Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet. Még akkor sem, ha az illatos szirmokat kirántja, és jóízűen elfogyasztja.
Egy zöldségeskert tavasztól őszig ellátja a gondos gazdasszonyt zöldségekkel, ám arra ritkábban gondolunk, hogy akár a színpompás virágoskertből is válogathatunk, ha ínyenc falatokra vágyunk. Természetesen szem előtt kell tartanunk, hogy kizárólag vegyszermentesen kertészkedjünk.
Aki nem kóstolta még a mézes kölesgolyóval töltött sásliliom virágát el sem tudja képzelni, milyen csodálatos kincsek nyiladoznak a virágos kertekben. Ezek a vegyszermentes, „zöld” élelmiszerek kiváló immunerősítők, egy friss parlagfű saláta például kora tavasztól rendszeresen fogyasztva akár a pollenallergia ellen is bevethető.
A természet terített asztala
Mielőtt nekiveselkedünk az utunkba kerülő színes virágcsodák gyűjtésének, nem árt utánanézni alaposabban az egyes fajtáknak. Szó szerint életbevágó tudni, melyek az ehető, és melyek a mérgező növények. Nagyanyánk idején még természetesebb módon történt: ahol a tehénke legelt, ott jó eséllyel böngészhetett a gazda.
A régiek szerves kapcsolatban éltek a természettel, a maguk gyűjtötte gyógynövényeket és gombákat évszázados – gyakran titkos – családi receptúrák mentén hasznosították. Tudták, hogy mézzel ízesített hársfavirág tea, vagy lándzsás útifű főzet orvosolja a torokfájást. A körömvirágot leginkább kenőcs formában alkalmazták, de az újabb trendekre fogékony háziasszonyok már ehető virágként tekinthetnek az apró, aranysárga szirmokra. A sokoldalú gyógynövény évszázadokon át a „szegények sáfránya” volt, szirmával pogácsa tésztát ízesíthetünk, akár nyári salátástálunkat is gazdagíthatjuk.
Lila álom és akácvirág
A szakemberek szerint a virágkertészetben vásárolt növényeket a kertünkbe ültetve négy-hat hét nevelés után már nyugodtan elfogyaszthatjuk. Egy virágoskert megtervezésekor számos szempont mentén kialakíthatók az ágyások, régóta közismert a kertbarátok körében a levendula (Lavandula) és a rózsa (Rosa) egymást védő hatása, célszerű a két növényt szomszédosan ültetni.
A háziszörpök kedvelőinek körében vitathatatlanul az egyik legnépszerűbb nyári virág a levendula.
Országszerte számtalan helyen ültetvényeken gondozzák az émelyítő illatú, sötétlila fürtös töveket. A levendula felhasználásának csak a fantázia szabhat határt, lekvárt, szörpöt, süteményeket és fagylaltot is készítenek belőle a kísérletező kedvű konyhatündérek.
A tavaszi és nyári konyha alapanyagokkal való feltöltése nem igényel saját virágoskertet – bodzabokrot és akácost vidéken járva úton útfélen találhatunk. Célszerűbb a forgalmas utaktól távolabb lévő növényekről szüretelni, illetve fontos mindig alaposan átmosni a virágzatot mielőtt feldolgoznánk. Gyermekkorunk vidéki élménye a tavaszi bodzavirág gyűjtése. Sokfelé a mai napig készítenek szörpöt és lekvárt a fehér ernyőkből. Az akácvirágot sem csak a nótás kedvűek és a festőművészek kedvelik, illatos fürtje palacsinta tészta bundában kirántva zamatos csemege.
Rántott pitypang büszkeszósszal
A gyermekláncfűből (Taraxacum officinale) szőtt sárga pettyes szőnyeg az áprilisi rét páratlan éke. A pongyola pitypangot a ház körül régóta felhasználják, számos gyógyhatása ismert, levele, szára és virága valóságos vitaminbomba. Az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen ásványi anyagok és vitaminok kincseskamrája. Napsárga virágai vas, szilícium, magnézium, mangán és cink mellett A, B, C és D vitamint tartalmaznak nagy mennyiségben.
Pitypangból szörp és bor is készíthető, de az ételkülönlegességek kedvelői rántva fogyasztják. Elég hozzá egy jó tányérnyi, alaposan átmosott pitypangvirág, némi zsemlemorzsa, liszt és tojás. A hagyományos módon – vagy akár palacsintatészta bundában – panírozott kerek falatkákat forró olajban kisütve frissen tálalható a vendégeknek. A pongyola pitypang ilyen módon elkészítve, klasszikus szószokkal párosítva a rántott gombafejek ízvilágát idézi.
