Talán sikerülhet a régebbi irodalomról úgy szólni ma is, hogy megfogja a gyerekeket, hiszen valójában az emberi érzések, vágyak, a szenvedés és a dilemmák ma is ugyanazok, akár az övéik is lehetnének – mondta a Tudás.hu-nak Császtvay Tünde. Az irodalomtörténésszel, kultúrtörténésszel Jókai Mór munkásságáról beszélgettünk, s megtudtuk, hogy az idősödő Jókai bizony teljesen más műveket írt, mint korábban.

Van kedvenc Jókai-regénye?
Ha választanom kéne, azt hiszem, a késői művei közül választanék, mondjuk, az Öregember nem vénember című regényét.
Miért éppen azt?
Mert az számomra egészen izgalmas és újszerű. Amit az iskolában tanítanak, vagy, amit egyáltalán Jókaiból ismerünk, az tulajdonképpen az élete első felének a produkciója. Ekkor válik a nemzeti romantika nagy alakjává. Az abszolutizmusban a reformkornak, meg egy kicsit még a felvilágosodás végének, tehát a közelmúltnak az ábrázolója, az akkori történelemnek, annak az érzésvilágnak az elmesélője.

Forrás: Wikipedia
De szerintem, van egy másik Jókai is, aki az 1880-a években kezdi meg egy másfajta, nagyon izgalmas művészetét, amelyről ma nagyon keveset tud a közvélemény. Akkor nagyon-nagyon modern, nem feltétlenül minden művében mesterien megalkotott, de nagyon újszerű dolgokat alkot.
Városi figurák
Miben különböznek ezek az írások a korábbi regényektől?
Mindenben. Először is a témaválasztásban. Már nem a közelmúltról ír, hanem a saját koráról. A nagy társadalmi változásokról, a polgári Magyarországról, amelyben az életnek szinte minden szegmense átalakult. A polgárosodásnak a kérdéseiről, a megváltozott párkapcsolatokról, a lélektan új felismeréseiről, a perszonális kapcsolatok átalakulásáról, tehát egy urbánusabb világról. Nem csak a vidéki és nem csak a heroikus Magyarországot látjuk benne. És nagyon furcsa szereplőkkel dolgozik…
Ez mit jelent?
Ezek a szereplők már nem arisztokraták, nem nemesek, hanem városi alakok, az átlagembertől nagyon elütő, különös figurák is vannak köztük. Sajátos személyiségek, sajátos élethelyzetek. Azután ezek a regények jobbára vékonyka könyvek, nem azok a nagy vastag kötetek, mint az Az aranyember, a Kárpáthy Zoltán, vagy A kőszívű ember fiai, amelyek már kilóra is elég sokat nyomnak.
Nem annyira kimunkáltak, viszont nagyon meglepő dolgok vannak bennük. Rendszerint nem jók és rosszak harcolnak bennük és nem happy-end-del végződnek. Van olyan regény, például ez az Öregember nem vénember, amelynek a történetét négyszer mondja el, más-más befejezéssel.

Forrás: Picryl.com
Gondolom, a saját életének dilemmáit is beleírta, hiszen, ennek a megjelenése körülbelül akkorra tehető, amikor Jókai, már idősödve, másodszor is megnősült és egy nagyon fiatal színésznőt vett feleségül, Nagy Bellát.
Feltehetően a saját életének drámái is visszaköszönnek az ekkor született műveiben. De írói pályájának teljes megújulása is nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy Jókai, a felesége, Laborfalvy Róza halála után teljesen új élethelyzetbe került. Akkor egy darabig úgy érzi, kész, mindennek vége, neki annyi. Pokolian megküzd azzal, hogy nem megy az írás. Egyrészt, nyilván megszűnt az a rendszeresség, amire Róza, aki nagyon határozott asszony volt, rászorította, meg amibe ő maga is beletanult az idők folyamán. De az egész életmódja fölborult.
Egy új élet kezdődik számára Jókai Rózával, a mostohalányával, akit a nevére vett, illetve, amikor Róza férjhez megy, akkor Feszty Árpáddal, a neves festővel már hárman vannak, és közösen építenek villát a művésznegyedben, a Bajza utcában.
És Jókai ekkor egy nagyon erőteljes polgári társasági és szalonéletbe kerül bele, aminek már köze nincs a régi, Laborfalvy Rózás balatonfüredi, vagy svábhegyi bulikhoz, ahol a nemesekkel és a színészvilág tagjaival szüreteltek, s afféle vidéki kúriavilágban éltek.
