Az elmúlt évszázadokban jelentősen megnőtt a Föld népessége. Mi vezetett ide? Milyen következményei vannak a környezetre? Most megtudhatják.
Változó családméret
Kilenc éves koromig egyke voltam, de nagyon vágytam testvérre. Végül született egy húgom – így lettünk két gyermek a családban. Szerencsések vagyunk: mind a ketten egészségesen megértük a felnőttkort. Ez a történet átlagosnak mondható a mai Magyarországon. Néhány száz évvel ezelőtt viszont még nem így volt. Jellemzően 6-7-8 gyereke született egy-egy anyának, akik közül kettőnek engedte meg a sors, hogy felnőtté cseperedjen. Még a XX. század eleji ifjúsági irodalomban, általános iskolás korunk kötelező olvasmányaiban is visszaköszönő motívum, hogy egy gyermek korán meghal. Gondoljunk csak a Pál Utcai Fiúk Nemecsek Ernőjére, vagy a Kincskereső Kisködmönben leírt torokgyíkra. De mi vezethetett ezekre a változásokra?
Demográfiai átmenet korszakában vagyunk
Jelenleg a Föld népessége a becslések szerint 7,86 milliárd fő, és folyamatosan növekszik. Nem voltunk mindig ilyen sokan. A populáció évszázadokon keresztül a maihoz képest jóval alacsonyabb szinten stagnált, vagy csak lassan növekedett. Az alábbi grafikon a XIX. századnál enyhén emelkedni kezd, majd a XX. század elején gyorsul a növekedés és igazán 1950 után „kapcsol magasabb sebességre”.
Ronald Lee, a Kaliforniai Berkeley Egyetem professzorának leírása szerint a demográfiai átmenet nevű jelenség elindulása előtt az élet rövid volt, sok gyermek született, az emberi népességet lassú növekedés jellemezte, és a népességet is zömmel fiatalok alkották. De mit is nevezünk demográfiai átmenetnek? Az orvostudomány fejlődése, az életkörülmények és a higiénés viszonyok javulása nyomán először csökkenni kezd a halandóság. Emiatt megugrik a populáció növekedése. Ezt követően a termékenység is csökkenni kezd és lelassul a növekedés. E változásra ma még nincs egyértelmű magyarázat. Néhány tényezőt szoktak ezzel kapcsolatban emlegetni: a nők iskolázottságának növekedését, karriercéljaik erősödését és a fogamzásgátlási eszközök elérhetőségét, melyek együtt és külön is csökkentik a születő gyermekek számát.
Kilenc ország lesz felelős a népességrobbanásért
A fentiek nyomán a világ egy alacsony termékenységű, hosszú életű emberekből álló, idősödő társadalom felé halad. A folyamat 1800 körül az itteni csökkenő halandósággal Európában kezdődött. Mostanra továbbgyűrűzött a világ minden tájára, és az előrejelzések szerint 2100-ra ér véget az így mintegy 300 éven keresztül tartó, alapvető változásokat hozó folyamat. Európa és Kelet-Ázsia sok országában, így Magyarországon is már lezajlott – számos államban ma már csökken a népesség. Az ENSZ World Population Prospects 2019 (A világ népesedési kilátásai 2019) kiadványa szerint hosszú távon állandó szinten lévő populáció esetén átlagosan 2,1 gyerekük születik az anyáknak. A kiadvány felsorolja, hogy manapság mely régiókban van még e szint felett a termékenység: Afrikának a Szaharától délre eső területein, Óceániában (kivéve Ausztráliát és Új-Zélandot), Észak-Afrikában, illetve Közép-és Dél-Ázsiában. A további növekedés zöme az előrejelzések szerint csupán kilenc országból fog származni – köztük lesz Nigérián kívül például a Kongói Demokratikus Köztársaság, India és az USA. Az utóbbi egy kakukktojásnak tűnik: miért növekszik a világ egyik leggazdagabb országában a lakosok száma? A magyarázat egyszerű: a bevándorlás a folyamat mozgatórugója.
Hogyan hat a Föld népességének növekedése a környezetre?
Takács-Sánta András a könyv formátumban is megjelent doktori disszertációjában ezt a kérdést is körbejárta. Ehhez a Holdren-Ehrlich-Commoner formulát használta. Eszerint az ember bioszféra-átalakító tevékenységének mértéke közvetlenül három tényezőtől függ (mindhárommal egyenesen arányos): (1) a népességszámtól, (2) az egy főre eső gazdasági teljesítmény mértékétől, valamint (3) egységnyi gazdasági teljesítmény bioszféra-átalakító hatásától. Az utolsó tényezőt a legnehezebb megfogni. Függ attól,
hogy mennyire környezetkímélő technológiák vannak használatban, (…) milyen a gazdaság szerkezete, azaz milyen arányban vannak jelen benne a kisebb, illetve a nagyobb bioszféra-átalakítással járó gazdasági tevékenységek. Másrészt pedig az is lényeges, hogy milyen a gazdaság földrajzi mintázata.
Ez utóbbi azért fontos, mert nem mindegy, hogy a nyersanyagokat és árukat milyen távolságokra szállítják.
Ennek alapján könnyen belátható, hogy növekedő népességgel növekedő környezeti terhelés jár. A túlnépesedés hozzájárul tulajdonképpen az összes környezeti problémához, beleértve a környezetszennyezést, az élelmiszer- és energiagondokat, valamint nagyon sok gazdasági és társadalmi problémát. Az előrejelzések szerint a jövőbeni népességnövekedés több mint 90 százaléka a legszegényebb országokban fog bekövetkezni. Ezen országokban megugrik az élelmiszer iránti igény, ami a talaj kizsigereléséhez, erdőirtáshoz, bozóthús-kereskedelemhez vezethet. Megszaporodhatnak a kontaktusok az emberek és a vadállatok között, amely az emberiség számára új vírusok megjelenéséhez vezethet. A tudomány ilyen folyamat következményének tartja többek között az ebola és a Covid19 felbukkanását.
