Gáza történelme folytonos harcokról szól

A Hamasz terrorakciójára válaszul közelmúltban kiújult izraeli-palesztin konfliktus miatt sajnos jóval többször lehet hallani újabban a Gázai övezet nevét, mint korábban. De mit is takar pontosan ez a fogalom és mit tudhatunk a terület történetéről?

A Gázai övezetnek nevezett szűk terület a Fölközi-tenger keleti partjának déli részén fekszik, részben – igaz, csak szűk szakaszon – határos Egyiptommal is, de alapvetően Izrael és a tenger közé ékelődik. Egyik részét képezi Ciszjordánia mellett a Palesztin Államnak, rövidebben Palesztinának, de Ciszjordániával nincs közös földrajzi határa. Nevét Gáza városáról kapta, amely a Palesztin Állam legnépesebb települése, annak ellenére, hogy a ciszjordániai Ramallah a de facto főváros (papíron meg Jeruzsálem keleti része).

 

A keskeny parti sáv az ókorban

Alakja meglehetősen hosszúkás, s bár bő negyven kilométer hosszan terül el, szélessége sok helyen szűkebb 10 kilométernél, de máshol is alig haladja meg azt. Valamivel több mint kétmillió fős lakossága tehát e szűk területen kényszerült élni a legújabb konfliktusig.

Annak ellenére, hogy 2012-ben több közel másfél száz állam ismerte el Palesztinát, ma is sokan vitatják állami létét és azt Izrael részének tekintik. A gázai övezet esetében kétségtelen tény, hogy az övezet vezetékes vízzel, árammal való ellátása, sőt távközlése Izraeltől függ, ahogy erről oly sokszor szó esik mostanság a hírekben.

De nézzünk vissza a régmúltba. Palesztina a nevét az ókori egyiptomi forrásokban is oly sokszor felbukkanó úgynevezett tengeri népeket alkotó egyik népességről, a Kr. e. 1200 környékén errefelé letelepedett filiszteusok (paleszetek) után kapta. A zsidó nép velük való együttélését, illetve ismétlődő konfliktusaikat a Biblia számos passzusa is tanúsítja. Gáza a fililszteusoknak is fontos városa volt Asdód, Askelón, Ekron és Gát mellett.

A zsidók önálló királysága a Kr. e. 11. évszázadban nem tudott szert tenni a későbbi gázai övezet területére, a konfliktusok újra és újra megismétlődtek, egészen addig, amíg Kr. e. 772-ben az agresszív hódító politikát folytató Asszír Birodalom II. Sarrukín vezetésével mindkét területet elfoglalta: ez egyben az izraeli királyság bukása is volt.

Gáza és környéke része volt később az Újbabiloni Birodalomnak, a Perzsa Birodalomnak, majd pedig III. Alexandrosz, azaz Nagy Sándor makedón uralkodó is uralma alá hajtotta a területet, amely aztán a Ptolemaioszok, majd a Szeleukidák alá tartozott, végül aztán Kr. e. 63-tól a Római Birodalom uralta. Izrael és Gáza területét egyébként a római uralom idején kezdték Palesztina néven említeni, idővel, mint római tartományt. Róma hatalma a területen tartósnak bizonyult, egészen a Birodalom bukásáig tartott.

A középkortól a „nagy háborúig”

Ezt követően az egyre másra bevándorló arabok lakták főleg a térséget különféle kalifátusok uralma alatt, miközben még a római uralom alatt számos zsidó hagyta el a területet. A nagyszabású keresztes háborúk, amelyek megkísérelték keresztény kézre keríteni a Szentföldet, nem jártak hosszú távon eredménnyel, a Regnum Hierosolymitanum, a Jeruzsálemi Királyság 1099-ben jött létre, de a 12. század végétől Jeruzsálem ismét arab kézre került.

Előbb tehát a Mamlúk (régies írásban mameluk) Birodalom, majd 1516 után az Oszmán Birodalom fennhatósága érvényesült a későbbi gázai övezet területén is: utóbbi uralma egészen az első világháború végéig fennállt. Az alija, a zsidó bevándorlási mozgalom következtében a területen közben folyamatosan növekedett a visszatelepedő zsidó lakosság lélekszáma, ami az arabokkal konfliktusok sorozatát idézte elő. A betelepedők száma a 20. század első évtizedeiben is növekedett.

A „nagy háború”-t, vagyis az első világháborút követően Törökország fennhatósága Palesztina térségében véget ért, s az a brit gyarmatbirodalom részévé lett. Az Egyesült Királyság seregei Törökország ellen harcolva elfoglalták a területet, amelyet 1919 és 1922 között ugyan a Népszövetség irányított, de aztán brit irányítás alatt létrehozták a Palesztin Mandátumterületet.

Izrael és az arabok

Ám a második világháború végén a brit uralom is véget ért, a brit csapatok elhagyták Palesztinát, amely innentől fogva az Egyesült Nemzetek Szövetségének fennhatósága alá került, mígnem 1948. május 14-én kikiáltották Izrael államot.

Ez után viszont Egyiptom, Jordánia, Szíria, Libanon és Irak reguláris hadseregei lényegében azonnal megtámadták Izraelt, amely azonban nem, hogy sikeresen védte meg területét, de még növelte is azt. Gáza ezalatt Ciszjordániához csatlakozva lényegében független területként szemben állt Izraellel, s a területet 1948 és 1967 között Egyiptom irányította.

Az 1956-os szuezi válság után bő tíz esztendővel robban ki 1963-ban az úgynevezett hatnapos háború, amelynek egyik következménye volt, hogy a gázai övezet immár izraeli fennhatóság alá került, s onnan Izrael egyoldalú döntése nyomán csak 2005-ben vonult ki. Ekkor izrael az időközben oda beköltöző zsidó telepeseket távozásra kényszerítette, ami az országon belül vált konfliktusok forrásává.

Ennek fontos előzménye volt az 1993. szeptember 13-i oslói megállapodás, amelynek értelmében Izrael  fenntartotta a gázai övezet légterének, határainak és felségvizeinek katonai irányítását.Sajnálatos módon ebben az évben a terület ismét azzal került be a hírekbe, hogy innen robbant ki a legújabb nyílt konfliktus, ami számos áldozattal járt és nem sok remény fűzhető hozzá, hogy rövidesen véget ér.