A világjárvány miatti bezártság mindenki számára felborítja a napi rutint, de sokkal nehezebb azoknak, akik még depresszióra is hajlamosak – s mint kiderült, ez a férfiak számára komolyabb gond, akik általában félvállról vesznek bizonyos tüneteket.
Jellemzően kétszer olyan gyakran diagnosztizálnak depressziót nőknél, mint férfiaknál. Ezt a különbséget kis részben az ösztrogénhez köthető hormonális folyamatok okozzák, de nem ismerjük a jelenség átfogó magyarázatát. A Kansasi Egyetem legújabb kutatásai szerint nem is biztos, hogy jelentősen több nő lenne depressziós, egyszerűen a férfiaknaknál ritkábban diagnosztizálják. A mentális betegségeket megbélyegzettség, sőt sokszor szégyen övezi, amely jócskán megnehezíti a diagnózist és a segítségkérést is – ez fokozottan érvényes a férfiak esetében.
Brian Cole pszichológus, akit az Amerikai Pszichológiai Egyesület tavaly az Év Kutatójának választott, a helyzetet eképp magyarázza:
A férfiak nem úgy élik meg a depressziót, ahogy a nők, így amikor annak hagyományos jeleit keresik, sokkal könnyebben jutnak arra a következtetésre, hogy ők nem depressziósak, nincs szükségük segítségre.
annak ellenére, hogy kutatások szerint még a szülés utáni depresszió sem kizárólag nőknél fordulhat elő.
A férfiak nem tartják komolytalan betegségnek a depressziót, viszont vannak olyan tünetek, amelyektől idegenkednek, és amelyeket nem vesznek olyan komolyan, mint a nők, akik nem “válogatnak” a depresszió különböző tünetei közül. A hagyományos tünetek közé tartozik általában a sírás és az elszigetelődés, a nem hagyományosok közé pedig a túlzott alkohol- vagy drogfogyasztás és a megnövekedett agresszió.
Cole az utóbbi időben két kutatásban is részt vett: az egyikben 400 egyetemi hallgató depresszióhoz való hozzáállását vizsgálták. Azok a férfiak, akik teljesen azonosultak az úgynevezett “nemi konfliktussal”, azaz élesen elkülönített nemi szerepekben gondolkodtak és határozott viselkedésbeli elvárásokat támasztottak magukkal – mint férfiakkal – szemben, túlnyomórészt femininnek tartották a depresszió hagyományos tüneteit és lekicsinylően nyilatkoztak róla. Ezek a tesztalanyok tehát abban hittek, hogy “egy férfi nem lehet depressziós” – értve ezt saját magukra is. Ez ahhoz vezet, hogy az ilyen tüneteiket szégyellik, titkolják, és nem kérnek segítséget sem.
A hagyományos tünetek tehát femininnek hatnak, de mi a helyzet a nem hagyományosokkal? A másik kutatás szerint az agresszió, a különböző szerek általi “öngyógyítás” sokkal elfogadottabb volt a férfiak szemében. Ezeket megszokottabb, “normálisabb” viselkedésnek tartották, de ez azzal is járt, hogy nem vették túlzottan komolyan azokat. Ha olyan férfival találkoztak, aki nem hagyományos tüneteket produkált, arról nem gondolták, hogy depressziós és, hogy bármilyen segítségre van szüksége. A túlzott alkoholfogyasztás és az agresszió ráadásul sokkal maszkulinabbnak hatott számukra, amely tovább erősítette bennük azt a tévhitet, hogy ezek elfogadott, “férfias” viselkedésnek a részei, nem pedig valamilyen mentális betegség tünetei. Ez természetesen a saját magukról alkotott képet is befolyásolta. A férfiak a saját, nem hagyományos tüneteiket is megszokottnak és normálisnak tartják, így ők maguk sem kérnek segítséget, sokukban fel sem merül, hogy valami állhat ezek hátterében.
A diagnosztizált és a nem diagnosztizált depresszió esetében is segíthet viszont egy következetes napi rutin és szervezettség. A járvány miatti bezártság viszont most felborítja sokak életritmusát és azokat az elfoglaltságokat, amik keretet adnak a napnak, mint a munka, iskola, sport és egyéb rendszeres tevékenységek – ezek felborulásával mélyülhetnek a depressziós tünetek. Cole konkrét tanácsokat is összegyűjtött az otthonrekedt férfiak részére:
Erősíteni kell a kapcsolattartást, méghozzá beszélgetés, videochat, vagy online játék formájában! Fokozni kell az otthoni testedzést! Beszélni kell a problémákról azokkal, akikben megbízunk. Ne várjunk túl sokat magunktól, nem szükséges olyan produktívnak lennünk, mintha nem lenne járvány.
Cole szerint mindenképp további kutatásokra van szükség, hogy jobban megérthessük, milyen különböző módokon jelennek meg a mentális betegségek a férfiaknál és a nőknél. Rendkívül fontos a depresszió jeleinek időben való felismerése – főleg, ha tudjuk, hogy a férfiaknál majdnem kétszer olyan magas az öngyilkosságok aránya, mint nőknél.
