Lesz-e Kölcsey az idei írásbeli magyar érettségin?

Több százmillió font kerül a kasszába a világhírű brit eseménynek köszönhetően
2023-05-01
Vigyázat! A Dark weben árulhatják személyes adatainkat – Vajon mi a legértékesebb információ a csalóknak?
2023-05-02
Show all

Lesz-e Kölcsey az idei írásbeli magyar érettségin?

Minden évben izgalommal találgatják a diákok, hogy milyen témákkal szembesülnek majd az írásbeli magyar érettségin. Gyakran előfordul, hogy évfordulóját ünneplő költő vagy író munkája a feladat. Az idei évfordulós naptár igen gazdag, hiszen Petőfi születésének is és Madách születésének is 200. évfordulóját ünnepeljük, és a Himnusz szövegét is éppen 200 évvel ezelőtt írta meg Kölcsey Ferenc. A kérdés tehát éles és nyitott. Petőfi, Madách vagy épp Kölcsey lesz az idei érettségin. Mi most a Himnusz különleges költőjét vettük szemügyre.

Egy testileg-lelkileg meggyötört, érzékeny lelkű, ugyanakkor nagyon művelt és széles történelmi, társadalmi ismeretekkel rendelkező, 33 éves fiatalember írta meg 1823. január 22-én azt a fohászt – Hymus, a’ Magyar nép zivataros évszázadaiból címmel -, amelyet 20 évvel később Erkel Ferenc zenéjével alkalmasnak találtak arra, hogy a magyar nemzet himnuszává váljon. A mintát tulajdonképpen az angolok God Save the King/Queen-je és az osztrákok Gott Erhalte-ja szolgáltatta. De elfogulatlan kritikusi vélemények szerint is ez a mű mégis teljesen egyedülálló a világon.

A Himnusz kézirata

A Himnusz kézirata
Forrás: Wikipedia

Sem más népek kifejezetten indulószerű vagy átlagos dallamú-szövegű nemzeti énekében nincs annyi költői erő, drámaiság és romantikus poézis, mint a magyar Himnuszban.

 “ Szánd meg Isten a’ Magyart

   Kit vészek hányának,

   Nyújts feléje védő kart

   Tengerén kínjának.

   Bal sors a’ kit régen tép

   Hozz rá víg esztendőt,

   Megbünhödte már e’ nép,

   A’ múltat s jövendőt.”

– így szól a Himnusz utolsó strófája, amely a majdnem azonos elsővel együtt afféle keretes szerkezetet ad a költeménynek. Ez valójában nem is himnusz, vagyis Istenhez szóló vallásos ének, hanem jeremiáda, Istenhez szóló panaszolkodó könyörgés, de mesterien elegyíti történelemszemléletében is, versformájában is, kifejezéseiben is a kettő elemeit. A magyar himnusz először 1844. augusztus 10-én hangzott el az óbudai hajógyárban, a Széchenyi nevű gőzös vízrebocsátásakor. Hivatalos állami ünnepségen pedig 1848. augusztus 20-án, a Mátyás templomban lehetett hallani.

Himlő és tanulási láz

Kölcsey Ferenc Erdély észak-nyugati részén, Sződemeteren született, nagyhírű nemesi családban. A legenda szerint az őseik még Ond vezérrel együtt érkeztek a Kárpát-medencébe. Talán ez a családi örökség is predesztinálta Kölcseyt arra, hogy a költeményeiben is, értekező prózájában is mindig aggódó szeretettel idézze fel, elemezze és értékelje a nemzeti múltat.

Gyermekkorában annyi tragédia érte, hogy az nem csak a személyiségére, de egész életére kihatott. A szüleit nagyon korán elvesztette, hat éves volt, amikor az édesapja, és tizenkettő, amikor az édesanyja meghalt. Két lánytestvére is gyerekként ment el, négy Kölcsey-fiú maradt árván.

Anton Eisle: Kölcsey Ferenc portréja

Anton Eisle: Kölcsey Ferenc portréja
Forrás: Wikipedia

Tekintélyes gyámok ügyeltek ugyan Ferencre is, de mégis csak szülők nélkül nőtt fel, ráadásul gyerekként elkapta a fekete himlőt és ennek szövődményeként a fél szemére megvakult. A haja is korán kihullott, gyenge fizikumú volt, sokat betegeskedett. Az állapota félénkké, magányossá tette, visszahúzódott, és a könyvekhez, a tanuláshoz menekült. Alig lehet felsorolni, hányféle nyelvet és tudományt tanult a Debreceni Református Kollégiumban és utána. Görögöt, latint, németet, franciát, poétikát, történelmet, retorikát, esztétikát stb., de a közélet, a politika és a jog is érdekelte. Már iskolás korában írt verseket, először Csokonai Vitéz Mihály költészete ragadta meg leginkább. 1805-ben, Csokonai temetésén ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel, aki nagyon nagy hatással volt rá és az életének következő évtizedét meghatározta. Hiszen ő volt az, aki, felfigyelve a tehetséges ifjúra, bevezette az irodalmi vérkeringésbe, bíztatta, bírálta, segítette. Kölcseynek Kazinczy nyelvújító tevékenysége is nagyon tetszett, maga is mindig gondosan ügyelt a nyelvhasználatra, de még a helyes és pontos kiejtésre is. Ezt egy kedves anekdota is példázza, a magyartanárok szívesen mesélik:

Egyszer egy parasztszekéren utazva, egy folyónál megkérdezte a kocsistól: Milyen víz ez, atyafi?- Ez a Karaszna – így a kocsis. – Nem Karaszna az, hanem Kraszna- javította ki Kölcsey. Később megint kérdi: Hát, ez meg milyen víz? – A kocsis most jól megfontolta a választ: Ez a Brettyó – mondta. – Nem Brettyó az, hanem Berettyó – javított ismét Kölcsey. – Üsse meg a kő!- fakadt ki a kocsis.­- Amott a Karaszna nem tetszett, itt meg a Brettyó nem. Honnan tudjam most már, hogy mi lesz jó az úrnak?

