A jelenlegi nemzetközi jogrend egyik alapja, hogy a határok sérthetetlenek, amit a II. világháború utáni számos szerződés, nemzetközi egyezmény, nemzetközi alapokmány garantál. Ezen megállapodásokat rúgta fel például Oroszország 2014-ben a Krím elcsatolásával, és a mostani háborúval is. Azonban a határok nem teljesen változatlanok, Magyarország határa az elmúlt 20 évben is változott.
Az országhatárok elvileg szilárdak, viszont maga a határ egy elméleti fogalom, amelyeket általában tereptárgyakhoz kötnek, folyók sodorvonalához, hegyek gerincéhez, vagy más jól behatárolható határvonalhoz.
Persze az is előfordul, hogy egy államhatár ez falut vág ketté, vagy más, logikusnak nem tűnő vonal mentén halad. Ha folyót követ, akkor lehet, hogy a folyó medre kissé áthelyeződik, de az is előfordul, hogy az államhatár útban van, mondjuk egy közmű építkezésnél. Erre a megoldás, ha kis mértékben módosul a határ, egy ilyen esetre álljon itt példának a 2018. évi LXXXVI törvény III. fejezetének 11 cikkéből két mondat:
„(1) A Szlovák Köztársaság államterületének az államhatár jelen Szerződés 9. cikke szerinti változásai következtében leválasztott, összesen 177 802 m2-t kitevő részei Magyarországhoz kerülnek.
(…)
(3) Magyarország államterületének az államhatár jelen Szerződés 9. cikke szerinti változásai következtében leválasztott, összesen 177 802 m2-t kitevő részei a Szlovák Köztársasághoz kerülnek.”
Természetesen ezek a technikai jellegű változások folyószabályozás vagy egyéb beruházás miatt válnak időszerűvé, ami a határ kis mértékű és technikai újra szabályozását teszik szükségessé. A fent idézett esetben egy szennyvízcsatorna miatt kellett módosítani a határt. Azonban a mai „trianoni” határok is változtak az eltelt 102 évben, nézzük meg hogyan.
A leghűségesebb város esete
A trianoni békeszerződés után az új államhatárt határkijelölő bizottságok húzták meg, ebbe Magyarországnak alig vagy semennyire nem volt beleszólása. Egy jelentősebb eredményt értek el a soproni népszavazással.
Nyugat-Magyarország egy sávját ugyanis a szintén vesztes Ausztria kapta meg. Eredetileg a formálódó csehszlovák és jugoszláv állam is igényt tartott ezekre a területekre, egyfajta korridort akartak húzni a Monarchia két utódállama közé, mivel azonban a területen német ajkú lakosság élt, ezért Ausztria igényét fogadták el. Azonban itt, ezen a területen, Nyugat-Magyarországon a békekötés pillanatában magyar csapatok tartózkodtak (a többi elcsatolt részt, sőt annál nagyobb területeket az utódállamok hadseregei tartottak megszállva), a Nemzeti Hadsereg alakulatai.
A konszolidáló Horthy kormányzat csak lassan ürítette ki az Ausztriának átadandó területeket, miközben a kormánytól csak félig meddig független fegyveres szervezetek (leginkább a Rongyos Gárda néven elhíresült csoport) felkelést szerveztek, és egy önálló államot, a „Lajtabánságot” is kikiáltották.
A krízis leírása túlmutat e cikken, azt végül Olaszország közbelépése, és egy Velencében tartott konferencia zárta le, amely során sikerült a magyar delegációnak elérnie, hogy Sopron és környékének hovatartozásáról népszavazás döntsön. E népszavazásra 1921. december 14-16 között került sor, amikor Sopron és a környező 9 falu lakosainak többsége a Magyarországhoz tartozás mellett döntött. A magyar országgyűlés ezt Az 1922. évi XXIX. törvénycikkel ismerte le, amelyben ez is olvasható: „3. § Sopron sz. kir. város címere a „civitas fidelissima” jeligével egészíttetik ki.” azaz a város a leghűségesebb város címet kapta meg.

