Időről-időre hallani újabb és újabb aszteroidákról, amelyek megközelítik bolygónkat. De mi történne akkor, ha egy tényleg a Föld felé tartana, meg tudnánk akadályozni a becsapódást? – Szabó Olivér Norton, a Svábhegyi csillagvizsgáló bemutató csillagászát kérdezte a tudás.hu
Legutóbb január 8-án került közel hozzánk egy olyan nagyobb kisbolygó vagy angolosabb nevén aszteroida, amelyet már jól ismerünk, nem is féltünk tőle. Az (887) Alinda pályájártól tudtuk, hogy elkerüli a Földet.
Mennyire kísérjük figyelemmel a Naprendszerben haladó égitesteket?
Világszinten körülbelül 50 ember foglalkozik új kisbolygók felfedezésével.
Amikor egy új kisbolygót fedeznek fel, akkor azt az észlelő csillagász azonnal jelenti egy hivatalos oldalon. Amennyiben az új kisbolygó a Föld felé tart, a világ távcsöveit ráirányítják az aszteroidára.
Az új kisbolygók bekerülnek egy központi adatbázisba, onnantól pedig folyamatosan figyelemmel kísérjük útjukat.
Az egyes kisbolygók bemért koordinátáit ezt követően a Föld összes obszervatóriuma eléri.
Ezek az adatok újabb információkkal bővülnek idővel, mivel számos amatőr csillagász is rendszeresen bővíti a már rendelkezésre álló adatokat a felfedezett kisbolygókról. Elnevezésük sokszor csupán egy számkombináció, mivel addig nem kapnak nevet, amíg nem vagyunk biztosak a pályájukban. Akkor nevezzük el őket hivatalosan, amikor megbizonyosodtunk és elegendő adattal rendelkezünk a naprendszerbeli mozgásukról.
Jelenleg nagyjából másfél millió kisbolygó koordinátáit tartjuk számon, amelyek egytől-egyig nyilvánosak a nagyközönség számára.
A Naprendszerben keringő aszteroidákat közel harminc éve figyeljük folyamatosan.
A kilencvenes években a Jupiterbe becsapódott egy nagyobb üstökös, a Shoemaker-Levy 9. Az esetet követően az amerikai kongresszus utasította a NASA-t, hogy térképezzék fel a 140 méternél nagyobb aszteroidákat. Akkor rövid időn belül viszonylag sokat fel is fedeztünk, akár kilométereseket is, de 2011 óta már nem találtunk 1 km-nél nagyobb aszteroidát. Ez az a mérettartomány, amely veszélyes lehetne a Föld élővilágára. Azóta természetesen fejlődött a technikánk, tehát az, hogy nem találtunk többet, nagy biztonsággal azt jelenti, hogy ismerjük az összeset.
mondja Szabó Olivér Norton, a Svábhegyi csillagvizsgáló bemutató csillagásza.
Abban az esetben lehetne veszélyes ránk nézve egy ilyen méretű aszteroida, ha a külső Naprendszerből érkezne hozzánk egy addig ismeretlen, nagy méretű kisbolygó.
A (887) Alinda nem ezek közé tartozott, mivel ezt már nagyon régóta ismertük.
Az Alindát a híres német csillagász, Max Wolf fedezte fel. Wolf a maga idejében forradalmasította a kisbolygók keresését. Ő maga 248-at fedezett fel.
A kisbolygók, ellipszis alakú pályán keringenek, ugyanúgy, mint a Föld. A legnagyobbak körülbelül 500 km átmérőjűek.
Mit tudunk csinálni, ha egy nap mégis felfedezünk egy olyan kisbolygót, amely felénk közelít?
A dinoszauruszokat kiirtó aszteroida a rendelkezésre álló adatok szerint körülbelül 5-15 km átmérőjű lehetett. Több film is felvetette azóta a témát, hogy mit tudnánk tenni, amennyiben újabb nagyméretű aszteroida tartana felénk. A híres Armageddon filmben a Föld felé közeledő kisbolygót nukleáris bombával semmisítették meg,
de a szétbombázás nem minden esetben lehetne megfelelő megoldás.