A nemzethalál víziója

Nos, az úrnak, az értékes, gondolatébresztő művek voltak jók, és mindig, mindenben a haza szolgálata. Amikor Pestre utazott joggyakorlatra, mélyen megérintette az ottani élénk irodalmi és közélet és maga is elmerült benne. Megismerkedett a legkiválóbb művész-, tudós- és közéleti ifjakkal, közöttük Szemere Pállal, akivel egész életére jó barátok lettek. Az ő hatására kezdett behatóbban foglalkozni a német irodalommal is, nagyon megszerette Goethét. Feltehetőleg ekkor ismerte meg a herderi jóslatot, a magyar „nemzethalál” gondolatát is. Herder német filozófus ugyanis azt vizionálta – és ettől a víziótól még évszázadokon át rettegtek e hazában, – hogy a magyarság a törökök feltartóztatásával valójában már teljesítette a maga feladatát, eltűnhet a szlávok tengerében, nincs jövője többé. Ez a fájdalmas gondolat érződik a Himnuszban is, amikor Kölcsey sorozatosan összeveti a dicső múltat a pusztulással, a sivár jelennel. De felvetődik a nemzet közös bűnének, a széthúzásnak, belső ellenségeskedésnek a motívuma is, amely megindokolhatja a bűnhődés megrázó eseményeit. És a költő a tovább éléshez, a jövőhöz kéri Isten feloldozását és áldását.

Kölcsey a legszívesebben afféle poétai-tudósi életet élt volna, de ezt a család anyagi helyzete nem tette lehetővé, vissza kellett mennie vidékre gazdálkodni. Azonban az irodalom is, a politika is megfertőzte már, és hiába lett megbízott aljegyző, majd főjegyző, folyamatosan írt, és később elvállalta az országgyűlési követi tisztséget is a pozsonyi országgyűlésben.

S bár időről időre depresszióba esett, valójában mindig képes volt abból visszatérni, újra lelkesedni és újabb műveket létrehozni. Költői munkásságának legszebb darabjai: a Himnusz, a Vanitatum Vanitas, a Huszt vagy a Zrínyi dala. És meg kell jegyezni: romantikus, olykor lángoló képei, kifejezései mindig őszinték és hitelesek, emiatt a mai korban is drámaian hatnak.

Egyik műve, a Berzsenyi Dániel költészetéről írott kritikája viszont, az érintettre különösen drámaian hatott. Mai kifejezéssel azt mondhatnánk: nagyon lehúzta Berzsenyit. Kiderült, hogy a költészetről, a művészetről vallott felfogásuk nagyon is különbözik. Berzsenyi szörnyen megsértődött, és viszonzásképpen elég csúnyán vágott vissza, valami olyasmit mondott: már akkor tudta, hogy nem bízhat Kölcseyben, amikor látta, hogy féloldalasan szemléli a világot. Vagyis a félszeműségére utalt.

Intelmek, remények

Kölcsey Ferencnek nem csak lírai művei voltak jelentősek, hanem prózai munkái is.  Ezek közül is kiemelkedik az unokaöccséhez, Kölcsey Kálmánhoz írott Parainesis-e, vagyis élettanácsainak gyűjteménye. Kölcsey – feltehetőleg testi állapota miatt – nem nősült meg. Mégis tele volt érzelemmel és ismertek szerelmes versei is, bár soha nem írta ki a nevet, akihez a versek íródtak. Kölcsey Kálmánnak pedig, mint a saját gyermekének mondta el intelmeit. Ismerjük ezt a műfajt a magyar – és a világirodalomból, Marcus Aurélius, Szent István intelmei, Márai Sándor füveskönyve, mind ennek szép példája. Kölcsey tanácsai a magánéletre és a közéleti cselekvésre vonatkozóan is egy mélyen humanista gondolkodó véleményét tükrözik:

Közdolgokban hallgatni, hol káros vélemény vagy tett nyilatkozik, hű polgárnak nem szabad.” „Fogadd el a jót mástól, de vizsgálva; s ten meggyőződésedet könnyen ne változtasd. Változékonyság és fejeskedés egyformán nagy hibák.”

Kölcsey munkássága vitathatatlanul érvényes ma is, akár lesz belőle az idén írásbeli érettségi téma, akár nem. Hiszen fontos gondolatai voltak a magyar kultúrával, a nemzet múltjával kapcsolatban, és ezáltal történelmünkhöz, hagyományainkhoz való mai viszonyunkat is befolyásolja.

A Huszt tömör, epigrammaszerű részlete pedig:

 „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

  Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”

– arról árulkodik, hogy ezek a szavak, ezek a felszólítások, kijelentések nem üresedtek ki az évszázadok során sem, küldetésük van ma is. Mintha az Isten válasza lenne a Himnuszra, azt üzenve: van remény.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.