Nagyon valószínű, hogy a Föld-be valamikor becsapódik egy aszteroida – a tudósok ebben egyetértenek. Hogy ez mégse történjen meg, tesztelni kezték az aszteroida eltérítő rendszert, amely egyszerűen nekicsapódik a felénk tartó objektumnak és eltéríti a pályájáról. A bevetés 2021 nyarán kezdődött. 

Stephen Hawking fizikus utolsó, 2018-as könyvében kijelentette: az aszteroida becsapódás a legnagyobb veszély, ami a Földre leselkedik. Ezt a veterán asztronautákat, tudósokat és mérnököket tömörítő B612 Alapítvány közleménye is megerősíti:

100 százalék annak az esélye, hogy végzetes becsapódást szenvedünk el egy aszteroidától, csak nem vagyunk 100 százalékban biztosak abban, hogy mikor.

A kisbolygók okozta veszélyt nehéz felfognunk, annak ellenére, hogy a Föld történelmét nagymértékben ilyen becsapódások formálták: szerepük volt a Hold kialakulásában, a vízburok létrejöttében, az evolúcióban és a fajok tömeges pusztulásában is.

Legközelebb április 29-én halad el mellettünk egy kisbolygó, az (52768) 1998 OR, amely méreténél fogva akár veszélyes is lehetne, mivel 1,8-4,1 kilométer körüli az átmérője. Pályája viszont jócskán elkerül minket, így félelemre semmi ok. Legközelebbi helyzetében is 6,3 millió kilométerre lesz tőlünk, ez 16-szorosa a Föld és a Hold átlagos távolságának. Ennek ellenére a NASA potenciálisan veszélyesnek minősítette, mivel egy Földet csak megközelítő aszteroida is hordozhatna veszélyt.

2029-ben suhan el mellettünk egy másik, 99942 Apophis-nak keresztelt aszteroida.

Ütközésre itt sincs esély, nem is ez aggasztja a kutatókat, hanem az, hogy belép az úgynevezett gravitációs kulcslyukba.

Ez egy olyan térséget jelent a Föld közelében, melyen, ha átszáguld az égitest, akkor annak a pályáját a Föld gravitációs vonzása olyan mértékben változtatja meg, hogy az később mégis becsapódhat.

Az első számítások arra mutattak, hogy az Apophis tényleg belép a gravitációs kulcslyukba és 2036-37 körül, Nap körüli keringésének egy következő ciklusában akár be is csapódhat a Földbe. Új, pontosabb számítások azonban megerősítették, hogy a Deep Impact-ra nem kerül sor. Ez érvényes a fent említett (52768) 1998 OR-re is, amikor az legközelebb látogat meg minket, akkor már több mint 12 millió kilométerre lesz.

Az viszont nincs kizárva, hogy a jövőben egy másik kisbolygóval sem történne ütközés, így érdemes erre felkészülni.

Ezért jött létre a DART, azaz a Dupla Aszteroida Eltérítő Teszt, amely számtalan, a bolygó védelmét szolgáló csúcstechnológiát sorakoztat fel: elektromos xenon hajtóművet, vagy mesterséges intelligenciával felszerelt navigációt.

A NASA űrmissziója alapvetően egy kamikaze bevetéshez hasonlít: a DART űrszondát ugyanis úgy tervezik, hogy egyszerűen becsapódjon a felénk száguldó aszteroidába, letérítve azt – számunkra akár végzetes – pályájáról. Első igazi tesztjének cépontja a 65803 Didymos kisbolygó páros (hivatalos nevén bináris aszteroida) amely viszonylag közel halad majd el a Földhöz, hogy tökéletes kísérleti nyúl lehessen. Ez a 780 méteres kisbolygóból és az a körül keringő 160 méteres apró holdból álló rendszer lesz a DART első céltáblája.

Igazi Dávid és Góliát csatára számíthatunk: a Didymos méreteihez képest aprócska DART még napelem-szárnyaival együtt is csak 12 méteres, de egy jól irányzott, óránként csaknem 25 000 km-es ütközés épp elég lehet ahhoz, hogy letérítse a pályájáról a kisbolygót, pontosabban annak apró holdját.Mivel a Didymos akkor sem ütközne a Földdel, ha semmit sem csinálunk, így biztonságban tesztelhető az elhárító rendszer, hiszen egy sikertelen misszió esetén sem történhet baj. Ha viszont sikerrel jár, akkor mérhető lesz, hogy mennyivel billentette ki a DART a pályájáról az aszteroida párost, így egyértelművé válhat, hogy működik-e a kamikaze-módszer.

A bevetés 2021 nyarán kezdődik, ekkor viszi fel az űrbe egy SpaceX Falcon 9-es rakéta a DART-ot, amely 2022 szeptemberében kerül a Didymos közelébe, hogy azt remélhetőleg sikeresen letérítse a pályájáról.

A DART űrszonda csak az első lépése a védekezésnek. Különböző aszteroidákhoz különböző hozzáállás kell. Az MIT kutatói olyan összetett rendszert építettek ki, amely attól függően segít meghozni a lehető legjobb döntést aszteroida-hárítási ügyekben, hogy milyen kisbolygóval állunk szemben.

Számtalan forgatókönyv létezik: az egyik korai elgondolás az volt, hogy atombombával érdemes felrobbantani a veszélyes jövevényt, de ez mára elavultnak számít, hiszen mellékhatása, hogy a nukleáris hulladék elérheti a Földet, a becsapódásnál ugyan kisebb, de mégis jelentős károkat okozhat.

Sokkal hatékonyabb az, amikor egy űreszköz billiárdgolyóként üti ki a pályájáról a felénk száguldó kisbolygót. Önmagában viszont ez is kevés lehet, így sarkalatos pont a tökéletes célzás és a minél korábbi eltérítés. Amikor az aszteroida még messze van tőlünk, akkor egy apró lökés, egy kis méretű pályamódosítás hatása a hosszú út alatt sokszorossá nőhet ahhoz képest, mintha az utolsó pillanatban próbálnánk azt eltéríteni, vagy darabokra robbantani.

De egyes esetekben akár ez is kevésnek bizonyulhat. Bizonyos kisbolygók esetében előnyösebb, ha először egy felfedező űrszondát küldenek feléjük, amely közelről megvizsgálva azokat, segít a célzásban. Sőt, az is lehet, hogy több “ágyúgolyóra” lesz szükség: egy apróbb űrszonda először csak kis mértékben téríti el az aszteroidát, majd a megváltozott pálya újbóli vizsgálatával a második űrlövedék adja a halálos döfést és képes tényleg kibillenteni a veszélyes pályáról a közelgő égitestet.

Egy lehetséges bolygógyilkos aszteroida esetében nem mindegy, hogy az akció sikeressége 90 százalék vagy 99,9 százalék – magyarázza Olivier de Weck, az MIT kutatásának egyik vezetője. Mindenféle kiszámíthatatlanságot minimalizálni kell. A kutatás másik vezetője, Sung Wook Paek szerint meg kell akadályozni, hogy az aszteroidák akár a kulcslyukba kerülhessenek. “A gravitációs kulcslyuk olyan, mint egy ajtó – ha egyszer kinyílt, akkor a kisbolygó nagy valószínűséggel egyszer be fog csapódni a Földbe” – figyelmeztet. Ha a DART sikerrel jár, akkor a jövőben a Földet fenyegető aszteroidák eltérítése valósággá válhat. Szerencsére, még van időnk, a NASA Figyelő Rendszerének köszönhetően nagy biztonsággal tudjuk, milyen aszteroidák kerülnek a közelünkbe a következő száz évben.