Azokból lehetnek potenciális szervdonorok, akik valamilyen súlyos balesetet szenvedtek, és az agyuk megsérült, vagy akiknek központi idegrendszere „sztrók” miatt lesz súlyosan érintett. Ha valaki kifejezetten nem tiltotta meg, hogy donor legyen ilyen esetben, a szerveit fel lehet használni, nem kell a család beleegyezését kérni. De minden esetben tájékoztatják őket. Nagyon sokan várnak szervre, és ha már bekövetkezik egy tragédia, hogy valaki agyhalottá válik, óriási luxus lenne, ha nem indítanánk el a donorjelentési folyamatot – mondta a tudás.hu-nak dr. Szűcs Attila, a nyíregyházi Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Oktatókórház Aneszteziológia és Intenzív Terápiás Osztályának osztályvezető főorvosa, aki megkapta a Szervátültetettek Szolgálatáért Díjat.

Szervátültetett betegektől kapott kitüntetést. Milyen érzés volt átvenni?
A hideg futott végig a hátamon, ahogy belegondoltam, hogy a nagy számok törvénye alapján biztosan ült a teremben olyan, aki a mi donációnkból kapott szervet.
Több száz szervtranszplantált és családtagjaik között ülni óriási élmény volt több.
Fantasztikus, ahogy egymást támogatják, csodálatosak a sporteredményeik és az is, ahogy a betegszervezetük, a Magyar Szervátültetettek Szövetsége dolgozik.
Megható volt látni, ahogy tisztelik az ismeretlen donort, akitől az átültetett szervüket kapták.
Az elismerés viszont nem nekem, hanem a személyemen keresztül az osztályomnak szól. Mert ez nagyon nem egyszemélyes játék.
Kiemelkedő adatok
A hozzáállás mégiscsak a vezetőtől jön, nem?
Természetesen kell egy vezetői attitűd, amely mutatja az irányt és az elvárásokat, de nálunk olyan nem fordul elő, hogy bekövetkezik egy agyhalál közeli állapot egy betegnél, és ezt a nővérek, ápolók ne ismernék fel és ne kezdenénk el azonnal a szükséges szakmai folyamatokat.
De én nem lehetek ott mindenütt, és mindez azért működik, mert az osztály minden dolgozója elkötelezett és maximálisan teljesít.
Hány dolgozót irányít?
Közel 50 orvost és csaknem 100 ápolót.
Bár ezek nagy számok, de sem orvosi, sem ápolási téren nem vagyunk elegen. Óriási volumenű munkát végzünk.
Nyíregyházán 30 intenzív ágyunk van és 8 posztoperatív őrzői ágy, van 20 műtő, van két aneszteziológiai szakrendelés.
Tavaly az intenzív osztályon 954 beteget kezeltünk, több mint 18 ezer anesztéziát végeztünk. Néha 6-10 ügyelet is jut egy-egy kollégára havonta. Hozzánk tartozik ezenkívül Mátészalka és Fehérgyarmat, ott is vannak műtők és intenzív osztályok.
Mi tartozik az aneszteziológus feladatkörébe? Ugye nem csak az altatás?
Úgy szoktam fogalmazni, hogy az aneszteziológus „a műtőben dolgozó intenzív terápiás szakorvos”, hiszen az altatáson kívül elvégez minden feladatot, ami a beteg biztonságát szolgálja. Folyadékterápiát alkalmaz, beavatkozik, ha bármi gond, például szívritmuszavar lép fel, megfelelő szinten tartja a vérnyomást, egyszóval mindent megtesz, hogy a sebész a lehető legzavartalanabbul tudja végezni a dolgát.
Dolgozunk ezen felül a szakrendelőkben, ahol felmérjük a műtétre váró betegek állapotát, meghatározzuk, milyen vizsgálatokra van szükség, hogy mindenki a lehető legnagyobb biztonságban kerülhessen műtétre.
És dolgozunk az intenzív osztályokon és a posztoperatív őrzőkben is. Itt a súlyos, kritikus állapotú betegek teljes körű és nagyon összetett kezelését végezzük, amibe a lélegeztetéstől a gyógyszerelésig minden beletartozik.
Hogyan válhatott az osztály kiemelkedővé a szervdonáció terén?
Nálunk a donorjelentésnek nagy hagyománya van.
Az osztály alapítója, dr. Makláry Elek (1928–2005) hozta az ehhez szüksége tudást és hozzáállást Németországból. Neki köszönhetően már az 1980-as évek végén volt nálunk szervdonáció.
A rendszerváltás után én végeztem el 1995-ben az ehhez szükséges tanfolyamot, és így az új törvényi feltételek mellett is el tudtunk kezdeni ezzel foglalkozni.
