A Biden kormány egyik utolsó lépésével megengedte Ukrajnának, hogy használja a már korábban nekik juttatott 300 kilométeres hatótávolságú taktikai ballisztikus rakétáit, amit az ukránok be is vetettek. Az orosz kormány erre ismét belengette a nukleáris fegyverek bevetését. Milyen fegyverekről is van szó és mit érhetnek ezekkel el használóik? Legutóbb tegnap a franciák engedélyezték a hosszabb távú rakétáik bevetését Ukrajnának.
Noha nem valószínű, hogy Vlagyimir Putyin az amerikai elnökválasztás folyamatában szükségszerű „béna kacsa” állapotot kihasználná és termonukleáris fegyvereivel csapást mérne egyes NATO-államokra,
a világ mégis talán minden eddiginél közelebb került egy atomháborúhoz.
Joe Biden, a vesztes párt négy évig amerikai elnöke vélhetően végleg elköszön a politikai szerepvállalástól, utóda, a törvényes elnökválasztást megnyerő Donald Trump pedig csak 2025. január 20-án, beiktatását követően veszi át a kormánypálcát, az atomfegyver-nagyhatalom jelképével, az „atombőrönddel” együtt.
Ezt a vaskos aktatáska méretű szupertitkos és eléggé súlyos szerkezetet egy jó kötésű biztonsági tiszt viszi mindenhová, ahova az elnök megy. És tartania kell minden helyzetben az elnöktől a legfeljebb tizenöt lépésnyi távolságot.
Az atombőrönd egy biztonságos távközlési és egy kódoló rendszer keverése, közvetlen hozzáférést ad az elnöknek a több száz, esetleg több ezer nukleáris robbanófejes szárazföldről, víz alól indítható interkontinentális ballisztikus rakéta indításához.
Forrás: Freemalaysiatody
Joe Biden egyik „búcsúajándéka” Ukrajnának, a világnak az engedély, hogy a mintegy 300 kilométeres hatótávolságú, amerikai gyártmányú ATACMS taktikai ballisztikai rakétákkal támadjon az ebben a sávban lévő nyugat-oroszországi katonai vagy stratégiai fontosságú (energetikai) polgári létesítményeket.
Ukrajna rögvest élt is az engedéllyel és beszámolók szerint
hat ATAMCS-rakétát lőtt ki egy, a brjanszki területen lévő katonai célpontra, egy lőszerraktárra.
Oroszországi források szerint a légvédelem öt rakétát lelőtt, a hatodik megsérült, de darabjai a bázis „technikai területére” lezuhanva „tüzet okoztak”.
ATACMS, Storm Shadow rakéták
A párizsi Le Figaro értesülései szerint a franciák és az angolok megengedték az ukránoknak, hogy a SCALP-EG, illetve Storm Shadow típusú, Moszkvát is elérni képes cirkáló rakétáikkal támadják Oroszországot. A fenti két cirkáló rakétatípus nagyon hasonló, mindkettőnek 500 kilométernél hosszabb a hatótávolsága és darabonkénti áruk egymillió dollár, olcsóbb az ATACMS-énál. Robbanófejük viszont kétszer akkora, mint az ATACMS-eké.
Ezek a fegyverek jelenleg Ukrajna legerősebb és legnagyobb hatótávolságú harceszközei. Nincsenek hírek sem arról, hogy bevetették volna őket Oroszország területén, sem arról, hogy Párizs és London hivatalosan bejelentette volna a bevetési engedélyeket.
A Politico értesülései szerint Biden még egy „búcsúajándékot” szán Kijevnek: gyalogsági taposóaknákat.
Ezek minden háború talán legalattomosabb fegyverei, az USA mindeddig a kedvezőtlen nemzetközi (nyugati) visszhangok miatt tartózkodott az ukrajnai szállításoktól. Joe Biden utolsó elnöki döntései ezt felülírhatják.
