Guttmann Béla, a magyar futball legendás kalandora, aki elátkozta a Benficát

Szakmai szövetség: kiemelkedő innovációs teljesítmények születtek 2021-ben
2022-02-25
Egy brit kutatás szerint a vegetáriánusok 14 százalékkal kisebb eséllyel betegszenek meg rákban, mint a húsevők
2022-02-26
Show all

Guttmann Béla, a magyar futball legendás kalandora, aki elátkozta a Benficát

Guttmann Bélának varázslatos élete volt. Focistaként patkányt lógatott az edzője ajtajára, többet nem játszhatott a válogatottban. Edzőként ő fedezte fel Eusébiót, a portugál legendát, két BEK-győzelme után bónuszt kért volna a Benficától, de mivel nem kapott, egy máig is élő átokkal sújtotta klubját. Az amerikai alkoholtilalom idején volt szeszkereskedő, dolgozott tánctanárként, de pszichológus is volt. A máig legjobbnak tartott magyar edzőről nem tudni, hogy zsidóként 1939 és 1945 között hogyan élte túl a vészterhes időket, hat évre eltűnt, és soha nem mondta el, hogy mi történt vele.

A magyar labdarúgásnak mindig is voltak utazó nagykövetei. Puskás Öcsi minden idők legjobb magyar futballistája ugyan labdarúgóként csak Kispesten és a Real Madridban (illetve a magyar és, pár meccs erejéig a spanyol válogatottban) focizott, de edzőként minden földrészen megfordult. A legnagyobb kultusza talán Ausztráliában és Görögországban alakult ki, de Paraguayban, Egyiptomban és Szaúd-Arábiában is edzősködött.

A ma is aktív labdarúgók közül alighanem Vadócz Krisztián a legnagyobb „kalandor”, aki például Uruguayban, Indiában, vagy Hongkongban is megmérette már magát.

A kezdetek: MTK és Hakoah

A 19. században, egészen pontosan 1899-ben azonban született egy olyan labdarúgónk, majd edzőnk, aki mindenkinél több kalandot élt át, konkrétan szabályt csinált a vándorlásából.

Ő maga a szakmai megújulás igényével magyarázta, hogy csak rövid ideig maradt egy-egy klubnál, a harmadik évre általában már távozott, kritikusai szerint tovább nem is maradhatott volna, annyira összeférhetetlen személyiség volt.

Történetünk hőse, Guttmann Béla Budapesten született, zsidó családban. Szülei, Eszter és Ábrahám tánctanárok voltak, életrajzírói (érdekes, hogy a világ leghíresebb, magyar származású edzőjéről csak külföldi szerzők írtak eddig életrajzokat) szerint már 16 évesen ő maga is képzett táncoktató lett, majd Ausztriában pszichológus diplomát szerzett.

Kezdetben a fővárosi Törekvés csapatában focizott, de hamar felfedezték, és a kor neves, zsidó kultúrájú csapataiban játszhatott. Budapesten az MTK-ban, amely ugyan nem volt kimondottan zsidócsapat, de ismert volt erről a kötődéséről, majd Bécsben, a deklaráltan cionista Hakoah (a héber szó jelentése erő) Vienna klubban.

Utóbbit két ismert bécsi zsidó személyiség, a komikus Fritz Löhner és a fogorvos Herman Körner alapították, és a csapatnak egész Európában voltak szurkolói, például Franz Kafka.

A Hakoah-ban teljesen egyértelműen Guttmann Béla volt a legnagyobb sztár, ami azért volt különleges, mert ő valójában középhátvédet játszott, vagyis nem ontotta a gólokat, csak hátul „takarított”.

A Hakoah legibnkább arról lett híres, hogy ő volt az eső csapat, amely Londonban legyőzött egy neves brit csapatot, de 1925-ben még osztrák bajnokságot is nyert. Volt olyan mérkőzés, ahol az éleződő európai antiszemitizmustól aligha függetlenül vagy a pályán, vagy a nézőtéren alakult ki tömegverekedés. A bajnokság legfontosabb meccsének egyébként egy másik magyar volt a hőse. A kapus Fábián Sándornak ugyanis eltört a karja, de mivel már nem tudott a csapat cserélni, a pályán maradt, és törött karral óvta meg a Hakoah kapuját a góloktól.

A válogatottban

Guttmann Béla ebben az időszakban szerepelt a magyar válogatottban is, igaz 1921 és 1924 között csak négyszer ölthette fel a címeres mezt, de ezalatt, noha ez nagyon nem volt rá jellemző, még egy gólt is szerzett.

Nem fogunk részletesen elmerülni a magyar futball nagy kudarcaiban, de a legújabbkori híres esetek (Irapuato: magyar – szovjet 0-6, Budapest: magyar – jugoszláv 1-7, vagy Amszterdam: holland – magyar 8-1) előtt a legnagyobb kudarcunk az 1924-es párizsi olimpiához kötődött, amikor a nyolcaddöntőben Magyarország teljesen váratlanul 3-0-ra kikapott Egyiptomtól és kiesett.

