Az orosz-ukrán háború árnyékában meglódult a hazai fegyverkezés. De a magyar hadsereg a II. világháború előtt is komoly haderőfejlesztésbe kezdett. Azonban a trianoni béke korlátozásai és a gazdasági helyzet miatt a fegyverkezést későn kezdte el, és a beszerzett eszközök általában nem a legmodernebb külföldi fegyverek hazai módosításaként születtek meg.
A jelenleg zajló ukrán-orosz háború rádöbbentette Európát arra, hogy a kontinensen uralkodó béke mennyire törékeny. Ugyan a II. világháború óta több kisebb fegyveres konfliktus is volt Európában, de a(z első) hidegháború lezárultával mindenki úgy gondolta, hogy a háborúknak vége a kontinensen. Ám 2022. február 24-e óta klasszikus, nagy kiterjedésű háború zajlik Oroszország és Ukrajna között, ezért minden európai ország lázas fegyverkezésbe kezdett, ennek keretében Magyarország is fejleszti hadiiparát.
A XX. században volt már olyan időszak, több is, amikor az európai hatalmak komoly erőket fordítottak fegyverkezésre. Magyarországon ilyen volt például az 1938-as győri program, amelyet Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. március 5-én hirdetett meg. Az akkor egy milliárd pengős programból 600 millió ment volna hadseregfejlesztésre, a többi általános iparfejlesztésre.
Külföldi fejlesztéseket alakítottak át kisebb-nagyobb sikerrel
De milyen fegyvereket is fejlesztettek ki ekkor Magyarországon? Itt elsősorban nem a kézifegyverekre vagy ágyúkra gondolunk (bár azok is jelentősek, lásd például ehhez korábbi írásunkat, hanem inkább a harckocsikra, repülőkre és teherjárművekre.
M40 Turán harckocsiból például nagyon sokat használt a II. világháború alatt a Magyar Honvédség. A fejlesztés valójában nem magyar volt, hiszen a harckocsi alapja egy cseh fejlesztés, a Škoda T-21 harckocsi volt, amelyből csak egyetlen példány készült. Magyarország viszont 1940-ben megvette a licenszét, és kissé áttervezve ez alapján gyártotta a 18 tonnás Turán harckocsit, amiből több magyar gyárban összesen 300 készült.
A változások sok mindent érintettek, a toronyban az eredetileg két fős személyzet helyett 3 fő szolgált, (a teljes legénység 5 fős volt) az ágyút 47 milliméteresről 40-esre cserélték, magyar motort alkalmaztak a cseh eredeti helyett, és magyar gyártmányú géppuskával szerelték fel.
Forrás: Fortepan/fotó adományozó Lissák Tivadar
A típus kezdeti hibáit kijavítandó ennek módosított változata lett az M41 Turán, amely 1943-ra készült el, és a legnagyobb különbség az elődtípushoz képest a jelentősebb űrméretű, 75 mm-es ágyú volt. Összesen 139 Turán II készült.
A Turán típus előtt már 1938-ban rendszeresítette a magyar hadsereg a Toldi könnyűharckocsit, amelyet mindössze 3 fő üzemeltetett, és tömege 8,5 tonna volt. A Toldi szintén külföldi fejlesztés volt, a svéd L-60-as harckocsi átalakításából fejlesztették ki, és a MÁGAV, valamint a Ganz gyártotta. A könnyű harckocsi például ágyúval nem, csak nehézgéppuskával rendelkezett. Elsősorban felderítésre szánták és használták, erre a kis mérete és viszonylag nagy mobilitása miatt alkalmas is volt. Azonban a háború előrehaladtával kiderültek a típus hibái, ezért a fejlesztett változatot kissé megerősítették, és egy 40 mm-es ágyút szereltek a típusba. Valójában nem új harckocsikat gyártottak le, hanem a régi típust alakították át.
Forrás: Fortepan/Fotó adományozó: Ludovika
A tízkerekes Botond
A magyar honvédség céljaira fejlesztették ki a Botond teherautót. A teherautót vagy terepjárót 1938-ban állították hadrendbe, tehát fejlesztése még a Győri Program előtt kezdődött.
A Magyar Wagon Gyár fejlesztőmérnökei Winkler Dezső vezetésével egy olyan terepjáró teherautót kívántak kialakítani, amely minden terepen képes volt haladni. A teherautó 3 tengelyes volt, de csak a hátsó kettő volt hajtott, hossza 5,7 méter volt. A fülkében két fő utazhatott, a teherplatón 12 katonát vagy műúton két tonnát tudott szállítani.
