Olaszországban ez a könyv meghódította a bestsellerlistákat, s ez meggyőző bizonyítéka annak, hogy egy bonyolult kérdéskört, mint amilyen az asztrofizikai kozmológia, elő lehet adni úgy is, hogy abból egy kalandos utazás elbeszélése bontakozzék ki – az idők szédítő mélységeibe, vissza mindennek a kezdetéig. Tonelli lebilincselő érzékletességgel meséli el a teremtéstörténet modern változatát, azt a hihetetlen eseménysort, ahogyan a vákuumállapotból létrejött a csillagok, a bolygók és más égitestek sokasága, végül pedig megszülettünk mi, emberek.

Guido Tonelli: Genezis c. könyve

Az élő szervezetek felépítése olyan előnyökkel jár, amelyek nyomán elindulhat a fejlődés az egyre bonyolultabb formák irányában, kezdve az egysejtűektől a növényeken át az állatokig, beleértve bennünket, embereket is. Már majdnem elérkezünk történetünk végéhez, amikor néhány különleges, erős társas kötődéssel rendelkező emberszabású majomban, a természetes kiválasztódás révén, egy új eszköz fejlődik ki, ami újabb evolúciós előnyhöz juttatja őket: a képzelőerőhöz, ahhoz, hogy képet alkossanak a világról, és valamilyen formában megjelenjék az öntudat.

Attól kezdve ez a különleges állatfaj elterjed a bolygó minden szegletében, és mind bonyolultabb eszközöket készít magának, mígnem végül egyre árnyaltabb képet alakít ki az őt körülvevő világról, és e köré szervezve meséli el saját eredetének hosszú történetét.

A jelképekben való gondolkodás felbukkanása az emberi fejlődés egyik legfontosabb lépcsőfoka. Ma már tudjuk, hogy az ezt a fejlődés magával hozó, legkifinomultabb kognitív képességek megléte nem a modern ember kiváltsága: gyökerei jóval a Homo sapiens előtti időre nyúlnak vissza, és osztoznak bennük a Neander-völgyiek is.

Lehetséges, hogy ha el akarnánk jutni a geneziséig, még messzebbre kellene tekintenünk az időben, és kutatásainkat az első Neander-völgyiekre kellene összpontosítanunk, vagy vissza kellene mennünk a közös ősre, amelytől mindkét alfaj származik.

Annyi mindenesetre biztos, hogy a kezdetekről szóló, az emberré válásunk folyamatával a legszorosabban összefonódó, lebilincselő elbeszélés eredete az idők ködös messzeségében gyökerezik.

Az eredetről szóló, lenyűgöző elbeszélés lökést ad, hogy feltápászkodjunk, amikor a padlón vagyunk: a legsötétebb reménytelenségben is tűrésre motivál bennünket. Kitartóan kapaszkodva az identitásunk biztosítékául szolgáló védőhálóba, erőt gyűjthetünk az ellenállásra. Önmagunk és csoportunk elhelyezése események hosszú, a távoli múltban gyökerező láncolatában lehetővé teszi, hogy a jövőről képet alkossunk. Aki rendelkezik ezzel az öntudattal, az szélesebb összefüggésbe tudja helyezni a jelen szörnyű áldozatait, és értelmet adva a szenvedésnek, jobban képes lesz megbirkózni a legszörnyűbb tragédiákkal. Nos, ez az oka annak, hogy még mindig itt vagyunk, több ezer nemzedéknyi távolságra, és nagy becsben tartjuk a művészetet, a filozófiát és a tudományt. Mert mi vagyunk ennek a természetes kiválasztódásnak az örökösei.

Azok az egyének és csoportok, akik és amelyek a leginkább képesek voltak egy szimbolikus univerzum kialakítására, nagyobb evolúciós előnyre tettek szert, mi pedig tőlük származunk.

A kulturálisan legkiemelkedőbb társadalmi csoportok által kifejlesztett és ösztönzött képzelőerő az emberiség valaha is megalkotott legerősebb fegyvere. Ennek a képzelőerőnek köszönhetően született meg a természettudomány is. Utóbbi, miután úgy döntött, hogy a maga elbeszéléseit kísérletekkel történő ellenőrzésre alapozza, egyre merészebb technikákat és elgondolásokat kellett kidolgoznia. Hogy az anyag szerkezetének legmélyére hatoljon, és a világegyetem legrejtettebb zugaiba eljusson, a tudománynak minden határon túl kellett lépnie: ez rendkívüli utazássá tette a kezdetekről szóló elbeszélést.