A kevés élelem és ivóvíz emberek millióit késztetheti arra, hogy otthonukat elhagyva menekültként próbáljanak szerencsét más országokban. Brazíliában évtizedek óta zajlik a népességrobbanás. A földéhség vezet oda, hogy az Amazonas őserdejében a gazdálkodók újabb és újabb helyszíneken gyújtják fel az erdőt, és alakítják át marhalegelővé. A Kongó-medencében a népesség drasztikus növekedése szintén kiterjedt erdőirtáshoz és veszélyeztetett fajok – köztük közeli rokonaink, a csimpánzok és gorillák – illegális vadászatához vezet. A népességrobbanás a beépített területek növekedésével jár, ami a még többé-kevésbé érintetlen természeti területek kiterjedésének csökkenését eredményezi. A közlekedési infrastruktúra is sűrűbbé válik. Ez felszabdalja a megmaradó természetes foltokat is, sok őshonos faj túlélésének esélyeit csökkenti, míg hozzájárul a behurcolt, idegenhonos fajok terjedéséhez. Egyértelmű, hogy egy véges méretű bolygón nem növekedhet bármeddig az emberek száma és a véges források kiaknázása. Nem valószínű, hogy belátható időn belül jelentős számban más bolygókra költözzenek emberek. A közeli égitestek lakhatatlanok számunkra, a távolabbiak még elérhetetlenül messze vannak, és alig ismerjük őket. Emellett ma még nagyon drága az űrutazás.
Persze a 7-8 milliárd ember és a bioszféra többi eleme nagyon komplex módon hat egymásra. Nem lehet mindent környezeti problémát leegyszerűsítő módon csupán egy tényezőre – például a népesedésre – visszavezetni.
Most lássuk Magyarországot!
A demográfiai átmenet és a hozzá kapcsolódó népességnövekedés folyamata Magyarországon is lezajlott. A Rákóczi-szabadságharc végén, 1711-ben az akkori Magyarország területén 3,3 millió fő lakott, ebből 1,6 millió volt magyar. 1980-ban a mostani országhatáron belül 10,6 millió főt számoltak; a rendszerváltás idején a világon élő magyarok száma mintegy 15 millió volt. Közismert, hogy Magyarország népessége jelenleg csökken: 1980 óta mintegy 900 000 fővel vagyunk kevesebben az országban. A tendenciát a 2010 óta bevezetett családpolitikai intézkedések se tudták megfordítani. A munkaképes korúak számának csökkenése, a nyugdíjasok számának növekedése a következő évtizedekben várhatóan növelni fogja az egészségügyre és a nyugdíjrendszerre nehezedő terheket.
Mit tud mégis egyáltalán hazánk tenni a népességrobbanás ügyében? A BOCS Alapítvány módszere szerint Magyarország egyszeri összeggel akár már egy év alatt, vagy a költségeket pl. 10 évre elosztva, nem csak hogy teljesen karbonsemlegessé, de zéró ökolábnyomúvá teheti magát a leghatékonyabb humanitárius cselekvéssel. Ez a családtervezés támogatását, a szegény országok-beli párok által nem kívánt baleset-teherbeesések megelőzését jelentené. Ezzel a pénzügyi támogatással „meg lehetne spórolni” a bolygó számára ezen meg nem születő gyermekek egész élettartamnyi üvegházgáz kibocsátását. Az ENSZ fél évszázados határozata szerint az OECD országok a bruttó nemzeti jövedelem (gross national income, GNI) 0.7 százalékával segítik a szegény országokat. Az 1996 óta OECD-tag Magyarország 2018-ban a GNI 0,21 százalékát fordította erre, ami 77,1 milliárd forintot tett ki. Sajnos ebből az összegből csak pár ezreléknyi megy a fogamzásgátlást nélkülözők segítésére – magyarázza Simonyi Gyula, a BOCS Alapítvány kuratóriumának elnöke. A Külgazdasági és Külügyminisztérium éves jelentése szerint az összeg többsége az oktatás fejlesztésére, átfogó programok megvalósítására, a „jó kormányzás” elősegítésére, a fenntartható vízgazdálkodás támogatására, a szociális infrastruktúra, valamint a mezőgazdasági termelőkapacitás fejlesztésére irányult.
A környezet számára jó hír, hogy az emberi népesség növekedési rátája 1962-63-ban volt a csúcson 2,2 százalékkal, és azóta folyamatosan csökken. Ugyanakkor a rendszer tehetetlensége miatt a globális népesség továbbra is növekszik, és ezzel egyre nagyobb terhelés nehezedik a természetre. Egyes forgatókönyvek szerint az emberiség populációja 2050 után stabilizálódni, esetleg csökkenni kezd, más előrejelzések szerint ez csak 2100 környékén következik be. Kérdés, hogy a Föld ökológiai rendszere bírni fogja-e ezt a nyomást a következő évtizedekben?
Most 41 éves vagyok. Az én generációm szerencsésnek mondható: születésünk óta igen jók az életkilátásaink. Greta Thunberg nemzedékében sokan viszont komolyan aggódnak a jövőjük miatt, és ez a fentiek nyomán is érthető lehet.
(A Tudás.hu korábbi cikke tíz érdekes térképen szemlélteti a világ népességének eloszlását. )
