Hepatitisz C-vírus, fekete lyuk, génolló – 3 fontos felfedezés fémjelzi az idei természettudományi Nobel-Díjakat – lássuk a hátterüket!

Ősi északi istenségeknek szentelt, 1200 éves pogány templomot tártak fel Norvégiában
2020-10-13
NEURONOKTÓL AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMIG
2020-10-14

Hepatitisz C-vírus, fekete lyuk, génolló – 3 fontos felfedezés fémjelzi az idei természettudományi Nobel-Díjakat – lássuk a hátterüket!

A járvány miatt az idei Nobel-Díj átadási ceremónia is elmarad, illetve tévéközvetítéssé zsugorodik, s a kitüntetettek is hazájukból jelentkeznek be videókapcsolattal. A napokban bejelentett természettudományi díjak jelentőségéről és a díjazottak személyiségéről azonban nagyon is érdemes szólni. Mindhárom díjat ugyanis széles körben ismert, fontos, mindenki számára érthető felfedezésekért adták, ami nem mindig fordul elő a stockholmi döntéshozatalnál.

Egy új vírussal harcol a világ, pedig az idei orvosi, élettani Nobel-Díj arra emlékeztethet mindenkit, hogy mennyire nehéz egy régi vírus ellen is védőoltást kifejleszteni. A Karolinska Intézet döntnökei valószínűleg a koronavírusra is gondolva díjazták azt a három tudóst, akinek döntő szerepe volt a védőoltással ma sem megelőzhető C típusú májgyulladás vírusának felfedezésében. Ez az 1970-es években kezdődött, amikor a ma 85 éves (és a stockholmi örömhírt közlő hajnali telefont csak harmadszori csengésre felvevő) Harvey J. Alter, az USA Nemzeti Egészségügyi Intézetén belül működő Transzfúziós osztály Fertőző betegségek részlegének főorvosa kutatócsoportjával rámutatott, a vérátömlesztés után jelentkező betegséget legtöbb esetben nem az akkor már ismert A és a B típusú hepatitisz vírusai okozzák.

Százmillióan ma is hordozzák a hepatitisz C vírust

Az ezután elkezdődött hajsza az ismeretlen (eleinte nem A és Nem B hepatitisz vírusnak nevezett) kórokozó után évtizedekig tartott. Ebben játszott döntő szerepet a Chiron vevű gyógyszercégnek dolgozó brit Michael Houghton kollégáival, akiknek 1987-ben sikerült feltérképezni az általuk hepatitisz C-nek elnevezett vírus genetikai állományát. A végső bizonyító erejű lépés várt a St. Louisban működő Washingtoni Egyetemen dolgozó Charles M. Rice-ra, aki immár géntechnológiai úton 1997-ben bebizonyította, hogy ez a vírus önmagában ki is tudja váltani a betegséget. A három kutató munkájának eredménye az érzékeny teszt, mely a vérátömlesztésre kerülő vérből kimutathatja a vírust és így a világ nagy részén gyakorlatilag megszűnt az ilyen okból kialakuló hepatitisz-C betegség, de a mára széles körben használt és nagy százalékban hatékony gyógyszerek (mint az interferon és a ribavirin) használata előtt is megnyitották az utat.

Orvosi Nobel-Díjasok:

Jelenleg mintegy százmillió ember hordozhatja a C vírust és évente mintegy 700 ezren halnak bele a betegség okozta súlyos szövődményekbe, májrákba, májzsugorba. Védőoltás pedig máig nincs, pedig hosszú ideje próbálkoznak a kutatók a kifejlesztésével. Ellie Barnes, az Oxford Egyetem szakértője a Nature-nek a Díj kapcsán ezt azzal magyarázta, a vírus a HIV-nél tízszer nagyobb változékonyságú és sokszorta inkább harlekin, mint a mostani világjárványt okozó koronavírus. Bár az is szerepet játszhat a késlekedésben, hogy sok helyen a megelőzésben való sikerek miatt azt hitték, már legyőztük ezt a kórokozót és a támogatók csökkentették ezirányú erőfeszítéseiket. Talán a mostani elismerés, rádöbbenti a világot, ez messze nincs így. A WHO 2030-ra tervezi felszámolni a hepatitisz C betegséget, ami – ha meglesz a védőoltás – nem elérhetetlen.

