A magyar állam eladta az Erste Bank Hungary 15 százalékát utóbbi bécsi anyabankjának. Mostanában inkább olyan tranzakciókról hallottunk, ahol magyar vett külfölditől, itt fordított az irány. Vajon mi áll ennek hátterében?
Az elmúlt években, Orbán Viktor 2010-es megválasztása után gyakorlatilag folyamatosan az volt a trend a pénzügyi szektorban, hogy külföldi banki és biztosítói tulajdonosok távoztak, és a helyükre magyarok léptek. A kormány meghirdette a legalább 50 százalékban magyar bankszektort, majd jóval később valami hasonlót szervezett a biztosítóknál.
A nagy pénzügyi válság
Ennek magyarázata a 2008-2009-es nagy pénzügyi válságig nyúlik vissza. Ekkor a bankok „megégtek”, nagy veszteségeket szenvedtek el, és rendkívül óvatossá váltak, nem nagyon hiteleztek, mert előtte csúnyán pórul jártak például a nagy ingatlanprojektek finanszírozása során.
Az magyar szempontból persze pozitívum volt, hogy a tőkeerős anyabankok tőkésítettek, vagyis viselték a veszteségek következményeit. Az érintettek között említhető az olasz hátterű CIB, az akkor német hátterű MKB, vagy akár az osztrák hátterű Erste és Raiffeisen.
Az MNB és a kormány ekkor sokszor beszélt arról, hogy kívánatosnak tartaná a magyarabb szektort.
Aztán ez is történt, a teljesség igénye nélkül, részben állami, részben magán szereplők visszavásárolták az MKB-t, a Budapest Bankot, a Takarékbankot, de kisebb szereplőket is, távozott az Axa, a Banco Popolare, a Sopron Bank, részlegesen (a lakossági piacról) a Citi, vagy kényszerűen a Sberbank. Az Erste helyzete különleges volt, ott a bécsi központú bank maradt és továbbra is irányította a hazai intézményét, de 15-15 százalékot eladott a magyar állami Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt-nek. és az EBRD-nak.
Ha a folyamatot végignézzük,
vásárolt az állam, vett az OTP, a Magnet Bank, illetve magyar befektetői körök (például Mészáros Lőrinc), ezeknek a vásárlásoknak a végén volt olyan bank, ami beolvadt, másokból összeállt az MBH.
De az irány végig egységes volt.
Egykoron külföldi volt, immár magyar lett.
A biztosítói szektorra nem térünk ki, de ott is ez volt a fő irány, az Aegon, az Union, vagy a Magyar Posta biztosítóiba külföldi tulajdonos helyére részlegesen magyar lépett.
Jó üzlet volt eladni az Erstét
A legfrissebb hír azonban egy ettől eltérő mintázatú tranzakcióról szól.
A magyar állam (Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt.) eladta egy külföldinek, a bécsi Erste Group Bank AG-nak a magyar Erste Bank Hungary (EBH) Zrt. 15 százalékát. Ez egy eléggé „természetes” összetalálkozás, ki más vett volna 15 százalékot egy olyan bankban, ahol a szakmai irányítás megkérdőjelezhetetlen.
A banki tranzakcióknál a felek általában szeretnek titkolózni az árról, de itt nem volt semmi titkos, a magyar állam 38,9 milliárd forintért vette és 87,55 milliárd forintért fogja eladni a részesedést, tehát jó üzletet kötött.
Az eredeti tervek szerint
Hozzátehetjük, a deal eleve így volt dízájnolva, vagyis amikor az állam 2016-ban beszállt, rövid távú szerepet ígért, javítani akarta az állam és az Erste kapcsolatát, közös célokat fogalmaztak meg, aztán – talán a vártnál később – de végül is az eredeti elképzeléseknek megfelelően kiszállt.
Most nagyjából mindenki boldog, vélhetően az Erstének nincs szüksége tulajdonostársakra, az állam pedig büszkén mutathatja be, hogy kritikus időkben úgy épített jobb kapcsolatot, hogy azzal még keresett is.
Hozzátehetjük, mindez nem volt egy szokványos deal, gondoljunk csak az OTP-re, vagy más terjeszkedő bankokra! Olyan szokott lenni, hogy egy bank kényszerűen, vagy jószántából valaki mellé beszáll, olyan más kevésbé, hogy amikor bent van, akkor csökkenti a részesedését az állam, vagy akár bárki más felé.
Reptér, reptér
A kormányzati nyilatkozatból azt is lehet tudni, hogy az állam magyarázatot is adott az értékesítésre, mégpedig azt, hogy a vételárat a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér megvásárlására szeretné költeni.
Az Erste-csomag ismert vételára, a 87,55 milliárd forint és a repülőtér inkább 1000 milliárd forintos vételára azért nincsen szinkronban, egy nagységrendnél is nagyobb a különbség.
Ám ínséges időkben biztosan minden forint segít, amit például nem hitelből kell az államnak előteremtenie, ha majd tényleg összejön a remélt nagy tranzakció.
Úgyis fogalmazhatunk, hogy az állam egy szektorban (bankok) már elégedett a hazai tulajdon arányával, egy másikban (légi ipar) viszont javítani szeretné azt.
Aztán az, hogy a bankok működésén segített-e, hogy nagyobb a magyar tulajdonosok aránya, biztosan hosszasan lehet elemezni, ahol sok banknál nem is olyan egyértelmű, hogy ki a tulajdonos, például azért, mert nem ismerjük pontosan a részvényeseket, vagy olyan magántőkealapok vannak a tulajdonosi szerkezetben, ahol szintén van információhiány, bár vélhetően magyarok a gazdák.
Az mindenesetre már kijelenthető, hogy a magyar bankpiac két legnagyobb szereplőjének, vagyis az OTP Banknak és az MBH Banknak Budapesten van a legfelsőbb irányítási központja, nem Bécsben, nem Münchenben, vagy Brüsszelben, így az tényleg kijelenthető, hogy ezek ma már magyar irányítású és magyar döntésközpontú bankcsoportok.
