Izrael és a libanoni Hezbollah augusztus 25-én lőni kezdték egymást. Libanonban nagyon régóta meghatározó ez a síita politikai és félkatonaiszervezet. Amióta vélhetően ez a csoport indított rakétatámadást izraeli gyerekek ellen, szinte minden állam hazahívta Libanonban tartózkodó állampolgárait, és csak idő kérdése volt a térség konfliktusának kiszélesedése. Hogy jutott idáig a térség egykoron virágzó pénzügyi és kereskedelmi központja?
A Reuters tudósítása szerint augusztus 24-én Izrael légi támadást indított a libanoni Hezbollah szervezet ellen, mire a síita terrorszervezet szintén rakétákkal támadta Izraelt. Hogy jutottunk el oda, hogy az Izrael és a Hamász palesztin csoport elleni véres küzdelem már biztosan kiszélesedik Libanonra is?
Érdekes lista lenne, hogy melyek azok az államok, amelyek a legkevesebbet hozták ki a lehetőségeikből, a legnagyobbat bukták a történelem során. Magyarországon biztosan sokan gondolják úgy, hogy a sok külső elnyomás, elvesztett háború, vagy Trianon miatt nekünk van a legkeserűbb sorsunk, de minden viszontagság ellenére máig van egy élhető államunk, sajátos nyelvünkkel megmaradtunk a szláv tengerben. Ugyanakkor vannak olyan népek, akiknek nincs hazájuk (palesztinok, baszkok, kurdok), és vannak olyan államok, amelyek nagyon kivételes helyzetből pocsék eredményt hoztak ki.
Önsorsrontók ligája
Ilyen Argentína, amely 100 éve a világ egyik legígéretesebb gazdasága volt, azóta csődről, csődre lavírozik. Vagy Görögország, amely a világ kulturális és demokratikus bölcsője volt, most kicsi lesajnált bukdácsoló, eladósodott állam. De említhetjük Venezuelát, amely a világ legnagyobb olajtartalékán csücsül, de annyira önsorsrontó vezetése van, hogy nyomor jellemzi az országot. És ilyen cikkünk témája, Libanon is.
Ez az egykor gazdag és arab viszonylatban kifejezetten liberális, például minőségi borkultúrával is rendelkező muszlim és keresztény ország 1975-ig a térség csúcshelye volt, a világ egyik legvonzóbb állama, turisztikai célpont, a Közel-Kelet Svájca, kereskedelmi és pénzügyi központ. Libanon ráadásul egyszerre kulcsországa volt a térség muszlimjainak és keresztényeinek, akik valóban békében éltek a prosperáló vidéken.
1975 és és1990 között azonban az állam súlyos polgárháborúba keveredett. Hosszú cikk témája lenne, hogy milyen frontok alakultak ki, például a keresztények, illetve muszlimok között, hogyan befolyásolta a viszonyokat a sok palesztin menekült, vagy Izrael, Izrael és Szíria is bevonult az országba, de akit ez érdekel, talál erről remek anyagokat. Mindenesetre mára az állam egy puskaporos hordó, állandó polgárháborúk helyszíne, a végtelen szegénység országa.
Sorscsapások özöne
Libanon máig tartó bukását nem egyetlen tényező okozta, de sajnos a belső békétlenség mindenképpen az élre kívánkozik.
Pedig csodás helyről van szó. Képzeljünk el egy nagyon szép, valaha pezsgő, sűrűn lakott országot! Bejrútról mindenki hallott, de ismert a csodálatos, 7000 éves kikötőváros Büblosz és a még régebbi, 11 ezer éves Baalbek, amely egy hasonló nevű kiváló budapesti libanoni étterem miatt csenghet ismerősen az olvasóknak.
Libanon eleve az arab gasztrokultúra csúcsa, itthon is vannak libanoni éttermek, de például London vendéglői kínálatában kifejezetten meghatározó a jó libanoni konyha, ahol a mezék (kis tálkában kínált változatos ételek) mellé alkohol is kapható, ellentétben például az iraki éttermekkel.
Csak sajnos az államban minden béke és nyugalom felborult, a libanoni véres polgárháború miatt is, de a környéken voltak még szerencsétlenebb népek, így a palesztinok és a szírek, akik közül több millió menekült érkezett. A 10 ezer négyzetkilométeres Libanon ma 6 millió lakost tart el, ebből 2 millió menekült, és az „eltart” elég jelentős túlzás, mert az itt élők fele nyomorog. Ráadásul 2020-ban történt egy bejrúti kikötői gázrobbanás, amelynél nagyobb városi katasztrófát aligha jegyeztek fel a legújabbkorban.
