A Kárpát-medence védett növényritkaságok otthona. Ezekben a napokban számtalan helyen igazi kuriózumokra bukkanhat, aki útnak indul a természetbe.
Tél végén a hóvirágok jelennek meg először, majd az élénk sárga téltemetők és az ibolyák pettyezik az erdőt. Egy-egy csípős márciusi reggelen érdemes bakancsot húzni és felkerekedni erdő-mező szépségeinek felfedezésére. Ebben a hónapban az odvas keltike és a mocsári kockásliliom is szirmot bont számos vidéken.
Áprilisban, a fák lombjának zöldülése előtt a lombhullató erdeinkben nyílnak a tavaszi aszpektus virágai. Az odvas keltike és ujjas keltike lila-fehér szőnyeget alkot, és kellemes, édeskés illattal elárasztják az erdőt. Áprilisban nyílik a bogláros szellőrózsa, a galambvirág, a szártalan kankalin, az illatos hunyor, a pirosló hunyor és a kisvirágú hunyor is.
A mocsaras területeken, lápokban és patakpartokon ebben a hónapban nyílik a mocsári gólyahír, a homokipusztákon a dekoratív báránypirosító, melynek neve arra utal, hogy régen a belőle kinyert festékkel jelölték a bárányokat. Megjelennek a nefelejcsek is: a száraz gyepekben az apró nefelejcs, az erdőkben az illatos ibolyák mellé az erdei nefelejcsek érkeznek.
Varázslatos májusi színkavalkád
A májusi rét a festőművészek élettel teli vásznait idézi, fehér-rózsaszín-piros és sárga árnyalatokban gazdagodik a rét és az erdő. Májusban már virít a száraz erdőkben és gyepekben a citrusfélékkel rokon nagyezerjófű.
Óriási, rózsaszín-fehér virágai vannak. Az egész növény kellemes, kissé citrusos illatot áraszt, de az érzékenyebb bőrűeknek ez gondot jelent, ha hozzáérnek, bőrgyulladást okozhat. Szintén májustól nyílik az erdőkben a baracklevelű harangvirág, melynek nagy és dekoratív virága olyan, mint egy csengő vagy harang, a levelei pedig a barackfa levelére emlékeztetnek. A szikesek jellegzetes faját, a kamillát tea formájában mindenki ismeri, de kint a természetben kevesebben látták. Szinte fehér tengerként borítja be a szikes területeket az Alföldön
magyarázta Erdős László ökológus.
Az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa még számos színpompás fajról mesélt a Tudás.hu-nak.
Május az egyik legvirágosabb hónapunk, a lápokban már a békaliliom víz felszínén úszó hófehér virágai díszlenek, a víz szélén a mocsári nőszirom, száraz gyepekben a tarka nőszirom, homokon pedig a homoki nőszirom légies virágai pompáznak.
A színek bűvöletében
Az említett fajok mellett temérdek más virágot láthat ezekben a napokban, aki túrázásra indul. Már nyílnak vadon a szamócák, melyek hasonlók a kerti szamócához (a földieperhez). Három fajuk él Magyarországon, a csattogó szamóca, az erdei szamóca és a fahéjillatú szamóca. A mezei zsálya is egy jellegzetes faj, néha szinte lila tengert alkot. Tűzpiros szőnyegként hullámzik a pipacs, a pongyolapitypang pedig szinte egész évben virágzik, hasonlóan a százszorszépekhez.
A vérehulló fecskefű sárga virágival zavart területeken, kertekben, utak mentén találkozhatunk. A növény sárga tejnedvét szemölcsirtásra használják, mert citotoxikus hatása van. A szennyes bükköny egy tetszetős gyomnövény, melynek a neve ellenére nagyon szép virága van. Sárga színű, barnás-lilán futtatott, olyan mintha a sárga alapot ecsettel óvatosan megmintázták volna, alakja a borsó virágát idézi.
Fontos a fajgazdagság
Ezek a meseszép vadvirágok a megporzó rovaroknak virágpor és nektár formájában táplálékot adnak.
