Mire reagál most az olajár és mit csinálnak a világ rosszfiúi?

Kifejezetten megnőtt az autisták száma
2024-03-12
Az USA felfegyverezné Lengyelországot – A vezetők Bidennél
2024-03-13
Show all

Mire reagál most az olajár és mit csinálnak a világ rosszfiúi?

A világ olajtermelői sokat keresnek rajtunk, a többieken, az importőrökön. Ám egyáltalán nem mindegy, hogy miként igyekeznek a termelők emelni az árakat. A legrosszabb hatás, hogy a világ rosszfiúi, Oroszország, Irán, Venezuela még nyernek is, ha némi geopolitikai feszültséget szítanak, hiszen emelkedik az ár. Mindez persze csak akkor igaz, ha el tudják még adni az olajukat. Ha ugyanis túl nagy ramazurit csinálnak, akkor szankciót kapnak a fejükre.

Az elmúlt egy évben az olaj ára nem is ingadozott olyan vészes mértékben.

A Brent-típusú olaj hordónkénti ára csak 69 és 89 dollár között mozgott, év eleje óta most éppen emelkedik, február végén aktuálisan 83 dolláros lokális csúcson áll. Itt, a Baha.com elemzésénél minden adat kinyerhető az olajár elmúlt egy évéről.

Az olaj árát most is, mint minden pillanatban nagyon sok minden mozgatja. A keresleti oldal éppen nem kimagasló, Kína az ingatlanválságával, Európa a versenyképtelen iparával döcög, mindez akár kifejezetten alacsony olajárat is lehetővé tenne.

A kínálat az úr

Ugyanakkor a kínálati oldal problémái, illetve a gyakran hangoztatott geopolitikai feszültségek jellemzően mindig drágítják az olajat.

És most ezekből van bőven. Ha a Worldometers segítségével áttekintjük, hogy kik a legnagyobb termelők, akkor mindjárt jobban megértjük, hogy mi is a helyzet.

Természetesen pontos mennyiségeket is ismernek ezen a nagyon jól dokumentált piacon, de mi most nem elemezzük a napi 100 millió hordós termelést és fogyasztást (ez általában eléggé szinkronban van, az olajat nem könnyű tárolni), csak a 12 legnagyobb termelő országot nézzük át!

A 12 legnagyobb termelő így jön sorban: Egyesült Államok, Szaúd-Arábia. Oroszország, Kína, Kanada, Irak, Irán, Egyesült Arab Emírségek, Brazília, Kuvait, Mexikó és Venezuela. (Magyarország amúgy a világ 69-ik legnagyobb olajtermelője, ami nem kimagasló eredmény, de azért van termelésünk.)

A csoportok

Ezeknek az országoknak eléggé eltérő lehet az érdeke, de azért három-négy csoportot azonosíthatunk.

A határok nem élesek, elég sok lesz az átfedés. Mindenesetre vannak az OPEC-tagok, vagyis az olajexportáló országok, így a top 12-ből Szaúd-Arábia, Irak, Irán, Egyesült Arab Emírségek, Kuvait és Venezuela.

Aztán vannak a „rosszfiúk”, ez most nem morális kérdés lesz, hiszen mint látni fogjuk, nem lenne könnyű eldönteni, hogy valakinek Szaúd-Arábia nőpolitikája, vagy Venezuela gazdaságpolitikája a riasztóbb, de a rosszfiúk közé most a nemzetközileg szankcionált államokat soroljuk, így Oroszországot, Iránt és Venezuelát.

Rögtön átfedésbe is kerültek az OPEC-tagok és a rosszfiúk, hiszen Irán és Venezuela mindkét csoportban felbukkant, de tartsuk őket inkább a második kohorszban, mert az jellemzőbb rájuk. Vagyis az első két csoportunk így módosult, a békés OPEC-tagok és a rosszfiúk.

Végül vannak a nem-exportálók és vannak a nem-OPEC-tagok.

Ezek is részben, vagy egészben átfedik egymást.

Az Egyesült Államoknak az export- és az importteljesítménye is gigantikus, akkor őket hova illik sorolni?