Hawking lemaradt, Penrose megérte a bizonyítást

A fizikai Nobel-Díj bizottság ítélete talán még sokkal népszerűbb, még ha közvetlenül kevesebb embert is érintő felfedezést díjazott. A fekete lyukakról van szó, melyek már régóta felkeltették a legtöbb ember képzeletét. A minden anyagot magába szippantó fekete lyukak létezését – ahogy annyi más későbbi felfedezést – Albert Einstein látnoki gondolatai alapozták meg, jóllehet maga a német géniusz nem hitt az általa elképzelt képződmények létezésében, bár az általános relativitáselméletből ezek elméletileg levezethetőkké váltak. Sir Roger Penrose azonban tíz évvel Einstein halála után, 1965-ben számításaival bebizonyította, hogy a minden fényt elnyelő szupermasszív fekete lyukak valóban létrejöhetnek és a tulajdonságaik részletesen le is írhatók. Ehhez vezetett négy évvel korábban született, Stephen Hawkinggal közös elmélete, mely szerint a fekete lyukak közvetlen közelében feltételezett szingularitás az általános relativitáselméletben az anyag mozgásegyenletének minden megoldásában létezik. Tulajdonképpen már ezért is megérdemelte volna a Nobel-Díjat, ahogy a kor legnagyobb gondolkodójának tartott Hawking is. Ám a legnagyobb tudományos elismerés feltétele, hogy az elméleti tudományos felfedezéseket meg kell erősíteni konkrét megfigyelésekből származó adatokkal és ez csak tavaly sikerült, amikor az Eseményhorizont Teleszkóp megfigyelései alapján 2019. április 10-én bemutatták az első számítógépes programmal generált képet egy fekete lyukról. Ami persze nem magát a minden fényt elnyelő alakzatot, hanem természetszerűleg csak az „árnyékát” mutatta, vagyis azt a határterületet, amit a fekete lyukból elinduló fény már nem tud átlépni. Ezt pedig az egy évvel korábban eltávozott Hawking már nem érte meg, a 89 éves Penrose azonban igen. Nobel végrendelete szerint csak élő személyeknek ítélhetik oda a Díjat, poszthumusz elismerésre nincs lehetőség.

Vele ketten osztoztak az idei kitüntetésen, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) és a Max Planck Űrfizikai Intézet asztrofizikusa, a 68 éves német asztrofizikus, Reinhard Genzel és a Kaliforniai Egyetem (Los Angeles) csillagásza, a mindössze 55 éves csillagász, Andrea Ghez, akiknek a nyolcvanas és a kilencvenes években folytatott kutatásai bebizonyították, hogy galaxisunk, a Tejútrendszer központjában is egy szupernehéz fekete lyuk lapul.

Fizikai Nobel-Díjasok:

Ghez ezzel mindössze a negyedik nő, aki fizikai Nobel-díjat kapott Marie Curie után.

Penrose egyébként híres tudós családból származik, apja jeles genetikus és pszichiáter, egyik testvére, ahogy ő is, matematikus és fizikus, a másik genetikus, a harmadik pedig sakknagymester. Sir Rogert a lehetetlen tárgyak kedvelői is kedvelik, hiszen Maurits Cornelius Escher holland grafikus egyik előadásának hatására alkotta meg a híres Penrose háromszöget, ami ma a leghíresebb és legegyszerűbb lehetetlen ábra, ami azt jelenti, hogy egy kétdimenziós ábrát úgy érzékelünk, mintha az háromdimenziós lenne, de közben geometriailag lehetetlen megvalósítani. Ugyancsak létrehozta a Penrose-lépcsőt, az optikai illúziók másik magasiskoláját.

A Penrose háromszög:

A friss Nobel-Díjas a BBC szerint csak egyet nem képes elsajátítani, ez pedig a Power Point bemutató. Mint mondja, az ezzel való állandó harc helyett marad az írásvetítőnél.

