Dunát lehetne rekeszteni azokkal az előrejelzésekkel, amelyek szerint pár évtizeden belül a világon már nem lesz elég “fekete arany”.

„Még 15-20 év és teljesen kiapadnak az olajtartalékok” – ezzel a jóslattal egy floridai újság még a XX. század elején rukkolt elő. Hasonló előrejelzésekből pedig azóta se volt hiány. Az amerikai Tulsa lakói komolyan is vették a szakértői véleményeket. Ezért 1957-ben időkapszula gyanánt eltemettek egy autót a város határában. Azzal számoltak, hogy 2007-ben, amikor a tervek szerint az emberek ki fogják ásni a kocsit, már nem lesz olaj a világon. Ezért több konténernyi benzint is temettek a négykerekű mellé, hogy a XXI. század embere is kipróbálhassa, milyen egy régi vágású járművel furikázni.

Azóta generációk jöttek és mentek, de egy valami változatlan maradt: a szakértők jelentős része rendre azt hiszi, hogy már csak pár évtized és az olajkínálat nem fogja tudni kiszolgálni a keresletet.

Csak hogy néhányat említsünk a fals jóslatok közül: a Shellnek dolgozó egyik geológus M. King Hubbert a múlt század derekán például azzal számolt, hogy a 60-as évekre már nem lesz elegendő olaj. Egy atomtudósokból álló amerikai szervezet a Bulletin of the Atomic Scientists ’72-ben közölte: az Egyesült Államokban lévő készletek 20 éven belül, a külföldiek pedig 40-50 év múlva ki fognak apadni. Jeremy Leggett olajszakértő 2008-ban pedig azt állította, hogy három éven belül már valószínűleg hiány lesz a piacon. A számításaival, azonban akár csak a többi elődje, alaposan mellélőtt.

Adja magát a kérdés: vajon ezen a téren miért van ilyen sok megbízhatatlan szakértői jóslat? Nos, egyrészt a kutatók jó része alábecsli a feltáratlan tartalékok nagyságát.

Tavaly például Iránban egy olyan mezőre bukkantak, amely 53 milliárd hordónyi olajat rejt. Az országban így harmadával nőttek azok a készletek, amelyeket még nem hoztak a felszínre. Közben Guyanában idén veszi kezdetét egy nagyszabású kitermelés. A beruházásoknak köszönhetően a Nemzetközi Valutaalap számításai szerint a dél-amerikai ország GDP-je ebben az évben akár 85 százalékkal is nőhet. A helyzet az, hogy lassan nem telik el úgy év, hogy ne bukkannának valahol óriási föld alatti készletekre. Mindehhez hozzájön, hogy 2014 óta az amerikai olajpala kitermelés is felpörgött. Annyira, hogy túlkínálat jött létre a világ olajpiacán. Magyarán minden jel arra mutat, hogy a “fekete arany” kora még jó ideig nem fog véget érni.

Változó termelési árak

Jelenleg a legnagyobb kőolajtartalékokkal a becslések szerint Venezuela rendelkezik. Ezzel a latin-amerikai állam Szaúd-Arábiát is megelőzi. Akár a világ leggazdagabb országai közé is bekerülhetnének, ehhez képest az egy főre jutó GDP-jük a magyarországi mutató hetedét se éri el. Mindez főleg az ésszerűtlen politikai döntéseknek köszönhető. A néhai Hugo Chávez ugyanis elkergette a külföldi befektetőket, az olajtermelő infrastruktúrára viszont nem költött eleget. Emiatt a kitermelés léptéke roham léptekben csökkent. A helyzetet Donald Trump súlyosbította tovább még 2017-ben, amikor szankciókat vetett ki a venezuelai olajiparra, azt remélve, hogy ezzel megdöntheti a helyi kormányzatot.

A kitermelés költségei egyébként Szaúd-Arábiában a legalacsonyabbak: ha a szállítást érintő kiadásokat is beleszámítjuk egy hordó kitermelése nekik kevesebb, mint 9 dollárba kerül. Ugyanez a mutató Kanadában már 26, Venezuelában 27, Brazíliában pedig 35 dollár.

A legnagyobb kőolajtartalékokkal bíró országok (milliárd hordó)