A négyhengeres, 3771 köbcentis motor 65 lóerős volt. A jármű a teszteken kiválóan szerepelt, ezért 1402 darabot rendeltek belőle, amely sorozat el is készült.
A Botond második szériája 1941-ben erősebb, 4330 köbcentis, 70 lóerős motorral, és már – mivel időközben Magyarországon a baloldali közlekedésről áttértek a jobb oldali közlekedésre – balkormányos kivitellel készült. E változatból összesen 1165 darab készült.
Ha csak a hátsó négy kerekét hajtotta, az első kettőt nem, miért lehet mégis terepjárónak nevezni ezt a teherautót? Egyrészt, bár három tengellyel rendelkezett, valójában nem 6 kereke volt, hanem 10. Az első és a második tengely között, attól kissé magasabban, de a kocsitesten kívül mind a két oldalon volt egy-egy pótkerék, amely szabadon forgott, azaz, ha a jármű felakadt, nem a hasára ült, hanem a szabadon forgó pótkerekekre. Ezen felül az első lökhárítón is volt két kisebb kerék, amely azt volt hivatott szolgálni, hogy a kocsi eleje a meredek emelkedőkön se akadjon el.
Az első tengely egyszerű laprugókon rugózott, de a hátsó két hajtott tengely kialakítása teljesen különleges volt, ugyanis mindegyik önállóan, kettős lengőkarral rugózott, sőt a két tengely felfüggesztése egy himbához volt kötve, azaz a hátsó kerekek nagyon nagy szabadsággal tudtak egymástól függetlenül függőleges irányban elmozdulni.
A háborút viszonylag sok Rába-Botond élte túl, sőt készült annak a következő fejlesztése, de 1949-ben mégis kivonták a szolgálatból, és helyükre Csepel teherautók kerültek.
A Rába-Botondból egyetlen példány maradt meg, az a Közlekedési Múzeum tulajdonában van, jelenleg Győrben látható.
Ezen felül magyar gyártmány volt a Csaba páncélos gépkocsi, amely egy 6 tonnás összkerékhajtású jármű volt, kifejezetten felderítésre, géppuskával felszerelve (igaz volt, hogy harckocsiként vetették be, természetesen nem sok sikerrel). Az M39 Csaba típusból 61 készült, és a típus végig harcolta a teljes háborút.
A háború előtt és alatt rengeteg terv készült, újabb magyar fegyverekre, például a Tas nehézharckocsi vagy önjáró lövegek tervei, de ezeket végül nem valósították meg.
A Héja nem volt jó gép, le is zuhant Horthy fiával
A magyar légierő számára 1939-ben vásároltak meg 70 darab olasz Reggiane Re.2000 vadászgépet, amelyeket itthon átalakítottak.
A MÁVAG-nál kissé átbuherálták ezeket a gépeket, kicserélték az olasz motort az erősebb Weiss Manfréd által gyártott csillagmotorra (ami eredetileg egy francia fejlesztés volt, ennek gyártási jogát vette meg a WM), emiatt a törzset 40 centiméterrel meg kellett nyújtani. A magyar elnevezése a gépnek Héja lett.
1942-ben ennek a továbbfejlesztett változata lett a Héja II repülőgép, amelyet magyar fegyverzettel már teljesen itthon gyártottak le, és ezen felül sok kisebb-nagyobb változtatást hajtottak végre, például a futóművön, az üzemanyagtartályoknál.
Annak ellenére, hogy a Héja II elérte a 485 kilométer/órás sebességet, a hatótávolsága a 900 kilométert és 8800 méterre tudott felemelkedni, nem volt jó gép, nehéz volt vezetni, s hajlamos volt dugóhúzóba esni. A magyar fejlesztések javítottak valamit az eredeti gép hibáin, de nem lett kifejezetten jó repülőgép így se. Ilyen Héja repülőgéppel szenvedett halálos szerencsétlenséget Horthy István kormányzóhelyettes is a keleti fronton. A honvédségnek összesen 203 Héja repülőgépet gyártottak le.
Forrás: Fortepan/fotó adományozó Erky-Nagy Tibor
A legtöbb hazai harcjármű, harckocsi, repülőgép külföldi fejlesztés eredménye volt, de sajnos mire elérte a hazai gyártást vagy hadrendbe állt, a legtöbb felszerelés elavultnak számított. Azonban folyt egy olyan fejlesztés itthon, amely más kategóriába tartozott.
