Hírek szerint a kormány hamarosan kötelezővé teszi a vastagbélrákszűrést 50 éves kortól. Mivel a betegség nagyon gyakori és korai felismerés esetén jól kezelhető, a még tünetmentes stádiumban végzett szűrővizsgálat hasznosságát senki nem vonja kétségbe. Viták inkább csak a kötelezővé tételről folynak a hír megjelenése óta. Pedig van még egy nagyon fontos kérdés: vajon elegendő-e, ha csak 50 éves kortól vezetik be?
Világszerte az egyik leggyakoribb daganatos halálozási ok a vastagbélrák. Az elmúlt években csaknem megduplázódott az előfordulása az 50 év alatti felnőttek körében – adta hírül az Amerikai Onkológiai Társaság. Ez azért aggasztó, mert sokáig úgy tudtuk, hogy a legveszélyeztetettebbek a 60-as éveiket töltő, vagy annál idősebb nők és férfiak – a Semmelweis Egyetem tájékoztatójában jelenleg is ezt olvashatjuk. A tendencia azonban megváltozott. A „korai” – tehát az 50 éves kor előtt diagnosztizált – vastagbélrák világszerte egyre gyakoribb. dr. Gianluca Mauri és munkacsoportja a Molecular Oncology című folyóiratban leírta, hogy az Egyesült Államokban 1994 óta évi 2 százalékos növekedést dokumentáltak 50 éves kor alatt. E tendenciára válaszul Amerikai Onkológiai Társaság a betegségek megelőzésért felelős hivatallal egyetértésben 50-ről 45 évre csökkentette az átlagos kockázatú egyének számára ajánlott életkort a rendszeres, kétévenkénti végbélrákszűrés megkezdéséhez. A szűrés azonban még az idősebb korosztályokban sem népszerű, hát még a fiatalabbaknál. Sajnos alacsony a szűrővizsgálatokon való részvételi arány, még akkor is, ha a családban előfordult vastagbélrák.
Márpedig ahogy Gianluca Mauri milánói munkacsoportja megállapította, a betegek 50 százalékánál nem találnak genetikai hajlamot, nincs családi halmozódás, így bárki veszélyeztetett lehet.
Nálunk nem gondolkodnak a 45 éves alsó határról
„Magyarországon sajnos különösen gyakori ez a betegség, mintegy 9000 embernél diagnosztizálják, és körülbelül 5000 fő hal meg miatta évente” – ezt is a Semmelweis Egyetem honlapján olvashatjuk. „A szűrővizsgálatokat általában 50 éves kortól javasoljuk” – folytatódik a tájékoztató. Júliusban azonban megjelent a betegségek megelőzéséről, a korai stádiumú felismerést szolgáló új egészségügyi szűrővizsgálati rendszer elveiről készült koncepció a kormány weboldalán. A koncepció az 50–70 év közötti lakosságra kiterjedő, kétlépcsős módszertannal végrehajtott szűrést tartalmaz. 1. lépcső: teljesen fájdalommentes székletvér teszt; 2. lépcső: a nem negatív teszteredményűek szűrő kolonoszkópiája (vastagbéltükrözése). Júniusban megjelent már egy törvénymódosítás a szűrővizsgálati rendszer átalakításáról. Ez pedig 2025. január 1-jével lehetőséget ad az egészségügyért felelős miniszternek arra, hogy a kötelező szűrési kört bővítse. Egyelőre tehát csak lehetőség hazánkban a kötelező szűrés, a döntést várhatóan ősszel hozzák meg, de a 45 éves korhátárról nincs szó.
A népegészségügyi központ oldalán a szűréssel kapcsolatban rengeteg kérdésre találhatunk választ – az általános leírástól egészen a speciális helyzetekig, például a sztómás vagy az aranyeres betegeknek is adnak itt tanácsokat a székletvérvizsgálatról. Itt a „részt vennék a szűrésen, de még nem vagyok 50 éves” kérdésre is találunk választ, sajnos elutasítót: „A szervezett vastagbélszűrésben csak 50-70 éves kor közötti lakosok vehetnek részt, mert életkoruk alapján ők a leginkább veszélyeztetett korcsoport… …daganat családi előfordulása vagy halmozódása fokozott kockázatot jelenthet, mindenképpen keresse fel háziorvosát, aki szükség esetén megfelelő szakorvoshoz irányítja és megbeszélhetik, hogy szükség van-e pl. székletvér vizsgálatra”. Ne feledjük azonban, hogy a veszélyeztetettség már 50 éves kor alatt is fennállhat, így az alább ismertetett négy tünet észlelésekor valóban keressük fel a háziorvost.
