Mióta járhatnak egyetemre a nők Magyarországon?

A Vénusznál is gyorsabban kering a vasárnap felfedezett új kisbolygó
2021-02-03
Konfuciusz tanai 2500 éve élnek – De mit tudott ő, hogy azóta is ismerik?
2021-02-05
Show all

Mióta járhatnak egyetemre a nők Magyarországon?

A nők Magyarországon 125 éve járhatnak szabályos, érettségit adó középiskolába és egyetemre. Igaz 1896-ban még nem minden szakot nyitottak meg a hölgyek előtt, ez mégis egy jelentős lépés volt afelé, hogy a férfiak és a nők egyforma képzést kapjanak.

Mindkét nembéli gyerekek számára tette kötelezővé az iskolai oktatást Mária Terézia 1777-es Ratio Educationisa. Itthon ez volt az első jogszabály, amely állami szinten szól bele az addig az egyházak belügyének tekintett oktatásba, és meghatározta az elemi közép- és felsőfokú oktatás rendjét, valamint a tananyagot is.

Ez után számos más rendelet, törvény jelent meg, amely az oktatást szabályozta, tette azt egyre inkább világivá, és vette ki azt az egyházak kezéből. Akkor természetesnek gondolták, hogy mást kell tanulnia a lányoknak és a fiúknak, ez tükröződött az 1806-os II. Ratio Educationisban, amely már külön kitért a lányiskolák szükségességére, természetesen a kor felfogásának tükrében, azaz a társadalmi helyzettől függő iskolákkal.

A háziasszonyi szerep kevesebb tanulást engedett a nőknek

A XIX. században a fiúk előtt már széles lehetőség volt a tanulásra, és ugyan nyíltak meg leánynevelő intézetek, de a lányok mást tanultak, mint a fiúk, elsősorban a háziasszonyi szerephez szükséges ismereteket adták át számukra.

Az elemi iskolákban még nem volt komoly különbség, itt általában koedukált osztályok voltak, mert, bár előnyösebbnek tartották volna a nemek szétválasztást, de se oktató – akik ekkor még férfiak voltak -, se iskola nem volt elég a külön lány és fiú intézményekhez.

A lányok számára az elemi iskolán túlmenően magán és egyházi intézmények kínáltak magasabb képzést, így például az Angolkisasszonyok apácarend, de a különböző felekezetek is megszervezték a nőnevelő intézeteiket, és voltak magán intézmények is, itthon, és külföldön. Ezekben elsősorban a családi életre, az ahhoz kapcsolódó tudás átadására, és némi humán műveltség oktatására törekedtek. Más volt az elvárás a paraszti, a polgári és a felsőbb osztály lányainak nevelésénél, ami a tananyagban is meglátszott.

A Rigó utcai leányiskola növendékei az 1893-94-es tanévben

A Rigó utcai leányiskola növendékei az 1893-94-es tanévben (Fotó: Fortepan, GGAABBOO)

Természetesen sok nő dolgozott a földeken, illetve a városban cselédlányként, mosónőként, gyárakban munkásnőként, vagy egyéb állásokban, de a társadalmi változások miatt egyre nagyobb szükség volt a nők magasabb iskolai képzést igénylő szakmákban való alkalmazására.

A XIX. század második felének iparosítása, társadalmi változásai miatt sok közép-és felső osztálybeli nő maradt egyedül, vagy került olyan helyzetbe, hogy részt kellett vennie a családfenntartásban, azaz önállóan pénzt kellett keresnie, vagy egyszerűen elégedetlen volt a rá váró háziasszonyi szereppel.

Ezzel párhuzamosan új pályák nyíltak meg a nők előtt. A MÁV és a posta is alkalmazott női munkaerőt, de például az írógép megjelenése a XIX. század végén az addig férfi titkári pozíciót a nők által betöltött titkárnői munkakörre cserélte, úgy, hogy a titkárnői állás társadalmilag is elfogadottá vált.

