792 – És elindult a viking hódítás

Skandinávia a VIII. században meglehetősen hirtelen „jelent meg” a történelemben. Ekkor kezdődött el a viking hódítás.

A nyugat felé történő portyák 792-ben kezdődtek el, de nem csak a Nyugat-Európát rettegésben tartó viking harcosok indultak el a túlnépesedő és a társadalmi feszültségektől fűtött Skandináviából, hanem elsősorban a mai Svédország területén élő skandinávok kelet felé is terjeszkedtek.

De miért is indultak el, miért hódítottak és telepedtek le olyan, egymástól távoli területeken, mint Észak-Amerika és a Fekete-tenger partvidéke?

A viking többnejűség, mint a terjeszkedés oka

A történészek több okot is megemlítenek a nagy skandináv terjeszkedés mozgatórugójaként. Elsősorban a túlnépesedést, amihez hozzájárult a többnejűség, ami miatt nagyon sok gyerek született. A növekvő népességet a meglehetősen zord klímájú helyi termőföld nem tudta ellátni. A katonai portyákban közrejátszott az öröklési rend is, azaz az elsőszülött fiú örökölt, minden további fiúnak azután magának kellett megszereznie a vagyont, vagy gondoskodni a megélhetésről. Ezt pedig a tengeren, kereskedelemmel, kalózkodással és hódítással lehetett megoldani. A hajózás nem jelentett gondolt, hiszen a skandinávok nagyon jó hajósok voltak, amely szintén több okra vezethető vissza.

Egyrészt jól megépített, hajógerinccel merevített, hosszú, keskeny, de viharálló hajókat használtak, másrészt egy érdekes ásványt, a titokzatos „napkövet” használták navigálásra. Ez egy olyan kettőstörő kalcit ásvány volt, amely a ködös, felhős időben is segített a Nap helyzetének meghatározásában. (Ha ezen a kristályon át az ég felé néztek, majd elforgatták, hogy a két kép egyformán világos legyen, akkor a felhős égbolt alatt is észrevehetőek voltak a Napot körülvevő polarizált fénygyűrűk. A Nap helyzetének meghatározása biztosította a tengerészek számára a referenciapontot a hosszú tengeri utazások során.)

Az sem volt mellékes, hogy a skandináv vallásban az jutott a boldog túlvilágba, a Walhallába, aki csatában, fegyverrel a kezében hal meg. A többiek kint rekedtek a túlvilág hideg, kellemetlen részében.

A kalandra, zsákmányra éhes vikingek a mai Norvégia és Dánia területéről nyugatra vezették a portyákat, de a Skandináv félsziget keleti partvidékéről logikusabb volt a Balti-tenger keleti partvidékén szerencsét próbálni.

A skandináv terjeszkedés
A skandináv terjeszkedés Forrás: Wikipedia

A keleti terjeszkedés azonban alapvetően eltért a nyugatitól. Nyugaton ugyanis földet és zsákmányt kívántak szerezni. Viszonylag nagy területeket hódítottak meg a vikingek Angliában, illetve a mai Franciaországban, ahol időlegesen vagy végleg letelepedtek, földet műveltek, míg más területekre zsákmányoló portyákat vezettek.

A keleti sztyeppéken a vikingek a szláv és finnugor népeket leigázták

Mivel a svéd területeken már fejlett államszervezet, királyság volt, ezért itt szervezett kereskedelmi, gyarmatosító hadjáratokról lehet beszélni, amihez a földrajzi adottságok is kedveztek. A svédek ezért már korán, a VII. században, tehát a nagy nyugati viking portyák előtt uralmuk alá vonták a Baltikum egy részét, ami megfelelő alapot adta a további keleti terjeszkedéshez. Keleten a kereskedelem volt a fő cél, az itteni varégok nem foglalkoztak földműveléssel, hanem a kereskedelmi utakat ellenőrizték.

Gondolhatnánk, hogy ez a terület szegényebb volt, mint a frank, vagy angolszász területek, de valójában itt, Kelet Európában két dolog is volt, ami a skandinávok számára előnyössé tette a vidéket: a vízi utakkal sűrűn behálózott hatalmas sztyeppék, valamint nagyon jó kereskedelmi kapcsolatok a távol- és a közel kelettel és a Bizánci birodalommal.

Kelet-Európa vízen nagyon jól bejárható, hiszen az északi, a Balti-tengerbe futó és a Kaszpi-, illetve a Fekete-tengerbe ömlő hatalmas folyók között kicsi a távolság. Annyira kicsi és a terep annyira lapos, hogy a könnyű skandináv hajókat a szárazföldön át lehetett húzni az egyik vízrendszerről a másikra.

Viking hajó. Lapos, hosszú, viharálló és könnyű.
Viking hajó. Lapos, hosszú, viharálló és könnyű.
Forrás: Wikipedia

A skandinávok, normannok, akiket az orosz varjag elnevezés alapján varégoknak neveznek, elsősorban kereskedelmi céllal hatoltak be a közeli tavakra, a Lagoda és az Onyega-tavak környékére, majd innen délre, a kelet-európai folyókra, tavakra. Kereskedelmi telepeket hoztak létre – ilyen fontos kereskedelmi állomás volt Novgorod is, a részben varágok által létrehozott államalakulat egyik központja – és leigázták az itt élő szláv és finnugor népeket, akiket megadóztattak.