Milyen következmények várhatóak?
Vajon változtathat-e gyökeresen a háború menetén a roppant változatosan megítélt bideni búcsúengedély, a két „ajándék”? Elemzők szerint a válasz egyértelmű nem.
Ukrajnának, a Nyugatnak egyszerűen nincs annyi ATACMS rakétája, amely valamennyi célponthoz elég lenne. Ukrajna mintegy ötven darab ATACMS rakétával rendelkezhet a londoni The Times szerint. És figyelembe kell venni, hogy itt nem érvényes az egy célpont – egy rakéta elv. Oroszország ugyanis stratégiai fontosságú, a fent említett övezetben lévő, mozgatható katonai objektumainak (hadi repülőgépek, lőszer-készletek) jelentős részét kitelepíthette keleti irányba, Szibéria felé, ahol még mindegy tízezer kilométernyi hosszan hátországa van.
Az ATACMS csúcsmodellek által lefedett/támadható régió Oroszország teljes területének körülbelül 2 százaléka.
Forrás: Flickr
Darabonként 2,5 millió dollár
Nyugati és keleti elemzők mintegy 245 fontosabb célpontot találtak ebben a sávban. Ezek nagy része a legutolsó módosítású (legdrágább,
darabonként mintegy két és fél millió dollárba kerülő) ATACMS rakétákkal elérhető.
A londoni The Times nem tudja, hogy az ukránok birtokában lévő ötven ATACMS rakéta melyik altípushoz tartozik. Altípusok szerint az ATACMS-ok hatótávolsága 70-300 kilométer.
A hivatalosan a MIM-140-es típusjelet viselő, mintegy 4 méter magas, 610 milliméteres átmérőjű föld-föld szuperszónikus (hangsebességnél gyorsabban repülő) tüzérségi rakéta legújabb, M57 jelű altípusa a legnagyobb hordtávolságú. Ez az egyfokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta az ATACMS-ek legkorszerűbb változata, amely mintegy 300 kilométerre röpíti a legalább három változatban gyártott 214 kilogrammos szabvány robbanófejet. Felszerelhető a ballisztikus rakéta az élőerő, vagy nem páncélozott járművek elleni támadásra alkalmas M74-es mintájú, apróbb, női öklömnyi méretű gránátokból álló, „fürtösbomba” technológiájú robbanófejjel is.
Indítható az M270-es lánctalpas univerzális MLRS járműről, vagy a gumikerekes HIMARS (M142)-ről. Mindkét jármű a rakéta-sorozatvető kategóriába sorolható és más, kisebb kaliberű rakétákat is indíthat. Egy óriási kazettát emel rá a töltőjármű, amelyben lehet egyszer-kétszer hat darab kisebb rakéta, vagy egy darab MIM-140-es ATACMS. Mintegy húsz éve a kisebb kaliberű (hat egységes, MLRS) rakéták is irányítottak, azaz GMLRS-rendszerűek. Az ATACMS-ok kezdettől fogva irányított taktikai ballisztikus rakéták.
Az igazi csavar azonban az ATACMS rakéták célra-vezérlő rendszereiben van. Ugyanis ezek több komponensűek, így a rakéták biztosabban – és ami a legfontosabb: pontosabban – találnak célba. Köztük meghatározó jelentősége van az amerikai GPS-rendszer katonai változatának. Ezt az USA közvetlenül tudja szabályozni.
Tehát az amerikai kormányszervek, a Pentagon hozzájárulása nélkül az adott oroszországi célterületen „illetékes”, űrbázisú GPS-jelrendszer használhatatlan, ami nagy mértékben rontja a rakéta pontosságát. Ez esetben csak a hagyományos, inerciós (INS) célravezető rendszerére hagyatkozhat, ami pontatlan, akár több kilométernyi eltérést is okozhat. Ha a GPS-rendszer is részt vesz a rakéta irányításában, a 70-300 kilométer hatótávolságú fegyver pontossága (CEP – Circular Error Probable) 9 méter. Azaz az elindított rakéták fele egy, a célpont körül képzett, 9 méter sugarú körbe csapódik be.