Kidolgoztuk a programunkat, megteremtettük a feltételeit, és 1995-ben meg is történt az első szervdonáció. Az azóta eltelt 29 évben 262 alkalommal történt az osztályunkon donáció, összesen 651 szerv adott a betegeknek új életet vagy vese esetén új minőségű életet.
A szervdonáció lépései
Ki válhat donorrá?
Azokból lehetnek potenciális donorok, akik valamilyen súlyos balesetet szenvedtek, és az agyuk megsérült, vagy akiknek központi idegrendszere agyi történés, „sztrók” miatt lesz súlyosan érintett.
A nagyon súlyos állapotú betegek közül sokan kómába kerülnek, és ilyenkor vagy sikerül őket ebből kihozni, vagy néha minden lehetséges kezelés ellenére romlik az állapotuk.
Ha végül beáll az agyhalál, akkor jelentjük az Országos Szervkoordinációs Irodának, hogy indulhat az az alapos és hosszú egyeztetési folyamat, amelynek a végén eldől, hogy az illető alkalmas-e valamely szervének átadására.
Ha a kísérő betegségek vagy a kóros laborértékek alapján az a döntés születik, hogy nem alkalmas, akkor nem végezzük el a szervkivételt és a beteg kezelését befejezzük.
Ha viszont alkalmas, hogyan megy tovább a folyamat?
Itt Nyíregyházán kivesszük a szervet, majd a kivételt végző centrumok munkatársai elviszik a szerveket Budapestre, Szegedre, Pécsre, vagy az Eurotranszplant országain belül bárhová, ahol megtörténik a beültetés.
Milyen többletmunkát jelent a donorjelentés?
Orvosszakmai szempontból nem jelent pluszmunkát, hiszen a súlyos állapotú beteggel akkor is sok teendőnk van, ha nem válik agyhalottá, hanem ellenkezőleg, egyre jobban lesz, vagy pedig stagnál az állapota. A pluszmunkát az jelenti, hogy a donorjelentés rengeteg szervezéssel jár.
Amint megtörténik a jelentés, a Szervkoordinációs Iroda általában plusz vizsgálatokat kér, például szívkatéterezést, mellkasi CT-vizsgálatot stb. Ezek a plusz kérések szükségesek ahhoz, hogy a szervek átültetésre vonatkozó alkalmasságát korrektül meg lehessen ítélni. Rengeteg laborvizsgálat is szükségessé válik, számtalan telefont bonyolítunk, egyeztetünk a koordinátorokkal. Ha a beteg bűncselekmény áldozata, a rendőrséggel is kell egyeztetnünk, az ő írásos beleegyezésük is szükséges.
A beteget műtőbe kell juttatni, a szervkivételhez asszisztenciát kell szervezni.
Szükség esetén leállítjuk az egyik műtőt, hogy megtörténhessen az egyeztetett időpontban a szervkivétel.
Mindez az épp ügyeletben lévő orvosnak, aki közben más betegekért is felelős, de a team többi tagjának is sok plusz terhet jelent.
Óriási a felelősség, nem szabad hibázni, a szervet kapó beteget nem szabad veszélyeztetni.

Forrás: Picryl.com
Talán ez a teher az oka annak, hogy nem minden kórházban ilyen magas színtű a donorjelentés?
Erről nem tudok nyilatkozni, hiszen nem vagyok ott, nem tudom. Ráadásul nekünk is volt olyan évünk, hogy csak három donorunk volt, holott általában 10-11 donorunk van egy évben, két másik évben pedig 16 is volt.
Ezt nem lehet tervezni. Biztos van olyan kórház, ahol humánerőforrás-gond van, vagy nincs tapasztalatuk benne, számos oka lehet.
Fontos hozzátenni, hogy a covid-időszak óriási terhelést rótt az intenzív osztályokra, hiszen ide kerültek a legsúlyosabb betegek. Sokan belefáradtak, a magánszféra is sok munkaerőt elszív, tehát nagyon sok oka lehet, hogy azóta kevesebb a donor.
Az Aneszteziológiai Társaságnak van egy munkacsoportja, amely Molnár Csilla professzor asszony vezetésével megpróbálja segítő szándékkal feltárni, hogyan lehet előmozdítani a donorjelentés ügyét. Aprólékos munka, kórházanként kell elemezni a helyzetet, feltárni a folyamat esetleges gátjait.
Ezen kívül folyamatosan végzünk szakmai képzéseket is a Szervkoordinációs Irodával közösen, illetve az orvosegyetemeken is van ilyen képzés. A szakma hozzáállása tehát egyértelműen pozitív. Hiszen ez kötelesség:
nagyon sokan várnak szervre, és ha már bekövetkezik egy tragédia, hogy valaki agyhalottá válik, óriási luxus lenne, ha nem indítanánk el a donorjelentési folyamatot.
