Mennyiért lehet turistaként meglátogatni a világűrt? – Eddig hány turista volt az űrben?

A jelenlegi állás szerint mindeddig 51 valódi űrturista élte át a súlytalanság állapotát. Az új űrkorszakban ugyanis már arra is van lehetőség, hogy borsos árért cserébe Földön túli élményekre vágyó embereket szállítanak a világűrbe. Mára több magáncég is kínál ilyen lehetőséget, így, ha elég vastag a pénztárcánk, kedvünkre válogathatunk a kínálatból.

Bár úgy tűnhet, a civil űrutazás csak napjaink hóbortja, kezdetei mégis egészen a 80’-as évekig, az űrrepülőgépek fénykoráig nyúlnak vissza. 1984-ben Charles D. Walker amerikai mérnök a McDonnell Douglas vállalat űrhajósaként végzett kísérleti feladatokat a Discovery fedélzetén, amiért a cég 40 ezer dollárt (mai árfolyamon 104 ezer dollárt) csengetett ki. Habár munkát végezni küldték, gyakorlatilag ő lett az első fizetős utas a világűrben (igaz, őt nem tekinthetjük igazi űrturistának).

Később, az űrsiklók előretörésével, a NASA olyan programot indított, amely keretében – részben az űrrepülőgépek népszerűsítésének növelésére – egyszerű állampolgárok űrrepülését is elő szerették volna segíteni. 1985-ben ki is választottak egy tanárnőt, Christa McAuliffe-t, aki 1986-ban a Challenger-katasztrófában tragikus módon életét vesztette. A megrázkódtatás lecsengését követően 2003-ra tűzték ki, hogy ismét egy civil, ezúttal újságíró repüljön a világűrbe, ekkor azonban a Columbia-katasztrófa árnyékolta be és egyúttal állította is le egy időre a civil űrutazás ambiciózus terveit.

Legelső vagy legidősebb? Lényegtelen

A szovjetek azonban előbb léptek. 1991-ben egy brit cég segítségével sikeresen a MIR űrállomásra juttattak egy akkor még csokoládégyárban dolgozó vegyésznőt, Helen Sharman-t. Igaz, ő sem volt igazi űrturista, hiszen az Európai Űrügynökség választotta ki űrhajósjelöltnek és megfelelő kiképzést is kapott. Viszont ő lett az első, nem szovjet és nem amerikai női űrhajós, akinek repülését az angolok anyagi okok miatt törölték volna, de Gorbacsov a nemzetközi kapcsolatok javítása miatt engedélyezte kiképzésének megkezdését.

Az Egyesült Államokban aztán 1998-ban John Glenn, a NASA 1958 és 1963 között zajló Mercury-programjának egyik legismertebb űrhajósa tudott eleget tenni utasként (igaz, ő sem kifejezetten űrturistaként) a várakozásoknak. Glenn leszerelését követően 34 évvel, 77 esztendős korában egy űrsikló fedélzetén látogatott ismét a világűrbe. Az utazás nem kifejezetten az élményszerzést szolgálta, sokkal inkább egy orvosi kísérlethez nyújtott egyedülálló lehetőséget, mely során azt vizsgálták, hogyan viseli egy idős ember szervezete az űrutazással járó megpróbáltatásokat.  Egészen 2021-ig ő tartotta a valaha odafent járt legidősebb ember rekordját. A trónról az első Star Trek-sorozatban James T. Kirk kapitányt alakító, 90 éves kanadai színész, William Shatner taszította le, aki a Jeff Bezos milliárdos üzletember alapította Blue Origin vállalat (később még szóba kerül) révén néhány percet a világűr peremén tölthetett. És ő már a valódi űrturisták sorát gyarapította. Ez azonban már egy új történet.

A mostani űrturizmus meghatározásánál ugyanis fel kell tenni egy fontos kérdést. Mikor is állíthatja magáról valaki, hogy ténylegesen elhagyta a Földet?