Ezek az új rendezvények egyébként nagyon komoly, tartalmas összejövetelek, és szerintem a kor kulturális életében és eszmeiségében is nagyon fontos ez a társaság.

Forrás: picryl.com
Új inspirációk
Miért?
A kulturális eszméknek, elképzeléseknek izgalmas cseréje zajlik itt művészek és gondolkodók között, ahol nem a rang, a társadalmi státusz számít, hanem a tehetség. A szalont ugyan nem Jókai találja ki és nem is ő működteti, hanem Jókai Róza, a nevére vett mostohalány, meg a férje, Feszty Árpád, de Jókai megmerítkezik benne. És teljesen más dolgokkal találkozik, mint a korábbi életében, más impulzusok érik. Nem csak azért, mert ez egy másik társaság, hanem azért, mert másról van szó az asztalnál teázás közben, vagy az akkori szóval: a murik alkalmával.
Művészeti kérdésekről beszélgetnek?
Arról is persze, de nem csak arról. Filozófiáról, a legújabb találmányokról, trendekről, divatokról, a társadalmat foglalkoztató kérdésekről.
Vannak afféle közvetítő emberek a társaságban, ilyen például Justh Zsigmond író, aki rengeteget utazik, otthonosan mozog az európai, például a párizsi kulturális, művészeti, elsősorban arisztokrata szalonokban, és idehaza folyamatosan beszámol az ott megjelenő legprogresszívebb eszmeáramlatokról, a legnagyobb újításokról, a lenyűgöző szellemi teljesítményekről, és beoltja ezekkel ezt a magyar kulturális kört.
Mik voltak akkor a legfontosabb új áramlatok Európában?
A művészetek terén a naturalizmus kérdései foglalkoztatják Európa értelmiségét. Vajon lehet-e művészi alkotásnak nevezni azt, ami földhözragadt hűséggel mutatja be a valóságot?
A természettudományokban pedig a darwini fejlődéselméletről folytak heves viták.
De sok szó esett az új zenei kultúráról, a táncszínház, a mozgásszínház kifejlődéséről, a legújabb kiállításokról, vagy éppen a mindenkit lenyűgöző Sarah Bernard színésznő játékáról.
És aki belülről ismeri ezt a világot, egyrészt magával hozza a bennfentes magánéleti pletykákat is, ami befogadhatóbbá, ismerősebbé teszi az egészet, másrészt pedig valóban közel kerül a legnagyobb gondolkodókhoz.
Justh például Hyppolit Taine-t, a kor nagy francia filozófusát is személyesen ismerte és gyakran beszámolt arról, hogyan vélekedik mondjuk az akkor nagyon divatos miliőelméletről, vagy a pozitivista filozófiai irányzatról. De gyakran szóba kerülnek gazdasági, üzleti kérdések, is, és ezeket az ismereteket Jókainak is el kell sajátítania, hiszen Fesztyvel egy közös üzleti vállalkozásba fogtak. A kor legnagyobb kulturális beruházása a Feszty-körkép, amit fel kellett építeni és működtetni kellett. A Körkép hosszú éveken át rendkívül sikeres, jövedelmező vállalkozás volt, Jókai és Feszty más, komoly bevételi forrásaival nagypolgári jólétet teremtett a család és a Feszty-testvérek számára is. Körülbelül a mai Szépművészeti Múzeum helyén állt, és azért is volt különös jelentősége, mert Magyarország lakosságának többsége a Feszty-körkép láttán tudta először maga elé képzelni, vizualizálni, hogy’ is van ez az ősmagyarokkal, Árpáddal meg a honfoglalással.
Kultúrbölcső
Mit tud kezdeni egy magyar ’szalon’ az új európai felfedezésekkel és eszmeáramlatokkal?

Forrás: Wikimedia commons
Ez egy olyan társaság a házukban, amely a nemzetté válás és a nemzeti jövőépítés folyamatáról gondolkodik, de már nem a korábbi romantikus elképzeléseken keresztül, hanem sokkal modernebb módon.
Arról töprengenek, hogyan is kellene az európai szellemi áramlatokat befogadni és magyarrá tenni, illetve keresik a speciális magyar vonásokat, jellegzetességeket és megoldásokat.
Például a Tudományos Akadémián, de a közéletben is viharos viták zajlanak – a különböző nézeteket vallók szinte pártokba tömörülnek – a nemzet eredetéről, a nyelvrokonságról, tehát arról, hogy kik voltak az őseink, honnan jöttünk, és ezt a közelgő milleniumi ünnepségsorozat, mely a magyarság ezeréves országát triumfálja, csak felerősíti.
