Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartomány Kína ékköve. Természeti és kulturális értékei mellett néhány évtizede stratégiai szempontból is kiemelten fontos szegletévé vált az országnak. Az egyre fejlődő kínai-magyar kapcsolatok mellett természetesen jelentős magyar vonatkozása is van a területnek.
Kína jelentős erőforrásokat fordít arra, hogy nyugati újságírókat lásson vendégül az országban, az arra hajlandóak számára lehetőséget nyújtva, hogy saját tapasztalataikon keresztül ismerkedjenek meg Kína valóságával. A Kínai-Magyar Fiatalok Baráti Egyesületének szervezésében nemrég Hszingcsiangban jártunk.
Az információs háború zajában
Hogy mi az, ami az internet nyugati fertályán történik Kína vonatkozásában, azt kiválóan szemlélteti, hogy amikor utazás előtt az ujgurokról és Hszincsiangról akartunk információkat gyűjteni, akkor nem csak azzal szembesültünk, hogy Kína tényleges határait ábrázoló térképet lehetetlen találni a világhálón, de a keresőoldalak kiemelt találatai szinte kizárólag azokat a videókat és cikkeket tárják elénk, amelyek a Kínával ellenséges narratívát erősítik.
Ezek jellemzően az állítólagos visszaélésekről és az átnevelőtáborokról szólnak, az ujgurok által elkövetett terrortámadásokról csak célzott és kitartó kereséssel tudtunk informálódni.
Pedig a történet csak így teljes.
Frusztrációból terrorizmus
Kínában a han többség mellett több tucat népcsoport él békességben, közülük többen az ujgurokhoz hasonlóan muzulmán vallásúak, az államhatalom azonban sem kulturális, sem vallási identitásuk megélést nem gátolja. Kérdés, hogy az ujgurok miért érezték mégis úgy, hogy nem csak jogos, de taktikai szempontból célravezető lesz, ha háborút kezdeményeznek Kína ellen saját határain belül.
A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy az ujgurok egy ősi türk népcsoport, amely mindig is Kína peremvidékén élt.
A terület a történelem hullámzásai közepette évszázadok óta a kínai császárság birtoka volt, ahol az ujgurok mellett más nomád népcsoportok éltek, hol lazább, hol szorosabb kötöttségben a császári udvarral. Hszincsiang mandarin nyelven új határvidéket jelent, ami arra utal, hogy a tartomány Kína természetes határai mentén, amolyan pufferzónaként illeszkedett a birodalomba.
A 90-es évektől kezdve aztán nagyot fordult a világ. Gigantikus beruházások nyomán egyetemek, gyárak, kutatóközpontok, lakótelepek jöttek létre, illetve jelentős mezőgazdasági befektetések létesültek.
A gazdaság élénkülése milliószámra vonzotta a területre a han kínaiakat, akik életmódjukkal, kultúrájukkal és az intézményi hálózat kiépítésével hamar saját képükre formálták a korábban ujgur többségű területet.
Ma közel fele – fele arányban élnek egymás mellett az ujgurok és a han kínaiak. Hszingcsian nagyjából tizenhatszor nagyobb, mint Magyarország, 25 millió lakossal rendelkezik, így még ma is hatalmas lakatlan területek vannak szabadon.
Tény azonban, hogy a kulturálisan erősebb, a modernitásban előrébb járó kínaiak mellett az ujgurok joggal érezték, hogy teret veszítenek szülőföldjükön.
Nem rendelkeztek megfelelő létszámú és minőségű értelmiséggel, hogy aktív részesei lehessenek a változásoknak, sajátos életmódjuk pedig megnehezítette, hogy az ipari beruházásokkal létrejött munkahelyek nyújtotta lehetőségeket megragadják.
Ez vezetett oda, hogy az ujgurok egy csoportja terrortámadásokkal – késelés, robbantás, autós gázolás – akart elégtételt venni méltatlannak vélt helyzet miatt.