Jendrassik György nemcsak a dízelmotorok fejlesztése terén alkotott maradandót, hanem emellett az 1920-as évektől kezdve a gázturbinák fejlesztése is érdekelte, első szabadalmát már 1929-ben benyújtotta.
Több korábbi kísérletre alapozva 1939-ben forradalmian új hajtómű fejlesztése kezdődött meg, amelyet, hogy a német hírszerzés elől elrejtsék, Csónakmotor-1 néven neveztek meg. A CS-1 azonban nem csónakmotor lett volna, hanem egy 1000 lóerőt leadni képes gázturbina, amely messze megelőzte a korát. A kísérletek során a kész prototípus 302 lóerőt tudott leadni.
Ha Jendrassik be tudta volna fejezni a fejlesztést, azt egy romboló/csatarepülőgéphez tervezték felhasználni, amit Varga László tervezett meg a Repülő Műszaki Intézetben.
Sajnos azonban a hajtóművel a fellépő nehézségek miatt a próbák 1943-ban leálltak, és a munkát a harci események miatt Jendrassikék nem tudták folytatni, így az első magyar gázturbinás repülőgép soha nem épült meg.
A háború után a hadiipar jelentős maradt, de a szovjet blokkba betagozódva működött. A harckocsik és repülők azonban jellemzően a Szovjetunióból érkeztek, a Botondok fejlesztését leállították. A rendszerváltás után a még megmaradt hadiipar is leépült, hiszen sokan úgy vélték, európai háborúra nem kerül sor. Ám 2014-ben minden megváltozott, Oroszország megszállta Ukrajna egy részét, majd 2022-ben az oroszok támadásával ki is tört a háború.
A mai harci járműveket állatnevek ihlették: Gidrán, Hiúz, Párduc
Magyarország ezért erőteljes haderőfejlesztésbe kezdett. Most sem alapvetően magyar fejlesztésekre, hanem külföldi licenszekre alapozva, de eltérően a két háború közötti időszaktól nem a másutt már kissé elavult, vagy „félrement” fejlesztéseket vettük, vesszük át, hanem a létező legmodernebb technológiákat.
Ilyen a török fejlesztésű Gidrán harcjármű. Az első darabok még Törökországban készültek, itthon, Kaposváron a radart és a fegyverrendszereket szerelték fel, de a tervek szerint azokat gyártani is fogja a kaposvári üzem.
A Gidrán (ami egy magyar lófajta után lett elnevezve, és a jármű csak itthon viseli ezt a nevet, Törökországban nem) egy négykerékhajtású páncélozott jármű, összesen 11 embert tud szállítani. Az 5,8 méter hosszú, 14 tonnás páncélozott Gidránt egy 375 lóerős Cummings dízelmotor hajtja, és akár 140 kilométeres sebességgel is mehet. Elsődleges fegyverzete egy 12,7 mm-es géppuska.
Forrás: Wikipedia, Magyar Honvédség
A másik jelentős fejlesztés a német Lynx (Hiúz) páncélozott harcjármű gyártásának átvételét jelenti. A Rheinmetall Hungary Zrt zalaegerszegi üzemében ezt a lánctalpas gyalogsági harcjárművet fogják gyártani. A 42-45 tonnás jármű 8 főt szállíthat, ezen felül gépágyúval és géppuskával van felszerelve. A sajtóhírek szerint Zalaegerszegen nem csak Lynx-ek készülnek majd, hanem a Rheinmetall vállalat legújabb tankja is (a Rheinnmetal gyártja azokat a Leopard tankokat is, amelyeket most vett Magyarország, és amelyet a világ egyik legjobb tankjának tartanak), a KF51 Párduc, amelynek a fejlesztése részben Magyarországon történik.
Számos más fejlesztés és beruházás is zajlik, Várpalotán lőszergyár épül, az Airbus harci helikoptereihez készülnek termékek Gyulán, cseh licensz alapján gyártanak Magyarországon kézifegyvereket, valamint a magyar állam többségi tulajdonosa egy csehországi repülőgépgyárnak is.
A legfontosabb azonban az, hogy ezek a modern fegyverek, ahogy az évek óta már rendszerben álló Gripen vadászgépek és a most érkező modern Leopard harckocsik egy nagyobb rendszer, a NATO szövetség részei, azaz, ha az országot támadás éri, nem egyedül, hanem a többi NATO szövetséges haderejével együtt (amely messze a legerősebb ma a Földön) száll harcba.