A korai bajmegállapítás előnyei
A fő probléma, hogy a vastagbélrákot a fiatalabb érintettek esetében gyakrabban diagnosztizálják a betegség előrehaladott stádiumában. A negyvenes éveikben egyrészt az érintettek sem gondolják komolynak a figyelmeztető tüneteket (ezeket könnyebben írják a stressz és a kimerültség számlájára), másrészt ennél a korosztálynál az orvosok is kevésbé gondolnak erre a betegségre.
Pedig óriási a különbség aszerint, hogy milyen stádiumban fedezik fel a rákot: az ötéves túlélés esélye igazán jó, 90 százalék, ha korán – még az áttétek kialakulása előtt – felfedezik a daganatot (ekkor még ki lehet operálni), és mindössze 14 százalék, ha már áttétet adott, hiszen akkor az operáció már nem jöhet szóba.
Mire a 45 évnél fiatalabbak esetében kialakuló betegséget felfedezik, az 27 százalékuknál már távoli áttétet ad. Ez az arány az idősebb betegeknél „csak” 20 százalék. Ráadásul nem csak a várható élettartamban van különbség, a korábbi felismerés a kezelést is egyszerűbbé és kíméletesebbé teszi, javíthatja a túlélők életminőségét.
Négy tünet, amire nagyon figyelni kell
„Azt szeretnénk, ha a fiatalabb felnőttek tudatában lennének a potenciálisan nagyon árulkodó jeleknek és tüneteknek – különösen azért, mert az 50 év alattiak kis kockázatúnak számítanak, és nem részesülnek rutinszerű vastagbélrákszűrésben” – mondta Yin Cao, ScD, MPH, a Közegészségügyi Tudományok Osztályának sebészprofesszora. Munkacsoportjának a Journal of the National Cancer Institute című szakfolyóiratban közzétett cikke kifejezetten a korai (45 éves kor előtt kezdődő) vastagbélrák minél hamarábbi felfedezésének módját elemezte. A több ezer beteg bevonásával végzett vizsgálat eredményei alapján megállapították, melyek azok a tünetek, amelyeket komolyan véve időben kiderülhet, hogy komoly baj állhat a háttérben. Tehát hogy nem stressz vagy más múló dolog, hanem súlyos és életveszélyes betegség okozza őket. Ők is abból a tényből indultak ki, hogy a fiatalabb korosztályban a mai napig nagyobb valószínűséggel fordul elő a diagnosztikai késedelem. E megállapításuk szerint azt jelzi, hogy nem kellően ismertek a figyelmeztető jelek és tünetek, amelyekre figyelve közelebb juthatunk a vastagbélrák korai felfedezéséhez. Ezek a következők: a hasi fájdalom, a végbélvérzés, a hasmenés és a vashiányos vérszegénység.
Ez a négy jel vagy tünet jó összefüggést mutatott a korai életkorban jelentkező vastagbélrák fokozott kockázatával. Az összefüggés a végbélvérzés esetében volt a leginkább egyértelmű. Ha valaki 1 ilyen figyelmeztető jelet észlelt, annál 1,9-szeres volt volt a kockázata annak, hogy vastagbélrák kezdődik nála. Ha két figyelmeztető jelet tapasztalt, akkor 3,6-szeres volt ez a kockázat, ha hármat, akkor már 6,5-szeres.
Kockázati tényezők
Természetesen még a négy mutató együttes fennállása sem jelenti biztosan, hogy rákos betegek vagyunk. Mint a közleményt kiegészítő szerkesztőségi véleményében a kaliforniai onkológus, Dr. Misagh Karimi kifejti, „ez a tanulmány egy hipotézist tesztel az egyes tünetek és a kimenetel közötti kapcsolatról, de az összefüggés nem mindig jelenti azt, hogy ezek a tünetek a korai vastagbélrák fokozott kockázatát jelzik”. A lényeg, hogy vegyük komolyan, ha észleljük a tüneteket, és ne halogassuk az orvoshoz fordulást.