Az egyik ilyen pálya, amely egyre inkább megnyílt a lányok előtt, a tanítónői volt, ennek okát leginkább abban kereshetjük, hogy kevés volt a férfi tanító. Az első egyházi tanítónő képző intézet 1855-ben nyílt meg Pesten, míg az első állami 1869-ben. Ezek akkor középfokú oktatási intézményeknek számítottak.

Csak a Kiegyezés után egy évvel vált azonossá az elemi iskolai tananyag a két nem számára

Az 1868-ban elfogadott népiskolai törvény az elemi iskolákban már ugyanazt a tananyagot írta elő a fiúk és a lányok részére, de a lányok szabályos középiskolába ekkor még nem járhattak, annak ellenére, hogy 1875-től létezett a felsőbb leányiskola, de ez nem adott érettségit.

A leányok részére nyújtott színvonalas oktatás élharcosa az 1868-ban Veres Pálné Beniczky Hermin által létrehozott Országos Nőképző Egyesület volt, amely 9 ezer nő aláírásával petícióban kérte egy országos női főtanoda létrehozását.

A várva várt nagy változás azonban csak 1895-ben következett be, amikortól a lányok magán úton leérettségizhettek, majd ezt követően 1896-ban megnyílt az első leánygimnázium is.

Siklós, Leánytanulók 1904-ben

Siklós, Leánytanulók 1904-ben (Fotó: Fortepan, Nagy Józsefné dr.)

Ekkorra a nők részéről egyre nagyobb nyomás volt arra is, hogy az értelmiségi pályákat is megnyissák előttük, azaz egyetemre járhassanak. Egyes európai országokban ekkor már több mint 25 éve megnyitották az egyetemek a kapuikat a nők előtt, s ezek az iskolák a külföldi hallgatók előtt is nyitva voltak, így a gazdagabb magyar hölgyek természetesen tanulhattak már külföldön.

Ez azonban nem jelentette azt, hogy diplomájukat itthon is elismerték volna. Az első magyar orvosnőnek, Hugonnai Vilmának évtizedes kálváriát kellett végig járnia, hogy Magyarországon is gyakorolhassa hivatását. A grófnő 1872-ben iratkozott be a zürichi egyetem orvosi szakára, ahol 1879-ben avatták orvossá, de Magyarországon egészen 1897-ig kellett várnia, hogy diplomáját elismerjék, és orvosként praktizálhasson.

Gróf szentgyörgyi Hugonnai Vilma (Nagytétény, 1847. szeptember 30. – Budapest, Kőbánya, 1922. március 25.) az első magyar orvosnő.

Gróf szentgyörgyi Hugonnai Vilma (Nagytétény, 1847. szeptember 30. – Budapest, Kőbánya, 1922. március 25.) az első magyar orvosnő.

Öt évvel a XX. század előtt tört meg a jég az érettségi lehetőségével és néhány egyetemi szakkal

A gimnáziumi érettségi lehetősége mellett 1895 más szempontból is fordulópont volt a nők oktatásában Magyarországon. Ettől az évtől egyes egyetemi szakokat is megnyitottak részükre.

A nők egyetemi oktatásának kérdéséről a kultuszminiszter, Wlasics Gyula 1895. december 25-én kelt rendelete így szólt:

És ki ne érezné, hogy a női nemnek elvi szigorral való elzárása a tudományos kenyérkereseti pályáktól, egyike azoknak a nagy társadalmi igazságtalanságoknak és méltánytalanságoknak, melyek a polgáriasultságnak dicsőségét sohasem fogják képezni.

A nyitást a rendelet és korabeli cikkek is a társadalmi és gazdasági változásokkal magyarázták. Az Orvosi Hetilap 1895. december 29- számában ezt olvashatták az új rendeletről a lap olvasói:

A társadalmi viszonyok átalakulása, a létért való küzdelem megnehezülése a nők társadalmi helyzetében is nagy változást idézett elő. Ma már a műveltebb körökhöz tartozó nők is mind- nagyobb számmal kénytelenek résztvenni az élet küzdelmében és a családi élet nyugalmasabb körét gyakran kell felváltaniok a kenyérkereset nehéz s fárasztó munkájával.

