Szinte hihetetlen, de igaz, fél évszázad alatt 20 évvel nőtt az emberek várható élettartama Szingapúrban. A Budapestnél alig nagyobb, de majdnem 6 milliós városállamban mindez leginkább egy kormányzati program eredménye.
Kék zónának nevezik a világ azon területeit, ahol az emberek érdemben tovább élnek, mint a tágabb környezetükben. Ennek általában olyan társadalmi gyökerei vannak, hogy az adott területen
az emberek életében több a mozgás, nagyobb a közösség szerepe, van társas élet, de nincs mértéktelen alkoholfogyasztás, az embereknek van életcélja és alapvetően jól érzik magukat egymás között.
A különféle felsorolásokban általában 5 ilyen tradicionális kék zónáról lehet olvasni.
Ezek (ábécésorrendben).
- Ikaria (Görögország),
- Loma Linda, Kalifornia (Egyesült Államok),
- Nicoya-félsziget (Costa Rica),
- Okinawa (Japán),
- Szardínia, Nuoro tartomány (Olaszország).
Mitől jó valahol élni?
A kék zóna régiókban élők tehát sokat játszanak, beszélgetnek, iszogatnak, összejárnak, imádkoznak, sok gyümölcsöt és zöldséget, kevesebb húst fogyasztanak, szeretnek a szűkebb (család) és a nagyobb közösségeikben (baráti kör, település, idősek klubja) tartózkodni.
Van azonban a világnak immár egy hatodik kék zónája is, ahol meglepő módon nem annyira a hagyományok, hanem egy tudatos kormányzati program érte el a célját.
Szingapúrról van szó.
Melyek a legjobb helyek a világon? Ezt nem is olyan könnyű eldönteni. Biztos, hogy jólétben, várható élettartamban Svájc, vagy az észak-európai államok verik a déli helyeket.
De azért nem biztos, hogy kívülről a maguknak való zord északiak, vagy a túlságosan steril svájciak élete a vonzó.
Biztos van, akinek a jó közbiztonság, a tiszta utca, vagy egy pontos vonat a fontos, más pedig talán azt szereti, ha este 9-kor nincs síri csend és dögunalom az utcán és a szomszéd nem kopog át, ha valaki 10 után meri lehúzni a vécét.
Szingapúr is ilyen vegyes megítélésű hely: nagyon sikeres, nagyon gazdag, nagyon rendezett, nagyon egészséges, de azért autoriter, túlszabályozott, elég rideg városállam. Ugyanakkor az, amit az egészségügyben elért, na, ott tényleg le a kalappal!
A szingapúri egészségügy
A világon sehol nem volt annyira drasztikus ugrás a várható élettartamban, mint a délkelet-ázsiai országban.
Egy 1960-ban az országban született gyermek várható élettartama 65 év volt, ma 86 év, és pusztán a 2010 és 2020 közötti évtizedben megduplázódott a 100 év felettiek létszáma
Említettük már, hogy egy nagyon szabályozott államról van szó, ahol nincs rágózás, köpködés, káromkodás, kormánykritika. A világ egyik legdrágább lakóhelyének is mondják, ahol az állam szigorú törvényekkel (és szankciókkal) tiltja a szemetelést, a nyilvános dohányzást, a kábítószer-használatot. Ennek vannak pozitív és negatív oldalai,
nem Szingapúr a világ leglazább helye a világon, viszont a drasztikus központi programok általában tényleg a közjót, például az egészséget szolgálják.
Vagyis miközben a többi kék zónában a hosszú életkor a kultúra, az életmód, az étrend és a közösség megtartó ereje révén alakult ki, Szingapúrban kormányzati szigor révén.
Fontossá vált
Aki régóta a városban él, és nem csak a sok pénz hozta ide, az elmúlt évtizedekben megtapasztalhatta a közösségi egészségtudatosság változását.
Az átlagos délkelet-ázsiaiak elég intenzív önpusztítása helyett Szingapúrban kormányzati programok (például brutális adóemelések) támadták a cigaretta- és az alkoholfogyasztást.
Sokkal nehezebb volt az emberek étkezési szokásainak az átalakítása. A helyi ételekben hagyományosan sok volt a cukor, a só, a kókusztej, de az állami Egészségfejlesztési Tanácsnak voltak sikeres kezdeményezései, amelyek adókkal, kötelező tájékoztatással, olykor előírásokkal a lakosok egészségesebb táplálkozását ösztönözték.
Az élelmiszereken megjelent a sok figyelmeztetés, a tápanyagok pontos jelölése, de volt program az italok cukortartalmának kötelező csökkentésére, is.
Kiváló egészségügy
Szingapúr egészségügyi rendszere Tajvannal és Hongkonggal együtt a világ legjobbjává vált, ami az ellátás minőségének és a költségek kordában tartásának optimális elegye. Lehet, hogy Magyarországon olcsóbb az egészséghez való hozzáférés, de a minőség sokkal rosszabb, míg az Egyesült Államokban a leggazdagabbak mindent megkaphatnak, viszont hihetetlenül drága az egészségügy.
A szingapúri kedvező elegy ugyan Nyugat-Európa egyes államaira is jellemző, de talán az ázsiai ember együttműködőbb, fegyelmezettebb, így a prevencióban jobban partner, mint az amúgy tényleg nagyon jó egészségüggyel rendelkező Nagy-Britanniában, Franciaországban, vagy Olaszországban.
Akkor ez egy jó hely?
Szingapúr egészségügyi eredményei bámulatosak. Ugyanakkor a Legatum Prosperity Index alapján Szingapúr nincs a leginkább jó helyek között.
Érdekes módon a 10 mutató közül négy nagyon fontosban (így az egészségügyben és az oktatásban is) világelső, vagyis a relatív gyenge összesített helyezés abból fakad, hogy az egyéni szabadságjogok tekintetében viszont rendkívül rossz pontszámot kapott az állam.
De cikkünk szempontjából most nem az amúgy nagyon fontos gyülekezési, vagy véleményszabadság van a fókuszban, így ismételjük meg még egyszer az előző állítást, ez a kicsiny városállam nemcsak az oktatási, de az egészségügyi rendszerét tekintve is világelső.
És az együttélés
Szingapúrban együtt élnek kínai, maláj, indiai eredetű emberek, de a pénzügyi központba szinte mindenhonnan érkeznek munkavállalók.
Ezek az emberek nemcsak jó egészségügyet, de normális, biztonságos országot is kapnak az államtól. Erősen támogatott a tömegközlekedés, a gyaloglást és a napi testmozgást nemcsak a kevés hely miatt érdemes preferálni, de azért is, mert az autózás, a taxizás méregdrága.
A városban sok a nyilvános park, világhírű a Szingapúri Botanikus Kert például, és ezek a parkok nemcsak jó levegőt ígérnek, de némi helyismerettel a közösségi létezés találkozóhelyeinek is bizonyulnak.
Márpedig ez a sokszor generációkon átívelő találkozás is nagyon fontos az élethez. Ebben egyébként alighanem Olaszország és Spanyolország a leglátványosabb, ahol, ha jó idő van, a gyerekektől az öregekig mindenki kint van az utcán, akár bőven éjfél után is. Lehet, hogy nem ez a legegészségesebb napirend, de az nagyon szimpatikus, ráadásul
egészségre konvertálható érzés, ha egy öregnek érdemes élnie, ha van kapcsolat a generációk között.
Szingapúr erősen multikulturális társadalma valami ilyen irányba indult, ahol az elmúlt években az életéveknek nemcsak a mennyisége, de a minősége is látványosan fejlődött.