Vastagbélrák sajnos bárkinél kialakulhat, bizonyos kockázati tényezők fennállásakor azonban még éberebbnek kell lenni. Ide tartozik a gyulladásos bélbetegség, a vastagbélpolipok (akár az érintettnél, akár a családjában), illetve a genetikai hajlam. Az egyén egészségi állapota és táplálkozási vagy életmódbeli szokásai szintén szerepet játszhatnak. A fiatalabb felnőttek csökkenthetik kockázatukat az egészséges életmód fenntartásával, az ajánlott vastagbélszűrések elvégzésével és a genetikai szűrés megfontolásával.
Folyamatos küzdelem az egyszerűbb és biztosabb szűrésért
A tömeges, lakossági szintű szűréshez használt első lépcső, a székletvér-vizsgálat csak akkor hatékony, ha olyan stádiumban mutatja ki az elváltozást, amikor az még teljes terjedelmében eltávolítható (operábilis). Hatékonysága azon is múlik, hogy a laboratóriumba leadott székletmintában milyen módszerrel keresik a vért. A reagens a székletben lévő, akár minimális mennyiségű véralkotókkal reakcióba lép, de ennek hatásfoka változó.
Valaha az úgynevezett guajak típusú módszert használták, ami a vasat mutatta ki, de ennek hatékonysága nem volt megfelelő, mert az étrend erősen befolyásolta az eredményt. Aztán jöttek a mai gyakorlatban alkalmazott, vérfehérjét (hemoglobint) kimutató módszerek. Ezek úgynevezett immunkémiai kódszerek és hatékonyságukat folyamatosan fejlesztik, hogy a kellemetlen végbéltükrözést tényleg csak azoknál kelljen elvégezni, akiknél valóban szükség van rá. Egészségügyi vállalkozások sokasága folytat ilyen irányú kutatásokat, nem is eredménytelenül.
A közelmúltban a technológia fejlődése új, nem invazív lehetőségeket hozott; ezek közé tartozik a székletfehérjék helyett a széklet-DNS-t vizsgáló teszt. Ez már 93 százalék körüli érzékenységgel detektálja a gyógyítható stádiumú vastagbélrákot, és mind az előrehaladott rákok, mind a még operálható „előfutárok” kimutatásában felülmúlja az immunkémiai kódszereket.
A jelenleg legmodernebb fejlesztés már nem széklettel dolgozik, hanem egyszerű vérvétellel nyert mintát igényel. Ennek friss példája a Shield nevű teszt, amelyet augusztus 5-én hagyott jóvá az Egyesült Államok Gyógyszerengedélyezési Hivatala, az FDA. Ez a próba már nem egész DNS-t, hanem annak darabkáit tudja kimutatni, az úgynevezett „cell-free” DNS-t (cfDNS). Ezáltal a hatékonysága tovább növekszik, az esetek igen nagy százalékában képes pontosan kimutatni a vastagbélben lévő daganatokat, amikor a rák kezelhető, korai stádiumban van. A teszt gyártója, a Guardant Health nevű vállalat néhány hónapja tette közzé a The New England Journal of Medicine című orvosi folyóiratban tesztjének ígéretes klinikai vizsgálati eredményeit. E közlemény is azt hangsúlyozza, hogy a korai felismerés a vastagbélrákkal összefüggő halálesetek több mint 90 százalékát megelőzhetné, azonban a szűrésre jogosult lakosság több mint egyharmada nem jár szűrővizsgálatra.
A vérvételen alapuló tesztek várhatóan javítják majd a szűrési hajlandóságot, hiszen a székletminta adását sokan undorítónak tartják. Ha pedig javul a lakosság részvételi aránya, azzal sok szenvedést lehet majd elkerülni. A vastagbélrák korábban felismerhető lesz, és ezzel csökken a betegséggel összefüggő halálozás.