Mekkora esély van arra, hogy ránk esik valami űrszemét?

Európa legszebb bélyegeit keresi a PostEurop
2021-05-10
Fémdarabokat használtak pénzként a bronzkori Európában
2021-05-11

Mekkora esély van arra, hogy ránk esik valami űrszemét?

Vasárnap hajnalban biztonságosan zuhant az Indiai-óceánba a kínai Hosszú Menetelés 5B hordozórakéta maradéka. A becsapódást megelőzően viszont komoly felháborodást keltett az irányíthatatlanul zuhanó rakéta – nem alaptalanul. Az egyre növekvő űrszemét mennyisége komoly veszélyforrás a Földön és az űrben is.

A NASA erős kritikával illette a Kínai Nemzeti Űrügynökség legutóbbi kilövését. Az Amerikai Űrügynökség szerint ugyanis a kínaiak nem tartják be a megfelelő biztonsági előírásokat, melyek garantálnák a lakosság védelmét. A hordozórakéta maradványai irányíthatatlanok voltak. Ilyennek nem szabadna előfordulnia, a rakétát felbocsájtó szervezetnek biztosítania kell a kontrollált zuhanást, így részben a szerencsének köszönhető, hogy nem lett nagyobb baj.

A Hosszú Menetelés 5B fellövése Forrás: CNSA

Ugyan kis esélye van annak, hogy egy űrből zuhanó tárgy nagyobb károkat okozzon, de nem elenyésző. A Föld 71 százalékát víz borítja és a szárazföldnek is csupán 3 százalékát fedik városok, a becsapódás esélye így kicsi lenne, a mérleg másik nyelve viszont az, hogy rengeteg az űrszemét. Szerencsére a minket körülvevő atmoszféra pajzsként működik, mely egyszerűen elégeti az űrből származó tárgyak túlnyomó többségét. A lezuhanó tárgyak óriási sebességgel érik el a légkört, ahol már nem tudnak szabadon mozogni, úgy ahogy a vákuumban tudtak, hanem ütköznek a levegő részecskéivel. A hatalmas sebességgel zuhanó tárgyak így jókora súrlódással találkoznak, hasonlóan, mint amikor két szilárd test súrlódik. Ennek következtében olyan magas lesz a felszíni hőmérsékletük, hogy egyszerűen eléghetnek. Az kínai rakétából viszont egy jókora, 18 tonnás darab tartott a földfelszín felé, így várható volt, hogy a levegőréteg nem tudja teljes egészében felégetni a maradványokat.

Amikor szovjet roncs hullott egy japán vitorlásra

Az űrszemétre és az űrből zuhanó ember alkotta tárgyakra újonnan már törvényi szabályozások vannak érvényben. Az egyik fő irányelv, hogy 1:10 000-hez lehet maximálisan az esélye egy esetleges sérülésnek. Valójában soha nem is történt még halálos baleset, annak ellenére, hogy az utóbbi 50 évben nagyjából napi egy darab szemét zuhan a Föld felé. Ezek majdnem mindegyike, főként a kisebbek, teljesen elégnek, a maradéknak pedig nagyon kis része csapódik be ténylegesen, s azok sem okoznak túl jelentős károkat.

Voltak viszont kivételek, sőt, olyan eset is történt, ahol az sem jelentett biztonságot, hogy a Föld nagy részét víz borítja: 1969-ben Szibéria partjainál egy japán vitorlás legénységéből 5 fő sérült meg egy szovjet roncs darabjaitól. A leghíresebb eset viszont a texas-i Lottie Williams-hez kötődik, akit saját állítása szerint el is talált a Delta-2 hordozórakéta egy darabja, de ez az eset nem teljesen bizonyítható, ugyanis nem sikerült beazonosítani a darabot. Ha igaz, akkor viszont ő az egyetlen ember, akit valaha eltalált egy ember alkotta űreszköz darabja. De szinte biztos, hogy nem ő lesz az utolsó: az egyre több űrszemétnek köszönhetően csak nőni fog erre az esély, az űrbiztonság fokozásával foglalkozó nemzetközi szervezet (IAASS) számításai szerint 2030 után statisztikailag szó szerint szökőévente egyszer fog eltalálni egy embert az űrszemét.