Guttmann eleve hírhedten összeférhetetlen ember volt, de Párizsban teljesen kiakadt, mert hangos környéken kapott a csapat lepukkant szobákat, és a játékosok nem értették, hogy miért „lézeng” annyi vezető a csapat körül. Mindenesetre néhányan tiltakozásképpen patkányokat fogdostak össze a szálláson, és az edzők szobájának ajtajára lógatták. Az „egyiptomi csapásként” elhíresült meccs után Guttmann Béla soha többé nem játszott a válogatottban.

Az Egyesült Államokban

Az említett 1925-ös osztrák bajnoki cím megszerzése után a Hakoah meghívást kapott az Egyesült Államokba. Ekkor még a foci nem volt igazán népszerű arrafelé, de a Hakoah csapatára annyian voltak kíváncsiak New Yorkban, hogy egészen a hetvenes évek közepéig ezek a meccsek tartották az amerikai nézőcsúcsot. Guttmannt elvarázsolta az Egyesült Államok, elhatározta, hogy kint marad. Társai zömében hazatértek, szomorú adat, hogy a kezdőcsapat hét tagja vált később a holokauszt áldozatává.

Guttmannt már az Egyesült Államokban is egyfajta titokzatosság jellemzett. Azt lehetett tudni, hogy amolyan félig játékos, félig edző szerepei voltak mindenféle klubban, megfordult többek között a Brooklyn Wanderers, a New York Giants, illetve a New York Hakoah csapatokban, de emellett vállalkozott, tőzsdézett, még táncot is tanított.

A történelem egyik legnagyobb gazdaságpolitikai intézkedéshez kapcsolódó kudarca volt az amerikai szesztilalom, a 13 éves kísérlet ugyanis nem csökkentette érdemben az alkoholfogyasztást, viszont az egész italkultúrát átengedte a maffiának és a feketegazdaságnak. E kor terméke volt az illegális lakáskocsma, a „speakeasy”. Guttmann Béla is beszállt egy ilyen klubba, egész jól keresett, de mivel a pénzét a tőzsdén tartotta, amikor 1929-ben kitört a nagy világválság, mindenét elvesztette.

Edzőként

Újra kellett kezdenie mindent. Amikor az európai zsidóság tömött sorban menekült Európa keleti feléből az Egyesült Államokba, Guttmann éppen visszatért Európába, és edzősködni kezdett. Futballistaként alighanem már kevesen emlékeznénk rá, de ekkor indult el négy évtizedes, csodálatos edzői karrierje.

Ha egy mondatban kellene magyar szempontból összefoglalni a világot behálózó pályát, edzői pályafutása során 12 ország 25 csapatát irányította, mindenféle szaklap szerint ő a világ valaha élt 50 legjobb edzőjének egyike volt, de mindenképpen a legmagasabban jegyzett magyar edző lett.

Tényleg szembe ment a világgal, míg sokan keletről, nyugatra tartottak ekkor, ő jött egyre keletebbre, Hollandián, majd Ausztrián keresztül éppen a világháború elejére ért haza Magyarországra, és nyert 1939-ban bajnoki címet az Újpesttel.

Majd jött hat év, amiről szinte senki nem tud semmit. Családja odaveszett Auschwitzban, ő azonban szerencsésen megmenekült. Hat évig nem volt róla semmi hír, ezért elterjedt, hogy Svájcban lehetett, de valószínűbb, hogy valójában újpesti padlásokon és pincékben, jóakaratú emberek segítségével vészelte át a zsidóüldözést.

Edzősködés akkor és ma

Említettük már, hogy Gutmmann Béla nem volt könnyű ember, így nyilván utólag már nehezen tárható fel, hogy mennyire volt az ő hibája, vagy mennyire a körülményeké, hogy egy év után rendre váltott. A háború után dolgozott a Vasasnál, Romániában, majd az Újpestnél (ahol ismét bajnok lett), végül a Puskás Ferenccel felálló Kispestnél. Ma egy sztárcsapat sztáredzője mesés szerződéseket köt, anyagilag gondtalan életet él, a második világháború után volt időszak, amikor Guttmann krumpliban kapta meg a fizetését.

1949-ben aztán világgá ment, eleinte Olaszországban dogozott, még a kor legendás AC Milan-ját is irányította, majd egy különös túrán (a Kispest 1956-57 fordulóján) a forradalmi időkből egyenesen Dél-Amerikáig ment egy turnéra és Guttmann is a csapattal tartott.

Brazília, Portugália

Láttuk már korábban, hogy Guttmann, ha megtetszett neki egy helyszín, szívesen ott maradt, Brazíliában is így történt.

Egy magyar tanította focizni a brazilokat? Bármennyire is furcsán hangzik, de ez nem túlzás. A Sao Paulo vezetőedzője lett, a csapat bajnokságot nyert, és Brazíliában tartja magát egy legenda, hogy valójában Guttmann vezette be híres, 4–2–4-es , ma már nem alkalmazott, erősen támadó felállású taktikáját. Ha azt mondjuk, Brazília, mindenki arra gondol, hogy világverő futballtörténelem, nem is tévedünk sokat, de eleinte Uruguay és Olaszország dominálta a vébéket, Brazília csak Guttmann után, 1958-ban nyerte meg története első világbajnoki címét, máig vannak, akik az új brazil focirendnek is tulajdonítják az itt elkezdődő sikerszériát.

