Új technológiai megoldással és több évig tartó intenzív, genetikai alapú nemesítéssel egy magyar vezetésű európai kutatási projektben sikerült szinte háziasítani az európai szürke vagy lesőharcsát és egy intenzív tenyésztési módszert kidolgozni a tömegtermelésére. Ennek eredményeként a projekt gazdái abban reménykednek, hogy a nemzetközi piacokon a tőkehal, a tonhal, vagy akár a lazac versenytársa is lehet, számol be a sikerről a Horizon, az EU kutatási és innovációs magazinja.
Ha halászat, akkor leginkább a világtengerek túlhalászásáról és az ennek következtében már régóta stagnáló tengeri halászatról, esik szó a médiában, no meg arról, mennyire egészséges is a halhús, meg hogy hazánkban milyen keveset is fogyasztanak belőle. Holott a magyar haltenyésztés régóta világhírű exportcikkünk. A friss halban az ásványi sók, aminosavak mellett minden megvan, ami az egészséghez szükséges. Ugyanakkor nem terheli a lebontása nagymértékben a szervezetet. Egy német, osztrák és szlovén résztvevőkkel zajlott, magyar vezetésű tavaly zárult kutatásban nemrég olyan eredmény született, mely a korábban tömegtermelésben alig hasznosított őshonos halunkat, a szürke, vagy lesőharcsát állította előtérbe.

Forrás: Silgen.eu
A vérből készült haltáppal etethetővé vált a harcsa
A több méteresre is megnővő ragadozó halat ugyanis eddig csak a pontytenyésztés „farvizén”, afféle melléktermékként, a pontyos tavak apró „szeméthalainak” eltakarítóiként termelték kisebb mennyiségben a halgazdaságok, jóllehet szálka nélküli húsa igen tápláló és egészséges, miközben mostanra idehaza is rendkívüli mértékben, a teljes magyar haltermelés 22 százalékára, évi 4000 tonnára felfutott a kevésbé kedvelt afrikai harcsa tenyésztése. A medencés intenzív tartásban hazánkban tenyésztett halak nagyobb része egyébként sem őshonos. A Kseris Tudástranszfer Nonprofit Kft koordinálásával tavaly zárult projekt azonban több jobb irányba mutató újdonsággal is szolgált.
Egyrészt sikerült megoldani a szürkeharcsa tenyésztését, amelynek legnehezebb része a ragadozó hal táplálása volt. Szerencsére a csukával ellentétben, a harcsa dögöt is eszik, így nem kell mozgó táplálékkal etetni. Az osztrák kutatóknak sikerült sertés vérből alacsony hőmérsékleten, szárítással készült vérlisztből egy olyan harcsákra optimalizált haltápot kifejleszteniük, amellyel kiváltották a halgazdaságokban legyakrabban alkalmazott és tengeri halászatból származó hallisztet. Ezt a tápot speciális etetőkből adagolják az éhes halaknak, amelyek bajuszszálaikkal érzékelik a számukra kellemes illatú táplálékot.
Két év alatt három kilósra nőnek
Másrészt az Aranyponty Zrt halgazdaságában 12 éve zajló hazai kutatások egy nagyon hatékony félintenzív tartástechnológiához vezettek, amelynek révén sikerült a harcsákat monokultúrában tenyészteni. Ennek eredményeként a piaci súlyt elérő 2,5-3 kilós halakat a korábbi 3-4 év helyett két év alatt érik el, amivel versenyképessé válnak a dél-kelet Ázsiából importált harcsafélékkel.
Ezek mellé jött a genetikai alapon zajló tenyésztés, melyhez egy német haltenyésztő cég tíz generáció óta válogatta a legjobban növekvő ivadékokat és ezeket keresztezték a kiváló magyar harcsákkal. Így egy szinte háziasított hibrid harcsavonalat kaptak, amelyet a projekt rövidítéséről Silgen harcsáknak neveztek el. Ez a fajta nemcsak, hogy gyorsabban nő, de gyorsan alkalmazkodik a különféle tartási körülményekhez, tenyésztése során kevesebb antibiotikumot és egyéb vegyszert igényel, ráadásul ellenállóbb a betegségekkel szemben is.
Konyhakész filé a végtermék
A szaporítást és az ivadékgondozást ősszel végzik és a tél folyamán zárt körülmények között tartják az előnevelt halakat, amelyeket tíz dekás méretet elérve tavasszal helyeznek ki a tavakba, hogy őszig elérjék a háromkilós optimális tömeget.

Forrás: Horizon
A 2,5 millió eurós (csaknem 1 milliárd forintos) összköltségű (melyből majdnem 2 millió euró volt az uniós támogatás) kutatási projekt azonban nem állt meg a halak előállításánál. A fogyasztókat is megcélozták, hogy könnyebbé tegyék a harcsa otthoni elkészítését. A végtermék egy konyhakész, kicsontozott harcsafilé, melyet a projekt céljai szerint Magyarországon kívül Németországban és Szlovéniában is a boltok polcaira kerül. Ennek révén a tudományos kutatás alapján fenntartható módon előállított őshonos harcsa remélhetően piaci sikerre is számíthat.