Gyerekszám, migráció, várható élettartam – sok minden befolyásolja egy társadalom demográfiáját. Az elmúlt években néhány gazdag ázsiai állam (Hongkong, Dél-Korea, Japán) a sokáig tartó tanulással, a hagyományos társadalmi modellel és a kevés hely miatt eszelős lakhatási költségekkel olyan gyerekvállalási adatokat produkált, amely a társadalmaik eltűnésével fenyeget.
Képzeljük el, hogy egy társadalomban, mint Dél-Koreában, Hongkongban, vagy Szingapúrban az egy nőre jutó szülések száma átlagosan 0,8-ra apad.
A 0,8-as termékenységgel úgy lehet számolni, hogy 50 nőnek, vagyis 50 párnak (100 embernek) 40 gyereke lesz, majd a következő generáció 40 emberének, vagyis a 20 új párnak már csak 16 gyereke, ez egy egészen gyors népesség fogyáscsökkenést modellez.
Demográfiai adatok
Aki szereti böngészni a világnépességi adatait, akár órákig elvan egy részletesebb táblázattal. A Worldometer statisztikái valóban lenyűgözőek, sokféle szempont szerint mutatják be a világ lakosságát.
A csodálatos táblában nyomon követhető a népesség, annak változása, az ország területe, átlagéletkora, a városi lakosság aránya, de még a népsűrűség, vagy a migráció hatása is, amely lehet pozitív, vagy akár negatív is.
A lista 36 olyan országot (vagy valamilyen szempontból függetlennek tekinthető entitást) sorol fel, amelynek még 100 ezer lakosa sincsen.
E sorok írásakor az élbolyt öt éllovasából négy ázsiai sorrendben: India, Kína, Egyesült Államok (nyilván nem ázsiai), Indonézia és Pakisztán a sorrend. A két vezető népes ázsiai állam, fejenként is 1,4 milliárd fő feletti lakosságával a világ népességének 35 százalékát adja, egyébként is a túlzsúfolt Ázsia messze a legnépesebb kontinens.Furcsa belegondolni, hogy India népsűrűsége például tízszerese az Egyesült Államokénak, hiába vannak ott Manhattan-szerű zsúfolt részek, és ötvenszerese Oroszországnak.
A fogyás is erős lett
Ugyanakkor nagyon elgondolkodtató, hogy a 20 legnépesebb államban negatív demográfiájú, vagyis csökkenő népességű ország csak Ázsiából érkezett (Kína, Japán, Thaiföld, illetve a részben ázsiai Oroszország). Ráadásul a felsorolt ázsiai népes államok (az élen Pakisztánnal és Bangladessel) nagy menekült-kibocsátók is, vagyis két kivétellel (Irán és Japán) az emberek inkább elmennek a népes ázsiai államokból, nem pedig érkeznek oda.
A háború kellett ahhoz, hogy ezt már Oroszország is elmondhassa, amely nagyon sokáig az egykori utódállamok népeinek vonzó hely volt, rengeteg közép-ázsiai érkezett, de ma már hiába jönnek ilyen emberek Moszkvába, Szentpétervárra, többen menekülnek el a háborús féltől.
Rólunk most nem nagyon lesz szó, de azért álljon itt, hogy Magyarország a 96-ik legnépesebb állam, de csökkenő népességgel, így a 9,7 milliós lakosságunkat hamar lehagyhatja sorban mögöttünk álló, de pozitív demográfiájú Togó és Izrael.
Megdöbbentő fogyások
Ami a demográfiai változásokat illeti, Európa nem dicsekedhet nagyon, hiszen a Baltikumban, vagy Bulgáriában, Görögországban egészen bántó adatok látszanak, évente 0,5 százalékkal apad a lakosság. De írásunkban most nem ezekre az ismerten gondokkal küszködő európai államokra fókuszálunk, hanem egy új, hirtelen berobbanó jelenségre, az ázsiai népességcsökkenésekre.
Az ázsiai földrészen a legismertebb probléma az elöregedő és a migrációt megtagadó Japán példája. Japánban a medián életkor, ami azt jelenti, hogy az a kor, aminél ugyanannyi fiatalabb és ugyanannyi idősebb ember él a társadalomban, 49,9 év, ez a legnagyobb a világon, Magyarországon is elég magas a szám, 44,8, míg Nigerben 15,2, év.
