Az utóbbi időben egyre gyakrabban kerül a hírek középpontjába, hogy vulkánkitörés zajlik itt-ott a világban. Vajon ez azt jelzi, hogy a Föld egyre aktívabb, vagy bolygónk ugyanúgy „teszi a dolgát”, mint eddig és valójában máshol kell keresni a magyarázatot?

Az idén júniusban épp aktív tűzhányók térképe Forrás: VolcanoDiscovery

A 21. század egyik legsúlyosabb vulkánkitörése zajlik, evakuálják a lakosokat… Ezrek menekültek el a Fülöp-szigeteken a Taal vulkán kitörése miatt… Ismét kitört az Etna, a hamu beborította Catania városát… Csak pár szalagcím az elmúlt hónapokból. A vulkánok működését követő honlapról megtudhatjuk, hogy jelenleg 24 vulkán éppen kitör és ezen kívül még közel 60 mutat kisebb aktivitást. Ez vajon azt jelzi, hogy bolygónk aktivitása növekszik? A sokasodó vulkánkitörések valamilyen globális világkatasztrófa előjelei? Mielőtt ezekre a kérdésekre választ keresünk, nézzük meg, hogy a jelenlegi aktivitás, a jelenlegi vulkánkitörések mennyire mondhatók jelentősnek a Föld eddigi életében.

Az Etna idén februári kitörése Forrás: Wikimedia

A velocipédet és Frankensteint is egy tűzhányónak köszönhetjük

Minél távolabb megyünk vissza a földtörténeti időben, a jelek annál halványabbak. Az idő vasfoga, az erózió viszonylag gyorsan pusztítja a szárazföldeket és a rajta fekvő tűzhányókat is. Bolygónk eddigi egyik legnagyobb vulkánkitörése például körülbelül 250 millió évvel ezelőtt, a perm és a triász időszakok határán következett be. Feltehetően ez is közrejátszott a földtörténet legsúlyosabb kihalási eseményében: becslések szerint a tengeri fajok 96 százaléka, a szárazföldi gerinces fajok 70 százaléka pusztult ki ekkor. A geológusok szerint ennek egyik fő oka a földtörténet egyik legnagyobb ismert vulkáni eseménye volt. A kelet-szibériai platóbazalt kitörések mintegy 1,5 millió km²-nyi területet borítottak be, helyenként több mint 3 km vastagságban. A platóbazalt-képződésnek mind a légkörre, mind az óceánokra gyakorolt hatása rendkívül erős volt.

De nem kell ennyire messzire visszamenni az időben! Az elmúlt kétmillió évben is voltak olyan hatalmas vulkánkitörések, melyek során több ezer km³ vulkáni anyag került a felszínre. A legjelentősebb területek a Yellowstone forrópont (2,1 millió és 640 ezer évvel ezelőtt), a Taupo Vulkanikus Övezet, Új-Zélandon (252 és 22,5 ezer évvel ezelőtt), valamint a Toba, Szumátra szigetén (71 ezer évvel ezelőtt).

Ezekhez képest az írott történelem egyik legnagyobb kitörése – amely az indonéziai Tambora nevéhez fűződik – „csupán” 150 km³ anyagot szolgáltatott. 1815 áprilisában, több ezer éves szunnyadás után, tört ki a Tambora. A kitörés olyan hatalmas volt, hogy a vulkáni hamufelhő több mint 30 kilométer magasságba emelkedett és ott a gázokkal teli vulkáni anyag bejutott a sztratoszférába is, melynek következtében az éghajlat is megváltozott. 1816 úgy ismert a történelemben, mint a nyár nélküli év: óriási éhínség volt, nagyon sokan meghaltak. De pozitív hatása is volt, hatott a kultúrára: ennek a kitörésnek köszönhető Byron sötétség című verse, vagy a Frankenstein születése. Az éhínség akkora volt az 1816–17-es években, hogy a lovak, a közlekedés akkori fő eszközei sem tudtak enni, aminek eredményeképp feltalálták, megalkották a velocipédet – innentől kezdve kerekezhetünk.

Ma civilizációnk sokkal érzékenyebb egy kisebb kitörésre is

Ezekhez a hatalmas kitörésekhez képest a napjainkban zajló vulkáni tevékenység elenyésző – földtani, vulkanológiai értelemben. A problémát máshol kell keresni! Magunkban, emberekben. Ezek a kitörések ugyanis nem olyan jelentősek, mégis túlnépesedett, magas technológiájú civilizációnkat sokkal jobban befolyásolják. Még emlékezhetünk az izlandi Eyjafjallajökull vulkán kitörésére 2010-ben, amely nagy mennyiségű vulkáni hamut juttatott a légtérbe Európa északi része felett. Mivel a kilövellt vulkáni hamu képes a repülőgépek hajtóműveinek eltömítésére vagy megrongálására, ezért Európa-szerte légtérzárat rendeltek el, amely a II. világháború óta a legnagyobb leállást jelentette az európai légiközlekedésben. Több millió utas rekedt a reptereken. Azaz egy viszonylag kis mennyiségű vulkáni hamu is gyakorlatilag megbénítja az emberiség mára kifinomult infrastruktúráját.

Az indonéz Taal vulkán kitörése Forrás: Wikipedia

Ráadásul jelenleg a Föld lakosságának mintegy 10 százaléka él vulkáni veszélyben, azaz egy olyan vulkán 50–80 kilométeres körzetében, amely a múltban komoly kitöréseket produkált, és jó esély van rá, hogy a jövőben is ki fog törni. Nincs még tapasztalat arra nézve, hogy mi történik akkor, amikor egy túlnépesedett területen tör ki egy tűzhányó. Legyen ez akár a Vezúv, vagy akár a Popocatépetl Mexikóváros közelében. Ez a XXI. század egyik legnagyobb kihívása a vulkanológusok számára.