300 ezren váltak hajléktalanná, az ország GDP-jének negyedére rúgott a kár, de felelőst nem nagyon találtak. Az állam hivatalosan is csődöt jelentett, azóta nagyon gyors változásokkal vannak libanoni állami vezetők, de az ország igazi ura a Hezbollah, egy síita politikai és félkatonai szervezet.
A Hezbollah
Ennek a szervezetnek a megítélése belül, vagyis Libanonban vegyes, hiszen az agresszív és radikális szervezetnek eredményei is vannak az egészségügyben, a rendfenntartásban, az oktatásban, de kívülről mindenképpen elég rossz a híre a csoportnak. Érdekesség, hogy a legvéresebb dzsihádista muszlim szervezetek jellemzően az iszlám másik nagy ágából kerültek ki, vagyis az Al-Kaida, a Hamász, az afganisztáni talibán, vagy az Iszlám Állam ezek szunnita szervezetek. A síiták jellemzően békésebbek, kevésbé térítőek, de a Hezbollah azért mindenféle konfliktusban exponálta magát, öngyilkos merényleteket is végrehajtott, vagyis ő azért felveszi a versenyt a szunnita terrorszervezetekkel. Ráadásul és ez a borzalmas szunnita – síita viszony tükrében lehet meglepő, a Hezbollah a közös ellenségek ellen még a szunnitákkal is hajlandó olykor összefogni.
A legújabbkori szörnyűségek
Amióta a Közel-Keleten ismét rémes lett a helyzet, egy ideig úgy tűnt, hogy Libanon kimaradhat, de ma már senki nem gondolja ezt. Szaladjunk végig gyorsan az eseményeken!
2023. október 7-én a palesztin Hamász Gáza felől betört Izraelbe, a terroristák 1200 embert megöltek, túszokat ejtettek. Izrael természetesen nem hagyta ezt szó nélkül, ellencsapást indított a Gázai övezetben. Bár Izraelt is sok kritika érte a civil áldozatok miatt, de egy ideig a Hezbollahhal nem alakult ki közvetlen front.
Ám a szintén síita Irán által támogatott szervezet – legalábbis minden gyanú szerint ő – elkövetett egy szörnyű támadást. Rakétát indított a Golán-fennsíkon lévő, Madzsdel Samszban egy olyan futballpálya ellen, ahol gyerekek fociztak, a támadásban 12-en meghaltak.
Erre Izrael a Hamász és a Hezbollah több vezetőjét is likvidálta, például Teheránban és Bejrútban, és így nemcsak Iránnal, de már Libanonnal is nagyon súlyosan összeveszett.
Nem magyarnak való vidék
Bár úgy tűnt, hogy Izraelnek nem érdeke a még több front, de azt is lehetett tudni, hogy a véres támadást nem hagyhatja megtorlatlanul. A magyar Konzuli Szolgálat nem véletlenül javasolta a Libanonba történő utazások elhalasztását, ahogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) Iránt is az utazásra nem javasolt biztonsági kategóriába sorolta.
Augusztus 25-én aztán bekövetkezett az, amitől tartani lehetett. Itzrael – mont mondták, önvédelemből, megelőző jelleggel – elkezdte lőni a Hezbollah állásait, ismert célpontjait. Mire Libanonból válaszcsapásként szintén rakétatámádasáok érkeztek Izrael ellen.
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök öszehívta a biztonsági kabinetet, és egyelőre 48 órás veszélyhelyzetet rendeltek el Izraelben. Az állam azzal nyugtatja a lakosságot, hogy nem szeretne még szélesebb és még véresebb háborút, de azért hozzáteszik, hogy mindenre fel vannak készülve.
Libanon felől nézve a helyzetet pedig sajnos elmondható, hogy az állam alighanem folytatja rémes történetét. Az emberek éheznek, valamilyen módon mindenki érintett a konfliktusokban, mindenkinek vannak már halálos ellenségei, legyenek azok szélsőséges muszlimok, a keresztények, vagy éppen a zsidók. Azok az erők pedig, akik a háborúkban, a konfliktusok eszkalációjában érdekeltek, ilyen viszonyok között mindig könnyen járnak sikerrel. Libanonon már nincs mit facsarni, de mégis távol van a béke és a fellendülés.
