, hogy ezekben a kutatásokban és kezelésekben jellemzően az „utcai” mennyiség töredékét adják a kísérleti személyeknek. Ezzel jelentősen csökken a szélsőségesen erős hallucinációk és egyéb nem kívánt mellékhatások, túladagolások előfordulása. Gyakran olyan kicsi mennyiséggel dolgoznak, hogy klasszikus „drogélmény” egyáltalán nem alakul ki a fogyasztókban. És nagyon fontos a kontrollált, szakember által felügyelt környezet is: a kutatók kifejezetten óva intenek mindenkit attól, hogy otthon próbálja ellenőrizetlen forrásból származó szerekkel kezelni magát.

Az orvosi célra használt hallucinogének hatásait alapvetően két szinten próbálják kihasználni a kutatók – mindkettő a szerotonin-rendszerhez kapcsolódik. Az akut hatás alapvetően a viselkedés- és hangulatszabályozással függ össze. Az úgynevezett prefrontális kéreg az emberben különösen fejlett agyterület és nagyon fontos szerepet játszik a viselkedés, a hangulat és a szociális élet megfelelő szabályozásában. A prefrontális kéreg területén pedig rengeteg szerotonin-receptor található. Bár sok kérdőjel van még ezeknek a szereknek a hatásmechanizmusával kapcsolatban, nagyon úgy tűnik, hogy éppen a prefrontális kéreg szerotonin-receptorain keresztül fejtik ki hatásuk jelentős részét.

Úgy tűnik, hogy megfelelő környezetben és mennyiségben fogyasztva ezek a szerek képesek csökkenteni a szorongást és a negatív ingerekre (például egy mérges arcra) adott válaszokat, illetve növelni a pozitív és szociális ingerekre adott válaszokat. Ezek mind olyan hatások, amelyek képesek lehetnek ellensúlyozni a depresszió tüneteit, illetve csökkentik például a függőségek mögött gyakran meghúzódó szorongásokat és szociális problémákat.

Ezen kívül megfigyelték, hogy a klasszikus hallucinogének növelik az alanyok empátiáját és segítik az önkifejezést is. Ezek a hatások különösen pszichoterápiával kombinálva jelentősek, hiszen segíthetik a kezelő szakember és a páciens közötti jó kapcsolat kialakulását, ami pedig alapvető feltétele a terápia sikerének.

A másik szint az idegsejtek közötti kapcsolatokban keresendő. Normális körülmények között az agyban található szerotonin képes szabályozni azt, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatok – a szinapszisok – megerősödjenek vagy éppen gyengüljenek. Tulajdonképpen ez képezi a tanulás és az emlékezet biológiai alapját is: a szükséges szinapszisok megerősödnek a tanulás során, így később újra aktiválódhatnak (előhívás), a szükségtelenek pedig visszafejlődnek, „elfelejtődnek”.

Ha megfelelően avatkozunk be a szerotonin-rendszerbe, kihasználhatjuk ezt a hatást a terápia során is. A pszichoterápia során szerzett pozitív élmények megerősödhetnek, a korábban rögzült negatív asszociációk, szorongások és félelmek pedig gyengülhetnek. Ez tulajdonképpen a hallucinogének akut hatásainak hosszútávú megszilárdítását jelenti. Ráadásul úgy tűnik, hogy ezeket a szereket elég viszonylag kevésszer – akár csak néhány alkalommal – fogyasztani, hogy kifejtsék ezeket a pozitív hatásokat – szemben például a jelenleg legelterjedtebb antidepresszánsokkal, nyugtatókkal és szorongásoldókkal.

Egyelőre azonban a klasszikus hallucinogének nem nagyon fordulnak elő a klinikai gyakorlatban. Még a legintenzívebben kutatott LSD és a pszilocibin használata is nagyrészt csak kísérleti körülmények között folyik, nem „élesben”. Ez részben annak köszönhető, hogy még mindig nagyon sok a megválaszolatlan kérdés, főleg a pontos hatásmechanizmusukkal kapcsolatban. Ugyanakkor a legtöbb kutató bizakodóan tekint ezekre a szerekre. Az biztos, hogy a közeljövőben sokat fogunk még hallani róluk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close