Megporzók alatt mindenki a házi méhekre gondol, pedig temérdek vadméh létezik, valamint darazsak, legyek, lepkék és bogarak. Számukra létfontosságú, hogy legyen elég vadvirág, és mindig legyen, ami virágzik. A monokultúra ehhez nem elég. Egy repceföld bőven ad pollent, amíg virágzik, de ha elnyílott, akkor a beporzóknak nem marad semmi azon a helyen. A rovaroknak arra van szükségük, hogy sokféle virág legyen, amelyek eltérő időben nyílnak, így mindig legyen táplálékforrás a számukra
fejtegette a kutató.
A virágok magja is fontos, mert sokféle állatnak kínál táplálékot. Például a madaraink egy része is fogyaszt gyommagot. A növények hajtásai pedig az emlősök számára jelentenek táplálékot.
Léteznek olyan szoros ökológiai kapcsolatok, melyekben egy állat teljesen rá van utalva egy növényre. A nagyon ritka fóti boglárkalepke csak a szártalan csüdfűvel táplálkozik. Amennyiben ez a növény kihalna, akkor nem élhetne a lepke sem.
Magyarországon is élnek orchideák
Bár az orchideák többsége trópusi, és ott zömmel a fákon él, hazánkban is előfordulnak talajlakó fajok. Minden orchidea védett Magyarországon. Az orchideák virágában hat lepellevél található – ezeket szokták tévesen sziromnak említeni. Az egyik lepellevél különlegesen módosul, ezt mézajaknak nevezzük.
A mézajak egészen bizarr formájú lehet, a boldogasszony papucsa – más néven rigópohár – ténylegesen olyan, mint egy papucs, a bangók esetében pókra vagy rovarra hasonlít. A majomkosbornál a mézajak egy kismajomra emlékeztet, a sallangvirágnál pedig hosszú, szalagszerű formát mutat.
Az orchideáknak nagyon kicsi a magjuk, alig van benne tápanyag, így csírázáskor ezek a növények gombákkal működnek együtt, amelyek segítenek őket ellátni tápanyagokkal. Gomba nélkül az orchideák elpusztulnak.
Endemikus növényritkaságok otthona
Májusban és júniusban néhány igazi kuriózum is nyílik Magyarországon. Egy bennszülött faj a magyar szegfű, mely száraz gyepekben él. A növény hasonlít a bolti szegfűre, de virága sokkal kisebb annál. A magyar szegfű kizárólag a Kárpát-medencében él, illetve néhány helyen a medence közvetlen közelében. Páratlan ritkaság a bánáti bazsarózsa, mely nálunk csupán a Mecsekben él, a világállomány 90%-a itt található meg.
Júniustól egy másik bennszülött faj nyílik, a pilisi len, mely amellett, hogy csak nálunk él, reliktum (maradványfaj) is, egy korábbi vegetációtörténeti időszakból maradt fenn. A magyar nőszirom ugyancsak bennszülött faj, sokak számára ismerős lehet, hiszen a húsz forintos pénzérmén is helyet kapott.
Őrizzük meg őket az utódoknak
Akinek van kertje, az sokat tehet a virágokért. A manapság divatos kavics, beton, vagy műanyag fű helyett természetes gyepre van szükség. Nem kell megszállott módon törekedni arra, hogy olyan legyen a fű kertünkben, mint az angol király kastélya előtt, erre hazánk éghajlata egyébként sem alkalmas.
Nem baj, ha megjelenik néhány „gyom” a fűben, örülni kell annak, hogy élettel van tele a kert. Érdemes egy kisebb részt lenyíratlanul hagyni, máshol kicsit ritkábban nyírni. Például, ha százszorszép virít a fűben, az sokkal jobban mutat, mint ha csak fű lenne ott, ráadásul a beporzó rovarokat is segíti.
Szerencsére az utóbbi években Magyarországon is divatba jött a méhlegelő, egyre több helyi önkormányzat létesít ilyen változatos vadvirágokban bővelkedő zöld területeket parkokban vagy utak szélén. Talán az első és legfontosabb lépés az lenne, hogy a természetben járva ne szedjünk virágot, inkább gyönyörködjünk szépségükben és fényképezzük le őket
fogalmazott Erdős László.
Fotók: Erdős László, Habarics Béla,