A tuba, ez a szép mélyhangú rézfúvós hangszer eddig szólózásra egyáltalán nem volt alkalmas – mondta a Tudás.hu-nak Szentpáli Roland. A tubaművész-zeneszerző és Juhász Zoltán aranykoszorús hangszerész mester közös, szellemes hangszerfejlesztése azonban változtatott ezen. A kétállású Twobára felfigyelt a világ.
Hogyan lesz valaki éppen egy ritka hangszer, a tuba előadóművésze, illetve készítője?
Szentpáli Roland: Gyerekkoromban, amikor megláttam a tubát, megtetszett a mérete. Ha már nem lehet a hegedű, mert 12 évesen már elég késő elkezdeni a hegedűtanulást, legalább látszódjon, hogy egy komoly hangszeren játszom. Aztán, amikor a tubatanár, Lukács Sándor megszólaltatta, már a szép mély hangja is magával ragadott.
Juhász Zoltán: Nekem meg a pályaválasztási vajúdáskor a csellótanárnőm vetette fel: miért nem mész hangszerésznek? Jó a hallásod, szuper a kézügyességed. Mivel a vonós-pengetős szakágon nem volt hely, végül rézfúvós hangszerkészítő és -javító lettem és nagyon megszerettem. Pedig ez a szakma mindig egy kicsit lenézett volt a többi hangszerkészítéshez képest, mert nehéz, nagy gépigényes, olajos, piszkos munka. Nem olyan elegáns, mint mondjuk hegedűt készíteni.
Basszus a bandában
Sokan zavarba jövünk, ha különbséget kell tenni a tuba és más rézfúvósok között. Tehát, van egy fúvóka, egy bonyolult, hajlított csőrendszer, egy tölcsér meg a billentyűzet. A hangmagasságot a billentyűrendszerrel lehet szabályozni?
Sz.R.: Nem egészen. A tuba ajakrezgéssel szólaltatható meg, és a hangmagasság is az ajakrezgéssel változtatható. Úgy kell elképzelni, hogy minél hosszabb útja van a levegőnek, annál mélyebb, és minél rövidebb útja van, annál magasabb lesz a hang. Az alaphangokat és hangközöket ajakkal szabályozzuk és a hangszeren lévő billentyűk már csak az aktuális felhangot mélyítik le a levegő útjának a meghosszabbításával. A tuba a legmélyebb hangú rézfúvós hangszer, egyben a legfiatalabb is.1835-ben szabadalmaztatták. És erre a hangszerre az összes olyan vívmányt rászerelték, ami a korábbi rézfúvósokat jobbá, tisztább hangúvá tette, megkapta a billentyűrendszert is.
Ha minden ennyire rendben volt a tubával, miért volt szükség most az Önök által kezdeményezett hangszerinnovációra?
Sz.R.: Mert a tuba, az evolúciója során a jó tulajdonságai ellenére, a tartási pozíciójának köszönhetően szóló játékra nemhogy nem optimális, de kifejezetten előnytelen lett. Persze, amire első szándékból készült, vagyis hogy a különböző zenekarokban basszushangokat szólaltasson meg, tökéletesen alkalmas volt, de akkoriban nem gondoltak arra, hogy valaha szólót fognak játszani rajta. A tuba az idők folyamán megnőtt, súlya és formája miatt kényelmesen csak ülve lehet játszani rajta. Azonban én tizenhat éves korom óta szólózom, ezért a hátrányokat erőteljesebben tapasztalom.
Kifejezetten tubára is írtak szóló darabokat?
Sz.R.: Hogyne. Nekem még egy 1886-ban megjelent kottám is van. A tuba a szimfonikus zenében, a katonazenében, de a 20. század elején a jazzben is megjelent. Főképpen a big band-ek alkalmaztak tubát, mert, amíg nem volt hangosítás, a nagybőgő szóba sem jöhetett, hiszen mondjuk öt trombita, öt szaxofon, dob és zongora mellett nem hallatszott volna ki a hangja. Paul Hindemith, Ralph Vaughn Williams és Krzysztof Penderecki írta a hangszer szóló repertoárjának a gerincét, de John Williams, korunk egyik legnagyobb filmzeneszerzője, aki A csillagok háborújának és az E.T.-nek a zenéjét is komponálta, szintén írt versenyművet tubára.
A csövek árnyékában
És Ön szólózás közben mit tapasztalt?
Sz.R.: Mivel a tuba tölcsére a plafon felé néz, a közönség a hangot csak közvetetten, a mennyezetről visszaverődve hallja. Ráadásul, ha szemben ülök a közönséggel, a hatalmas hangszertest eltakarja a felsőtestemet és csak a közönség fele látja az arcomat. Statikusan oda vagyok szegezve a székhez, és a karmesterrel sem tudok igazán kommunikálni. Ha oldalt ülök a közönségnek, akkor látom ugyan a karmestert, viszont az emberek egyáltalán nem látják az arcomat, tehát elvesztem a kapcsolatot velük. Többször mondtam Zoltán barátomnak, hogy meg kellene valahogy oldani ezt a problémát. Megmutattam neki, hogyan szeretném tartani a hangszert, hogy az elképzeléseimnek megfelelő legyen. Világossá vált számunkra, hogy a tuba billentyűzetét a hangszer hátsó oldalán kellene működtetni.
