fbpx

Mire tanít a régi járványok terjedése?

Amikor a koronavírus repülőgépekkel akár néhány óra alatt egyik földrészről a másikon termett, akár csodálkozhatunk is, hogyan tudott egy-egy kórokozó hajdan az akkori idők közlekedési eszközeivel elterjedni a világban. A pestis például pár hajóval érkezett Európába. A hajók Kaffából indultak, az Azovi tenger mentén felépült genovai kereskedő kolóniából, amely a Kelettel való kereskedelem kulcspontjának számított.

A járvány úgy indult, hogy 1346-ban a mongolok ostrom alá vették Kaffát, s az ostromlók biológiai fegyvert is bevetettek.

A keleten ekkor már pusztító pestisben elhunytakat, vagy más források szerint fertőzött patkányokat lőttek be katapulttal a városba.

A betegség villámgyorsan elterjedt a védők között, a város elesett, és a menekülők hajója magával vitte a kórt Európába.

Modern világunkra azt szokták mondani, hogy globalizált. Normál esetben pár óra alatt eljuthatunk szinte a bolygó bármely pontjára. Európán belül az sem ritka, hogy hosszabb ideig tart megtenni a lakóhelyünktől a repülőtérig tartó pár tucat kilométert, mint repülővel elérni a több száz kilométeres célállomást.

Földközi tengeri gálya makettje a Közlekedési Múzeum gyűjteményéből.
Földközi tengeri gálya makettje a Közlekedési Múzeum gyűjteményéből. (Fotó: Közlekedési Múzeum, a tárgy leltári száma 41.69.2.1.

Bár a XIX. században, a motorizált közlekedés kora előtt az utazás sebessége sokkal-sokkal lassúbb volt a mainál, azért a világ egyes részei nem voltak elszigetelve egymástól.

Hajók járták a világtengereket, szekerek és gyalogosok, zarándokok, kereskedők és hadseregek rótták az utakat. Áruk mozogtak Kínától egészen Amerikáig. Legfeljebb sokkal-sokkal lassabban. Ennek ellenére a pusztító betegségek így is képesek voltak elterjedni.

A hadseregek vonulása, a hadjáratok mindig jó táptalajt jelentettek a betegségeknek, hiszen sokan voltak kis helyen összezárva, másrészt a sérülések, a temetetlen halottak és a számtalan legyengült szervezet jócskán csökkentette a nagy tömegű ember védekezőképességét.

Ugyanúgy pusztított járvány Xerxész hadseregében, mint Nagy Sándor makedónjai között, de a betegségek nagy pusztítást vittek végbe a keresztes hadakban, de még Napóleon Grande Armée-jában is. A járványok sokszor befolyásolták a háborúk kimenetelét.

Nemcsak a hadseregeket pusztította a betegség, hanem maguk is hurcolták azt.

Az “első” morbus hungaricust is a hadseregek vitték szét. A XVI. században a Magyarországon állomásozó katonák hazatérőben vitték magukkal az itt összeszedett tífuszt, és innen terjedt el Európában, amelyet “magyar betegségként” írtak le a XVI. században, (A XIX. században egy másik kór, a TBC lett a “morbus hungaricus”.)

Az 1849-es magyarországi kolerajárványt ugyan nem katonák hurcolták be az országba, de egyes felmérések szerint az orosz katonák negyede volt fertőzött, és ez az általuk is terjesztett fertőzés szintén hozzájárult, hogy az országban tovább tartson a járvány, amelyet ráadásul a háborús helyzet miatt nagyon nem is lehetett visszaszorítani.

Spanyolnáthás beteg ellátása az I. világháborúban.
Spanyolnáthás beteg ellátása az I. világháborúban. (Fotó: Wikipedia)

Nagy valószínűséggel a spanyolnáthát is a hadseregek mozgása “terítette szét” a világban.

Nem tudni, hogy a kór valójában hol alakult ki, egyes hipotézisek szerint ez lehet Kelet-Ázsia, de felmerült Ausztria is, ám az első dokumentált spanyolnáthás beteg egy amerikai tábori szakács volt, nevezetesen a kansasi Fort Riley bázison szolgálatot teljesítő Albert Gitchell, aki 1918. március 11-én betegedett meg.

A vírust így nagy valószínűséggel amerikai katonák hozták be Európába, elsőként 1918 áprilisban a francia Brest városába, ahol az amerikai katonák partra szálltak. Április végén már a kór elérte Párizst, és júniusban már Indiából is jelentettek eseteket.

