Az augusztus eleji 10 százalékos globális tőzsdei áresés utólag indokoltnak tűnik, és mivel a befektetői kezek még mindig remegnek (magasak a félelemindexek), nem zárható ki további esés sem. Ha ilyen lesz, a magyar papírok sajnos mindig megégnek, még akkor is, ha más régiókhoz képest teljesen indokolatlanul alulértékeltek a legjobb részvényeink.
A nagy tőzsdeválságok előtt általában azért valami kézzelfogható esemény mindig történik. Magasba szökik az olajár, megtámadják a terroristák a World Trade Centert (WTC), kipukkan a dotcomlufi, vagy összeomlik a hitelből finanszírozott ingatlanlufi, vagyis egy addigi várakozásoktól hirtelen kiderül, hogy valótlanok, tarthatatlanok.
Miniválság
2024 augusztusában egy bő hétvégéig úgy tűnt, hogy látszólag erősebb, mélyebb ok nélkül ismét komolyabb tőzsdepánik következhet be. Aztán a válság egyrészt nem lett igazán mély, a japán, az amerikai, az európai, és így a magyar piacok megúszták egy 10 százalék körüli eséssel, vagy korrekcióval, de talán mégis érdemes megnézni, hogy mi történt, mert a veszélyfaktorok velünk maradtak.
Ha csak három okot kellene felsorolni arról, hogy mi okozta a balhét, akkor ezek a következők voltak:
- amerikai kamatok és munkaerőpiac,
- amerikai AI-várakozások,
- japán kamatok.
Mivel ezek az okok és következmények egymással is erős összefüggésben álltak, együtt vizsgáljuk őket.
Kamatok és tőzsde
Kezdjük általánosan a kamatszint és a tőzsde összefüggésének bemutatásával, hiszen alighanem ez volt és ez lesz a kulcstényező. A tőzsde az alacsony kamatokat szereti. Az éremnek két oldala van, a hitelkamatok és a betéti kamatok, de a tőzsde mindkét oldalon a kis számokkal jár jól.
Ha alacsonyak a hitelkamatok, akkor a vállalatok bátrabban vesznek fel hitelt, kapacitásokat fejlesztenek, növekednek, márpedig a börze a növekedésnek örül.
De ugyanúgy, ha alacsonyak a betéti kamatok, akkor a lakosság nem a kis betéti kamatra megy rá, vagyis nem a bankba teszi a pénzét, hanem inkább részvényeket vesz a tőzsdén az árfolyam-emelkedés és az osztalék reményében.
Egészen más egy tőzsde hangulata, ha 0 százalék a kamatszint, vagy, ha 10 százalék. De nem is kell ekkora különbség, mint látni fogjuk, már az is hegyeket dönt le, ha 0,25 százalékkal változik egy kamat.
Bejelentések és háttérhatások
Augusztus elején a befektetők azt remélték, hogy az amerikai alapkamat 5,5 százalékról elkezd apadni. A Trading Economics tábláján jól láthatók az aktuális makrogazdasági értékek. Ám a kamat nem változott, és bár vélhetően csak augusztusról, szeptemberre tolódott a remélt kamatcsökkentés, ez csalódást keltett. Ráadásul július 31-én a japán jegybank, akitől nem vártak a befektetők módosítást, 0,1 százalékról, 0,25 százalékra emelte az alapkamatot, ez is csalódást keltett. Önmagban persze ezek nem nagy változások, de mindegyik mellett volt egy kellemetlen kísérő jelenség is.
Az Egyesült Államokban az, hogy a kamatcsökkentés elmaradása után, augusztus 2-án a frissen publikált amerikai munkaerőpiaci adatok is csalódást keltettek. A vártnál kevesebben léptek be a munkaerőpiacra, a vártnál nagyobb lett a munkanélküliség. Itt sem kell extrém adatokra gondolni, 4,3 százalékos lett csak a munkanélküliség, ami valójában elég alacsony, de a kettő csalódás együtt már egyfajta szikra volt az eladóknak.
Ráadásul Japánban egy pici változás is földindulást okozott. A japánok arról híresek, hogy spórolnak, megtakarítanak, még akkor sem fogyasztanak, ha gyakorlatilag nem kapnak kamatot a pénzük után. A japán jegybank nagyon alacsonyan, 0,1 százalékon tartotta az alapkamatot, de így sem tudta igazán beindítani a fogyasztást. Viszont eközben extra mértékben gyengítette a jent, az egykoron nagyon drága Japán kezdett megfizethetővé válni.