Forrás: Wikipedia
A sikeres népszavazáson felbuzdulva újabb 10, eredetileg Ausztriának ítélt faluban tiltakozások kezdődtek, és ennek nyomán 1923-ban újabb népszavazásokon e falvak közül 7 visszakerült az anyaországhoz, illetve néhány falu esetében Ausztria és Magyarország külön megállapodott.
Revízió Hitler támogatásával
Hasonlóan sikerült megmenteni a déli határszélen Szomorócot, ahol fegyveresen szorították ki 1920-ban rövid időre a megszállókat (a területet az ekkor létrejövő szerb-horvát-szlovén királyság csapatai szállták meg), majd 1922-ben tárgyalásos úton került vissza az országhoz.
A két háború közötti magyar állam kimondott célja volt a revízió, ezt minden formában propagálták, minden lehetőséget megragadtak arra, hogy a Trianoni békediktátumot aláássák, vagy annak igazságtalan voltára felhívják a figyelmet. Azonban az elveszett területek visszaszerzésére csak 1938-tól, a náci Németország terjeszkedésének árnyékában volt mód.
Miután a nyugati hatalmak – köztük Anglia és Franciaország – a háború elkerülésének vágya miatt 1938 őszén Münchenben elfogadták Hitler követeléseit, jelentős területeket adtak át Németországnak Csehszlovákiából, és arra kötelezték a csehszlovák államot, hogy Magyarországgal és Lengyelországgal is tárgyalásos alapon rendezzék a területi követeléseket.
A magyar határ újra szabályozását azonban nem Münchenben, hanem egy hónappal később, 1938. november 2-án mondták ki egy Bécsben tartott értekezleten, itt már Franciaország és Anglia nem képviseltette magát, de a döntéseket ekkor még elismerték. Ennek nyomán a Felvidék déli, magyar lakta sávja és Kárpátalja magyar határhoz közeli része Ungvárral és Munkáccsal visszatért az anyaországhoz.
Azonban Hitler fél évvel később, 1939 márciusában egész Csehországot bekebelezte, és ezzel párhuzamosan a magyar csapatok – Hitler jóváhagyásával – megszállták Kárpátalja megmaradt részeit, amelynek során, annak nyugati határán kisebb katonai összecsapás is volt a létrejövő és Hitler Németországával erős szövetségben lévő Szlovák állammal.

Miután 1939. szeptember 1-én kitört a II. világháború, már teljesen a német kegytől függött a további revízió. A román-magyar ellentéteket rendezendő, német vezetéssel konferenciát tartottak 1940. augusztus 30-án Bécsben. Románia felé ekkor minden szomszédja követeléssel állt fel, az ekkor Németországgal még szövetséges Szovjetunió Besszarábiát – a mai Moldáv Köztársaságot – követelte, és Jugoszlávia is szemet vetett román fennhatóság alatt lévő területekre.

Forrás: Fortepan, adományozó Hegedüs Anikó
A bécsi konferenciáig Románia már elvesztette Besszarábiát, azt a nyár folyamán a szovjetek szállták meg, és ez adott lehetőséget a magyar kormánynak az agresszívabb fellépésre. A közvetlen magyar román tárgyalások eredménytelenek maradtak, a közvetítésre Németország és Olaszország vállalkozott. Magyarország és Románia még semleges országok voltak, nem vettek részt a háborúban, viszont fontos hátországot jelentett mind Olaszországnak, mind Németországnak. Kompromisszumos döntést hoztak, Észak -Erdélyt, azaz 43 ezer négyzetkilométert visszacsatolták Magyarországhoz.
A déli határváltozás egy kormányfőnk életébe került
A további országgyarapításra a németek Jugoszlávia elleni hadműveletének keretében került sor. Ahhoz, hogy a német csapatok elérjenek Jugoszláviába, szükség volt arra, hogy Magyarország átengedje a német csapatokat az országon. Ezt Teleki Pál miniszterelnök a jugoszlávokkal szembeni árulásnak élte meg, és a lelkiismeretét nem tudva lecsillapítani 1941. április 3-án öngyilkos lett.
Csak ez után, a szétesőfélben lévő Jugoszlávia ellen indultak meg a magyar csapatok 1941. április 11-én, és elfoglalták Bácskát, Muraközt és a Baranya háromszöget, ezzel Magyarország elérte a Trianon utáni kiterjedésének csúcsát.

