Az Eyjafjallajökull nevű izlandi vulkán 2010-es kitörése óta most zajlik Európában a legnagyobb felfordulást okozó vulkánkitörés. La Palma nyaralószigetén szeptember 19-én kezdődött a kitörés, ami azóta is a média érdeklődésének középpontjában áll. 28-án a spanyol kormány katasztrófa sújtotta területté nyilvánította a szigetet.

A vulkánkitörés nem történt váratlanul – a szakemberek körében legalábbis biztosan nem! Az előtte egy hétig tartó földrengéssorozat és felszínemelkedés előre jelezte a veszélyt és volt idő felkészülni rá. Ezt bizonyítja az is, hogy egyetlen halálos áldozata, sőt sebesültje sincs a természeti katasztrófának – hála a vulkanológusoknak és a helyi polgári védelem szakembereinek.

A Kanári-szigeteken sokszázezer éve zajlanak a vulkánkitörések

De a kitörés nem lehetett váratlan a nem szakmabeliek számára sem, hiszen gondoljunk csak bele! A Kanári-szigetekre érkező turisták nagy része sem csak a csodálatos tengerpartok, hanem az izgalmas, veszélyes, „borzongató” vulkánok miatt is látogat az örök tavasz szigeteire. Ezen a területen több százezer éve zajlanak vulkánkitörések. Sőt, az elmúlt 500 évben már írásos emlékeink is vannak az itt zajló kitörésekről! A mostani kitörés pedig éppen ugyanott zajlik, ahol 1949-ben is történt: a sziget déli felén húzódó Cumbre Vieja hegygerinc nyugati oldala hasadt fel.

De nézzük, mit tudunk erről a vulkánról! A Kanári-szigetek vulkáni eredetű szigetcsoportja az Atlanti-óceán keleti szegélyén, mintegy 100 km-re fekszik Afrika nyugati partjaitól. A szigetcsoport aktív vulkáni terület, amely nem csak a szakembereket vonzza, de az egyszerű turisták számára is nagyon látványos. A Kanári-szigetek az Afrikai kőzetlemez lassan mozgó óceáni kérgén találhatók. A szigetcsoport legidősebb, felszínen lévő kőzetei körülbelül 20,6 millió évesek, melyek Fuerteventura szigetén bukkannak elő. A vulkánosság – óceán alatti kitörésekkel – azonban ennél már jóval korábban, a késő krétában (100–66 millió évvel ezelőtt) elkezdődhetett.

A Kanári-szigetek a Hawaii-szigetekhez hasonlóan egy úgynevezett forró folt (hot spot) felett fekszik. A forró folt-vulkanizmust a földköpeny nagyobb mélységeiből feláramló, környezeténél magasabb hőmérsékletű köpenycsóva okozza, amely a kőzetlemez alatt szétterül. Ennek a hőtöbbletnek a hatására a kéreg kőzetei részlegesen megolvadnak, aminek következtében bazaltos olvadék képződik, amely repedések mentén a felszínre tör.

Amikor a vulkán még nyugodt volt Forrás: Flickr

Spanyolország legmagasabb hegye is itt van, és jelenleg szunnyad

A Kanári-szigetek minden egyes szigetének vulkánossága négy szakaszra osztható: tenger alatti fenékhegy-szakasz, pajzsvulkáni szakasz, vulkáni szünet – eróziós szakasz és poszt-eróziós szakasz. A tenger alatt zajló fenékhegy szakasz képződményei mindegyik szigeten megtalálhatók. A pajzsvulkáni, vagy pajzsvulkán-építő szakasz viszonylag gyors növekedéssel, és gyakori nagy volumenű csuszamlásokkal jellemezhető. A szigetek közül ebben a szakaszban van jelenleg Tenerife (ahol Spanyolország legmagasabb hegye, az utoljára 1909-ben kitört, jelenleg szunnyadó Teide is található), La Palma és El Hierro. Az eróziós szakaszban nincs aktív vulkáni működés. Ilyenkor az erózió, a sziget jelentős alacsonyodása jellemző, mint az napjainkban La Gomera esetén figyelhető meg. A poszt-eróziós fázisban kisméretű, egyszerű, úgynevezett monogenetikus vulkánok felépülése az általános, a lealacsonyodott térszínen jelennek meg a lávafolyások, salakkúpok. Jelenleg ilyen poszt-eróziós fázisban van Lanzarote, Fuerteventura és Gran Canaria is.

Az aktív La Palma szigetén két nagy vulkáni centrum található. A déli, az 1949 méter magas Cumbre Vieja az egyik legaktívabb vulkán a Kanári-szigeteken. A története körülbelül 125 000 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Az elmúlt 7000 évben a kitörések a Cumbre Vieja tengelye mentén zajlottak, az itt található kúpokból és kráterekből gyakran ömlött a láva. A lávafolyamok meredeken ereszkedtek le a hegyoldalakról, gyakran még a tengert is elérték. A XV. század óta fennmaradt feljegyzések enyhe robbanásos tevékenységről és lávafolyásokról szólnak, amelyek károkat okoztak a lakott területeken. A sziget déli csúcsát is az 1677–1678-as kitörés során keletkezett, megszilárdult láva építi fel. A lávafolyások 1585-ben, 1646-ban, 1712-ben, 1949-ben és 1971-ben is elérték a tengert.

600 ház pusztult el mostanáig

Most, 2021 őszén, egy héten át több száz méter magasra csapó lávaszökőkút, sötét vulkáni hamufelhő és házakat leromboló lávanyelvek tartották izgalomban az embereket. Ráadásul egy hatalmas, megaszökőárat okozó lejtőcsuszamlástól is rettegtek, amely szintén benne volt/van a pakliban. Ha a vulkáni kúp instabillá válik, hirtelen megindul és belecsúszik a tengerbe, arra az Atlanti-óceán minden partján emlékezni fognak. Szerencsére most még nem következett be ez a katasztrófa.

Bár a riadalom nagy és több mint 600 házat temetett el a láva, ennek ellenére tudnunk kell, hogy – a közelmúltban lezajlott vulkánkitörésekhez hasonlóan – ez sem tartozik a Föld nagy vulkánkitörései közé és jól követi a szigeten korábban lezajlott vulkáni működéseket. Azaz a Föld kiszámíthatóan teszi a dolgát, és ha mi emberek is együttműködünk vele és figyelembe vesszük a működését (például aktív vulkáni területre körültekintően építkezünk), akkor megelőzhetők az ilyen katasztrófák.

Nyitókép: A vulkánkitörés szeptember 20-án készített képe Forrás: Wikipedia