Amikor Donald Trump amerikai elnök extrém vámokkal fenyegette meg kereskedelmi partnereit, a legtöbben azonnal tárgyalni szerettek volna. Talán egyetlen állam vette fel a kesztyűt, Kína, amelynek rövid távon van is muníciója az USA-val szemben.
Donald Trump intenzív kereskedelmi háborút vív Kína ellen, de egyre többször tűnik úgy, hogy valójában nem az Egyesült Államok áll nyerésre. Természetesen vannak olyan területek, ahol Trump gyors sikereket ér el, a Közel-Keleten például, ahol szinte egyeduralkodó, miközben fő ellenfelei, Irán, Oroszország, Kína inkább meggyengültek.
Ugyanakkor Donald Trump egyre ijesztőbb vámfenyegetései, majd azok azonnali felfüggesztése, visszavonása kezd bohózatba fordulni, egyre komolytalanabb, és közben Kína nagy sikereket ér el. Talán furcsa, de ez a „területfoglalás” elsősorban Oroszország ellenében érezhető, amely technológiailag és gázeladásaiban is kiszolgáltatottá vált Kínának.
Kínában is akadnak bőven problémák
Kína azért nincs irigylésre méltó helyzetben, nagyon erősen kellene fejlesztenie a belső piacát, a lokális fogyasztást, de ehelyett még mindig a külföldi piacokon történő eladásra játszik, miközben azért ez most tényleg bonyolultabbá vált, ilyenkor nehéz eladásokat növelni.
Márpedig, ha Kínának ilyen problémái vannak, akkor nem feltétlenül képes fenntartani azt a növekedést, amit az okostelefon, az akkumulátor, a napelem, a szélturbina, a félvezető piacon az elmúlt években elért.
Pedig a nagy kínai társadalmi alku valahogy úgy szól, hogy Kínában minden hatalom a párté, nem szabad nagyon pattogni, de ha a kedves társadalom nyugiban van, akkor az egész világot megverő gazdasági növekedés és életszínvonal-emelkedés a jutalom.
Kínát a Nyugat emelte ilyen magasra
A nyugati világ nagyon sokáig támogatta ezt az autoriter államot. Korlátlanul vitték oda a termelést, ami nem is csoda, mert Kína rendkívül olcsón tud előállítani bármit. Ezzel párhuzamosan az ázsiai ország nagyon nagy külkereskedelmi többletet állított elő. Ennek a kínai kommunista vezetés örült, mert képes volt a pénzből részben életszínvonalat emelni, terjeszkedni, gyárakat, bányákat, kikötőket venni.
Donald Trump pont ezt elégelte meg. Szerinte az nem jó, hogy az ő hátukon Kína sok pénzt termel, és ezzel fokozatosan egyre erősebé válik a világgazdaságban, veszélyeztetve akár az USA elsőségét is.
Trump tehát megunta a régi trendet, csak éppen nem olyan egyszerű magas vámokat, célzott büntetéseket bevezetni. Egyrészt, mert már senki nem hiszi el neki az intézkedéseit, azok hiteltelenné váltak. Másrészt, mert Kína képes visszavágni, ahogy ez látszott az ország kommunikációjában is.
Kína nem ijedt meg, de zavar van a logisztikában
Kína emellett láthatóan nagyon profi tárgyaló. Nem érdekli nagyon, ha a világ legerősebb gazdasága keményen támadja, tud nyugodt maradni, nem hunyászkodik meg.
Ettől függetlenül a logisztikai piacon komoly problémákat okoz a Kínából érkező áruk szállítása. Mindenki ameddig még lehet, vámok nélkül akarja bejuttatni az USA-ba termékeit, a kontérnerhajók dugig vannak.
Pekingnek az volt a kockázat, hogy Trump példáján felbuzdulva ugyanolyan szigorú vámokat vezetnek be, mint az Egyesült Államok. A teljes gazdag világ elleni harc már Kínának is sok lett volna.
Hiányozni fognak a kínai termékek Amerikának
Csakhogy Kína már annyi terméket ad el a világnak, különösen az Egyesült Államoknak, hogy a kereskedelmi kapcsolatok hiánya az amerikai társadalomban rövid távon nagyobb problémát jelent (bizonyos cikkekben akár áruhiányt is, de mindenképpen az árak emelkedését), hogy az tényleg veszély az USA-ban.
Abból, hogy a kínai exportcikkekért kevesebb dollár jön be, rövid távon kevesebbet észlel a kínai társadalom, de azért ismét emeljük ki, hogy a kínai gazdaság sincs éppen a legjobb állapotban. A párt nem hagyja eléggé növekedni a belső fogyasztást.
Kína eközben végtelenül protekcionista, védi a saját piacait.
Minden állam állandó csalódásokat szenved el, amikor bejelenti, hogy szeretne valamit eladni Kínába.