J.Z.: Először együtt kezdtünk gondolkodni. Többféle variációt kitaláltunk, de valahogy egyik sem működött. Az ötletelés végén arra jutottunk, hogy ezt csak úgy lehet megoldani, ha megfordítjuk a tubát a saját tengelye körül. De ez azt jelenti, hogy akkor a mechanika távol került az ujjainktól, hiszen a hátoldalán nem tudjuk működtetni a hangszert. És ekkor jött az én feladatom. Ki kellett találni, hogyan vezessem át a mozgatás lehetőségét a tuba ellenkező oldalára.
Az ember azt gondolná, hogy ez lehetetlen feladat. Teljesen megfordítják a hangszert?
Sz.R.: Igen, 180 fokos fordulattal. És ennek eredményeképpen állva lehet játszani rajta, az ember szabadon mozoghat a színpadon, mindkét kéz tulajdonképpen szabad, mert a hangszert a nyakunkban tartjuk egy hevederrel, és a tölcsér is a közönség felé szórja a hangot. Bármilyen akusztikai térben optimálisan működik.
A fordított pozíció miatt nem kell egészen új játéktechnikát megtanulni?
Sz.R.: Nem, minden ugyanaz. Ugyanúgy nyomjuk a billentyűt, csak egy közbeékelt orsós billentyűzet kihúzza a billentyűt a másik oldalra.
A nagy ötlet
J.Z.: A karantén idején szerencsére volt egy nyugodt fél órám, leültem és a tubát az ölembe véve elképzeltem a billentyű folytatásában a dugattyút. Szinte belerepültem. Ott volt körülöttem a ház, a rugó, maga a dugattyú, és ahogy vizsgálgattam alulról, észrevettem, hogy van rajta egy furat. Az ugyan egy szerelő furat volt, de láttam, hogy elég vastag az anyag, tehát, ha ebbe a furatba egy menetet fúrok, akkor gyakorlatilag egy rúdnak, vagy valaminek a segítségével ezt ki tudom húzni, és mozgásra tudom bírni a másik oldalról is a dugattyút. És ez a felfedezés volt az isteni szikra. Mert senki idáig ilyen dugattyút húzva nem működtetett. Nyomva igen, de húzva nem. Persze végül a másik oldalon is nyomó mozgást kell produkálni, hogy a játékos ott le tudja nyomni a billentyűt, de kell hozzá egy átalakító mechanika.
Sz.R.: Az első próbálkozás nem volt tökéletes, mert az átfordítás libikókaszerű átbillentés volt, és túl sokat kellett mozognia az ujjnak, ami eléggé fárasztó. De Zoltán tökéletesítette a rendszert golyóscsapágyas orsómegoldással és teflonbetétes dugattyúházzal.
Ehhez a frappáns megoldáshoz nemcsak kézügyességre, de nagy hangszerismeretre, mechanikai tudásra és fantáziára is szükség volt.
J.Z.: Nem szoktam könnyen feladni. És harmincöt éve űzöm az ipart, a műhelyemben rengeteg tapasztalat halmozódott föl. Szinte a világ mindenféle típusú rézfúvós hangszerével találkoztam már, tudom, hol kell bővíteni, szűkíteni a csöveket, mitől lesz lágyabb, mitől erőteljesebb a hang. Egy ideje barokk és natúr kürtöket is építek, amelyek nagyon kelendőek szerte a világon.
Milyen anyagot használ?
J.Z.: Rézötvözetet. Sárgarézből készítem a hangszereket. Sajnos a magyar szabvány szerinti sárgaréz erre nem alkalmas, mert túl sok benne a cink. Akkor pedig az anyag sokkal hamarabb korrodálódik. Rendszerint egy Nürnberg melletti „szinesfém-kánaánból” szerzem be az anyagot. Mivel Németországban nagyon nagy hagyománya van mindenféle hangszerkészítésnek, ott a fémkereskedelem is nagy üzlet.
A világ mit szól ehhez a magyar hangszerinnovációhoz?
Sz.R.: Levédettük Genfben a nevével együtt. Azt a nevet adtam a két pozícióban is megszólaltatható hangszernek, hogy: Twoba. Az átállítás alig két percet vesz igénybe. Rendkívüli az érdeklődés az átalakító mechanika iránt. Egyébként is figyelemmel kísérnek, mert szerződéses művésze vagyok a világ egyik legnagyobb hangszergyárának, a Buffet Cramponnak, ami azt jelenti, hogy a koncerteken csak az ő hangszerükön játszhatok. A figyelmet bizonyítja, hogy a magyar fejlesztést védnökként támogatja Gerhard Meinl hetedik generációs német hangszerész is, aki egy családi manufaktúrából építette fel a világ legjelentősebb hangszerkészítő műhelyét. Az új átfordító mechanika gyártása Magyarországon, magyar cég által valósul meg, Juhász Zoltán és az én szakmai és minőségi felügyeletemmel. Az alkatrész installációját bármely azonos típusú tubára, bármely hangszerjavító szakember el tudja majd végezni szerte a világon, míg más típusú tubák esetében az alkatrészt a modellhez kell igazítani. Amikor először megmutattuk Gerhard Meinlnek a fejlesztésünket, azt mondta, a tuba közel kétszáz évvel ezelőtti szabadalma óta ez a legnagyobb előrelépés.