Mindenesetre Kína mindenképpen nagy importőr, vagyis teljes termelése elfogy otthon és még vennie is kell, míg Kanada, Brazília és Mexikó olyan nagy, nem-OPEC tag államok, amelyek sokat exportálnak.

Az Egyesült Államok pedig egy sajátos játékos, akinek a keze mindenhova elér.

Miért drága az olaj? Miért nem drágább az olaj?

És akkor innen jön az a nagyon furcsa helyzet, ami most kialakult.

Az Egyesült Államok vezette fejlett világ mindenféle rezsimet szankcionál. Az oroszokat Ukrajna lerohanásáért, és elég sok nyugati vevőt eltántorított a tengeri (nem csővezetékes) orosz olajtól. Iránt Izrael fenyegetésért, nukleáris akciókért. Ez a legsikeresebb szankció, hiszen Irán gazdasága és olajtermelése megtorpant, más kérdés, hogy ettől még nem sok mindenen változtatott. Végül Venezuelát a szörnyű és önsorsrontó autoriter rezsimjéért szankcionálják, ezt az országot azért nehezebb szankciós szempontból megítélni, mert eléggé lerohasztotta már Venezuela önmagát, nem is nagyon lehet már jobban bántani.

Vagyis bőven akad kínálati sokk, nem jön teljes lehetőségeiben az orosz, az iráni, a venezuelai olaj, háború van a Fekete-tengeren, Gázában, a Vörös-tengeren és mindenféle állam fenyegetőzik további csapásokkal.

Ha így nézzük, akár meg is lepődhetünk, hogy miért csak ennyire drágult meg az olaj, miért nem vált olyan volatilissé, mint más energiapiacok, elsősorban a földgáz, vagy az elektromos áram?

OPEC kontra non-OPEC

A helyzet nagyon vicces, mert valójában a legjobb barátok háborúznak egymással, szerencsére csak gazdasági vonalon. Szaúd-Arábia például követhet el bármilyen szörnyűséget (saját állampolgárát feldarabolhatja Törökországban) nem veszíti el a Nyugat barátságát, de miközben Szaúd-Arábia képes a legjobban játszani a kínálattal, csökkentheti, növelheti azt érdekeinek megfelelően a termelését, addig a nem-OPEC államok egyre jobban ellene mennek. Vagyis Kanada, Brazília, Mexikó és azért az Egyesült Államok is egyre sikeresebben tud termelés-növeléssel szembemenni az OPEC árdrágító mechanizmusaival. Több olyan nem OPEC-tag állam is van, amely már történelmi magasságba emelte napi termelését.

Hozzá kell tenni az olajnak a kereslete és a kínálata sem teljesen rugalmas. Benzin akkor is kell a mentőautóba, ha drága az üzemanyag, de az olajkutak termelését sem lehet teljesen lecsavarni, mert vagy költséges, vagy akár lehetetlen is lehet azokat később újraindítani.

Kiszámíthatatlan reakciók

Az energia piacán az elemzők is mindig tanulnak. Képzeljük el, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát, vagy akár a Nyugat megbüntetése miatt nem szállít olajat és földgázt a vevőinek.

Tudjuk előre, hogy mi történik erre?

Oroszországot kizárják a piacról és az európai vevők kénytelenek máshonnan megvenni a szénhidrogént. Kisebb kínálat, fennmaradó kereslet, ebből csak drágulás következhet. De az is lehet, hogy az európai ipar energiaintenzív része besokall. Legyen a példánk most a gáz! Ha elege van az acéliparnak, az alumíniumgyártásnak és a műtrágyagyáraknak a magasabb földgázárakből, visszafogják a kapacitásaikat és hirtelen az is lehet, hogy beszakad az ár, mert a piac már nem igényel annyi anyagot.

Egyelőre se nem omlott össze az olajkereslet, se nem durrant be az áremelkedés a geopolitikai kockázatok miatt.

Magyarországnak mindenképpen az lenne az érdeke, hogy csökkenjenek a geopolitikai feszültségek és apadjanak az árak. Érző emberként is ezt kívánjuk, hiszen nem akarjuk, hogy az embertársaink öljék egymást, de olajimportőr országként is határozott érdekünk, hogy ne a kínálati sokkok, hanem a lanyha kereslet határozza meg inkább az árakat.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.