A család bizalma nagyon fontos
Hogyan közlik a hozzátartozókkal az agyhalál bekövetkeztét és a szervek felhasználását?
A család óriás tragédiát él át, ha egy közeli családtag meghal.
Azáltal próbálunk valamiféle értelmet adni ennek a borzasztó eseménynek, hogy a szervdonációval még az elhunyt családtag is tud segíteni egy embertársának. Magyarországon a törvényi szabályozás a feltételezett beleegyezés elvén alapul, tehát aki életében nem tiltakozik, annak a szervei felhasználhatók. Amikor végezzük a donációs folyamatot, mindig ellenőrizzük, nem tett-e tiltó nyilatkozatot a beteg.
Ha nem tett, akkor törvény alapján elég lenne a családot utólag tájékoztatni a szervdonáció tényéről. Természetesen a gyakorlatban ez nem így működik.
Hiszen a beteg nem potenciális donorként érkezik az osztályunkra, mindent megteszünk a gyógyulásáért, és a gyógyító folyamat alatt is folyamatosan kommunikálunk a hozzátartozóival. Már ez alatt fontos elnyerni a család bizalmát.
Amikor pedig oda jutunk, hogy meg kell állapítani az agyhalált, nem kérünk beleegyezést, csak kiskorú beteg esetén, hanem tájékoztatjuk őket a szervek esetleges felhasználásról, ha alkalmasak lesznek.
Hogyan fogadják a hozzátartozók a donáció kérdését?
A tragédiára a hozzátartozók nagyon különböző gyászreakciókkal reagálnak.
Szerencsére a szélsőséges reakciók ritkák, de azért előfordult, hogy a hozzátartozók fogták a halott kezét és nem akarták engedni, hogy elvigyük a műtőbe. Többségében azonban megértőek és elfogadóak. Az utóbbi néhány évben nem tapasztaltunk erélyes vagy agresszív tiltakozást.
De ha előfordul, azt megértéssel fogadják az orvosaink, hiszen nem mindenki képes ugyanúgy reagálni a tragédiára.
Soha nem kell a hozzátartozóknak egyetlen beszélgetés alapján dönteniük, ez egy folyamat.
Őszintén beszélünk velük, sok esetben még az agyhalál megállapításánál is jelen lehetnek. Ha megvan a bizalom, akkor mindenkinek könnyebb feldolgozni a veszteséget.
Hogy látja a szakma utánpótlását, szívesen választják ezt a szakterületet a fiatal orvosok?
Optimista vagyok, nagyon sok fiatal jött és jön az osztályunkra. Inkább középgenerációs szakorvosból van kevés. Ők azok, akikre a legnagyobb teher hárul, már mindenütt bevethetők, osztályon, műtőben, ambulancián, az agyhalál megállapításában.
Ráadásul ők oktatják a fiatalokat, viszik a hátukon az osztályt.
Mi, a nyugdíjasok vagy nyugdíjhoz közel állók, támogatjuk ebben őket. A fiatalokat pedig itt kell tartani, olyan életpálya lehetőségét kell nekik mutatni, hogy legyen kedvük maradni. És várunk mindenkit szeretettel.
Hogyan lett intenzíves orvos?
Sebésznek készültem, de amikor 1990-ben Nyíregyházára jöttem dolgozni, épp nem volt sebészeti állás. Akkor ültem le beszélgetni az akkori aneszteziológus főorvossal, Makláry Elekkel, ő mutatta meg a szakmai szépségeit, így kerültem hozzá. Hálát adok neki meg sorsnak, mert valószínűleg nem lettem volna jó sebész.
Ezt a szakmát viszont nagyon megszerettem, és örülök, hogy az életemet ezzel tölthettem. Ahogy szoktam mondani, adrenalin- és intenzívterápia-függő vagyok. Nem tudom elképzelni, hogy lehet máshol is dolgozni. Aztán elvégeztem a Debreceni Egyetemen a menedzserképzőt, és később a kórház orvos-, majd főigazgatójaként is dolgoztam, bár ezeket csak határozott időre vállaltam el.
Nem szeretett igazgató lenni?
Akkoriban mindenkinek határozatlan idejű volt a munkaszerződése, én voltam az egyetlen, aki határozott időre vállalta, még pedig azért, mert tudtam, hogy nem lehet főigazgatója lenni egy 5800 fős intézménynek, és ugyanakkor egy 170 fős osztályt is vezetni. A kettő összeegyeztethetetlen.
A másfél év megmutatta, hogy igazam volt. Nagyon szerettem mindkét fajta igazgatói munkát, de választásom nem volt, mert egy percig sem merült fel bennem, hogy elhagyjam a szakmát, az osztályt. Tavaly december 31-én lejárt a szerződésem, azóta újra „csak” osztályvezető vagyok. Számomra ez öröm, nem élem meg visszalépésként.