Partot érő tengernyi probléma – évszázad végére akár 32 centis lehet a tengerszintemelkedés!

A patkányok csoportosan sikeresebben teljesítik a keresési feladatokat
2020-09-25
A brit hírszerzők szerint az oroszok Vasarely-effektes fényfegyvert fejlesztettek ki
2020-09-26
Show all

Partot érő tengernyi probléma – évszázad végére akár 32 centis lehet a tengerszintemelkedés!

A koronavírus-járvány alatt keveseknek adódott lehetősége tengerparton süttetni a hasát. Akinek mégis, annak sem feltétlenül az járt a fejében, hogy kedvenc strandját néhány évtized múlva legfeljebb már csak egy bója jelöli majd. Pedig a napjainkra felerősödő és a jövőben sem csillapodni látszó tendenciák egyre inkább ebbe az irányba mutatnak.

Legújabban a Hawaii Egyetem kutatói írták le, hogy a jövőben a tengerszint az üvegházhatású gázok növekvő kibocsátása, és a nyomában fellépő óceáni melegedés következtében egyre változékonyabbá válik. Ez befolyásolja az árapály ciklusokat, emellett növeli a part menti áradások és az erózió kockázatát.

A Föld melegedésének hatására bekövetkező tengerszint-emelkedés két fő tényezője közül az egyik a műholdas technológia fejlődése révén csak nemrég került a figyelem középpontjába: a szárazföldi jég, például a gleccserek és a jégtakarók olvadása. A másik, a melegedéssel felgyorsuló hőtágulás mértéke, szintén jelentős szerepet képvisel.

A grönlandi és az antarktiszi jégtakaró olvadási üteme gyorsan növekszik, az 1990-es évek óta mintegy 1,8 centiméterrel emelte a globális tengerszintet. A legújabb kutatások szerint, ha a folyamat sebessége a jövőben is ilyen mértékű marad, akkor a század végére további 17 centiméteres vízszint-emelkedéssel számolhatunk, ami mintegy 16 millió ember otthonát veszélyezteti. Amióta a jégtakarókat műholdakkal is megfigyelik, az Antarktisz 7,2 milliméterrel, míg Grönland 10,6 milliméterrel emelte meg a globális tengerszintet. A legfrissebb mérések alapján pedig megállapították, hogy az emelkedés éves üteme jelenleg már 4 mm/év, ami bár nem tűnik jelentősnek, az évszázad vége még nem mostanában lesz, s ha ezt a fennmaradó évek számával, 80-nal megszorozzuk, az eredmény ijesztő: 32 centiméter.

A termodinamika szabályszerűségeit követve a tengerszint változékonysága leginkább a melegebb éghajlatú területeken növekszik, mert ugyanazok a hőmérséklet-változások ott jóval nagyobb mértékben jelentkeznek. Ennek egyik következményeként mind gyakoribbá válnak a part menti áradások, mely egyre fontosabbá teszi a tengerszint változások előrejelzésének fontosságát. Egy-egy előrejelzés például hónapokkal korábban tenné lehetővé a szélsőséges árapályokra szóló figyelmeztetéseket.

Míg a legtöbb helyen a tengerszint-emelkedés nyomán víz alá kerülő térségekre összpontosítanak, megfeledkeznek a legfrissebb kutatásokban új veszélyforrásként megjelenő talajvízszint-emelkedésről. A szárazföld felé nyomuló sűrűbb tengervíz ugyanis a sekélyebb víztartó rétegekből kiszorítja az édesvizet, amely így felfelé kénytelen áramlani. Egyes alacsonyabban fekvő vidékeken a kipréselt víz így akár a felszínre is bukkanhat, ami szélsőséges esetben akár árvizet is okozhat.

Ez utóbbi azonban a szakértők szerint nem feltétlenül kell, hogy problémákat okozzon. Márpedig, ha a vízszint emelkedése két méteres mélységből egy méterre megközelíti a felszínt, már hatással lehet a földalatti infrastruktúrára, például a szennyvíz- és elektromos vezetékekre, az épületek alapozására. Kalifornia, Florida, valamint Hawaii nagyobb települései ilyen harcot vívhatnak majd felszín alatti vizeikkel, melyek az éghajlatváltozás fokozódásával a településtervezés fontos megoldandó problémái közé kerülnek.

Újabb kutatások egy érdekes ellentmondásra mutattak rá. A legtöbb kutató szerint az elmúlt évszázadban a tengerszintnek nagyobb mértékben kellett volna emelkednie, mint ahogyan az valójában történt. Ezzel kapcsolatban nemrégiben új magyarázattal álltak elő. Eszerint az eltérések oka a gátakkal leválasztott és felduzzasztott víztározókban keresendő.

Egészen a XX. század elejéig visszamenőleg új modelleket készítettek az 1900 és 2018 közötti időszak tengerszint-emelkedésére vonatkozóan. Ezekből kiderült, hogy a korábban becsült 1,56 ± 0,33 milliméter éves tengerszint-emelkedés most valamivel kevesebbnek, 1,52 ± 0,33 milliméternek adódott. Az aprónak tűnő eltérés annak köszönhető, hogy az új vizsgálatok során figyelembe vették azt az egyébként tengerbe igyekvő vízmennyiséget is, amely a gátak révén végül a tározókban gyűlt össze. A vizsgált időszakban egyébként két fő kivételtől eltekintve a tengerszint emelkedési folyamat egyenletesnek mondható. Az egyik az 1940-es években jelentkező, átlagnál gyorsabb, a másik az 1970-es évek lendületes gátépítéseinek köszönhetően lassuló tendenciákkal magyarázható. Az 1990-es évektől kezdve viszont, ahogy ezek a nagyszabású beruházások mindinkább elmaradtak, úgy ismét az egyenletes emelkedésé lett a főszerep.

A tudományos kutatások előre haladtával sajnos egyre inkább az bizonyosodik be, hogy az előttünk hömpölygő probléma jóval összetettebb megoldást kíván a jelenlegieknél. Habár a közeljövőben még nem fenyeget minket az 1995-ös Waterworld című filmben látott hatalmas, világvégét eredményező hirtelen tengerszint-emelkedés, a drámai változásokat kedvelő Hollywooddal ellentétben a valóságban ennél kisebb léptékű változás, ha nem is apokalipszist, de az eddig lakott és lakható területek nagyságának fokozatos szűkülését, ezáltal az ott élő emberek életminőségének romlását egészen biztosan elhozza.

Cikk küldése e-mailben

Vélemény, hozzászólás?