Szolidaritási napot rendez a Nemzeti Színház Ukrajnáért
2022-04-19
Idén is lesz TeSzedd! – Már lehet regisztrálni a hulladékgyűjtő akcióra
2022-04-20
Show all

792 – És elindult a viking hódítás

Skandinávia a VIII. században meglehetősen hirtelen „jelent meg” a történelemben. Ekkor kezdődött el a viking hódítás.

A nyugat felé történő portyák 792-ben kezdődtek el, de nem csak a Nyugat-Európát rettegésben tartó viking harcosok indultak el a túlnépesedő és a társadalmi feszültségektől fűtött Skandináviából, hanem elsősorban a mai Svédország területén élő skandinávok kelet felé is terjeszkedtek.

De miért is indultak el, miért hódítottak és telepedtek le olyan, egymástól távoli területeken, mint Észak-Amerika és a Fekete-tenger partvidéke?

A viking többnejűség, mint a terjeszkedés oka

A történészek több okot is megemlítenek a nagy skandináv terjeszkedés mozgatórugójaként. Elsősorban a túlnépesedést, amihez hozzájárult a többnejűség, ami miatt nagyon sok gyerek született. A növekvő népességet a meglehetősen zord klímájú helyi termőföld nem tudta ellátni. A katonai portyákban közrejátszott az öröklési rend is, azaz az elsőszülött fiú örökölt, minden további fiúnak azután magának kellett megszereznie a vagyont, vagy gondoskodni a megélhetésről. Ezt pedig a tengeren, kereskedelemmel, kalózkodással és hódítással lehetett megoldani. A hajózás nem jelentett gondolt, hiszen a skandinávok nagyon jó hajósok voltak, amely szintén több okra vezethető vissza.

Egyrészt jól megépített, hajógerinccel merevített, hosszú, keskeny, de viharálló hajókat használtak, másrészt egy érdekes ásványt, a titokzatos „napkövet” használták navigálásra. Ez egy olyan kettőstörő kalcit ásvány volt, amely a ködös, felhős időben is segített a Nap helyzetének meghatározásában. (Ha ezen a kristályon át az ég felé néztek, majd elforgatták, hogy a két kép egyformán világos legyen, akkor a felhős égbolt alatt is észrevehetőek voltak a Napot körülvevő polarizált fénygyűrűk. A Nap helyzetének meghatározása biztosította a tengerészek számára a referenciapontot a hosszú tengeri utazások során.)

Az sem volt mellékes, hogy a skandináv vallásban az jutott a boldog túlvilágba, a Walhallába, aki csatában, fegyverrel a kezében hal meg. A többiek kint rekedtek a túlvilág hideg, kellemetlen részében.

A kalandra, zsákmányra éhes vikingek a mai Norvégia és Dánia területéről nyugatra vezették a portyákat, de a Skandináv félsziget keleti partvidékéről logikusabb volt a Balti-tenger keleti partvidékén szerencsét próbálni.

A skandináv terjeszkedés

A skandináv terjeszkedés Forrás: Wikipedia

A keleti terjeszkedés azonban alapvetően eltért a nyugatitól. Nyugaton ugyanis földet és zsákmányt kívántak szerezni. Viszonylag nagy területeket hódítottak meg a vikingek Angliában, illetve a mai Franciaországban, ahol időlegesen vagy végleg letelepedtek, földet műveltek, míg más területekre zsákmányoló portyákat vezettek.

A keleti sztyeppéken a vikingek a szláv és finnugor népeket leigázták

Mivel a svéd területeken már fejlett államszervezet, királyság volt, ezért itt szervezett kereskedelmi, gyarmatosító hadjáratokról lehet beszélni, amihez a földrajzi adottságok is kedveztek. A svédek ezért már korán, a VII. században, tehát a nagy nyugati viking portyák előtt uralmuk alá vonták a Baltikum egy részét, ami megfelelő alapot adta a további keleti terjeszkedéshez. Keleten a kereskedelem volt a fő cél, az itteni varégok nem foglalkoztak földműveléssel, hanem a kereskedelmi utakat ellenőrizték.

Gondolhatnánk, hogy ez a terület szegényebb volt, mint a frank, vagy angolszász területek, de valójában itt, Kelet Európában két dolog is volt, ami a skandinávok számára előnyössé tette a vidéket: a vízi utakkal sűrűn behálózott hatalmas sztyeppék, valamint nagyon jó kereskedelmi kapcsolatok a távol- és a közel kelettel és a Bizánci birodalommal.

Kelet-Európa vízen nagyon jól bejárható, hiszen az északi, a Balti-tengerbe futó és a Kaszpi-, illetve a Fekete-tengerbe ömlő hatalmas folyók között kicsi a távolság. Annyira kicsi és a terep annyira lapos, hogy a könnyű skandináv hajókat a szárazföldön át lehetett húzni az egyik vízrendszerről a másikra.

Viking hajó. Lapos, hosszú, viharálló és könnyű.