Feltehetően innen támadt Jókai ötlete is a Körkép témájára.
Ez a kiállítási és művészeti forma egyébként egy divathullámba illeszkedett bele, Európában is meg Amerikában is voltak ilyen óriás panorámák.
De Feszty Árpád más historizáló festményein is állandóan megjelenik Árpád és az őstörténeti mitológia. Azok a gondolatok és eszmék, amelyek ebben a társasági körben központi szerepet kaptak, ha nem is nyílegyenesen, de előbb vagy utóbb a hazai kultúrpolitikában is megjelentek, irányokat, ötleteket adhattak.
A résztvevők közül többen politikusok, vagy részt vesznek a politikában – maga Jókai is, Mikszáth Kálmán, Gyulai Pál –, de eljár ide a kultuszminiszter Csáky Albin, és a művészet- és irodalompártoló felesége is dinamikus résztvevője a körnek. Jókai számára pedig ezek az új inspirációk – szerintem – a felesége halála után a túlélést jelentik. Már maga az, hogy együtt tervezik a villát az új családjával. És azon az ablakoktól kezdve a díszítő elemeken át minden aprólékosan ki van gondolva. Az alsó szintet lakják Fesztyék, az emeleten lakik Jókai. Nála fenn, az írói parnasszuson, a saját bútorai és róla készült portrék, szobrok, díszoklevelek között folytatódnak a régi kártyapartijai, amelyeken csak a saját vendégei – gyakran a miniszterelnök is – vesznek részt. A lenti szalonba pedig az írófejedelem egy gyönyörű falépcsőn időnként „levonul”, és magába szívja az ottani társasági információkat.
És ez az új élet, újfajta irodalom kirángatja Jókait a gödörből?
Talán nem teljesen. Egy ideig, az alkotói és lelki válság idején attól retteg, hogy elmagányosodik, és azon töpreng, egyáltalán, van-e még neki terepe művészileg, emberileg, ezen a világon. Az újfajta munkáiban pedig olyan extrém, abban a korban szélsőségesnek számító témákba is belevág, hogy az embernek ma is fönnakad a szeme. Erotika, szex, nekrofília, a sajtóból ismerhető kriminális történetek is befolynak a történeteibe. Különös hátteret ad a műveinek az a tény is, hogy akkoriban fejlődik ki a pszichoanalízis, a börtönökben elkezdik vizsgálni a benntartottak szexuális viselkedését és azt is, vajon determinált lehet-e egy embernél, hogy bűnöző válik belőle.
A Lombroso-elmélet, amelyre Magyarországon is iskola épül, azt kutatja, vajon az emberi arcvonásokból, a testméretekből mennyire lehet következtetni a bűnözői hajlamra.
Elindul a szexuálpszichológia, Freud és Ferenczy, a magyar pszichoanalítikus tanítvány már ott kopogtat az ajtón… És ez nyomot hagy Jókai művészetén is,
Jókai késői fura figurái már sokkal bonyolultabb lelkű, furcsább és sokszor összetettebb jellemek.
Sokan ma álmukban sem gondolnák, hogy az a szabadosság, az az erotikus és a nemiséget is megmozdító töltet, amit majd Ady megenged magának szerelmi költészetében, vagy az a bátor témabővítés, amelyet Babits vagy Kosztolányi meg mer lépni a magyar lírában – akik alkalomadtán például már prostituáltakról, kurvákról is írogatnak verseket –, annak előzményei már több 19. századvégi költőnél, de Jókainál fellelhetők.
Csakhogy a nagyközönség nem lelkesedett annyira az új Jókaiért. Valójában a többségük a régi, romantikus nagyregényekre vágyik. És időközben Jókai is kezd belefáradni a nagy társasági életbe.
Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, vagy Pekár Gyula számolnak be a visszaemlékezéseikben, írásaikban arról, hogy az írófejedelem egy-egy ilyen összejövetelen rendszerint az este folyamán levonult közéjük a maga birodalmából, ott volt egy darabig, hallgatott, vagy valami egészen furcsát szólt, inkább csak figyelt, aztán felvonult.
Ráadásul Jókai – miután megszűnt képviselői megbízása – egészen újfajta élethelyzetbe került, mintha elvesztette volna az egyik felét.
Annyira fontos egy íróember számára a napi politikai aktivitás?
Jókainak a képviselőség, a politika olyan volt, mint a levegővétel. Az egész életét végig kísérte, nem tudott nélküle élni.