A több száz ártatlan kínai ember halála azonban nem maradhatott megtorlatlanul. Kína korlátozta a nyugati közösségi médiához való hozzáférést az ország egész területén – ezeken a felületeken szervezték a támadásokat – felvonultatta a hadsereget és kemény fellépéssel felszámolta a terrorhálózatot.
Sokakat letartóztattak, több esetben a terroristák hozzátartozóit is, ugyanis a magányos merénylő teóriája nem győzte meg a hatóságokat.
A hatalom emberei ugyanis joggal feltételezték, hogy akik robbantásos vagy fegyveres merényletre készültek, azoknak a szűkebb környezete biztosította a hátországot. Ha nyugati mércével mérve drasztikusnak ítéljük is meg az eljárást, a hatékonyságot el kell ismerni. Peking néhány év alatt véget vetett a terrornak.
A stabilitás pedig annál is inkább fontossá vált, mivel Hszingcsianban található Kína ritkaföldfém kincsének nagyobb része, amely nélkülözhetetlen szereplővé teszi a világgazdaság működtetésben.
Nem mellékes az sem, hogy a tartomány fővárosa, Ürümcsi az Övezet és út projekt nyugati kapuja, itt indul útjára az a gazdasági folyosó, amely összeköti Kínát Európával. Magyar vonatkozása a városnak, hogy Ürümcsi közvetlen vasúti összeköttetéssel rendelkezik Budapesttel, illetve a két város légicargón keresztül is kapcsolódik egymáshoz.
A tartomány stabilitása így magyar szempontból sem érdektelen.
Jóléten vett béke
A magyar szempontoknál azonban lényegesebb, hogy maguk az ujgurok is érdekeltté váltak a békében. A terrortámadásoknak nagyjából 2016-ban vége szakadt, a terroristák többsége csatlakozott az Iszlám Államhoz, illetve elmenekültek nyugatra vagy valamelyik közép-ázsiai országba.
A pekingi kormány a béke megszilárdítása érdekében jelentős erőfeszítéseket tett az ujgurok gazdasági felzárkóztatása érdekében.
Az ujgur fiatalok térítés mentesen tanulhatnak Kína legkiválóbb egyetemein, felvételizők sikerét különböző kedvezményekkel segítik elő. A túrizmus pedig jelentős húzóágazattá lett a térségben, milliók számára teszi lehetővé a gyors és biztos anyagi felemelkedést. A bő 500 milliós kínai középosztály ugyanis közmondásosan szeret költeni és kül- és belföldön utazni. A léptékek tekintetében tudni kell, hogy a Hszincsianghoz tartozó Ili prefektúra 2023-ban 33 millió látogatót fogadott. A belföldi turisták érdeklődése pedig nem véletlen.
Hszingcsiangban mindenütt üdítően friss és tiszta a levegő, miközben kő és homoksivatagok, magashegységek, végeláthatatlan mezők, erdők, tavak, folyók váltják egymást.
A kulturális gazdagság szintén egészen elképesztő, az ujgurok mellett ugyanis több kisebb népcsoport él a vidéken, amelyek csodás örökséget őriznek a hegyekkel szabdalt vidéken.
A tartomány gyümölcstermesztéséről is ismert, gigantikus nagyságú gyümölcsösöket alakítottak ki, amelyek létrejöttéhez elsivatagosodó területeket szelídítettek vissza.
A dinnye, a szőlő, a datolya, a körte, az alma, a kivi hihetetlenül zamatos ezen a vidéken, illetve olyan fajtákat is termelnek, amelyet Európában sosem láttunk. Mindezek mellett remek teákat, gyógynövényeket, fűszereket, borokat, különféle gyümölcspárlatokat kínálnak a boltok és piaci árusok.
A kézműves termékek a helyi nemzeti kultúrát dicsérik, rengeteg fajta fém és agyagedényt, népviseletet, hangszereket, szőnyegeket, szobrokat, selyem és kasmírholmikat kínálnak az árusok, meglehetősen jutányos áron.
Ürümcsi és Kashgar óvárosa és a bazárok Közép-Ázsia és a Közel-Kelet minden gazdagságát közvetíti hitelesen.