Viking hajó. Lapos, hosszú, viharálló és könnyű.
Forrás: Wikipedia

A skandinávok, normannok, akiket az orosz varjag elnevezés alapján varégoknak neveznek, elsősorban kereskedelmi céllal hatoltak be a közeli tavakra, a Lagoda és az Onyega-tavak környékére, majd innen délre, a kelet-európai folyókra, tavakra. Kereskedelmi telepeket hoztak létre – ilyen fontos kereskedelmi állomás volt Novgorod is, a részben varágok által létrehozott államalakulat egyik központja – és leigázták az itt élő szláv és finnugor népeket, akiket megadóztattak.

A helyi lakosság természetesen ellenállt, a XI-XII. század fordulóján Kijevben írt Nesztor krónika szerint 862-ben is fellázadtak, de a szláv és a finnugor lakosság egymás ellen fordult, és a helyi vezetők a korabeli krónikák szerint ekkor maguk hívták be a varégokat.

Nicholas Roerich: Folyóról folyóra – azaz a hajók áthúzása szárazföldön

Nicholas Roerich: Folyóról folyóra – azaz a hajók áthúzása szárazföldön
Forrás: Wikimedia commons

A varégok tehát kereskedelmi telepeket hoztak létre a Volga, a Dnyeper és Don mentén, majd sok helyen le is telepedtek. A következő évszázadokban beolvadtak a helyi lakosságba, annak ellenére, hogy a varégok maguk nem mezőgazdasággal, hanem kereskedelemmel foglalkoztak. A Kijevi Rusz államalakulatot is ez a varég hódítás hozta létre.

A bizánci császár testőréből norvég király

A kereskedelem azonban nem volt mindig békés, 860-ban a Fekete-tengerre kijutó varégok megtámadták a Bizánci Birodalmat is, és 866-ban Aszkold és Dir varég vezérek Konstantinápolyt fogták ostrom alá.

A kereskedelmi kapcsolatok a harcok ellenére nagyon kiterjedtek voltak. A IX. században a Volgán elsősorban az arab és a közép-ázsiai területekkel kereskedtek, amit bizonyít, hogy ebből a korból nagyon sok arab pénzérme került elő Svédország területén. Azonban a X. században a kereskedelem súlypontja nyugatabbra, a Fekete-tenger felé húzódott, és a Bizánci birodalom területeire koncentrált.

A varég kereskedők tehát elértek Bizáncba, a Közel keletre, a Bolgár birodalomba és a magyar törzsekig is. Gyakorlatilag uralták a térség kereskedelmét, az árukat – keleti luxuscikkeket, prémeket, mézet, értékes drágaköveket, ékszereket, valamint rabszolgákat – a varég hajók szállították Észak-Európa és Földközi-tenger között, valamint 900 körül a varégok uralták a kijevi és a novgorodi fejedelemségeket.

A Bizánci birodalom 1025-ben.

A Bizánci birodalom 1025-ben.
Forrás: Wikipediia, Szajci

A kereskedelem és a Kijevi Rusz megalapítása mellett más módon is bekapcsolódtak a varégok Kelet-Európa történelmébe.

Az északi harcosokat ugyanis elsősorban a Bizánci Császárságban előszeretettel fogadták fel testőrnek, zsoldosnak. A varégok adták a X. században a császári testőrséget, mégpedig a Varég Gárdát. A varégok császári szolgálatára a IX. század közepétől vannak utalások, de 912-ben külön szerződés mondta ki ennek a lehetőségét.

A gárda létszáma a XI. században elérte a 6000 főt, és nemcsak a császár testőreiként szolgáltak, hanem más katonai feladatokat is elláttak. Az északi harcosok – nem csak svédek szolgáltak a bizánci császárságban – bizánci szolgálatára egy érdekes példát ad III. Harald norvég király élete.

Haraldnak trónviszály miatt 15 évesen, 1030-ban menekülnie kellett Norvégiából, ezért előbb Kijevbe menekült, majd 1033 és 1042 között Bizáncban szolgált császári testőrként, de nem igazán jött ki bizánci parancsnokaival, és egy vétségért 1041-ben letartóztatták. Sikerült megszöknie, visszatért a Kijevi Ruszba, ahonnan 1045-ben Norvégiába ment tovább. Ott unokatestvére, Jó Magnus társuralkodóként maga mellé vette, majd Magnus halála után, 1047-től egyedül kormányozta Norvégiát. Nem sokkal később sikertelen kísérletet tett a dán trón megszerzésére, majd 1066-ban partra szállt Angliában, hogy annak trónját szerezze meg. Azonban a Stamford Bridge-i csatában életét vesztette. (Az a Harald angol király győzte, aki néhány héttel később a szintén viking eredetű, normann Hódító Vilmos ellen vívott Hastinsgnál vívott csatában esett el).

III. Harald egy XIII. ábrázoláson

III. Harald egy XIII. ábrázoláson, Forrás: Wikipedia

A viking-varég harcosokat nagyon sok esetben vetette be a bizánci hatalom, de jól meg is fizette őket, ami a legtávolabbi északi vidékekről is vonzotta a kalandvágyó harcosokat, akik a zsold mellett számíthattak arra, hogy a hadjáratok zsákmányából is megkapják a részüket.

A harcias viking kor eltűntével, a XI. század végén, a kereszténység terjedésével a keleti varég uralom is megváltozott, a keleti sztyeppéken helyi, varég-szláv népességű, keresztény (ortodox) államok alakultak ki, amelyek már önállóan élték életüket, egészen a XIII. századi mongol hódításig.

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close