Hiszen már a ’48-as 12 pont megfogalmazásában részt vett, ő volt – az eltűnt és halott Petőfi szimbolikus alakja mellett – a forradalom élő jelképe. Az abszolutizmus idején a műveiben és a lapjaiban politizált, ő volt a nemzeti öntudat fenntartója, majd gondolkodott a kiegyezés és a megegyezés lehetőségeiről, és már a Határozati Pártban munkálkodott, ahogy később a Szabadelvű Pártban, és Tisza Kálmánt segítette. Nem elég, hogy munkásságának az egyik lába, az írása átalakult, most a másik lábát, amivel biztonsággal állt a földön, teljesen elveszítette. Na, ezidőtájt, ebben a megbillent élethelyzetben érkezett meg az írófejedelemségét újra megerősítő 100 kötetes Jókai-összkiadás terve.
Kinek az ötlete volt?
Révay János Móré. A Révai Kiadó és Jókai az 1880-as évek első harmadában találnak egymásra egy furcsa, Terfort miniszter által finanszírozott könyvsorozat kapcsán. És ekkor érkezett meg Mikszáth is hozzájuk, jó barátság és jó üzleti kapcsolat alakult ki köztük. Révai előbb Jókaival, majd később Mikszáthtal is exluzív szerződést kötött. Tehát összejön három nagyszerű, tehetséges ember, és ebből a barátságból és üzleti kapcsolatból abszolut win-win helyzet állt elő. Visszatérve, Révai ezt a 100 kötetes kiadást (végül 2-3-mal több lett) afféle nemzeti jutalomnak – nem mellékesen: jó üzleti befektetésnek – szánta, mely egyben demonstrálni tudta a magyar közönség szeretetét.
De számolt is. Ha 1000 előfizetőt tudnak szerezni, akkor ez már akkora összeg, hogy 100 ezer forintot tud fizetni honoráriumként Jókainak. Ez valami olyan volt akkor az írónak, mint egy egyösszegű, hatalmas életmű-díj.
1894 elején egy ünnepség keretében adják át, és szinte napra pontosan addigra jött össze az 1000 előfizető is. Révai ezzel nem csak demonstrálja az élő Jókai-kultuszt, de tovább is építi. És talán ez a nagy tőkeinjekció ad Jókainak lelki és anyagi biztonságot, bátorságot ahhoz, hogy idősen másodszor is megnősüljön, és megpróbáljon még olyan örömöket megtalálni az életben, amit tud.
Kegyetlen ítélkezés
És milyen a tekintélye, presztízse a halála tájékán? Mi élt róla a nemzet szívében és fejében?
Nagyon nehéz erre válaszolni, mégpedig éppen Jókai magánéletének alakulása miatt.

Forrás: Wikimedia commons
Mert a második házasságából valami elmondhatatlan botránysorozat indult el. Az, hogy ’a nemzet legendája’ lépi meg azt, hogy idős korában egy nála ötven évvel fiatalabb színésznőt vesz el, abban az időben óriási skandalum volt. De hát például Szendrey Júlia is, aki ott maradt özvegyen egy kicsi gyerekkel egyetlen fillér nélkül és később újra férjhez mert menni, az is mekkora visszatetszést, megvetést keltett a közvéleményben.
És Jókai ráadásul éveken át le is tagadta a kapcsolatát még a családtagjai előtt is, amikor már egész Pest tudta, hogy jár ahhoz a fiatal színésznőhöz.
Aztán, ahogy a visszaemlékezők írják, amikor Fesztyék egyszer elutaztak Olaszországba nyaralni, Jókai összecsomagolt és elköltözött a Bajza utcai közös házból, nemsokára pedig már meg is történt a házasság.
De akkor megindult a vádaskodás, a pocskondiázás, ország-világ előtt kipakolták a családi szennyest, Jókai és a családtagjai még perre is mentek egymással, a közvélemény ezen élvezkedett, és mindenkinek megvolt a véleménye a történtekről, pedig ezek nagyon is magánemberi történetek voltak.
Szóval, az utolsó évek közönségítéletét meghatározták ezek a magánéleti visszásságok.
De érdekes módon az utána következő évszázad valahogy elmosott minden szennyet és hordalékot. És az utókornak szerencsére megmaradt a valódi nemzeti örökség: a tiszta, óriási írástehetségű, írófejedelem Jókai.
Mi mindent értékelhetünk Jókai művészetében?
Gyulai Pál sokszor kárhoztatta Jókai népszerűségét, mert szerinte, ami sokaknak tetszik, az nem lehet igazán értékes irodalom.
