Személyes vallomással kell kezdenem. Soha nem éreztem magam veszélyben a mobiltelefontól, pedig több mint 20 éve van saját, és azóta hallom, hogy káros a sugárzása. Még a múlt évezredben (én is) kitaláltam, hogy a nyakamban hordom, mert akkor már nem volt divat az autóstáska, és még nem volt divat a férfi-kistáska. Többen szóltak, hogy túl közel van a szívemhez, vigyázzak. Nem vigyáztam. Most, húsz évvel és több milliárd telefonnal később, ugyan mitől kellene tartani?
Az a megalapozatlan gyanúm, hogy az egész mobiltelefon-sugárzásártalom hiszék…, akarom mondani aggodalom eredete, hogy az alapfrekvenciája „mikrohullám”, mint a sütőé. Ha attól megfő a hús, akkor jajistenem, micsinál a fejemmel a mobiltelefon?!
Semmit, kérem. Az ember (minden szárazföldi állat) egy olyan környezetben alakult ki, évmilliók alatt, olyan környezethez optimalizódott a szervezete, amely fürdik az elektromágneses sugárzásban. E sugárzás egy részét a légkör elnyeli, más részét a Föld mágneses tere eltéríti, a többit megkapja minden és mindenki, ami, és aki a nappali félgömbön van: a sugárzás nagy része a Napból jön. Az éjszakai félgömböt csak a kozmikus sugárzás „bombázza”, legalábbis az része, amely eljut a felszínig. Szóval, az a kis mobiltelefon-sugárzás nem oszt, nem szoroz a Napéhoz képest.
Tetszeni fogok
Ugye, van az a mondás, hogy kalapáccsal a kezében az ember leggyakrabban szöget talál. Ha valaki a mikrohullámú elektromágneses sugárzásnak az emberi szövetekre, különös tekintettel az idegrendszer elektromos működésére kifejtett hatását kutatja, vajon mit fog találni? Szöget?
Tévedés ne essék, nem a tudományt vádolom. De az „apró betűs részek”, az adott közlemény peremfeltételeket és előzetes megfontolásokat tartalmazó részei nem olvasmányosak, nehezen érthetőek, ezért a médiából kimaradnak. Így a legtöbb „tudományos hír” az összefüggéseiből kiragadott, ezért torz, hamis közlésnek tekinthető. Gondoljunk a H2O viccre: veszélyes vegyület, nagy mennyiségben fulladást okoz, be kell tiltani.
Ettől még nem szabad lebecsülni a placebo-hatást. Szájhagyomány útján terjednek történetek operálhatatlan, végstádiumú daganatos betegségekből történt felgyógyulásokról. Számos orvos tud beszámolni konkrét, fiziológia leletértékek megváltozásairól – kizárólag a placebo-hatás következtében. A gyógyszeriparban szabványos, sőt, kötelező eljárás a kettős vak vizsgálat, amelynek során a gyógyszert átadó orvos sem tudja, hogy amit átad a betegnek, az a vizsgált szert tartalmazza, vagy semleges. Ugyanis tudományosan (megismételhetően, mérhetően) igazolt tény, hogy ha szódabikarbónát adnak az embereknek azzal, hogy az fejfájás-csillapító, akkor ezeknek az embereknek túlnyomó többsége (több mint kétharmada) a fejfájás csökkenéséről, elmúlásáról fog beszámolni – még akkor is, ha tudja, hogy szódabikarbónát (vagy kukoricakeményítőt, rizsport stb.) kapott. Az akupunktúráról ugyan bebizonyította a WHO, hogy ellenőrzött körülmények között nem igazolható a szignifikáns hatása, de ettől még igenis erős kapcsolat áll fenn a fizikum és a pszichikum között – annyi biztos, hogy ugyanabban a testben lakoznak.
Ezek után vajon mi fog történni, ha valakinek azt mondják, hogy a mobiltelefon 800, 900, 1800 MHz-e agydaganatot okoz? Hogy a wifi és a Bluetooth 2,4 GHz-e, az 5G 24-53 GHz-e súlyosan egészségkárosító? Nyilvánvalóan az adott állapotok tüneteiről fog beszámolni, ami azzal a lendülettel igazolja is, hogy az adott sugárzás káros a szervezetre, hiszen neki is napok óta fáj a feje.
Az sem fogja meggyőzni, hogy ha a mobiltelefonnak akár csak 0,01 százalékos gyakorisággal lenne egy bizonyos daganatot előidéző hatása (10 év folyamatos használat hatására), akkor ma mintegy 100000 ilyen esetről tudna az orvostudomány (ha a mobiltelefon-használók átlagos száma az elmúlt 10 évben 1 milliárd volt).
Nincs ilyen specifikus daganat, nincs ennyi beteg, akiknek a daganatát csak és kizárólag a telefon sugárzása okozhatta volna.
Ezért nem idegesít engem a mobiltelefon-sugárzás.