A budapesti Szent Margit lánygimnázium tanulói 1935-ben

A budapesti Szent Margit lánygimnázium tanulói 1935-ben (Fotó: Fortepan, Hegedüs Judit)

Valójában ekkor nem minden egyetem nyílt meg a hölgyek előtt, csak az egyetemek orvosi, bölcsészeti és gyógyszerészeti karai, de például a műegyetemre, vagy a jogi karra továbbra se járhattak, jólehet ez volt az eredeti elképzelés.

Az első hölgy, aki felvételt nyert magyar egyetemre, Glücklich Vilma volt, aki a Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karára iratkozott be, ahol matematikát és fizikát hallgatott. Azért itt, mert akkor még ezek a stúdiumok ehhez a karhoz tartoztak.

Glücklich Vilma (Vágújhely, 1872. augusztus 9– Bécs, 1927. augusztus 19.) tanárnő

Glücklich Vilma (Vágújhely, 1872. augusztus 9– Bécs, 1927. augusztus 19.) tanárnő

Az első magyarországi egyetemen végzett hölgy pedig Steinberger Sarolta szülész-nőgyógyász volt, aki 1900-ban kapta meg a diplomáját.

Ez azonban nem jelentette azt, hogy ezekre a szakokra a nők szabadon, a férfiakkal azonos feltételekkel iratkozhattak be, sokkal nehezebb dolguk volt. Egyrészt csak a kultuszminiszter egyedi engedélyével jelentkezhettek az egyetemekre, sőt 1904-től csak jeles eredménnyel rendelkező nők kérhették a felvételüket.

Steinberger Sarolta (Tiszaújlak, 1875. szeptember 12. – Budapest, 1966. november 24.) szülész-nőgyógyász

Steinberger Sarolta (Tiszaújlak, 1875. szeptember 12. – Budapest, 1966. november 24.) szülész-nőgyógyász

Az I. világháború előtt ezért csak a hallgatók 7,5 százaléka volt nő. Az őszirózsás forradalom alatt ugyan elfogadtak egy olyan rendelkezést, amely minden egyetemi szakot megnyitott a nők előtt, de ezt is, ahogy szinte minden, a forradalom alatt hozott intézkedést, 1920-ban visszavonták.

A két világháború között a nők korlátozottan járhattak egyetemre. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1927-ben ugyan további szakokat tett elérhetővé számukra, de jogásznak és mérnöknek továbbra sem tanulhattak.

Hóman Bálint szűkítette a nők egyetemi tanulását, ami csak 1946-tól érte el az egyenjogúságot

Nem véletlen, hogy Magyarországon a kontinens országaival összehasonlítva még 1937-ben is kiugróan alacsony volt az egyetemeken a nők aránya, mindössze 12,4 százalék, ami körülbelül Görögországgal volt egy szinten. Még Bulgáriában is duplája volt a női hallgatók aránya, mint nálunk. Igaz ebben az időben a női hallgatók aránya Európa más országaiban sem haladta meg sehol a 30 százalékot.

Hóman Bálint ugyan a leány- és fiú gimnáziumok követelményeit egységesítette, de ezzel párhuzamosan a női egyetemi hallgatók számának csökkentésére törekedett. Ennek oka az volt, hogy a rendelkezés kiadásakor, 1934-ben, a nagy gazdasági világválság közepén nagyon komoly gondot okozott a diplomás munkanélküliség, és ezt kívánta csökkenteni a kormányzat. Igaz, a szabályozásban megadott százalékos értékeket a női hallgatók aránya a legtöbb szakon nem érte el.

A nők teljes egyenjogúságát az egyetemi tanulásban Magyarországon csak 1946-ban mondták ki, ekkortól jelentkezhettek a nők (egyes hittudományi szakokat kivéve) minden szakra. A női hallgatók aránya innentől kezdve emelkedett, de csak az 1980-as években érte el az 50 százalékot. Az elmúlt 40 évben pedig még tovább növekedett, ma már meghaladja a 60 százalékot, igaz a természettudományi és mérnöki karokon a nők aránya alacsonyabb, még mindig csak 25 százalék körüli.

Cikk küldése e-mailben

Vélemény, hozzászólás?