Családtámogatás ide vagy oda, hosszú idő után ismét romlanak Magyarország demográfiai kilátásai. De mi történik a régiós országokban? Grafikonra tettük az Eurostat adatait, most kiderül, vajon zöldebb-e a szomszéd kertje, ha termékenységi rátáról beszélünk.
Szép sorozat szakadt meg 2021-ben.
A 2010-es években Magyarországon emelkedett a legnagyobb mértékben a termékenységi ráta. Hazánkban a demográfiai szempontból igen fontos mutató 2010-ben 1,25 volt, amivel európai viszonylatban is sereghajtónak számítottunk. Majd a 2011-es mélypont (1,23) után a követő években folyamatos növekedést tapasztaltunk, nem utolsósorban a családtámogatási intézkedések hatására.
2021-ben az egy nőre jutó születések arányszáma elérte az 1,61-et, ami kiemelkedően magasnak számított az uniós átlaghoz képest. Azonban 2022-ben már enyhe csökkenés történt, 1,56-ra mérséklődött, és a 2023-as érték 1,45 körül van, ami további lassú visszaesést jelez,
2024 első négy hónapjában pedig 1,37-ra mérséklődött a termékenységi ráta.
Főleg az volt sokkoló, a születésszám is történelmi mélypontra jutott.
Eddig 2011 volt a negatív rekord, amikor 88 ezer újszülött jött világra.
A születések száma minden vármegyében és Budapesten is csökkent 2023-ban az előző évhez képest.
A 2024-es év első negyedévében tovább esett a születésszám hazánkban: ezen időszakban 9,3 százalékkal, vagyis mintegy 2 ezer újszülöttel kevesebb jött világra 2023 első három hónapjához viszonyítva.
Mi történik?
Csakugyan kifulladtak volna a kormány családbarát intézkedései, ahogyan azt mostanában sokan hangoztatják?
Hogy tisztábban lássuk a folyamatokat, grafikonra tettük a hazai adatokat, és összevetettük azokat visegrádi partnereink, illetve Ausztriával – ameddig lehetett, azaz 2022-ig az Eurostat nem rég közölt számait használva.
A számok azt mutatják, hogy Magyarország indult messze a legrosszabb pozícióból, ehhez képest valóban impozáns emelkedést produkált, és a termékenységi arányszám tekintetében még a visszaesés után is az uniós átlag felett áll megelőzve Ausztriát és Lengyelországot, és még mindig messze van a negatív rekordot jelentő 2011-es eredménytől.
Annál érdekesebb az a meredek zuhanás, amit a régiós mezőnynél sokáig kiugróan jobb teljesítményt mutató Csehország produkál.
Míg pár éve még az sem volt kizárt, hogy a cseh termékenységi arányszám elérheti a bűvös 2,1-es szintet, azaz a népesség fenntartásához szükséges szintet.
Mára viszont, ahogy azt a grafikonunk narancssárga diagrammja kérlelhetetlenül megmutatja, szinte elérhetetlen távolságba került. Ráadásul a cseh statisztikai hivatal tavalyi közlése szerint 17 év óta először született százezernél kevesebb gyermek: a 99 834 csehországi újszülött 2004 óta ez a legalacsonyabb szám. Éves szinten 12 ezerrel csökkent az újszülöttek száma, ami arányait tekintve óriási zuhanás.
A statisztikusok szerint az újszülöttek számának csökkenése összefüggésben van a termékeny korban lévő csehországi nők arányának mérséklődésével, arról nem beszélve, hogy a női termékenység, a szülőképes korú nők átlagos gyerekszáma éves összehasonlításban 1,66-ra esett vissza a 2021-es 1,83-ról.
Hasonló okokkal magyarázzák a romló adatokat a szakértők itthon is, abban nagyjából konszenzus van a kutatók között, hogy a szülőképes korú nők számának csökkenése is hozzájárulhatott a termékenységi ráta visszaeséséhez.
Mivel egyre kevesebb nő lép a gyermekvállalási korba, ez automatikusan alacsonyabb születésszámot eredményez. Az okok között szerepel még a pandémia és az azt követő gazdasági kihívások, mint az infláció és a megélhetési költségek növekedése, csökkentették a gyermekvállalási hajlandóságot. Sok család bizonytalan a jövőjével kapcsolatban, ami miatt elhalasztják a gyermekvállalást.
