Esetek, amikor az amerikaiak nem tudták, hogy elnökük nagyon beteg

Tégy egy lépést címmel esélyegyenlőségi napokat tartanak Budapesten
2022-06-11
Jókai művészete megkerülhetetlen, de idős korában történő újranősülését kortársai nem bocsátották meg
2022-06-13
Show all

Esetek, amikor az amerikaiak nem tudták, hogy elnökük nagyon beteg

12609421 - the white house in washington dc

A Joe Biden egészségügyi és mentális állapota kapcsán felmerülő kérdések nem újkeletűek az amerikai elnöki rendszer történetében. Több olyan vezető is akadt, aki mindent megtett, hogy betegségét és cselekvőképtelenségét eltitkolja a nyilvánosság előtt.

Az utóbbi időben egyre többen támadják az USA elnökét, annak vélt vagy valós egészségügyi és mentális problémái kapcsán.

Tény, hogy Joe Biden időnként egészen szétszórtan viselkedik a nyilvánosság előtt, mondatai nélkülözik a logikát, téves dolgokat állít valósként, beszéde pedig gyakran teljesen zavarossá válik.

A helyzet odáig fajult, hogy egyre többen követelik: az elnök vesse magát egy orvosi vizsgálatnak, amely kiderítheti, van-e probléma a szellemi képességeivel. Biden stábja természetesen tiltakozik, mondván: az elnök kiváló egészségügyi állapotnak örvend.

Ha ez a vizsgálat megtörténne, és annak esetlegesen az aggódókat igazoló eredményét nyilvánosságra hoznák, az érdekes kérdést vetne fel. Az USA alkotmánya a kezdetektől fogva kimondta, hogy az elnök halála esetén mi a teendő: az alelnök veszi át a hivatalt.

Ám egészen 1967-ig kellett várni arra, hogy a 25. kiegészítés kimondja, mi a teendő átmeneti akadályoztatás esetén. Ez a kifejezés olyan egészségügyi állapotot jelez, amikor az elnök képtelen biztonságosan betölteni pozícióját, így nem is irányíthatja az országot.

A kiegészítés két lehetőséget tartalmaz: ha az elnök nincs tudatában annak, hogy alkalmatlan feladatainak ellátására, az alelnök írásban értesítheti a kabinetet erről, hivatalossá téve az alkalmatlanságot. A másik, hogy az elnök tudatában van egészségügyi állapotának, és ő maga értesíti írásban a Kongresszust. Ekkor az alelnök veszi át a helyét mindaddig, amíg az elnök újabb levelet nem ír arról, hogy már képes teendői ellátására.

Az elsőre még nem volt példa, a másodikra is csak elvétve. A kiegészítés előtt gyakoribb példa volt, hogy a regnáló elnök és alelnöke bizalmas, de írott megállapodást kötnek arra nézve, mi a teendő egy átmeneti akadályoztatás esetén. A történelmi példák mindenesetre cseppet sem megnyugtatóak. Az elnöki rendszerben több olyan vezető is akadt, aki mindent megtett, hogy betegségét és cselekvőképtelenségét eltitkolja a nyilvánosság előtt.

Az amerikai beteg

A leghíresebb eltitkolt betegség az elnökök történetében minden bizonnyal Franklin Delano Roosevelté volt.

FDR-t egymás után négyszer választották elnökké, ám azzal ő maga és szűk környezete is tisztában volt, hogy utolsó ciklusát már nem fogja tudni végig vinni. 1945 áprilisában, 63 évesen, nem sokkal újbóli beavatása után és a II. világháború vége előtt a világsajtón végigsöpört a hír: az elnök agyvérzés következtében elhunyt.

Roosevelt halála kapcsán sokáig elsikkadt a kérdés: milyen egészségügyi állapotban volt, és mi okozta a stroke-ot?

A hivatalos magyarázat szerint FDR magas vérnyomással, krónikus hörghuruttal, érelmeszesedéssel és szívelégtelenséggel küzdött, nem beszélve a paralízissel járó rohamos fizikai hanyatlásról.

Utóbbi szintén nem volt széleskörben ismert tény.

Az elnök 1921-ben kapott paralízist, melynek következtében képtelen volt önállóan járni, a lábai gyakorlatilag elsorvadtak, így csak fémkerettel volt képes megtenni bizonyos távolságot.

Zömében a kerekesszékét használta, ám az újságírókat és fotósokat mindig kedvesen, de nyomatékosan megkérték, hogy ne számoljanak be a fogyatékosságról. Arról sem számoltak be, hogy a halála előtti egy évben Roosevelt betegesen lefogyott, s ha valaki mégis szóvá tette, orvosai makacs válasza az volt: a drasztikus súlyvesztés csupán az elnök diétájának köszönhető.

Az is utólag derült ki egy újságírói visszaemlékezésből, hogy Roosevelt gyakran elvesztette a fonalat beszélgetés közben, beszéde pedig akadozó és zavarodott volt.

A titokzatoskodás és a tények elhallgatása egészségügyi állapotával kapcsolatban általánossá vált Roosevelt környezetében, a szavazópolgárok így nem is tudhattak róla, hogy esetleg nagy gond van azzal, akit éppen az elnöki székbe készülnek juttatni.

