Úttörő szemlélettel az elfogadható egészség mérőrendszerét dolgozták ki a Corvinuson. Az új módszer lehetővé teszi, hogy

A források korlátozottsága miatt az állam nem tud minden új gyógyszert, kezelést és terápiát egyforma mértékben támogatni, mivel az egészségügyre fordítható források semelyik országban sem állnak korlátlanul rendelkezésre. Ezért az egészségügyi közgazdászok feladata, hogy a döntéshozók számára értékeljék az egyes terápiák hasznosságát. Ehhez a különböző terápiák által elért javulást (egészségnyereséget) és azok alkalmazásának költségeit és az egyéb társadalmi hatásokat (pl. munkaképesség, családon belüli terhek) egységes keretben kell számszerűsíteni. A figyelembe vett társadalmi szempontok, a döntéshozatal folyamata országonként változó, de a döntéseknek minél inkább összhangban kell állniuk a társadalom preferenciáival. A jelenleg használt módszerek az egészségnyereséget egyformán mérik az egyén korától és a tünetek súlyosságától függetlenül. Például az, ha egy kezelés hatására egy mérsékelt járási probléma vagy súlyos fájdalom megszűnik, az azonos mértékű egészségnyereségnek számít, függetlenül attól, hogy egy idős vagy fiatal, vagy egy enyhe vagy súlyos betegnél jelentkezett. Ugyanakkor kutatások kimutatták, hogy a szűkös erőforrások elosztása esetén az emberek az életkor és a tünetek súlyossága alapján más-más prioritással vennék a figyelembe ugyanazt a javulást. Kutatások arra is felhívták a figyelmet, hogy az emberek bizonyos egészségproblémákat az életkor előrehaladtával elfogadhatónak, a normál öregedés részének tekintenek.

Az egészségügy finanszírozása során a források igazságos elosztásának fő elvei más-más arányban érvényesülnek az egyes országok gyakorlatában. Egyes irányzatok az egyenlőséget, mások a hatékonyságot vagy a rászorultság mértékét tartják a legfontosabb szempontnak. Vannak azonban olyan, a gyakorlatban kevésbé elterjedt elméletek is, amelyek szerint az a legfontosabb, hogy a forrásokból mindenkinek a szükségletei kielégítéséhez mérten elegendő jusson. Ez alapján felmerül a kérdés, hogyan lehetne az új terápiák finanszírozása során fő prioritásként azt az elvet követni, hogy minél több ember az életkorának megfelelő elfogadható egészségi állapotba kerüljön. A kérdés megválaszolásához először pontosan mérhetővé kell tenni, hogy különböző életkorokban milyen egészségi állapotokat tartanak elfogadhatónak az emberek. A Corvinus Egyetem és az Óbudai Egyetem kutatói ennek méréséhez világelsőként új módszert dolgoztak ki, amely egy adaptív kérdezési algoritmuson és a hozzá társuló becslési modellen alapul.

A Corvinus-kutatók az egészséggazdaságtani elemzések során az egészségnyereség mérésére leggyakrabban használt kérdőívet vették kutatásuk kiindulópontjául. Ez a különböző súlyosságú problémákat az életminőség szempontjából legfontosabb öt területen méri: a mozgékonyság, az önellátásra való képesség, a szokásos tevékenységek elvégzésének nehézsége, a fájdalom és rossz közérzet, valamint a szorongás és lehangoltság dimenzióin.  A különböző súlyosságú problémák és a különböző életkorok lehetséges kombinációinak száma így olyan sok, hogy azok elfogadhatóságát a lakosság körében megfelelő pontossággal felmérni rendkívül költséges és bonyolult feladat lenne.

A kutatók ezért adaptív algoritmust alkalmaztak, amelynek köszönhetően az összes felmérni kívánt kombinációból kiválasztható az a néhány kérdés, amellyel már jól megismerhetők az adott egyén preferenciái. Bizonyos kérdésekre a válasz ugyanis már a korábbi válaszok alapján kikövetkeztethető. Ha egy probléma elfogadható az egyén szerint 30 éves korban, akkor vélhetően 60 éves korban is az lesz. Ha viszont 80 éves korban sem fogadható el az adott állapot, akkor valószínűleg 30 évesen sem lesz az. Az algoritmus így a megadott információkból automatikusan megválaszol néhány kérdést, és csak azokat a kérdéseket teszi fel, ahol még információhiányt tapasztal. Az adaptív algoritmus – bár drámai módon megnöveli a kérdezés hatékonyságát – önmagában alkalmazva a lakossági becslések eredményét torzíthatja. A kérdező algoritmushoz társuló becslési modell ezt a torzítást kiküszöböli, amelynek köszönhetően az új módszer elsőként szolgáltat teljes körű és kellően pontos becslést arról, hogy az általános lakosság milyen arányban tartja elfogadhatónak egyes életkorokban az egészségi problémák különféle kombinációit.

Hermann Zoltán és Zrubka Zsombor, a Corvinus Egyetem és egyben az Óbudai Egyetem kutatói a European Journal of Health Economics lapban jelentették meg publikációjukat. A teljes kutatás itt olvasható: https://link.springer.com/article/10.1007/s10198-021-01424-8.