Ahogy csökken az infláció, mérséklődnek az elérhető hozamok az állampapírokon is. Akkor eljött a pillanat, amikor a lakossági állampapírt érdemes részvényre, ingatlanra, aranyra, vagy befektetési jegyre cserélni? Talán igen, talán nem, de egy percig se érezze magát rosszul az, aki marad a magyar lakossági állampapíroknál, az ugyanis még mindig nagyon jó befektetés.

Az elmúlt években a magyar megtakarítási piacon nem volt alternatívája a biztos hozamot kínáló lakossági állampapíroknak.

Egy magyar befektető döntése idején természetesen nem használnak a szakemberek angolszász rövidítéseket, de ha használnának, azt mondhattuk volna, hogy visszatért egy régi kedves ismerős(nő), Tina. Ez a női név, Tina, vagyis helyesebben csupa nagy betűvel TINA azt jelképezi, hogy „there is no alternatíve”, vagyis amikkor van egy kimagaslóan jó befektetési lehetőség, és vért izzadhatnak a befektetési szakemberek, nagyon azért nem tudnak mást eladni.

Itthon a TINA a PMÁP volt, vagyis az inflációkövető állampapír, amely az éves átlagos infláció felett fizetett hozamot, és mivel 2022-ben 14,5 százalék volt, 2023-ban pedig 17,6 százalék az éves átlagos infláció, az efeletti (ráadásul kockázatmentes) hozamoknak, azaz az évi 15, majd 18 százaléknak nem lehetett igazán versenytársa.

Csökkenő hozamok

2024 májusában azonban már 3,6 százalék csak az infláció, felmerülhet a kérdés, hogy eljött-e újra az alternatívák kora, elmehet már TINA végre nyaralni?

A kérdés összetett, de még mindig nem egyértelműen igen a válasz.

Kezdjük ott, hogy akinek még van korábban megvett PMÁP-állampapírja , az hatost dobott, benne ül a sütiben, annak semmit nem szabad tennie, véletlenül se szálljon ki a pozíciójából!

Hiszen a következő kamatfizetésig, a legtöbb papír esetében ez 2025. február, vagy március még rendkívül magas kamattal ketyeg az állampapír.

A helyzet olyan, mintha még mindig (3,6 százalékos inflációnál) lenne egy 18 százalékot fizető aranytojást tojó tyúkunk. Annak pedig nem érdemes elvágni a torkát, had tojjon továbbra is.

Összetettebb a helyzet, ha valakinek most van friss befektethető pénze. Neki már ilyen mesehozam nem áll a rendelkezésére, viszont választhat mindenféle 6-8 százalékos kamatot kínáló állampapír közül.

Mint az allampapir.hu oldalon látható, van most is PMÁP, de annak az indulókamata már csak 7.9 százalék, van most is három éves fix kamatozású papír, de annak 7 százalék csak a kamata, illetve van Bónusz változó kamatozású papír (most éppen 8 százalék feletti hozammal).

Melyiket válasszam?

Két kérdés biztosan felmerül az emberben, Kezdjük az elsővel!

Jók ezek a befektetések, hiszen mint írtuk, nemrég még 15-18 százalék is volt a hozam?

A kérdésre határozottan igen a válasz.

Lehet, hogy a 18 százalék remek hozam volt, de ha 25 százalékos inflációnál vehetett valaki ilyet, akkor 7 százalékot romlott a megtakarításának reálértéke. Ha pedig 7-8 százalékot kap valaki most, amikor 3,6 százalék az infláció,  akkor 3-4 százalékos reálhozamra tehet szert.

Ezek az összehasonlítások persze csak elnagyoltak.

Az infláció visszatekintő árváltozás, az aktuális hozamígéret pedig mindig előretekintő, nem így kell őket feltétlenül összehasonlítani, és azért kicsit szélsőséges helyzeteket is választottunk, hiszen lehet, hogy a 25 százalékos inflációnál kínált 18 százalékos papír akkor negatív reálhozamot jelentett, de mint láttuk, ha valaki még mindig ezt a hozamot kapja, az immár remek nyereség.