Roosevelt esetében az agyonhallgatás végül az elnök halálával ért véget, de bizonyosságot a mai napig nem tudni. Egészségügyi kartonjának a legfontosabb részei ráadásul rejtélyes módon eltűntek halála után.

Mindenesetre a zavarodott és akadozó beszéd, mint tünet elég komolynak tűnik ahhoz, hogy az elnök orvosai riadót fújjanak, amíg még nem késő. Nem tették. A betegségről az elnök és a környezete igen, az amerikai nép és a világ azonban semmit sem tudott.

A First Lady mindent visz

Ennél sokkal súlyosabb helyzet állt elő néhány évtizeddel Roosevelt elnöksége előtt.

Woodrow Wilson egészen botrányos körülmények között látta, azaz nem látta el elnöki teendőit a fehér Házban. Wilson az I. világháborút lezáró dekrétumok előkészítésével annyira megterhelte a szervezetét, hogy 1919. októberében agyvérzést kapott.

A stroke miatt bal szemére megvakult, az egész bal oldala pedig lebénult. Hosszú hetekig csak feküdni tudott, de fizikai tehetetlensége mellé szellemi is párosult: emlékezetkiesésben szenvedett, ami egy nagyhatalom vezetőjének esetében kifejezetten hátrány.

A gépezet itt is hatékony volt: az elnököt teljes elszigeteltségben tartották, a külvilággal pedig egyáltalán nem közölték, hogy Wilson mindenféle értelemben alkalmatlanná vált a hivatalának betöltésére. Az igazán döbbenetes dolog mégis az volt, hogy az elnöki teendőket majd másfél éven át felesége, Edith Wilson intézte.

Ő fogadta a hivatalos látogatókat, de ő döntött az olyan, kiemelten lényeges ügyekben is, mint a törvények szentesítése. Mindezt azzal magyarázta, hogy férjével mindenben egyeztet, így tulajdonképpen mindössze titkárnői szerepet lát el. Mindez nehezen hihető.

A valóság elkendőzése annyira olajozottan működött, hogy a magatehetetlen elnökkel még egy álinterjú is „készült”, ami azt tükrözte, Wilson fizikai és szellemi képességei teljes birtokában van.

A hazugságot nagyban segítette, hogy az elnöknek voltak jobb napjai is, így időnként ő is fogadott látogatókat. A valóság ennél sokkal kiábrándítóbb. Az első világégés végén az Egyesült Államokat irányításába gyakorlatilag egy olyan ember nyúlt bele több alkalommal, akinek semmiféle felhatalmazása nem volt erre.

Edith Wilson képtelen története sokban hozzájárult ahhoz, hogy a 25. alkotmánykiegészítés megszülethetett.

Színész és elnök

Van rá példa, amikor az amerikai elnök kapcsán szintén felmerült a gyanú az átmeneti akadályoztatásra, de ugyanaz az elnök élt is a módosítással – igaz, a két ügy nem kapcsolódott egymáshoz.

Ronald Reagan volt az ugyanis, aki egy műtétje miatt az alkotmánykiegészítés szerint nyolc órára átadta az elnöki hivatalt alelnökének, akit George H. W. Bushnak hívtak.

Másfelől: ő volt az is, akit – Joe Bidenhez hasonlóan – már a megválasztása előtti kampányban gyakran vádoltak azzal, hogy nincs rendben az egészsége, ez pedig kihat a szavaira és nyilván gondolkodására is.

Reagan 69 évesen lett elnök, így kritizálói Alzheimer-kórra gyanakodtak.

Mindez a beszédén volt érezhető leginkább. Néha zavarosan kommunikált, egymásnak ellentmondó, logikátlan mondatokkal, időnként nem jutottak szavak nevek, helyszínek és dátumok az eszébe, gyakran pedig több fogalomra is ugyanazt a kifejezést használta.

A szókincse folyamatosan romlott elnöksége alatt, de hivatalosan soha senki nem erősítette meg a betegség tényét.

Sőt, amikor a kampány alatt először felmerült ennek a gyanúja, Reagan úgy nyilatkozott: ha kiderül, hogy mentálisan alkalmatlan, kész visszalépni az elnökségtől. Elnöki évei alatt aztán soha nem találtak semmit, legalábbis hivatalosan nem.

Visszavonulása után azonban igen. 1994-ben valóban Alzheimer-kórral diagnosztizálták, rá tíz évre az elnök elhunyt.

A huszonötös kiegészítés

A Wilsonhoz hasonló esetek mellett számos olyan elnöki történet létezik, amelyben bizonyíték nincs, alapos gyanú annál több egy vagy több olyan betegség létezésére, amely akadályozhatja az elnököt hivatalának betöltésében.

Az USA alkotmányának 25. kiegészítése éppen arra teremt lehetőséget, hogy ilyen esetben egy nagyhatalom kormányzása biztonságosan, normális átmenettel működhessen tovább. A szabályozás előtti időszak lehetőséget adott arra, hogy az elnök minden egészségügyi problémája magánügy maradhasson. Holott nem az. A hazugság, az igazság elrejtése jobb esetben csak az összeesküvés-elméletek gyártóit ösztönzik új lendületre. Rosszabb esetben sokkal súlyosabb következményekkel járhat, amelyre az egész világ és az egész történelem fájó sebként emlékezhet.

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close