Éjszakai élet
Ürümcsiben és Kashgarban európai mércével mérve is színes és izgalmas éjszakai élettel büszkélkedhet. Az egyetlen különbség, hogy ahogy Kínában mindenütt, úgy ezekben a városokban is kifogástalan a közbiztonság.
Sehol nem kell attól tartani, hogy belénk kötnek, vagy gorombán viselkednek velünk.
A kedvesség tulajdonképpen a kínai kultúra része, aminek gyakorlását a vendégektől is elvárják. Az irányunkba tanúsított rokonszenvet időnként úgy fejezték ki, hogy egy kashgari éjszakai lakoma alkalmával a szomszéd asztal vendégei marékszámra adták a cigarettát a társaságunk dohányos tagjainak, hogy biztosak legyenek abban, hogy mindenük megvan.
Az időnként bohókásan viselkedő kínaiak azonban lelki alkatukat tekintve kifejezetten komoly emberek.
Jellemző kínai magatartást mutatott az a virágárus kislány, akinek szorgalmát azzal szerettük volna honorálni, hogy az egy szél szépen csomagolt rózsa árát átadjuk neki, jelezve, hogy a virágot nyugodtan megtarthatja. A kislány a zavar lekisebb jele nélkül tette le a virágot az asztalra, majd tovább szökdécselt az éjszakába. Néhány nap múlva ugyan így jártunk ürümcsiben egy mozgássérült fiatalemberrel, aki szintén virágot árult.
A kínaiakban iszonyatosan erős büszkeség és önbecsülés munkálkodik.
Ez a lelki jellemzőjük teszi lehetővé, hogy Hszingcsianban és bárhol a világon megállják a helyüket. Mindezt azonban mosoly kíséri. Még a rendőrök is mindig segítőkészek és kedvesek. Utunk alatt kétszer igazoltattak a rendőrök, azonban minden alkalommal az az érzése az embernek, hogy csak azért állítanak meg, hogy néhány kedves szó után kezet rázzunk. A biztonság pedig kiterjed a higiéniára is.
Hszincsiangban az utcai kifőzdék, büfésorok kínálatából is bátran ehetünk, nem fenyeget az a veszély, hogy valamilyen fertőzést vagy gyomorrontást kapunk.
Ennek kihangsúlyozása azért fontos, mert a tisztaság nem mindenütt magától értetődő. Jelen sorok írója egy indiai utazása alkalmával elővigyázatlanul frissen facsart gyümölcslevet fogyasztott egy vendéglőben, aminek következményeként majdnem kórházba került.
A kirakatvilágon túl
A hétköznapok azonban nem a turistákról, hanem a helyi emberek életéről szólnak. Hszincsiang modernizációja pedig öles léptekkel halad előre, aminek ujgurok és a han kínaiak egyaránt nyerteseinek érezhetik magukat.
A kínai társadalmi szerződés alapja ugyanis az, hogy a párt biztosítja a folyamatos gyarapodás lehetőségét a polgároknak, cserébe azok feltételek nélkül támogatják az államvezetést és annak döntéseit.
A lojalitás tehát mindkét irányba működik és kötelezően elvárt. Ez alól a kisebbségek sem vonhatják ki magukat. Ennek szellemében épült ki Hszincsiangban is a szupergyors vasúti hálózat, a kifogástalan autópályarendszer, a metró, az elképesztően olcsó közüzemi szolgáltatás. Mindezek mellett a társadalmi mobilitást a folyamatosan bővülő gazdaság és a rengeteg munkalehetőség garantálja. A fejlődésnek azonban ára van.
A hihetetlen léptékű modernizáció, a robotmunkásokkal dolgozó gyárak, szállodák, felhőkarcolók mellett a régi Kína éppúgy elhalványul, mint az egykor volt nomád ujgurok terület romantikus világa.
Kína azonban versenyben van, a fejlődés nem állhat meg egy percre sem. Az ázsiai nagyhatalom nem engedheti meg magának, hogy a küllők közé fadarab kerüljön, irgalom nélkül robog tovább a kitűzött cél felé. Az együttműködőkészséget azonban bőkezűen méltányolja.