Fix, vagy változó?

Most pedig jöjjön a másik releváns kérdés: minek van 7 százalékos papír a piacon, ha van 8 százalékos is a kínálatban? Ki fogja a kevesebbet fizetőt megvenni? Nos, nagyon is racionális választás lehet a 7 százalékos papír is.

A különbség abban rejlik, hogy a hozamígéret egy évre szól, vagy hosszabb időre, illetve fix-e, avagy változó?

Ha valaki a következő három évben mindig 7 százalékot kap, az lehet, hogy most nem a csúcs, mert van 8 százalékos papír is. Ám, ha a 8 százalékos kamat csak az idén 8 százalékos (nem három évre), akkor lehet, hogy a 7 százalékos hozam már remek lesz jövőre, amikor a többi papír már csak 5 százalékot fizet.

Ez nem irreális, gondoljunk bele az inflációkövető papírok árazásába!

Ha ezek mindig az inflációt követik, és most csak 3,6 százalék a pénzromlás teljesen reális, hogy jövőre nem 8 százalékot, hanem csak 4-5 százalékot fizet egy inflációkövető papír.

Ha pedig már úgy tesszük fel a kérdést, hogy melyik papír a vonzóbb, amelyik 2024-ben, 2025-ben és 2026-ban is 7-7 százalékot fizet, vagy az, amelyik 2024-ben 8 százalékot, majd 2025-ben és 2026-ban 5-5 százalékot, akkor érezzük, hogy ez már egy valós dilemma.

A válasz amúgy ebben a modellben a 7 százalékos papír mellett szólna, hiszen az 21 százalékot hoz 3 év alatt, míg a másik papír 18 százalékot (most nem kamatos kamattal számoltunk, hanem a kamatjövedelmek összeadásával). A kamatok újrabefektetésével is ez a sorrend alakul ki, csak nem ilyen kerek számokkal.

Akkor azt mondjuk, hogy a 7 százalékos fix hozamú papír a jobb befektetés?

Jaj, dehogyis, csak arra utaltunk, hogy az egyik fix (már ma is kiszámítható) ígéret, a másik változó, vagyis alakulhat így is, de alakulhat úgyis.

És másban ne is gondolkodjunk?

Végül megkerülhetetlen egy további kérdés: miért csak a lakossági állampapírról írunk, nem lehet jobb befektetés a részvény, az arany, a deviza, az ingatlan, a befektetési alap?

De, természetesen lehet, és ahogy már kevesebbet lehet keresni a hazai állampapírokkal, egészen biztosan sokan át is gondolják ezt a kérdést. Ezek egyedi döntéseket igényelnek, ki-ki a piaci várakozásai és a szakértelme alapján gondolhatja úgy, hogy a fenti (vonzó) állampapírpiaci hozamoknál ő még többet tud keresni egy jó részvénnyel, egy gondosan kiválasztott ingatlannal, esetleg egy alap által diverzifikált portfólióval.

A nyugati, hosszú távú tapasztalatok alapján a részvények például összességében jobban hoznak, mint a kötvények, csak itt nagyobb a kockázat is, több múlik az egyedi döntésen, jól kell részvényt választani és jól kell időzíteni magát a vásárlást és az eladást.

Mindenesetre a részvények itthon is szépen hoztak az elmúlt időszakban átlagosan, csak sajnos talán a kelleténél egy kicsit több volt a lufinak bizonyuló papír, vagy túl nagyokat lehetett hirtelen bukni egy-egy papírral.

De minden magyar befektetőnek és az egész magyar gazdaságnak nagyon hasznos lenne, ha több magyar tartaná (ha lehet szintén magyar) részvényekben a megtakarításai egy részét.

Csak amíg a lakossági állampapírok ilyen magas, és nagyjából zéró kockázatú megtakarítási lehetőségeket kínálnak, még nincsenek elegen azok, akik szívesen megfizetnék a bukásokban megnyilvánuló tanulópénzt a többiek helyett.