Természetesen a magas átlagéletkorban van jó is (minőségi egészségügy, egészséges életmód, magas várható életkor), de van rossz is (kevés gyerek születik).
Japánban ráadásul, fiatal, munkára fogható bevándorlók sem fiatalítják az összképet, érdekes megfigyelés, hogy aki Japánban jár, az azt tapasztalja, hogy a más országokban bevándorlók által végzett takarítási, hulladékgyűjtési, pincéri munkákat is ugyanolyan kinézetű (japán) emberek végzik, mint az irodai munkákat. Ez a trend a gazdag országokra egyáltalán nem jellemző.
Az újratermelési ráta
A demográfia talán legfontosabb adata mégis az, amivel kezdtünk, vagyis az egy nőre jutó szülések száma. Demográfiai kutatások szerint nagyjából 2,1-es értéket kell felvennie egy társadalomnak ahhoz, hogy a társadalom reprodukciós, vagy önfenntartási képessége megmaradjon. A világ még éppen hozza a kívánt adatot, 2,2 körül van a világátlag, de a gazdag országok bőven a szükséges szint alatt vannak.
Az említett Japánban például ez 1,3, ami brutálisan alacsony, Nigerben viszont egy nőre majdnem 7 gyermek jut, a listán a top 14 ország afrikai, a 15-ik amúgy ázsiai, Afganisztán
Magyarország a 168-ik a listán, az 1,5-ös gyermekszám a fejlett Európára eléggé jellemző adat. Na és akkor itt jön a döbbenet. Rossz a kínai, a japán, a thaiföldi adat is, de Hongkongban, Szingapúrban már csak 0,8 az adat, és Dél-Koreában, ha kerekítünk, 0,7-es értéket vett fel a mutató (0,7 és 0,8 között van, de közelebb a 0,7-hez). A jelenséggel a japán Asahi Shinbun, a Financial Times, de itthon a Concorde podcastja is foglalkozott.
Magyarázatok
A helyzet tényleg egészen elképesztő. A cikkek leírják, hogy a fiatal dél-koreai orvostanhallgatók körében egyáltalán nem népszerű a gyermekgyógyászat, mert azt egy kihaló szakmának tartják. Az okok elég szomorúak. Olyan kedvezőtlen mix alakult ki, amelyben minden a gyerekvállalás ellen hat. Ismét Dél-Koreára fókuszálunk, de Szingapúrra, vagy Japánra is több trend igaz a felsoroltakból:
- a gyermeknevelésnek extra költségei vannak (taníttatás, lakhatás),
- az Észak-Koreával folyamatosan hadban álló ország hosszú sorkatonai szolgálatot tart indokoltnak, ez is kitolja a fiatal férfiak családalapítását,
- nagyon hosszú és nagyon stresszes a tanulás, a társadalmi maximalizmus a magas elvárások miatt világelső a fiatalkori öngyilkossági ráta,
- a társadalmakban szégyen a válás, vagy a házasságon kívüli gyerekvállalás, így kevesen szülnek gyereket második próbálkozásra, „új lendülettel”.
Vannak programok
A rendkívül magas minőségű kormányzással jellemezhető országok (Szingapúr például gyakran példa az autoriter, de jó államra) nagyon sok programot vezetnek be. A kormányok magyar forintban havi százezres gyereknevelési támogatásokat adnak, sok program támogatja az ingyenes bölcsődei, óvodai ellátást, a gyermeket nevelő szülőknek a plusz szabadságokat, de a helyzet így is rémes.
Mindezek az intézkedések nem elegendőek ahhoz, hogy a fiatal szülők ne szorongjanak a leendő gyermekeik jövőjéért, az országokban kulcstényezőnek számító oktatástól, a nagyon zsúfolt államokban a lakhatástól, vagy az erős, de nagyon versenyző piacokon a megfelelő állás megtalálásáig.
És legyünk őszinték, bizonyos kérdésekbe tényleg nehéz jól beavatkozni.