A Szputnyik–1 pittyegése óta az ugyan az emberiség folyamatosan veti meg lábát a világűrben, napjainkig még sincs egységes álláspont arra vonatkozóan, hogy mikor járt valaki bolygónkon kívül. Az egyik sokak által elfogadott meghatározás Kármán Tódor magyar-amerikai fizikus, gépészmérnök nevéhez köthető, aki a szóban forgó határvonalat már 1957-ben a következők szerint állapította meg: ahol egy légijármű nem képes pusztán a felhajtóerő segítségével repülni, és ahhoz, hogy a levegőben maradjon, el kell érnie az első kozmikus sebességet (7,9 km/s), ott kezdődik a világűr. Ez kerekítve 100 kilométeres magasságnak adódott, ám a kutatók és tudományos szervezetek egy része még ennek átlépését sem tekinti feltétlenül űrutazásnak, az ezen a határon maradó repülést inkább űrugrásnak becézik. A világ legnagyobb űrhivatala, a NASA az amerikai légierővel és a szövetségi légügyi hatósággal együtt azonban már 80 kilométeres magasságban kitűzi ezt a határt.

A valódi kereskedelmi űrhajózás hajnala

Nem véletlenül fontos ezt tudni. Az űrturisták zömét ugyanis ma csak ilyen űrugrásra viszik, jóllehet a valódi űrturizmus kezdetén nagyobb igényű célok lebegtek a jelentkezők szeme előtt. A Space Adventures amerikai vállalat és az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkoszmosz) 2001 és 2009 között 7 civil űrhajóst juttatott összesen 8 alkalommal a világűrbe. A máig egyedüliként kétszeres űrturista a magyar származású Charles Simonyi volt, aki 2007-ben és 2009-ben is eltöltött pár napot a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén, ahol több különböző kutatómunkát is végzett (például tanulmányozta a súlytalanság emberi izmok sorvadására gyakorolt hatását). Egy ilyen út ára ekkor nagyjából 20-25 millió dollárba (mai árfolyamon számolva mintegy 7-9 milliárd forintba) kerülhetett.

Ezután az orosz fél egy időre kiszállt a programból, s ez az állapot egészen 2021-ig tartotta magát, amikor a Szojuz fedélzetét újra űrturisták töltötték meg (például Maezava Júszaku japán milliárdos). Eközben a NASA, együttműködést keresett Elon Musk cégével, a SpaceX-szel, hogy magánutasokat juttasson a Nemzetközi Űrállomásra. E lehetőséget még a korábbinál is borsosabb, 50 millió dollárért kínálták.

Erre végül a SpaceX Crew Dragon kapszulájával 2022 áprilisában került sor, amikor az Axiom Space vállalat szervezésében három üzletember, valamint veterán űrhajós kísérőjük, az Axiom egyik alelnöke indult útnak a floridai Kennedy Űrközpontból. Eredetileg nyolc napot töltöttek volna odafent, ám a visszatérést akadályozó rossz időjárási körülmények miatt a kiruccanás végül több, mint két hétre nyúlt. Ám a résztvevők ezt valószínűleg nem bánták, jóllehet a fejenkénti részvételi díj időközben 55 millió dollárra emelkedett. Ezt megelőzően egy évvel korábban a Crew Dragon már juttatott fel magánszemélyeket az űrbe, ám az akkor csak egy 3 napig tartó Föld körüli pályán keringő utazás volt.

A maximálisan hét személyt befogadni képes Crew Dragon egyébként az indításától a dokkolásáig, majd a visszatéréséig teljesen automatizált, ám ha szükséges, a legénység bármikor készen áll beavatkozni. A fedélzeten tartózkodók egyszerű, tiszta belső térben utazhatnak, a maximális kényelem érdekében még fülkés toalett is igénybe vehető.

Az űrugrást kínálók és feltételeik

A két további, egymással rivalizáló milliárdos, Jeff Bezos és Richard Branson vállalkozása tényleg csak űrugrásokat kínál.

Közülük a Bezos féle Blue Origin volt az első vállalkozás, amely elérte a Kármán vonalat, pontosan 106 kilométert. A cég egy újrahasznosítható rakéta segítségével juttatja a New Shepard nevű, hatalmas ablakokkal rendelkező speciális kabint az űrbe.

Az utazás 10 percet vesz igénybe, melyből 4 percet súlytalanságban töltenek az utasok. Fedélzetén hat személy fér el kényelmesen, s minden üléshez tartozik egy ablak, hogy az élmény maximális legyen. A Crew Dragonhoz hasonlóan ez a kabin is automatizált, viszont ellentétben azzal, itt nincsenek hús-vér pilóták.