Guttmannt egy ekkora siker sem tarthatta sokáig egy helyen, de ezúttal legalább nyelvet nem váltott, csak hazát, Portugáliába szerződött, ahol a két nagy csapat, vagyis a Porto, majd a Benfica vezetőedzőjeként is dolgozott.

Eusébio

Cristiano Ronaldo talán ma már elhomályosította, de előtte egészen biztosan Eusébio da Silva Ferreira, vagyis egyszerűbben Eusébio volt a leghíresebb portugál focista. Ő 1942-ben született Lourenço Marques-ben, vagyis a portugál gyarmat Mozambik fővárosában (ma Maputo).

Természetesen Guttmann Bélának az ő történetéhez is volt köze. A legenda szerint Guttmann a fodrászánál ült, amikor a mellette levő széken egy brazil edző arról mesélt, hogy látott egy zseniális mozambiki fiút. Guttmann Béla nem sokat teketóriázott, azonnal Mozambikba utazott, és két nap múlva leigazolta a fiatal csillagot, aki később 715 meccsen szerepelt a Benficában és ezalatt 727 gól lőtt (történetünk zárósztorijában még szerepelni fog a legendás sztár).

A nagy BEK-győzelmek

Guttmann Béla itt a csúcsra ért, két bajnoki arany mellett a Benfica kétszer is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját (a BEK a mai BL elődje volt). Ebben a korban a Puskás Ferenccel megerősített Real Madrid volt e torna koronázatlan (sőt, ötször megkoronázott) királya. A Real Madrid nyert 1956-ban, 1957-ben, 1958-ban, 1959-ben, de 1960-ban is.

Amikor eljött az 1961-es kiírás, a Benfica a Barcelona ellen játszhatott döntőt és nyert. 1962-ben aztán a futballtörténelem egyik leghíresebb meccsén létrejött az álomdöntő, vagyis a Real Madrid lett a címvédő Benfica ellenfele. A félidőben a Real Madrid 3:2-re vezetett a Benfica ellen (mindhárom madridi gólt Puskás lőtte).

A szünetben a legenda szerint Guttmann Béla azzal fanatizálta a tanítványait, hogy lesajnálóan beszélt a madridiakról, „simán nyertek, elfogytak, rúgtok nekik egy ötöst” – dörmögte. És lőn, a Benfica 5:3-ra nyerte meg a meccset, 3-3 után a fiatal Eusébio két gólja döntött.

Az edző ezután viharosan távozott, és bár megfordult még több csapatban, Ausztriában, Uruguayban, Görögországban, majd ismét Portugáliában, ekkora sikert már nem ért el, és zárjuk a történetet az 1962-es BEK-győzelem után történtekkel, hiszen Guttmann Béla életéből nem a sikerei, nem a nagy meccsei, hanem egy átok a legismertebb a földkerekségen.

A Guttmann-átok

Amikor ugyanis Guttmann Béla 1962-ben megnyerte a második BEK-trófeáját, extraprémiumot kért a Benfica klubelnökétől, Antonio Mundrungától, aki ezt a kérést elutasította, a mindent pontosan szabályozó szerződésükre hivatkozva.

Guttmann Béla dühbe jött, otthagyta az elnököt és a klubot is, de ahogy becsapta az ajtót, még „megátkozta” a klubot azzal, hogy soha többé nem nyer európai kupát. Az átok azóta is tart, pedig a Benfica nyolc alkalommal került be a két nagy európai kupa (BL, EL) döntőjébe, de mind a nyolc alkalommal (1963, 1965, 1968, 1983, 1988, 1990, 2013, és 2014) veszített. Természetesen nem volt olyan döntő, hogy a portugál, majd egyre inkább a nemzetközi sajtó ne emlegette volna a Guttmann-átoknak elnevezett jóslatot.

Guttmann Béla 1981-ben halt meg, Bécsben temették el. 1990-ben a Benfica éppen Bécsben a Prater-stadionban játszotta a kupadöntőjét az olasz Milan ellen, Guttmann korábban mindkét klubot vezette, és mindkét csapattól viharosan távozott (vicces érdekesség, hogy a mérkőzés bírója Helmut Kohl volt, természetesen nem a német kancellár, csak egy azonos nevű osztrák bíró).

A mérkőzés egyik díszvendége Eusébio volt, aki a meccs előtt elment Guttmann Béla sírjához, és az akkori híradások szerint azért imádkozott, hogy törjön meg végre az átok.

Hiába, a Milan 1-0-ra legyőzte a Benficát, és az azóta sem tört meg. Pontosan hatvan éve született a jóslat, de hiába lett azóta csak sokkal erősebb a portugál foci, még mindig nincs a Benficának újabb európai kupagyőzelme.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.