A betegséget azért nem “amerikai náthának” hívjuk, mert a katonai cenzúra miatt a betegséget a legtöbb helyen egyszerűen elhallgatták, kivéve a semleges Spanyolországban, ahol megjelenhettek tudósítások az új kórról.

Nem csak a hadseregek terjesztették azonban a járványt, hanem a kereskedők, utazók is.

Annak ellenére, hogy a XIX. századig, a vasút megjelenéséig az utazás meglehetősen lassú volt, a kórokozók így is eljutottak több száz, vagy akár több ezer kilométerre, legfeljebb nem napok, hanem évek alatt. Maguk az emberek is hurcolták azokat, de a tárgyaik és az élősködőik is.

Nézzük meg a bevezetőben említett nagy pestisjárvány terjedését. A járványt ugye Kaffából hurcolták be Itáliába, elsősorban Messinába, Genovába, Velencébe, az európai kereskedelem központjaiba. A járvány az emberek közlekedésének sebességével terjedt.

A Kaffát ostromlókhoz kereskedőkkel jutott el a betegség, amelynek kialakulását valahová Mongólia és Nyugat-Kína területére teszik, ahonnan a Selyemúton keresztül, a kereskedők közvetítésével terjedt szét Közép-Ázsiában.

A pestis terjedése
A pestis terjedése (Fotó: Wikipedia)

A járvány 1348-ban egész Itáliát letarolta. Franciaországba, Marseille-be egy itáliai kikötőkből pont a fertőzés miatt kiutasított hajó hurcolta be, és innen kiindulva a kór egész Franciaországon végigsöpört.

Ekkorra már Délkelet-Európában is komoly pusztításokat végzett, hiszen a fertőzött hajók Keletről is erre jöttek vissza. Akkoriban a hajók nappal, kikötőről kikötőre hajóztak, nyílt vízen ritkábban éjszakáztak.

Pont ezért Magyarországot és Közép-Európát később, és kevésbé erősen érte el a betegség, hiszen nem voltak kikötőik, nem kapcsolódott ez a régió közvetlenül a levantei kereskedelemhez, és a közúti közlekedés még a tengerinél is sokkal lassúbb volt. Egy ökrös szekér átlagosan heti 250 kilométert tett meg, ha a körülmények kedvezőek voltak.

Angliába is egy hajó vitte be a fertőzést, amely a francia Gascogne-ből utazott Melcombe-ba.  A Fekete Halál 1350-re Skóciába és Skandináviába is eljutott, Norvégiába pl. egy olyan hajóval, amely szellemhajóként ért a norvég partokhoz, mert a legénysége addig meghalt. Azonban a helyiek a hajó rakományát kirakodták….

A járvány természetesen más irányba is terjedt, Közép-Ázsiából Konstantinápolyba, majd Észak-Afrikába is átterjedt, de pl. Tuniszba egy európai hajó vitte be.

Alig több mint másfél évszázaddal később az európai hajók már rendszeresen közlekedtek az óceánokon keresztül. Aranyat, ezüstöt és fűszereket kerestek, telepeseket vittek az Újvilágba, új növényeket hoztak be az Óvilágba, no meg természetesen akaratlanul betegségeket szállítottak az óceán két partja között.

A Santa Maria egy rekonstrukciója. Az Amerika és Európa között közlekedő hajók a betegségeket is szállították.
A Santa Maria egy rekonstrukciója. Az Amerika és Európa között közlekedő hajók a betegségeket is szállították.  (Fotó: Pixabay.com)

A himlőt biztos, hogy az európaiak hurcolták be Amerikába, amely az új kórokozóval szemben teljesen védtelen lakosság körében hihetetlen pusztítást végzett, s néhány évtizeden belül az őslakosok 80-90 százalékát (!) kiirtotta.

Európába viszont valószínűleg ekkor érkezett meg a szifilisz. Ennek forrását még nem tudta kideríteni a tudomány. Előfordulhat, hogy a betegséget Amerikából hozták haza a konkvisztádorok, de van arra is adat, hogy már Kolombusz utazása előtt jelen volt Európában, és lehet, hogy afrikai zsoldosok hozták be Afrikából, de az tény, hogy e nemi úton terjedő betegség Európában tömegessé a XVI. században vált.

A kolerát kereskedők hozták magukkal Európába annak “őshazájából” Ázsiából a XIX. század első harmadában. Ekkor a hírek már megelőzték a betegséget, így Magyarország megpróbált védekezni, de a határzárat túl korán oldották fel, és a megindult kereskedelmi forgalom be is hurcolta Északkelet-Magyarországra a kórt, amely az egész országban elterjedt. Ez a mostani járvány szempontjából is figyelmeztető jelzés lehet!

További hírek

Szólj hozzá!