Ezek az országok, főleg a metropoliszok nem lesznek nagyobbak, nagy lakhatási programokra nincsen hely, és azért azt sem fogja mondani a kormány, az oktatás elvárás-rendszerét lejjebb visszük, hogy a gyerekeknek kellemesebb legyen a verseny.
Öngyilkosság
Jöjjön most egy szomorú trend, az ázsiai öngyilkosságok kérdése. Az említett, maximalista országokban nagyon magas az öngyilkosságok aránya, de ezen belül meglepően eltérőek a trendek. A világ legtöbb öngyilkosságát sorrendben Lesotho, Guyana, illetve Szváziföld lakossága követi el, de a negyedik, egyben a fejlett országok között kiemelkedően a legelső már Dél-Korea, ahol 100 ezer emberből minden évben 30-an öngyilkosok lesznek.
Az Egészségügyi Világszervezet szerint Dél-Koreában a magas öngyilkossági arány egyik tényezője az idősek öngyilkossága.
A koreai társadalomban hagyományosan a gyerekektől várták el, hogy törődjenek idősödő szüleikkel. Ám sok idős ember azt látja, hogy a gyerekeinek hatalmas gondot jelent a saját maguk és utódaik ellátása, iskoláztatása, sokan egyszerűen öngyilkosságot követnek el, hogy már ne jelentsenek anyagi terhet a családjuknak. Az idősek mellett a diákok körében is az átlagosnál magasabb az öngyilkosságok aránya, mert a fiatalok nagy nyomást éreznek a tanulmányaik során. Ha nem érik el céljaikat, úgy érzik, hogy szégyent hoztak a családjukra. Szöulban a Han folyó feletti Mapo híd a halál hídja, vagy az öngyilkosok hídja néven is ismert, annyian ugranak le róla.
Kínában nem olyan súlyos a helyzet, de ami szembetűnő, hogy itt inkább a nők követnek el öngyilkosságot, egyszerűen nem éreznek kiutat egy elrontott házasság, egy agresszív társ által pokollá tett házaséletből.
Végül Japánban az öngyilkosság a 20-44 éves fiúk és a 15-34 év közötti lányok körében is vezető halálok. A japán férfiak kétszer nagyobb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, mint nőtársaik, különösen válás és az állásuk elvesztése után. Japánban elvárás a hűség és elvárás az egyetlen munkahely, ezért sokan nagy kudarcnak fogják fel a válást vagy a munkahelyük elvesztését. A japán Fuji-hegy tövében található Aokigahara-erdő az öngyilkosok frekventált helye, ezért a térségben a rendőrök rendszeresen járőröznek, hogy megakadályozzák az öngyilkosságokat, vagy a megsérült, de túlélő embereken segítsenek.
Valahogy meg kell állítani
Meglepő módon egyébként a legproblémásabb országok népessége ma még viszonylag lassan fogy. A gazdag országok nem fogadnak bevándorlókat, de azért páran, idegenben élő japán, vagy korai kötődésű emberek mégis érkezhetnek, és annyira jó az egészségügy, hogy a társadalom létszáma nem csökken a kevés születés ellenére sem.
Hongkong, Japán, Dél-Korea egyaránt a világ legrosszabb demográfiájú országai, de párhuzamosan itt élnek a legtovább az emberek, 84-85 év a várható élettartam. Ám a rettenetes trend előbb-utóbb durva változásokhoz vezet. Dél-Koreában egy évtized alatt megfeleződött a gyerekek száma, ennyire gyors negatív demográfiai változást még nem nagyon tártak fel a kutatók. Szörnyű kimondani, de ahol nagy veszélyben vannak a gyerekek, ott sokszor a társadalom egyszerűen a szülések számának növelésével reagál, például az olyan zord helyek, mint Szíria, Afganisztán, vagy Fekete-Afrika rendelkeznek a legnagyobb gyerekszám-gyarapodással.
A gazdag Ázsiában talán abban lehet bízni, hogy ha már nagyon fogy a fiatal, akkor talán kisebb lesz a verseny a lakásokért és az állásokért, ez talán kicsit csökkentheti a gyermekeik sorsa miatt aggódó szülők szorongását.