Pedig az ő áradó nagyregényei, amelyeket teljesen ösztönösen, és valóban nem a szigorú, akadémikus műfaji szabályok szerint írt, tényleg lenyűgöző gazdagságúak. És valljuk be, ez az anekdotikus részekkel megszakított, de összefüggő regényfolyam lett a magyar irodalom egyik meghatározó, fő vonala.
A figurái pedig rendszerint nem hétköznapi emberek, hanem romantikus álmodozók, vagy különleges harcosok, de ezeknek a héroszoknak valóban nagy szerepük volt abban, hogy egy nagyon nehéz történeti időszakban fenntartsák az emberekben a magyar öntudatot és hitet, és tovább vigyék az önálló Magyarország megteremtésének vágyát az abszolutizmus idején is. De az a hatalmas tudásanyag sem elhanyagolható, ami a műveiben megjelenik. Jókai több nyelven beszélt, külföldi lapokat is rendszeresen olvasott, és kiváló szenzorai voltak megérezni, elkapni mindazt az újat, szépet, izgalmasat, ami a világban felbukkant. Nemcsak a biológiáért, a növényekért vagy a technikai újdonságokért rajongott (lásd: A jövő század regénye), szinte enciklopédikus szélességű ismeretanyaggal rendelkezett számos területről, és ez mind átszüremkedett a regényeibe is.
Az érdekesség nyomában
Mit és hogyan kellene tanítani ma Jókaiból?

Forrás: Wikimedia commons
Az a véleményem, – és ez nem csak rá, más korábbi nagy íróinkra is vonatkozik – kevesebb kronológiai, életrajzi adatot, és több egyedi karaktervonást, érdekességet, emellett pedig a történeti kor kontextusát kellene megemlíteni egy-egy íróról. Korának nagy problémái hogyan szűrődtek be a műveibe?
Kikkel tartott kapcsolatot és miért, hogyan alakultak ezek a kapcsolatok? Állítom, bármelyik nagy írónk életében legalább annyi izgalom és fordulat van, mint egy mai szappanoperában. Én nem művekkel kezdeném, hanem ezekkel az érdekességekkel. És az is nyilván érdekessé tenné az interneten csüngő gyerekeknek, ha elmesélnénk, hogy Jókai feje olyan volt, mint ma a Wikipédia. Irdatlan mennyiségű tudás és ismeret halmozódott fel benne. A konkrét művekhez pedig mindig – egy-egy vezérfonal felől közelítenék.
Például, körbejárnám, hogyan írt Jókai a szerelemről. Milyenek voltak abban a korban a párkapcsolatok? Milyen volt a szerelem nyelve, az elfogadott közeledés módja? És mondjuk, összehasonlítanám, mit írt ugyanerről a témáról az író negyven évvel később, amikor már egy másik írói stílust, témagazdagságot, látásmódot képviselt – egyben a közgondolkodás megváltozását is be tudnánk mutatni ezzel.
Azt hiszem, nincs lehetetlen, hogy megtanítsuk, azaz inkább érdeklődővé tegyük a diákokat.
Például pályám legelején, nagyon régen József Attila Külvárosi éj című versét kellett tanítanom hetedikes általános iskolásoknak, egy budai elitkerületben. Fel volt adva számomra a lecke. Először is bevittem az Edda egyik lemezét és a Kölyköd voltam, meg az Elhagyom a várost és hasonló számokat hallgattattam meg velük, és megkérdeztem, mi mindent éreznek ki ezekből.
Piszkos házfalakat, nyomort, szürkeséget – gyűltek a válaszok. És akkor elolvastuk a József Attila verset. Mire az egyik fiú, aki már kétszer bukott, és mindig csak rendetlenkedett ott és tulajdonképpen fütyült az egész iskolára, egyszer csak felkiáltott: De hát ez ugyanaz! Igen. Talán sikerülhet az irodalomról úgy szólni ma is, hogy megfogja a gyerekeket, hogy megérezzék, hiába más a nyelvezet, hiába mások a szokások, a körülmények, valójában az emberi érzések, vágyak, a szenvedés és a dilemmák ma is ugyanazok, akár az övéik is lehetnének. Úgy kellene tanítani Jókait is, hogy a mai fiatalok megérezzék: a magyar irodalmi kincsnek egyik különleges értékéről van szó, amit, ha a modernitás nevében csak úgy a sutba vágnánk, szegényebb lenne a magyar kultúra. Hiszen – amellett, hogy például a sztoriírásban valami kimagaslót tudott – a mai modernitáshoz az ő modernitása elengedhetetlenül szükséges volt és maradt is.