Egy rózsaszál szebben beszél
Rózsaszörp, rózsalekvár és rózsavíz. A rózsa dicsőséget és gazdagságot jelképezett az uralkodók udvarában. A szerelmesek virágát több ezer éve termesztik a Közel-Keleten, Ámor nyilának rózsatüskés hegyétől kaptak halálos sebet a szerelmes szívek. Az illatos, rajongásig szeretett virág sokszínű sziromlevelei a hozzá kapcsolódó szebbnél szebb történetekből évszázadokon át meseszerűen kirajzolódnak.
Illatos rózsalekvárt egy lábasnyi tisztára mosott rózsasziromból házilag is könnyen készíthetünk. Néhány deci konyak, három citrom leve és lereszelt héja, dzsemfix, némi kardamon, fahéj és cukor elegyéből „klasszikus” lekvárfőzést követően befőttesüvegekben, száraz dunsztba eltéve pihentetjük.
Rózsaszirmokból készült csemegével is feldobhatjuk az ünnepi asztalt, bár a kandírozott rózsaszirom kissé „pepecselős”, mégis megéri a fáradtságot. A tisztára mosott szirmokat először megszárítjuk, majd habosra vert tojásfehérével megkenjük. laposabb ecsettel, vékonyan kenjük be a szirmok mindkét oldalát, majd hintsük meg porcukorral, és helyezzük gitterrácsra. Egy-két nap száradás után fogyasztható a látványnak sem utolsó, illatos csemege.
Illatos virágvaj
A rózsaszirmokhoz hasonlóan az árvácska is kandírozható, a százszorszép (Bellis perennis) virágai pedig panírozva ugyancsak kisüthetők. Mindkét virág nagy előnye, hogy szinte egész évben frissen szedhető, és elkészíthető. Árvácskával akár a palacsintát is feldobhatjuk, a lényeg, hogy a még folyékony finomság mindkét oldalát megszórjuk a színes szirmokkal.
Az ehető virágok elkészítésekor is igaz a mondás, a minőség fontosabb a mennyiségnél. Hajdanán a gyógynövényekből főzött teába is tettek százszorszépet, manapság vannak, akik a virágvajra esküsznek. Rózsaszirom, árvácska, ibolya és százszorszép ideális alapanyag a különleges vajhoz. Mielőtt apróra vágnánk a szirmokat, fontos megmosni és megszárítani a virágokat. Ezután nincs más dolgunk, mint a felvágott szirmokat összekeverni a szobahőmérsékletű vajjal, majd kakukkfűvel, bazsalikommal, akár hagymával, sóval és borssal fűszerezni. A kész elegyet üvegbe töltjük, majd a hűtőbe tesszük. Az édes-sós ízvilágú vajjal megkent, ropogós pirítós mennyei reggeli.
Színpompás finomságok
Százszorszéppel „megbolondíthatjuk” a zöldséglevest. A kenyérkockákkal bélelt, virágbimbókkal meghintett gőzölgő leves látványa hamar beindítja a pavlovi reflexeket.
Kerti sarkantyúka (Tropaeolum majus) vagy cukkini (Cucurbita pepo subsp.) formás virágaiból pompás előételek készíthetők, elég a tisztára mosott virágokat snidlinges sajtkrémmel megtölteni. A cukkini virágokat akár egy könnyű omlettbe is belesüthetjük, hasonló módon a százszorszéppel „pettyezett” palacsintához.
A fehér here (Trifolium repens) virágát, termését szárítva fűszerként is felhasználják. Kenyérsütéshez a virágokat liszthez keverik, a nyers virágokat köretként rizs vagy főtt krumpli tetejére szórják. A papsajt mályva (Malva neglecta) a nyár egyik megkapó szépségű virághercegnője. A tenyérnyi, húsos szirmokból pompás saláta és hurutoldó, gyulladáscsökkentő hatású tea is készíthető.
Bármilyen virágból szeretnénk ízletes fogást készíteni, minden esetben tájékozódjunk, ehető-e az adott fajta. A gombákhoz hasonlóan az ehető vadnövények felismerése és begyűjtése is előzetesen megszerzett szaktudást és gyakorlatot igényel.