A nemzetközi befektetők ugyanis azt csinálták, hogy olcsón felvettek japán jenben hitelt, arra ugyanis nem nagyon kellett kamatot fizetni, azt átváltották dollárra, euróra, vagy bármi más devizára, amelyben több kamatot kaptak, és legfeljebb, ha már bekasszírozták a kamatot, akkor visszaváltották a pénzt. De ez a folyamatos japán jen hitelfelvétel és a jen eladása állandóan nyomás alatt tartotta a jent, amely szisztematikusan gyengült.
A fordulat
Amikor azonban a japán jegybank kamatot emelt, a befektetők hirtelen megijedtek, hiszen így az ő kis játékuk egyszerre drágább lett, és még attól is tartaniuk kellett, hogy a jen erősödik, ami egy jenhitel esetén szintén veszteség.
Vagyis a befektetők egyszerre ijedtek meg az Egyesült Államokban és egyszerre ijedtek meg Japánban, ennek vannak konkrét mutatói, úgynevezett félelemindexek, amelyek gyorsan megugrottak.
A félelem idején világszerte az volt a jellemző, hogy a befektetők azt adták el, amit a leginkább tudtak, Magyarországon a jól teljesítő blue chipeket (Molt, OTP-t, Richter Gedeont), az Egyesült Államokban pedig az addig rengeteget dráguló csodarészvényeket, elsősorban Nvidiát.
A mesterséges intelligencia iparág híres félvezető-szállítója elképesztő növekedés után volt, két év alatt az árfolyam megtízszereződött, és a cég már többet ér, mint 3000 milliárd dollár. Eléggé érthető volt, hogy sokat itt realizáltak profitot.
Geopolitikai viharok
Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a globális geopolitikai helyzet is szinte csak kockázatokat mutatott, az orosz-ukrán háború is szintet ugrott azzal, hogy Ukrajna már orosz területen is harcol, illetve a közel-keleti válságban Irán, Izrael, Libanon viszonya szélesebb konfliktust ígért. Már csak ezért is érthetőnek tűnt egy tőzsdei esés.
A baj tehát az, hogy lehet, hogy keresni kellett az okokat, de azért az augusztusi esés indokolt volt, az amerikai tech-papírok emelkedése azért aligha lehetett minden határon túli, mindenki érezhette, hogy a fák nem nőhetnek az égig, csak fájó lett volna kimaradni a nagy rallye-ból.
Ám, a jó hír az, hogy az elemzők szerint ennél érdemben nagyobb esés viszont most nem tűnik igazán megalapozottnak.
Mire alapozzák optimista véleményüket a szakemberek? Például arra, hogy más megtakarítási piacokon vagy nem is volt érezhető pánik, vagy már megnyugodtak a kedélyek, de például a devizák árfolyamai nem mutattak nagyon hektikus mozgást és nagyon sok tőzsde, így a magyar is, objektív mutatók alapján inkább olcsó, mint drága.
Magyarország
A magyar papírok helyzete azonban nem könnyű. Objektív mutatók alapján szinte nincsen még egy hely a világban, ahol ennyire megérné részvényt venni. Ám hiába alacsony az OTP, a Mol, vagy a többiek P/E mutatója, ha nemzetközi pánik van, a feltörekvő piacok, így a magyar úgyis mindig megégnek.
Vagyis nekünk most azt kell nézni, hogy mi lesz a külföldi piacokon. Ha esés, akkor a magyar papírok vélhetően a nyugati piacoknál is jobban esnek majd. Ha stabilizáció és nyugalom, akkor lehet abban reménykedni, hogy az értékelési különbség csökken, vagyis a magyar részvények gyorsabban drágulnak, mint a fejlett piacok papírjai.
Márpedig Nyugaton azért újabb hullámokban még folytatódhat az esés, mert tényleg vannak olyan indikátorok is, amelyek szerint még van ennek tere, részben a Big Tech papírok túlárazottsága, részben a volatilitás, vagyis a befektetők körében érezhető bizonytalanság miatt.
A magyar tőzsde kilátásai azért középtávon így is jók. Ugyanakkor a forint ebben a helyzetben, vélhetően nem nagyon tud rövid távon erősödni, Amikor ugyanis a nemzetközi félelmek is erősek, ráadásul az olyan makroadatok, mint legutóbb a negyedéves GDP, sem acélosak nem nagyon látni azt a befektetőtípust, amely a forintra tesz. Igaz, ha a külföldiek megtalálják végre maguknak a magyar részvényeket, ahhoz azért majd forintot is kell venniük.