A gyakorlatban az a probléma, hogy innentől kezdve nem egy aszteroida jönne a Föld felé, hanem mondjuk ötven. A kisbolygó pályája ugyanis, – attól függetlenül, hogy több darabra robbantjuk – nem, vagy csak minimálisan módosulna. Persze az is hatalmas probléma lenne, ha egy nagyobb darab eltalálná a Földet, de ha több helyen kisebb darabok találnák el egyszerre, az még nagyobb gondot jelentene.
Sok kisbolygó nem egyetlen darabból áll, hanem kisebb-nagyobb összetapadt kődarabok alkotják, amelyeket az elektrosztatika és a gravitáció tart össze.
Amennyiben ezt szétrobbantanánk, az pár óra alatt valószínűleg ugyanúgy összeállna és haladna tovább a Föld felé.
Vannak azonban olyan megoldások, amelyek hatásosabban térítenének el egy felénk közelítő kisbolygót.
Laboratóriumban már tesztelték az úgynevezett tükör- vagy lézerméhek elméletét, amely szerint ha kisebb műholdakat állítunk a kisbolygó köré és azok lézerrel fókuszálnak az aszteroida egy pontjára, vagy a Nap fényét egyetlen pontba irányítják tükrökkel, akkor az onnan kipárolgó gázok eltolnák az aszteroidát.
A Föld egy másodperc alatt 30 km-t tesz meg. Így ha a kisbolygó csak 10 perccel később érkezik meg hozzánk, akkor már elkerülhetnénk a becsapódást.
Másik lehetőség, hogy amennyiben évekkel előre látnánk az aszteroidát, úgy a helyszínre lehetne vinni egy műholdat. Mivel ez rendelkezik valamekkora tömeggel, ezért van gravitációja is. Ez nagyon lassan arrébb tudná húzni a kisbolygót, mint egy gravitációs traktor.
2022-ben a NASA egy úgynevezett kinetikus impaktort tesztelt, amely egy becsapódó űrszondával oldaná meg a problémát.
A DART küldetés keretein belül megpróbáltuk egy kisbolygó mozgását megváltoztatni. A technikát egy olyan rendszeren teszteltük, ahol két kisbolygó kering egymás körül. A kísérlet abból állt, hogy a kisebb tömegűhöz, vagyis a kisbolygó holdjához hozzá csaptunk egy űrszondát. Ezzel a kettőjük egymás körüli keringését változtattuk meg. Ez a teszt arra volt jó, hogy megfigyeljük, mekkora hatást tudunk elérni ezzel a módszerrel. Az eredeti elképzelés szerint már másfél perc eltérítés is elegendő lett volna, de végül 33 perccel változott a meg keringésük. Ez jelzi a technológia működőképességét, ugyanakkor rávilágít, hogy még sok mindent meg kell értenünk.
Mikor vesszük észre a felénk tartó kisbolygókat?
Egy esetlegesen felénk tartó, hatalmas méretű kisbolygót 4-5 évvel a becsapódás előtt észrevennénk.
A kisebb méretűekről azonban csak viszonylag későn szerzünk tudomást.
Az a baj, hogy a néhány méteres, vagy tízméteres kisbolygók a közelünkbe tudnak jönni. Ezeknek a felfedezésében nem vagyunk túl jók. Az emberiség történelme során eddig 11 olyan kisbolygót fedeztünk fel, amely becsapódott a Földbe. Egyébként ebből a 11-ből hármat Sárneczky Krisztián magyar csillagász fedezett fel, így a magyarok neki köszönhetően élen járnak ebben.
2013-ban egy, a becslések szerint 18 méter átmérőjű kisbolygó lépett be a Föld légkörébe, amely az orosz Cseljabinszk város felett, 30 km magasan robbant szét.
Viszonylag nagy pusztítást végzett a kisbolygó. Harmincszor akkora energiát bocsátott ki, mint a hirosimai atombomba. Nagyságrendileg tízezer épület rongálódott meg, és közel 1500 ember sérült meg. Ezt a kisbolygót már csak akkor vették észre, amikor fényesen világított az égbolton, miután belépett a Föld légkörébe. Fontos ezeknek a kisebb méretű kisbolygóknak az előre felfedezése, hiszen ilyen esetekben az is számíthat a segítségnyújtásban, ha legalább pár órával, vagy 15 perccel a becsapódás előtt észrevesszük őket.