Washington hivatalosan is megerősítette, hogy az ukrán határtól mintegy 110 kilométerre, oroszországi területen fekvő karacsovi lőszerraktárra (brjanszki régió) hét darab, meg nem határozott altípusú-töltetű ATACMS-ot indítottak Ukrajna felől. A hétből az amerikaiak szerint az oroszországi légvédelem kettőt lőtt le.
Az oroszországi verzió, amit a TASZSZ ismertetett, s amely a moszkvai védelmi minisztérium tájékoztatásán alapul: Ukrajna hat ATACMS rakétát indított, amelyből ötöt lelőttek, egy megsérült. Károkról az oroszországi verzió nem beszél.
Ami az amerikai gyalogsági taposóaknákat illeti, a szakértői megítélés hasonló.
A vietnámi háborúban tízmillió-számra dobták őket repülőgépekről.
A múlt század nyolcvanas évei elején Vietnám egyes területei még roppant veszélyesek voltak.
E sorok írója a kínai-vietnámi határ dzsungelében saját szemével látta, hogy egy aprócska amerikai akna (teás-zacskó aknáknak is nevezték) letépte egy kínai hadifogoly lábfejét. A taposóaknák tömeges telepítésével az ukránok lábon lőhetik magukat, hiszen később, az esetleges gazdasági újraindításnál ezeket fel is kell szedni. Ami nem egyszerű műszaki feladat. És az ukrán ellenőrzés alatt álló kurszki terepszakasz már a korábbinak csak mintegy a fele, körülbelül három Nagy-Budapestnyi területű.
Forrás: Wikimedia commons
Kína határozottan elítéli
Míg az USA nyugati szövetségesei egészében véve tartózkodtak a nyílt állásfoglalástól, Kína határozottan – igaz, alacsony szinten – elítélte az amerikai lépéseket.
A washingtoni Biden-döntés a Newsweek szerint akkor született meg, amikor hírek érkeztek észak-koreai katonák Oroszországba vezényléséről és a nyugati hírszerzők, a kémműholdak kamerái látóterében feltűntek a hatalmas, legalább 56-os kaliberű (tehát nagyon hosszú csövű, ennélfogva igen pontos és messze hordó), 170 milliméteres észak-koreai önjáró, vontcsövű nehézlövegek, tarack-ágyúk, amelyeket vasúton szállítottak Oroszországnak.
Ilyen kaliberű fegyverei sem Oroszországnak, sem a Nyugatnak nincsenek. A Koksan M-1978/1989 mintájú nehézfegyvereket Phenjan speciálisan a dél-koreai főváros, Szöul elleni közvetlen tüzérségi támadásokra fejlesztette ki. A szuper tarackágyú rakéta-rásegítésű gránátjaival elérné a déli fővárost.
Liu Pengyu, a washingtoni kínai nagykövetség szóvivője az amerikai hetilap érdeklődésére kijelentette:
Ahelyett, hogy benzint locsolnának a háború tüzére, a szemben álló feleknek törekedniük kellene a párbeszéddel, tárgyalásokkal való politikai megoldás feltételei megteremtésére.
Az USA kínai vállalatok százait sújtotta szankciókkal, amiért azok Oroszországgal kereskedve katonailag érzékeny anyagokat, alkatrészeket, berendezéseket szállítottak Moszkvának.
Az Indiában egymillió nyomott példányban megjelenő Hindustan Times szerint Ukrajna (és az USA) átlépett egy vörös vonalat az ATACMS-ok bevetésével. „Az amerikai ATACMS-ok oroszországi harcba vetésének minapi engedélyezésével az USA a háború szélére taszította Európát” – írta.
