Miért vannak még vitorlások a haditengerészeteknél?

Nem olyan régen egy érdekes hír járta be a világsajtót. A mexikói haditengerészet egy vitorlás hajója a Brooklyn hídnak ütközött. Sokakban felmerült, hogyan lehet az, hogy egy modern haditengerészet vitorláshajót üzemeltet, és miért vannak még mindig nagy vitorláshajók szolgálatban?

Nagy, a világ óceánjait járó vitorlás hajók a XXI. században? Igen vannak, kifejezetten nagy vitorlások is járják a tengereket, és itt nem az alternatív meghajtású teherszállítókra gondolunk, hanem a hagyományos vitorlásokra. Ezek jó része iskolahajó, sőt egy magyar csapat magyar iskolahajó építését is tervezi.

A hadi- és a kereskedelmi hajók történetében a XIX. század közepén, második felében a vitorlás hajókat gőz-, majd dízel hajók váltották le. Azaz eltűntek a vitorlák, az árbocok, és hatalmas, acélszürke fém monstrumok váltak a világ hadi- és kereskedelmi tengerészeteinek alapjává. Azonban a nagy vitorlás hajók nem tűntek el. Ma is sok többárbocos vitorláshajó járja a tengereket, időről időre még látványos felvonulásokat is rendeznek egy-egy nagyobb eseményen, jelentősebb kikötőkben, sőt rendszeresen versenyeket is tartanak.

Oktatásra még jók

A nagy vitorlás hajók túlélésének egyik oka a hagyomány, sok hajót megőriztek az utókornak, és van olyan többszáz éves fatestű vitorlás, amely hivatalosan a mai napig aktív szolgálatban van. A brit királyi flotta zászlóshajója, azaz első számú hadihajója a mai napig egy vitorláshajó, Nelson admirális legendás sorhajója az HMS Victory.

Ez az 1765-ben vízre bocsájtott fatestű hadihajó ugyan ma már elsősorban múzeum, Portsmouthban látható, de hivatalosan 247 éve, azaz 1778 óta szolgálatban áll (ezzel a történelem leghosszabb ideig szolgálatban lévő hadihajója).

A haditengerészetek és a kereskedelmi tengerészetek legtöbbje azonban nem csak hagyománytiszteletből tart szolgálatban vitorlás hajókat. A nagy vitorlások legtöbbje ugyanis iskolahajó, a fiatal új tengerészaltisztek, tengerésztisztek kiképzésére használják, és nagyon sok tengerészet soraiban megtalálhatók ezek a vitorlások a mai napig.

A kadétok képzésében az iskolahajók szerepe azért is lényeges, mert a vitorláson nemcsak a hagyományokat lehet megtanulni, hanem a tenger tiszteletét, a legfontosabb hajózási alapismereteket, a tenger, a szelek sajátosságait, a fegyelem erejét, hiszen egy vitorláshajó árbocán, fent a magasban nem lehet figyelmetlennek lenni. Ezt a kiképzést sok tengerészet még akkor is elengedhetetlennek tartja, ha a végzett diákok egész szakmai pályafutásuk alatt motoros hajókon szolgálnak majd.

A tengerészetnél a képzés egy része vagy teljes időtartama mindig is a tengeren folyt. Amíg csak vitorláshajók járták a tengereket, legyenek azok hadi- vagy kereskedelmi hajók, a legtöbb matrózt, illetve tisztet a normál kereskedelmi, illetve hadihajón képezték ki, mondhatni menet közben.

Amikor a vitorlás hajók kezdtek kikopni, akkor is még sokszor a vitorlásokon képezték a tengerészeket, de ezek a hajók a kereskedelmi forgalomban vettek részt. A XX. század első felében ugyanis még használatban voltak vitorlások, ha nem is nagy számban, amelyek olyan áruk szállításánál voltak hasznosak, amelyek viszonylag nagy tömegűek, de nem volt fontos, hogy gyorsan odaérjenek a célállomásra, ezért a XX. század első felében még hatalmas, már fémtestű, motorral is ellátott vitorlás hajók is épültek.

A tengeren, vitorlás hajón történő képzés tehát megmaradt a mai napig sok tengerészetnél. Egyes haditengerészeteknél ez alól a képzés alól nem nagyon van kivétel, jó példa erre Leonóra asztúriai hercegnő. A 2005-ben született spanyol trónörökös is tengerésztisztnek tanul, és ugyanúgy szolgált a spanyol tengerészet Juan Sebastián de Elcano nevű vitorlás iskolahajóján, hercegnő létére neki is ugyanúgy fel kellett másznia az árbocra, mint bármely más kadétnak, és ugyanúgy részt kellett vennie a hajót díszítő rengeteg rézveretének a napi polírozásában.