A politikai tárgyalásokon, a nemzetközi vásárokon mindenki mosolyog, aláír, kezet fog, de aztán a valódi eladás nem szokott sikerülni.
A párt gazdaságélénkítése soha nem a fogyasztást támogatja, inkább a cégeket, az exportot, a kapacitások bővítését. Nem ismeri el azonban, amikor már túl van pörögve, hogy már nem kellene annyi gyár, termelés. Ugyanez tapasztalható most a kínai elektromos autópiacon, ahol óriási, egymást tönkretevő verseny bontakozott ki a számtalan gyártó között.
Kína azért korrigál olykor, csak nem feltétlenül jól, mert alapvetően továbbra is az exportban hisz.
A kínai GDP a világ teljes GDP-jének az ötöde, de a fogyasztásból sokkal kisebb a része, a gyártásból meg sokkal nagyobb a piaci tortája.
Kínai látásmód
Nem, most már nem, ez segítette a gyors növekedést, de lassan erősíteni kellene a belső fogyasztást is,
nem lehet örökké csak a 380 millió amerikai kiszolgálására célozni, lehetne az 1,4 milliárd kínaira még erősebben fókuszálni. Amennyiben ez a hatalmas tömeg többet tudna vásárolni, az nagy húzóerő lenne.
Kína azért minden fókuszált fejlesztése mellett valójában szinte minden más gazdaságot gyengének és érdektelennek tart, de az Egyesült Államokat, Németországot és Oroszországot azért komolyan veszi és tiszteli.
Próbálja utolérni, legyőzni őket, a technológiáikat ellesi, megszerzi, a nevezett gazdaságok piacaira pedig dömpingárakkal mozdul rá, próbál minél jobban bemenni ezekre a piacokra. „Adjunk el annyit, olyan olcsón, hogy aztán már ne legyünk megkerülhetők.” – így szól ez a stratégia.
Katonailag, kulturálisan
Ám a nagyhatalmak versengéseinek nemcsak gazdasági területei vannak. Az Egyesült Államok pedig ezekben jobban áll, nagyon erős például katonailag. Ha kell, Iránban beveti a B-2-es bombazókat, a bunkerromboló bombákkal megsemmisíti az urándúsítókat, de az egész világon felbukkannak az amerikai haditengerészet óriási anyahajói.
Ez az amerikai védelmi elsőség megkérdőjelezhetetlen, de valójában az amerikai kulturális elsőség is. Social media, filmek, zenék,, sportolók, hol vannak ezekben a kínaiak, hol van az Egyesült Államok? Hány kínai zenészt és színészt ismer a világ és hány amerikait?
Mit érhet el Trump?
Donald Trumpnak sikerülhet például a gyártás visszavitele az Egyesült Államokba?
Aligha, hiszen nem fognak az amerikai munkások cipőt, vagy fröccsöntött gumikacsákat, óránként 2 dollárért egy szalag mellett válogatni. Ez egy illúzió, ami valójában már Kínában sincs annyira jelen, az ilyen gyárak és tömegtermelések mennek Mianmarba, Kambodzsába, Vietnámba.
Akkor Kína nyeri a vámháborút? Ez sem valószínű. Kétségtelen azonban, hogy Kína eközben a gazdaságban, a technológiában nagyon fejleszt, szisztematikusan építette fel nemzetközi kapcsolatait, van hová nyúlnia, de az amerikai piac azért számára is létkérdés.
Tényleg be kéne indulnia a kínai gazdaságnak
Mindenesetre azt a kínai nép is érezheti, hogy Kína most tényleg nem hasít annyira, nem akkora a növekedés, mint régebben, csökken a népesség, de még így sincs feltétlenül elég munkahely, mindig akadnak belső és külsőkonfliktusok is.
Kína a nemzetközi tekintélyével hol „menőzhet” (dróton rángathatja Oroszországot), hol pofonokat kap (amikor szabályosan kifilézik az egyik fő olajszállítóját, Iránt). Magának a kínai hatalomnak az talán nem árt, hogy egy külső ellenség (Donald Trump )intenzíven támadja, mert ez a támadás elfedheti a valós belső problémákat, egységbe kovácsolhatja a lakosságot.
Az USA eközben – érthetetlen módon – erodálja a nemzetközi kapcsolatrendszerét, nem befejezte a világon a háborúkat, hanem újakat generált, és sokakat felbőszített a vámokkal, Grönlanddal, Gázával, Iránnal,
Csak a kínaiaknak az nem elég, ha valami nagy trend jól alakul, az sem vigasztalja őket, ha az ország nagy ellensége (USA) hibákat vét, nem lehet ezen folyamatokat látva a kínai vezetésnek hátradőlni és koktélt szürcsölgetni. A kínai hatalomnak segítenie kellene a népet a nagyobb életszínvonal, a több belső fogyasztás elérésében.
