Eseményekben igen gazdag időszak után van a hazai biztosítási szektor. Erőteljes állami szerepvállalás, extra adó, tranzakciók, régi-új szereplők mozgásai, közelgő lakáspiaci kampány. A mozgás mindig lehetőség is, de ez azért egy kicsit sok. Hiszen a biztosítóknak már két év kétszámjegyű infláció is komoly kihívás, hiszen gondoljunk csak bele, nem könnyű azt kezelni, ha a díjakat adott évben lehet szedni, de a költségek, a munkabérek, a kárkifizetések már egy érdemben magasabb árkörnyezetben jelentkeznek.
A hazai biztosítói szektor évekkel korábban a nyugalom szigetének tűnt.
Évről, évre kiszámíthatóan ugyanazok, a döntően nemzetközi hátterű szereplők dominálták a piacot. Az ágazat elketyegett a gazdaság állapotától függően alakuló, de azért nagy meglepetést nem hozó összesített díjbevétellel, amelyhez egy egyáltalán nem kiugró, de azért pozitív jövedelmezőség párosult. Inkább csak azon csodálkozhattunk, hogy tényleg elbír-e ennyi szereplőt a kicsi magyar piac.
Megérkezett az állam a biztosításba
Aztán az állam elkezdett jobban foglalkozni a szektorral, amely „kitüntetett figyelmet” vélhetően az ágazat szívesen mellőzött volna, mert elsősorban a Gazdaságfejlesztési Minisztérium és vezetője, Nagy Márton felől erős kritikát is kapott a „lassan reagáló” ágazat, és a dorgáláshoz érkezett egy jó nagy extra adó is, valamint mindenféle reformelképzelés és az állam elkezdett többféle sapkában is megjelenni: orientált, tulajdont szerzett, szabályozott.
Vagyis az állam egyrészt elkezdett üzenni, kéréseket, tanácsokat megfogalmazni, amelynek két legfontosabb eleme az volt, hogy a biztosítói szektor is legyen több mint 50 százalékban hazai tulajdonban, és azért eléggé nyíltan az is elhangzott, hogy nem is kellene ennyi szereplő.
De az állam egyre több biztosítói tranzakcióban is feltűnt, így lett az Alfa (volt Aegon), az Union és a Magyar Posta biztosítóinak is résztulajdonosa. És az is világított, hogy a költségvetési szempontok előrébb valóak maradtak, mint a biztosító-tulajdonosi szerep, hiszen az állam gondolkodhatott volna úgy, hogy inkább osztalékágon szeretne gazdagodni a biztosítókból, de nem így gondolkodott, hanem az extra adók ágán kért befizetéseket.
Előre, előre, majd hátra
Ám úgy tűnt, hogy az állami irányvonalban nincsen törés, vagyis az nem volt benne a keretrendszerben, hogy az állam segítségével egyszer csak fordul az irány és az állam, mint hazai tulajdonos külföldi tulajdonos felé száll ki.
Ám, mégis ez történt, a Budapest Airport megvételének szándéka látszólag felülírta a magyar biztosítói szektor hazai tulajdonlásának szándékát és az állam 35-35 százaléknyi Alfa- és Union-részesedést eladott a bécsi VIG-nek.
Megfordult a trend? Aligha, de ha még így is lenne, azt soha nem vallaná be az állam. Inkább arról lehet szó, hogy a célfüggvények megmaradtak, a „nyomasztás” is folytatódhat, de a nagy kisebbségi pakett helyett a kis kisebbségi pakett jó kompromisszumnak tűnt, ha a serpenyő túloldalán akkora bevétel áll, ami már a reptér megvételénél is számít.
Enyhülő hangnem
A Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) minden évben rendez egy nagy ágazati seregszemlét. Ezen a konferencián jelent meg 2022-ben Nagy Márton, aki akkor alaposan megdermesztette a hallgatóságát kemény üzeneteivel.
2023-ban aztán sokat enyhült a tónus. Túri Anikó, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára már nem ostorozta úgy a tunya ágazati szereplőket, nem akart verbálisan kiutasítani pár szereplőt a piacról, inkább olyan szelídebb célokról beszélt, mint az élénkebb verseny, az ügyfelek biztonságának szavatolása, vagy az a koncentrált kampány, ami segíthet a lakáspiaci penetráció emelésén.
A lakásbiztosítások piacán nem is olyan alacsony amúgy a magyar lefedettség, inkább a koncentráció nagy, néhány nagy biztosító viszi el a piacot, de a kormány sokat vár a lakásbiztosítási kampánytól, vagyis attól a kezdeményezéstől, hogy alakuljon ki egy koncentrált, az árak összehasonlítására jobban alkalmas időszak.
Ez úgy fog kinézni, hogy a lakásbiztosítási kampány alatt a biztosítóknak február 15-ig kell majd értesíteni az ügyfeleiket, akiknek írásbeli felmondásra március 1. és március 31. között lesz lehetősége.
Az állam emellett maga is beszállt néhány általános és néhány szektorspecifikus cél népszerűsítésébe. Általános a minél fejlettebb digitalizáció, szektorspecifikus a népszerűségéből sokat vesztő biztosításközvetítői szakma renoméjának visszaállítása, a szakma vonzóvá tétele, a képzés fejlesztése.
Ahogy a biztosítók látják
Mindez a biztosítók felől kibírható feltételrendszer, de csak azért kibírható, mert átmeneti. Hiszen amúgy arra senki nem tud berendezkedni, hogy több adót kell fizetnie, mint amennyi a nyeresége.
Ahogy egyébként arra sem, hogy ilyen brutális az infláció.
Szerencsére, ahogy az adók, úgy az infláció is talán „csak” két szűk esztendőt eredményeznek. Ha itt egy pillanatra megállunk, arról van szó, hogy 2021-ben díjakat szed a biztosítő, majd 2022-ben egy 15 százalékkal magasabb árkörnyezetben felhasználja azokat (bért fizet, kárt rendez, informatikai fejlesztéseket hajt cégre), aztán 2022-ben megint díjakat szed és 2023-ban megint 17-18 százalékkal magasabb árkörnyezetben működik abból.
1500 milliárd forint
2023-ban azért így is itt van mindenki, egyedül az Aegon vonult ki, de ő sem elsősorban hazai okok miatt. A piacot ugyanazok a cégek vezetik, egyedi szinten az Allianz, a Generali, a Groupama, illetve az Alfa (ezeknek a biztosítóknak 10-15 százalékos részesedése van), csoportszinten pedig VIG, Generali, Allianz a dobogó, ami azt is mutatja, hogy az osztrák VIG és az olasz Generali több szereplővel van jelen a magyar piacon.
Az ágazat becslése alapján a 2023-as díjbevétel szerény (4 százalék körüli) éves növekedéssel, 1500 milliárd forint felett alakulhat. 4 százalékos növekedés egy 17-18 százalékos inflációt hozó évben?
Mindez jól mutatja, hogy tényleg nem ez a legfelszabadultabb időszak a magyar biztosítók életében, hiszen közben minden biztosítási szegmensben erőteljesen nőnek a kárráfordítások.
Ráadásul, amikor a gazdaságban sok a nehézség, amikor a háztartások kénytelenek szorítani a nadrágszíjon, akkor sokan a biztosításokon spórolnak. Vagyis a környezet nem könnyű, de valamiért a külföldi biztosítók mégsem távoznak, megkereshetnék az államot, de egyáltalán nem kínálták fel magyar biztosítóikat megvételre. Valamiért mégis megéri a magyar piacon maradni.