Két hölgy, egy díj – már ez is történelmi, nemcsak a felfedezésük

A kémiai Nobel-díj a korábbi évek sok, nagyközönségnek eléggé nehezen magyarázható eredménye után (a tavalyi lítium ionos akku kivételével) most egy igazi sztártémát karolt fel. A génszerkesztésként ismert módszer, a tudományosan csak CRISPR-CAS nevű, minden eddiginél pontosabb „génolló” felfedezését, mely ma is egy hosszan tartó és honlapunkon épp a közelmúltban részletezett szabadalmi háború tárgya.

A mostani kitüntetés egyben történelmi jelentőségű is a Nobel-Díjak históriájában. Ez az első eset ugyanis, amikor a megosztott kitüntetést kizárólag hölgyeknek ítélték oda. A két díjazottat, az 52 éves francia Emmanuelle Charpentier-t, a Humboldt Egyetem professzorát és a bécsi kutatásai után a berlini Max Planck Intézet patogénkutató részlegének alapító vezetőjét és az 56 éves amerikai Jennifer A. Doudna-t, a Kaliforniai Egyetemen tanító és a Harvard Orvosi Intézet kutatóját már régóta a módszer két társfelfedezőjeként tartják számon. Amikor négy évvel ezelőtt Manchesterben találkoztam Charpentier-vel, meg is mondtam, nem lepődnék meg, ha egy nap Stockholmból hívnák telefonon. Ebben nem vagyok olyan biztos – válaszolta az interjú során.  (http://nol.hu/tud-tech/egykor-meg-kuncsorgott-a-penzert-ma-mar-unnepelt-sztartudos-1626349#comments_1626349) Azzal próbálta tréfára venni az elemzők szerint már akkor is valószínű lehetőséget, hogy az ilyen döntésekre tovább kell várni.

Kémiai Nobel-Díjasok

Most mégis bejött a jóslatom, hiszen a genetikában felfedezésükkel egy új korszak kezdődött. Sokan még ma is azért tartják korainak a döntést, mert a technológia tulajdonjoga körüli viták véglegesen még nem rendeződtek és ezzel a Nobel-bizottság valójában letette a garast a két hölgy mellett. Ugyanis az ő közös, 2012-ben a Science folyóiratban megjelent cikkük írta le, hogy a meglehetősen bonyolult módszer jó lehet programozott génszerkesztésre. Pedig ekkor a bostoni MIT berkeiben Feng Zhang és csapata már ugyanezen a módszeren dolgozott. Ha az első publikálásról le is maradt, a kínai származású tudós az emberi alkalmazásra koncentrált. A következő januárban meg is jelent a Science hasábjain Zhangék módszere az emberi genom CRISPR-Cas9-féle módosítására. Ugyanebben a számban publikálta a maga kutatását ugyanerről George Church a Harvardról és szintén ebben a hónapban jelent meg Doudnáék módszere is. A két hölgyet egyébként még 2015-ben a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta. A harc a kezdetektől folyik a dollármilliárdokat érő szabadalomért, amelyet először Zheng nyert meg, de az azt követő sokszoros visszacsapásban máig sem született végleges ítélet. Kérdés, a mostani díj a harcot hogyan befolyásolja.

Akárhogy is, a felfedezés a géntechnológia mindmáig legpontosabb eszköze. A „génolló” segítségével a kutatók sosem látott pontossággal változtathatják meg az állatok, növények és mikroorganizmusok DNS-ét. A technológia bevezetése nemcsak az új rákkezelési eljárások kifejlesztése előtt nyitotta meg az utat, de az örökölt betegségek leküzdésében is hatásos eszköz lehet – hangsúlyozta a Nobel-Díj bizottság is.  Charpentier és Doudna kutatásaik során bebizonyították, hogy az olló segítségével előre meghatározott helyen bármelyik DNS-molekula levágható– és a DNS elvágásával az élet kódja is átírhatóvá válik. Ugyan a módszer veszélyeit is sokan hangsúlyozzák, ezzel együtt egy óriási – ma még jórészt kiaknázatlan – lehetőség nyílt meg a felfedezésével.

Az idei döntések egyúttal azt is érzékeltethetik, az elmúlt időben az ítéleteik miatt nemegyszer kritizált Nobel-rendszer – legalábbis a természettudományi díjak esetében – jól és megbízhatóan működik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close