Branson cége volt viszont az első vállalkozás, amelynek egyáltalán sikerült az űrugrás kivitelezése. A Virgin Galactic által fejlesztett űrrepülőgép, a VSS Unity, egy SpaceShipTwo osztályú szuborbitális repülőgép, a másik kettőtől eltérően nem rakétával éri el a szükséges magasságot, annak elérésében egy hordozórepülő, a VMS EVE nevű indító „anyahajó” segíti. E különleges légi starttal a szükséges indítási magasság elérése állítólag kevésbé rázós élmény. A zavartalan utazást pilóták biztosítják, a legutóbbi út során például ketten irányították a gépet, akik a négy utas testi épségéért feleltek. Itt az utazás maga 90 perces, melyből 4-5 percet töltenek az utasok a súlytalanságban.

Persze az űrturisták sem indulhatnak útnak úgy, mint egy egyszerű repülőutas. Akárcsak a valódi űrhajósok esetén, a szükséges fizikai követelményeknek való megfelelést náluk is ellenőrzik. A Blue Origin „járatán” például egy ideális utas legalább 50, de legfeljebb 100 kilogramm súlyú, minimum 150, maximum 190 centiméter magasságú. Kevesebb, mint 90 másodperc alatt fel kell tudnia kapaszkodni az indítóállvány lépcsőfokain (azaz megfelelő erőnléttel kell bírnia), továbbá el kell viselnie az indítás, illetve a visszaérkezés során fellépő rendkívüli erőhatásokat.

Ha minden optimális, két nap felkészítés következik, melynek során a résztvevők megismerkednek a járművel, az utazás egyes lépéseivel, a biztonsági protokollokkal, majd szimulátorban is megtapasztalják, nagyjából mi is vár rájuk. A tesztek végeztével elérkezik a felbocsátás, melyet egy nyugat-texasi sivatagban végeznek el. Felemelkedése után a rakéta megkezdi a gyorsítást, majd a Kármán-vonal felé közeledve lekapcsolódik a kapszuláról.

Ezt követően talán a legizgalmasabb részt, a súlytalanság állapotát tapasztalhatják meg a résztvevők, kicsatolhatják magukat, és kedvükre élvezhetik a több percig tartó lebegést a világűr peremén. A magassági holtpont átlépése után megkezdődik a landolási fázis, a gyors ereszkedést egy ponton az ejtőernyők kinyílása töri meg. Az ezek hatására folyamatosan lassuló kabin végül szinte észrevétlenül ismét a sivatag felszínén találja magát.

Lehetőségek a legkedvezőbbtől a legolcsóbbig

A Virgin Galactic utasai legalább 450 ezer dollárral (átszámítva 160 millió forinttal) kell, hogy számoljanak, melyből csak a foglaló 150 ezer (50 millió forint). A Blue Origin útjai drágábbak, egy 2021-es út egyik ülőhelyét 28 millió dollárért (a mostani árfolyamon 10 milliárd 640 ezer forintért) árulták.  

Az is igaz, hogy a cégek korábban nagyívűnek mutatkozó tervei nem az elképzeléseknek megfelelően alakulnak. A Virgin Galactic már tavaly év végétől havi rendszerességgel akarta indítani űrturistáit, aminek nem látszanak a jelei. Ezzel szemben a cég 2020 és 2021 során 3,5 millió dolláros elenyésző bevétel mellett 1 milliárd dollárnyi veszteséget termelt, ami úgy mutatja, a program egyelőre inkább orbitális pénznyelőként működik.

Egy némileg „átlagosabb” ember számára, ha a világűr nem is lehet cél, de a súlytalanság élménye mindenképp elérhető. Egy parabolapályán repülő, átalakított Airbus A310 fedélzetén bárki – akinek 6000 euró (2 millió forint) lapul a zsebében – kipróbálhatja az 5 perc felejthetetlen lebegést, még ha ezzel nem is válik űrturistává.

A sikeres űrugrásokat, és immár űrutazásokat végrehajtó cégek mellett a hasonlókat – egyelőre csak – tervező vállalkozások egyre növekvő száma azonban jelzi, új korszakba léptünk. Az űrutazás a civil szféra számára is elérhető közelségbe jutott, még ha jelenleg ez csupán a szupergazdagok kiváltsága. E megszállott nagyágyúk, az űripar legdinamikusabban fejlődő vállalatainak alapítói, és sok más, hasonló területen működő cég napról-napra újabb elrugaszkodott tervekkel állnak elő a lehetőségek bővítése érdekében, ezek között űrhotel, űrlégballon, de még űrlift is szerepel, ami persze a cikket olvasóknak (és az írónak) egészen biztosan mind anyagilag, mind időben elérhetetlen távolságban van.