A tengerészkadétok élete természetesen ma már más, mint a XIX. századi tengerészeké, mert bár fel kell kúszni a kötélhágcsón a magas árbocokra a vitorlák kezeléséhez, de ma már ezt megfelelő biztonsági intézkedések mellett teszik. 30 éve, 1993-ban külön konferenciát is szerveztek arról, hogyan lehet az iskolahajókon szolgálók biztonságát tovább növelni. Természetesen ma már nem csak a szél erejében bíznak, minden iskolahajó fel van szerelve motorral is.

Az iskolahajók ugyanis nem a biztonságos kikötőben lehorgonyozva állnak, hanem járják a világtengereket, kint a nyílt óceánon hajózva tanítják a kadétokat. Természetesen egy ilyen csodaszép vitorlás iskolahajó megjelenése egy idegen kikötőben jelentős esemény, komoly diplomáciai gesztus.

Vannak olyan hajók, mint a francia Belem vagy a ma orosz Kruzenshtern, amely eredetileg még a XIX. század végén, illetve a XX. század elején nem iskolahajónak, hanem kereskedelmi vitorlásnak épült, és csak később alakult úgy a sorsa, hogy iskolahajó lett belőle. A legtöbb ma szolgáló iskolahajó azonban eleve ezzel a céllal épült.

Néhány nagy iskolahajó a világból

Volt már szó a Juan Sebastián de Elcano nevű hajóról. A nevét arról a tengerészről kapta, aki Magellán földkerülő flottája felett, Magellán halála után vette át a parancsnokságot, és azon kevesek közé tartozott, akik túlélték a hároméves első földkerülő expedíciót.

Ez a vitorlás 1928 óta szolgál, s ez a hajó az egyik legnagyobb vitorlás ma a világon, hiszen ez egy négy árbocos barkentin, hossza 113 méter. A hajón hivatalosan 226 fő szolgál, és a kiképzési feladatok mellett rendszeresen részt vesz a nagy vitorlásoknak szervezett versenyeken, találkozókon, emellett Spanyolország jószolgálati nagyköveti feladatait is ellátja a hajó és személyzete. A spanyol haditengerészetnek e hajón kívül van még egy hasonló hatalmas hajója, az Esmeralda, amit a Juan Sebastián de Elcano testvérhajója.

Sok tengerészetnél az iskolahajók a II. világháború után kerültek az adott tengerészethez. A Blohm&Voss hajógyár 1936 és 1958 között kezdett építeni egy összesen hat hajóból álló sorozatot, ebből egyet a román haditengerészet rendelt meg, de a legtöbb a német birodalmi tengerészet, a Reichsmarine megrendelésére készült.

Három élte túl a háborút, ezeket a győztes szövetségesek elosztották egymás között, az egyik, a sorozat első darabja, az eredetileg Gorch Fock ma orosz színekben, Tovaris néven hajózik. A Horst Wessel néven vízre bocsájtott hajó ma Eagle néven az USA parti őrségének iskolahajója. Ugyancsak egykori német hajó volt a sorozat egy másik egysége, ma ez portugál zászló alatt, Sarges II név alatt szeli a tengereket.

Ugyane sorozathoz tartozik az NSZK haditengerészetének 1958-ban megrendelt és leszállított új Gorch Fock hajója is.

Az egyik legnagyobb vitorláshajó, amivel ma találkozhatunk egy olasz hajó, az Amerigo Vespucci, ez a hajó 100 méter hosszú, és sok más vitorlástól eltérően a törzse nem fehér, hanem a régi hadihajókra emlékeztetően fekete-fehér csikózású, sőt a törzs egyéb kialakítása is az utolsó igazi vitorlás nagy hadihajókat, a sorhajókat idézi. A hajó 1930-ban épült az olasz haditengerészet kiképzési céljaira.

A teljes vitorlázatú hajó (ez azt jelenti, hogy minden árbocán vannak hossz- és keresztvitorlák) kinézete a régmúltat idézi, de építésekor a legmodernebb műszaki megoldásokat használták. Elektro-mechanikus kormányzást alkalmaztak, és az 1500 lóerős dízelmotorja nem közvetlenül hajtja a hajócsavart, hanem sokkal hatékonyabb módon egy generátorral áramot termel, és a hajócsavarokat villanymotor forgatja.