Forrás: Wikipedia, Tófalvi Péter
Az országgyarapítás azonban azzal járt, hogy Magyarország elköteleződött Hitler és a náci rendszer mellett. Ez katasztrofális katonai vereségbe és óriási emberveszteségbe került, amely nemcsak a harcok áldozatául eső civileket jelentette, de a holocaust során több mint 600 000 zsidó, roma származású, vagy épp homoszexualitása miatt elhurcolt magyar ember, civilek, nők, gyerekek borzalmas halálához vezetett.
Magyarország az 1930-as évek végén, az 1940-es évek első felében persze véglegesnek gondolta a megszerzett területek feletti uralmat, sőt egy ideig további visszaszerzésekben reménykedtek, ezért ezeken a részeken komolyabb beruházásokat is folytattak.
Az elmaradottabb területeken utak, vasutak épültek. Mivel a visszaszerzett erdélyi területek délkeleti részével nagyvasúti kapcsolat nem volt, ezért Déda és Szeretfalva között nagyon gyorsan, feszített munkával új vasútvonal épült – ez volt a MÁV utolsó, új nyomvonalon épített vasútépítése.
Annyira biztosak voltak a magyar vezetők a jövőben, hogy például a Magyar Műszaki Múzeumot 1939-ben Kassára költöztették, mert a budapesti helyet kinőtte a múzeum (az akkori gyűjtemény ott is maradt).
Aki a rossz oldalon áll, a történelem megbünteti
A háború végét Magyarország a nácik szövetségeseként élte meg.
Az országgal szemben semmiféle jóindulat sem volt a nyertesek részéről, és bár a magyar vezetők bíztak abban, hogy némi területet meg lehet tartani, hiszen volt olyan változás, amelyet anno minden nagyhatalom elismert, és a háború előtt fogadták el, végül azonban nem volt napirenden a trianoni határok revíziója a II. világháború után. Sőt, a nagyhatalmi befolyási övezetek számítottak.
Erről már korábban megegyezett Churchill és Sztálin a híres cetlire felfirkantott százalékos szerződésben, amelynek szellemét a későbbiekben eléggé be is tartották. Magyarország a trianoni határok közé szorult vissza, sőt további területeket is vesztett, ugyanis Csehszlovákia területi igényt jelentett be, a Pozsonnyal szembeni falvakra. Összesen öt falut szerettek volna megszerezni, de a Párizs környéki békék – ugyan elfogadták a csehszlovák stratégiai indokokat – de csak három falut, Dunacsúnt, Horvátjárfalut és Oroszvárat csatolták Csehszlovákiához, ma ez a három falu Pozsony része.
A háború után azonban nem mindenhol a háború előtti határok álltak vissza. Olaszország is vesztett területeket, például az Isztrián, Dalmáciában és a görög szigetvilágban. A legnagyobb területi nyertes a Szovjetunió lett, ugyanis nemcsak, hogy megtartotta a háború elején, még Németországgal szövetségben megszállt területeket, azaz a korábbi Kelet-Lengyelországot, a balti köztársaságokat és Besszarábiát, hanem még a háború előtt Csehszlovákiához tartozó Kárpátalját is megszerezte.

Lengyelországot a szovjet hódítást kompenzálandó, eltolták nyugat felé, azaz Németország területéből kompenzálták.
Magyarország határai viszont azóta csak technikai jellegű korrekciókkal változtak, egy-egy beruházás, vízrendezés, a folyó medrének megváltozása miatt kellett kisebb módosításokat elvégezni.