Az emberi test a Föld bolygón uralkodó fizikai körülményekhez szokott hozzá. Szervezetünk keringési rendszere, szívünk működése is annak megfelelően működik, amit a bolygónk kínálni képes számunkra. Testünk számára teljesen mást jelent az űrben való létezés, mint a földi körülmények – mondta a tudás.hu-nak Fockter Zoltán Péter, a Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagásza.
1961. április 12-én Jurij Gagarin szovjet űrhajós kerülte meg először a Földet. Az űrhajós szakma a mai napig nagyon vonzó szakmának számít, azonban eltérő fizikai adottságaink következtében csak kevesen alkalmasak az űrben fellépő kihívásokra. Azon szerencsések, akik akár űrhajósként, akár űrturistaként ellátogathatnak a világűrbe, komoly felkészülésnek vannak kitéve.
Milyen kihívásokkal kell szembenéznie az emberi szervezetnek az űrben?
Az űrhajózás kezdete óta tisztában vagyunk azzal, hogy az űr nem egy könnyű környezet az emberi test számára. Az egyik legnagyobb különbség a földi és az űrbenlét között a súlytalanság. A földön megszoktuk, hogy az itteni nehézségi erőtér által megszabott viszonyok mellett éljük a mindennapi életünket. Itt egyszerűen mozgunk, és képesek vagyunk megfogni a tárgyakat. Az űrben más a helyzet: az ott eltöltött hónapok a vázizomzatot és a keringési rendszert nagyon megterhelik, mivel teljesen más körülményekhez kell alkalmazkodniuk.
mondja Fockter Zoltán Péter, a Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagásza.
Földi körülmények között, – elsősorban a gravitációnak köszönhetően – szívünknek dolgoznia kell azon, hogy a megfelelő keringést képes legyen biztosítani testünk számára, ennek megfelelően a vért az alsó végtagok felől a felső testbe keringetni. Az űrben azonban más a helyzet.
A szív küzd a nehézségi erő hatásai ellen. Testünk folyadékait a gravitáció lefelé húzza, amely ellen a szív folyamatosan dolgozik, vagyis pumpálja felfelé. Az űrben fellépő súlytalanság azonban folyadékátrendeződést idéz elő, amelynek következtében a felső testben összpontosul a folyadékok nagy része.
A világűrbe történő felbocsátás során nagyon nagy rázkódás éri az űrhajósok testét, de az úgynevezett űrbetegséget, – amely hányinger és szédülés formájában jelentkezik – a tévhitekkel ellentétben nem ez okozza.
Sokszor panaszkodnak a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) érkező űrhajósok hasonló tünetekre. Ezt az állapotot a belső fül érzékelő sejtjeinek megzavarodása idézi elő.
Az űrbetegség kialakulása a labirintusszervünk működéséhez vezethető vissza. Ez a szervünk felel azért, hogy képesek legyünk a Földön jelenlévő gravitációs térben mozogni. Ez a fajta gravitációs szenzorunk azonban az űrben teljesen megzavarodik. Általában néhány nap alatt alkalmazkodik a test a megváltozott körülményekhez, és csak ritkán húzódik el hosszabb ideig ez a kellemetlen rosszulléti állapot. Mindannyian mások vagyunk, ebből adódik, hogy valamikor ez hosszabb ideig is eltarthat.
A sugárzási viszonyok teljesen mások az űr vákuumjában.
A Földet a bolygó mágneses tere megvédi a sugárzásoktól, a mélyűrben viszont nincsen jelen ez a mágneses tér.
A Nemzetközi Űrállomás azonban 400 km magasan, még alacsony Föld körüli pályán halad, így ott sem kell attól tartani, hogy az odaérkező űrhajósokat vagy turistákat extrém nagy sugárzás érhetné. A komolyabb, hosszabb emberes missziókra már fejlesztik azokat a védőruhákat, amelyek egy nap majd védelmet biztosítanak a távolabbi emberes űrutazások alkalmával.