Számok és számok
A mobiltelefon maximum 3 W teljesítménnyel ad. Maximum: akkor, ha az egyetlen, elérhető torony több km-re van. Minden egyéb esetben ennél sokkal, esetenként nagyságrenddel kisebb energiával kommunikál. A tornyok (átjátszók) rádiós teljesítménye sem rettenetesen nagy, nem azért tudnak sok telefonnal kapcsolatot tartani, mert nagy energiával adnak, hanem mert a sok jelet digitálisan szétszórják az időben. Egy kicsit az egyik, egy kicsit a másik, harmadik, ezredik telefonnal foglalkoznak. Ha nagyon sok van a hatósugarukban, akkor csökkentik a sebességet, hogy beleférjenek az időbe. Ilyenkor romlik a hangminőség, rossz esetben ki is esik egy-két szótag. A működőképesség fennmarad: városi környezetben egy adott telefon mindig több (sok: 3-10) tornyot „lát” egyszerre.
Itt említjük meg a filmek egy szokásos … böszmeségét: amikor a vad természet lágy ölén a főhős mobiltelefonál. Nos, az a természet épp csak annyira vad, hogy néhány km-en belül, de általában közelebb, van legalább egy mobiltorony, amelyben van egy meglehetősen nagy teljesítményű, magas megbízhatóságú, terepi körülményekre tervezett, elektromos hálózatra kapcsolt számítógép, több órás hálózatkiesést is áthidaló akkumulátorteleppel, adott esetben automatikusan elinduló, dízelmotoros áramfejlesztővel. Vad természet.
Még vadabb, amikor a víz közepén mobiltelefonálnak. A mi piciny Balatonunknak az a szerencséje, hogy közvetlen rálátás esetén, amikor a „torony” és a telefon között nincs semmi, 20-25 km is lehet közöttük. A tengeren sincs másképp, a parttól ennyivel messzebb csak úgy van mobiltelefonálás, hogy a nagy hajó, amelyen utazunk, műholdas internetkapcsolat és fedélzeti mobilátjátszók révén „csinál” térerőt az utasoknak. A nyílt tengeren csak a műholdas telefon működik, az is csak ott, ahova „lelát” valamelyik műholdhálózat – van néhány, egyik sem fedi le a teljes Földet. A GPS, az lefedi (szinte teljesen). De azon nem lehet beszélgetni.
Még egyszer az 5G-ről: két, nagyságrenddel eltérő frekvenciasávot használnak az 5G-nek nevezett szolgáltatások: a 3,5-4,4 GHz-est, és a több mint tízszer magasabb 24-53 GHz-est. Előbbi valóban nagyobb sávszélességet ad a népnek, mint a 4G, cserébe csak kicsivel kisebb az áthatoló képessége. Van ugyanis egy ilyen fizikai törvény: minél nagyobb a frekvencia, annál kisebb az áthatoló képesség, a látható fény ugye már egy függönyön sem nagyon megy át, és ha már számok és frekvencia: 430 000-790 000 GHz a látható fény frekvenciatartománya. (A 400-700 nanométerhez, hullámhosszhoz jobban hozzászoktunk, de mit kezdenénk a 430-790 terahertz-cel?!)
A magasabb frekvenciájú 5G ígéri a beláthatatlan sávszélességet és azonnali reakcióidőt – egy, megszakítatlan szobában: üzemcsarnokban, raktárban stb. A félősebb népek pedig ettől a magasabb frekvenciától még jobban tartanak, mert ha a 2,4 GHz-es mikrohullámú sütő süt, akkor micsinálhat vajon az 50 GHz-es 5G?!
Vissza a kütyühöz a zsebünkben
A másik személyes vallomásom a melegedéssel kapcsolatos (az is egy elektromágneses sugárzás ugyanis.) Amikor megjelentek a vezeték nélküli töltők, felháborodtam, hogy micsoda átverés, mert egyrészt többszörös energiával kell tölteni, másrészt pont a hőre érzékeny Li-ion akkumulátort melegíti. Most, e cikk érdekében alaposabban utána olvastam, és az eredményt közreadom.
Röviden: a jó minőségű vezeték nélküli töltő nem árt se a telefonnak, se az akkumulátornak.
Hosszabban: a Li-ion akkunak az 50°C feletti hőmérséklet árt, az is csak akkor, ha közben még töltjük is. Az 50° az meg olyan, hogy ijedten eldobjuk az ilyen meleg tárgyat, mert szúr, éget. 40-42° a kellemetlen meleg, és 33-35°-os, amire azt mondjuk elektronikus kütyü esetén, hogy „hú, ez egészségtelenül meleg”. Ilyen meleg lesz a telefon, ha 3D-s, mozgalmas játékot játszunk – vagy ha gyorstöltéssel töltjük. Ezt összevetve azzal, hogy az egészséges chiphőmérséklet a kütyü belsejében 60-70 °C, azt mondhatjuk, hogy az „egészségtelenül meleg” az pont ellenkezőleg: az a rendeltetésszerű üzemi hőmérséklet.
Szóval, a vezeték nélküli töltőnél csak a levegőbe szétszórt energiáért legyen lelkifurdalásunk, a melegedéstől ne.
A telefon sugárzásától meg ne féljünk.