A helyi lakosság természetesen ellenállt, a XI-XII. század fordulóján Kijevben írt Nesztor krónika szerint 862-ben is fellázadtak, de a szláv és a finnugor lakosság egymás ellen fordult, és a helyi vezetők a korabeli krónikák szerint ekkor maguk hívták be a varégokat.

Nicholas Roerich: Folyóról folyóra – azaz a hajók áthúzása szárazföldön
Nicholas Roerich: Folyóról folyóra – azaz a hajók áthúzása szárazföldön
Forrás: Wikimedia commons

A varégok tehát kereskedelmi telepeket hoztak létre a Volga, a Dnyeper és Don mentén, majd sok helyen le is telepedtek. A következő évszázadokban beolvadtak a helyi lakosságba, annak ellenére, hogy a varégok maguk nem mezőgazdasággal, hanem kereskedelemmel foglalkoztak. A Kijevi Rusz államalakulatot is ez a varég hódítás hozta létre.

A bizánci császár testőréből norvég király

A kereskedelem azonban nem volt mindig békés, 860-ban a Fekete-tengerre kijutó varégok megtámadták a Bizánci Birodalmat is, és 866-ban Aszkold és Dir varég vezérek Konstantinápolyt fogták ostrom alá.

A kereskedelmi kapcsolatok a harcok ellenére nagyon kiterjedtek voltak. A IX. században a Volgán elsősorban az arab és a közép-ázsiai területekkel kereskedtek, amit bizonyít, hogy ebből a korból nagyon sok arab pénzérme került elő Svédország területén. Azonban a X. században a kereskedelem súlypontja nyugatabbra, a Fekete-tenger felé húzódott, és a Bizánci birodalom területeire koncentrált.

A varég kereskedők tehát elértek Bizáncba, a Közel keletre, a Bolgár birodalomba és a magyar törzsekig is. Gyakorlatilag uralták a térség kereskedelmét, az árukat – keleti luxuscikkeket, prémeket, mézet, értékes drágaköveket, ékszereket, valamint rabszolgákat – a varég hajók szállították Észak-Európa és Földközi-tenger között, valamint 900 körül a varégok uralták a kijevi és a novgorodi fejedelemségeket.

A Bizánci birodalom 1025-ben.
A Bizánci birodalom 1025-ben.
Forrás: Wikipediia, Szajci

A kereskedelem és a Kijevi Rusz megalapítása mellett más módon is bekapcsolódtak a varégok Kelet-Európa történelmébe.

Az északi harcosokat ugyanis elsősorban a Bizánci Császárságban előszeretettel fogadták fel testőrnek, zsoldosnak. A varégok adták a X. században a császári testőrséget, mégpedig a Varég Gárdát. A varégok császári szolgálatára a IX. század közepétől vannak utalások, de 912-ben külön szerződés mondta ki ennek a lehetőségét.

A gárda létszáma a XI. században elérte a 6000 főt, és nemcsak a császár testőreiként szolgáltak, hanem más katonai feladatokat is elláttak. Az északi harcosok – nem csak svédek szolgáltak a bizánci császárságban – bizánci szolgálatára egy érdekes példát ad III. Harald norvég király élete.

Haraldnak trónviszály miatt 15 évesen, 1030-ban menekülnie kellett Norvégiából, ezért előbb Kijevbe menekült, majd 1033 és 1042 között Bizáncban szolgált császári testőrként, de nem igazán jött ki bizánci parancsnokaival, és egy vétségért 1041-ben letartóztatták. Sikerült megszöknie, visszatért a Kijevi Ruszba, ahonnan 1045-ben Norvégiába ment tovább. Ott unokatestvére, Jó Magnus társuralkodóként maga mellé vette, majd Magnus halála után, 1047-től egyedül kormányozta Norvégiát. Nem sokkal később sikertelen kísérletet tett a dán trón megszerzésére, majd 1066-ban partra szállt Angliában, hogy annak trónját szerezze meg. Azonban a Stamford Bridge-i csatában életét vesztette. (Az a Harald angol király győzte, aki néhány héttel később a szintén viking eredetű, normann Hódító Vilmos ellen vívott Hastinsgnál vívott csatában esett el).

III. Harald egy XIII. ábrázoláson
III. Harald egy XIII. ábrázoláson, Forrás: Wikipedia

A viking-varég harcosokat nagyon sok esetben vetette be a bizánci hatalom, de jól meg is fizette őket, ami a legtávolabbi északi vidékekről is vonzotta a kalandvágyó harcosokat, akik a zsold mellett számíthattak arra, hogy a hadjáratok zsákmányából is megkapják a részüket.

A harcias viking kor eltűntével, a XI. század végén, a kereszténység terjedésével a keleti varég uralom is megváltozott, a keleti sztyeppéken helyi, varég-szláv népességű, keresztény (ortodox) államok alakultak ki, amelyek már önállóan élték életüket, egészen a XIII. századi mongol hódításig.

További hírek