A földfelszíninél nagyobb sugárterhelést kapnak az ISS-en az űrhajósok, de folyamatosan mérik sugárdózismérőkkel az ISS fedélzetén uralkodó sugárzási viszonyokat. Általánosságban elmondható, hogy nem kell halálos dózistól tartaniuk az űrállomásra látogatóknak.
Hogyan képzik ki az űrhajósokat és űrturistákat?
Ma már több vállalat is kínál utakat az űrbe, azonban nem árt tudni, hogy nem átlagos repülőutat kell elképzelnünk, amikor űrugrásról álmodozunk. Kiképzésen ugyan nem kell részt vennünk, de egy felkészítés mindenképpen velejáró része a különböző űrturista programoknak.
A NASA-nak is vannak űrturista programjai. Itt is vannak kritériumok, hogy minek kell megfelelni. A Nemzetközi Űrállomáson az odalátogató űrturistákra ugyanazok az egészségügyi szabályok érvényesek, mint az űrhajósokra. Az űrhajózás ugyanis komolyan megterheli a testet. A kifogástalan fizikai állapot, valamint a tökéletes keringési rendszer elengedhetetlen kritériumok. Aki ilyen útra fizet be, annak ezzel számolnia kell. Persze a kiképzés során még mindig meggondolhatja magát az illető.
Az említett nehézségek miatt minden professzionális űrhajós stábjában dolgoznak űrorvosok, akik segítenek felkészíteni az alanyokat a rájuk váró nehézségekre.
Minden űrügynökségnek saját edzésterve van, így az edzésprogram attól is függ, hogy ki melyik ügynökséghez tartozik.
Vannak persze alapvető kritériumok, amik minden űrügynökségnél azonosak.
Kifejezetten a felbocsátásra is készítik az űrhajós jelölteket. Egy úgynevezett centrifugában például rengetegszer megforgatják őket, amellyel azt az 5g-s terhelést szimulálják, amelyet a felbocsátás körülményei is okoznak majd. Ötször olyan nagy gyorsulással forgatják őket, mint a nehézségi gyorsulás, és így hozzászoktatják őket a felbocsátás viszontagságaihoz.
Az űrhajósoknak kiképzésük komoly edzéstervét az űrben is folytatniuk kell.
A súlytalanság ugyanis azt eredményezné, hogy a vázizomzatukat kevésbé használják, de annak érdekében, hogy ne épüljön le az izomzat, napi több órát kell kötelezően edzeniük az űrállomáson.
A csontsűrűség is ritkulni kezdene a súlytalanság következtében, ezért az űrhajósoknak a kőkemény edzések mellett a kalcium bevitelre is figyelniük kell. Ez számukra már rutin, így a súlytalanság állapotában jelentkező negatív következmények többségében kiküszöbölhetők. Nagyon sok edző eszközt és technológiai vívmányt köszönhetünk az űrkutatás fejlesztésének.
Kevesen tudják, hogy a futópad is az űrhajósok számára lett kifejlesztve, ma azonban minden konditeremnek állandó darabja.
Aki kedvet kapott az űrhajózáshoz, jó, ha figyeli a nemzetközi toborzásokat, mivel az Európai Űrügynökség (ESA) is tart űrhajóstoborzást, ahova magyar állampolgárok is jelentkezhetnek.
Négy és fél évig tart az ESA űrhajós programja. Legutóbb 2021-ben tartott az ügynökség toborzást. Több, mint 22 000-en jelentkeztek, akikből kevesebb, mint 1400 ember felelt meg az első kiválogatások során. Műszaki vagy természettudományos végzettséggel és kifogástalan angol tudással kell rendelkeznie egy ideális jelentkezőnek. Természetesen elengedhetetlen az is, hogy az illető tökéletes egészségügyi állapotban legyen. Komoly pszichológiai teszteknek is alávetik a programban résztvevőket. Fontos az is, hogy egy űrhajós nyitott legyen más kultúrák és más világlátású emberek nézőpontjaira is.