A Delta-2 250 kg-os maradványa Texas államban zuhant le 1997-ben Forrás: NASA

Űrbeli karambolok veszélyei

Az űrszemét veszélyei viszont korántsem merülnek ki abban, hogy valakit, vagy valamit eltalálna a Földön. Eltalálhat az űrben is, ahol szintén komoly károkat okoz. Ez történt 1995-ben, amikor a Cérise francia kémműhold ismeretlen okból letért a pályájáról. Később derült ki, hogy a 10 évvel korábban fellőtt Ariane-1 hordozórakéta egy darabjával ütközött, amely súlyosan megrongálta a műhold stabilizáló rúdját. Ez egy ritka eset, viszont a felettünk keringő tárgyak mennyisége egyre csak nő. Az utóbbi 60 év rakétakilövéseinek eredményeképpen megközelítőleg 9000 tonna űrszemét kering felettünk. Ez több mint 20,000 10 cm-nél nagyobb tárgy, közel egymillió 10 és 1 cm között tárgy és több százmillió ennél kisebb. A kisebb tárgyak főleg az űrben veszélyesek, hiszen ezek lezuhanás esetén szinte biztosan elégnek az atmoszférában.

A nagyobbak viszont fenn és lenn is gondokat okozhatnak, főleg a többi műhold és az aktív űreszközök számára. A különböző űrsiklók ablakait például rendszeresen törte be űrszemét, 2001-ig összesen 80-szor kellett ablakokat cserélni rajtuk. A Nemzetközi Űrállomásnál ma már a protokoll része, hogy folyamatosan apró pályamódosításokat kell végezni ahhoz, hogy elkerüljék a karambolt ilyen-olyan szemétdarabokkal. Ezen felül folyamatosan ellenőrzik az ISS külső burkolatát, nagy hangsúlyt fektetve a kapaszkodókra. Ha egy darab űrszemét, vagy kőzet a kapaszkodóba csapódik, akkor a becsapódás helye éles lehet, amely felsértheti az űrruhákat, aminek végzetes következményei is lehetnek.

A Földnek már-már a Szaturnuszhoz hasonló gyűrűje van – szemétből Forrás: NASA

Az ütközéses baleseteken felül a csillagászok dolgát is jócskán megnehezíti a terjedelmes mennyiségű űrszemét – egyszerűen eltakarja az égboltot. A távcsövek előtt elsuhanó szemét nehezíti a világűr megfigyelését, sőt, vannak olyan teleszkópok, ahol folyamatosan számolni kell az űrszeméttel, ami betolakodik a lencsék és az űr közé. A Vera Rubin Obszervatórium esetében például már előre tudják, hogy a felvételek 30-40 százaléka használhatatlan lesz az űrszemét miatt, ami jócskán lassítja a kutatás ütemét. A felettünk keringő tárgyak interaktív térképe.

Indul a nagytakarítás

A helyzet ráadásul egyre romlik. Az egyik legnagyobb szennyező az Elon Musk vezette SpaceX egyik ága, az úgynevezett Starlink lehet, amely könnyen és széleskörűen elérhető műholdas internetet szeretne létrehozni, amihez rengeteg új műholdat bocsájt fel. Már most is ezernél több kering felettünk, de a tervek szerint 12,000 később pedig 30,000 új műholdat lőnének fel. Ezzel olcsó internetet nyújtanának azoknak a területeknek, ahol más földi hálózat nem érhető el, de egyben eltakarnák az égboltot a csillagászok elől. A Starlink viszont már most is együtt dolgozik az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiával (NSA), hogy megoldják ezt a problémát.

Az űrszemét olyan komoly probléma, hogy több szervezet alakul ennek megfékezésére. Élen jár ebben az Európai Űrügynökség Clean Space, azaz Tiszta Űr programja, amely a fenntarthatóságot és a környezettudatosságot igyekszik kiterjeszteni az űrre. Igyekeznek támogatni a fenntartható és kevés szememet okozó űrdesignt és hamarosan elindítják a takarítást is. 2025-ben indulhat az első takarító misszió, amikor a svájci CleanSpace-1 először kísérel meg egy használaton kívüli műholdat eltávolítani az űrből. Persze ez elenyésző mennyiség az évi 600 újonnan felbocsájtott műholdhoz képest, de ha sikeresen helytáll, akkor a jövőben beindulhat az űrbéli nagytakarítás, ezzel biztonságosabbá téve az űrt és a Földet is.

 

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close