A most balesetet szenvedett mexikói iskolahajó is viszonylag új, 1980-ban bocsátották vízre, a neve ARM Cuauhtémoc. A háromárbocos hajót négy testvérhajójával együtt Bilbaoban építették, mindegyiket dél-amerikai államoknak. Az ARM Cuauhtémoc (az utolsó inka császárt hívták így, 1520-1521 közt uralkodott) a sorozat utolsó tagja, és a többinél 8 méterrel hosszabb, a tervek alapja a már említett Blohm&Voss által épített német hajók voltak. A hajó hossza 67 méter, és 90 kadétot képeznek rajta. A hajó rendszeresen tesz tengerentúli, sőt földkörüli utakat.

Természetesen léteznek a szolgálatból már kivont iskolahajók is. A lengyel tengerészetnek ma is vannak iskolahajói, de a korábban használt hajójukat, a Dar Pomorzát, ami egy csodaszép teljes vitorlázatú hajó, 1981-ben leállították. A története is érdekes, 1909-ben Németországban építették, az I. világháború után Angliába került, ez után a franciák vásárolták meg, 1929-ben pedig a lengyelek. Ekkor Dániában felújították. Ez a felújítás annyira alapos volt, hogy az itt szerzett tapasztalatok alapján a dán hajóépítők meg tudták építeni a Danemark nevű dán vitorlás iskolahajót.

A Dar Pomorza a II. világháborút semleges kikötőben, Stockholmban vészelte át, majd visszakerült Lengyelországba és a leszereléséig szolgált. Ez volt az első keleti blokkban szolgáló iskolahajó, amely nyugati nagyhajós rendezvényen, az 1972-es Cutty Sark Trophy-n részt vett. A hajó ma Gdyniában áll, és múzeumhajó, szerepét a vitorlások között akkor hipermodernnek számító Dar Mlodziezy vette át.

Iskolahajót azonban nem csak a haditengerészetek tartanak fent, hanem kereskedelmi tengerészetek is, sőt vannak olyan iskolahajók, amelyekre bárki jelentkezhet, ha vitorlázást kíván tanulni, még Magyarországról is.

Ilyen program például az EXCHANGE@SEA, amely 15-25 év közötti fiataloknak Erasmus+ részfinanszírozással indult, és magyar cégek szervezésével lehet holland hajókon képzésen részt venni. Ekkor a résztvevők az egy-két hetes úton a hajók professzionális személyzetének irányításával, velük együtt végzik a napi hajózási feladatokat.

Ugyancsak bárki jelentkezhet a lengyel STS Pogoria hajóra tanulni. E hajó ráadásul nem is egy régi, a múltból „ittmaradt” hajó, hiszen a 48 méter hosszú, háromárbocos barkentin kifejezetten iskolahajónak épült 1980-ban. E hajóra bárki jelentkezhet, sok tervezett utat hirdetnek meg, és 2025-re is vannak még szabad helyeik.

Magyar iskolahajó?

Egy magyar csapat néhány éve elhatározta, hogy feléleszti a magyar tengeri iskolahajó tervét. Már 1911-ben szeretett volna iskolahajót építeni a magyar tengerészetnek a Magyar Adria Egyesület, de az I. világháború miatt ez nem sikerült. A mostani terv az, hogy egy klasszikus, de modernül felszerelt iskolahajót építsenek. A tervezett hajó, az S.T.S Magyar egy háromárbócos hajó lenne, amelyet a S.A.L.T. Hungary cég terveztet és építtet meg, részben közösségi finanszírozással. A hajó hossza 56 méter lenne, és a vitorlák mellett természetesen motorral is felszerelnék, ráadásul vizsgálják az üzemanyagcellás, tehát hidrogén üzem lehetőségét. A hajón 10 fős állandó legénység mellett 12-15 fő tanulót tudnának fogadni. Ha a hajó elkészül, akkor arra bárki jelentkezhet rövid képzésekre, aki meg kívánja tapasztalni a vitorlázásának ezt a formáját.

Horváth Csaba hajóskapitány az egész projekt ötletgazdája a tudas.hu-nak elmondta, hogy a budapesti regisztrációval tervezett hajó valószínűleg a Magyarországhoz legközelebb eső Adrián hajózna, de annak érdekében, hogy részt vehessen nemzetközi iskolahajós eseményeken is, vagy neves vitorlás eseményeken, az európai vizeken is járna.

Az egész éves programok viszont megkövetelik, hogy a téli időszakban melegebb tengerekre küldjék, így a Kanári-szigetek és a Karib-tenger is szóba jöhet. Mivel számítanak külföldi magyarok támogatására is, ezért a hajó meglátogathatja az észak  és dél-amerikai, ausztráliai magyar közösségeket is, vagyis a hajó alkalmas lesz hosszabb óceáni utak megtételére is.