A koronavírus-járvány alatt keveseknek adódott lehetősége tengerparton süttetni a hasát. Akinek mégis, annak sem feltétlenül az járt a fejében, hogy kedvenc strandját néhány évtized múlva legfeljebb már csak egy bója jelöli majd. Pedig a napjainkra felerősödő és a jövőben sem csillapodni látszó tendenciák egyre inkább ebbe az irányba mutatnak.
Legújabban a Hawaii Egyetem kutatói írták le, hogy a jövőben a tengerszint az üvegházhatású gázok növekvő kibocsátása, és a nyomában fellépő óceáni melegedés következtében egyre változékonyabbá válik. Ez befolyásolja az árapály ciklusokat, emellett növeli a part menti áradások és az erózió kockázatát.
A Föld melegedésének hatására bekövetkező tengerszint-emelkedés két fő tényezője közül az egyik a műholdas technológia fejlődése révén csak nemrég került a figyelem középpontjába: a szárazföldi jég, például a gleccserek és a jégtakarók olvadása. A másik, a melegedéssel felgyorsuló hőtágulás mértéke, szintén jelentős szerepet képvisel.
A grönlandi és az antarktiszi jégtakaró olvadási üteme gyorsan növekszik, az 1990-es évek óta mintegy 1,8 centiméterrel emelte a globális tengerszintet. A legújabb kutatások szerint, ha a folyamat sebessége a jövőben is ilyen mértékű marad, akkor a század végére további 17 centiméteres vízszint-emelkedéssel számolhatunk, ami mintegy 16 millió ember otthonát veszélyezteti. Amióta a jégtakarókat műholdakkal is megfigyelik, az Antarktisz 7,2 milliméterrel, míg Grönland 10,6 milliméterrel emelte meg a globális tengerszintet. A legfrissebb mérések alapján pedig megállapították, hogy az emelkedés éves üteme jelenleg már 4 mm/év, ami bár nem tűnik jelentősnek, az évszázad vége még nem mostanában lesz, s ha ezt a fennmaradó évek számával, 80-nal megszorozzuk, az eredmény ijesztő: 32 centiméter.
A termodinamika szabályszerűségeit követve a tengerszint változékonysága leginkább a melegebb éghajlatú területeken növekszik, mert ugyanazok a hőmérséklet-változások ott jóval nagyobb mértékben jelentkeznek. Ennek egyik következményeként mind gyakoribbá válnak a part menti áradások, mely egyre fontosabbá teszi a tengerszint változások előrejelzésének fontosságát. Egy-egy előrejelzés például hónapokkal korábban tenné lehetővé a szélsőséges árapályokra szóló figyelmeztetéseket.
Míg a legtöbb helyen a tengerszint-emelkedés nyomán víz alá kerülő térségekre összpontosítanak, megfeledkeznek a legfrissebb kutatásokban új veszélyforrásként megjelenő talajvízszint-emelkedésről. A szárazföld felé nyomuló sűrűbb tengervíz ugyanis a sekélyebb víztartó rétegekből kiszorítja az édesvizet, amely így felfelé kénytelen áramlani. Egyes alacsonyabban fekvő vidékeken a kipréselt víz így akár a felszínre is bukkanhat, ami szélsőséges esetben akár árvizet is okozhat.
Ez utóbbi azonban a szakértők szerint nem feltétlenül kell, hogy problémákat okozzon. Márpedig, ha a vízszint emelkedése két méteres mélységből egy méterre megközelíti a felszínt, már hatással lehet a földalatti infrastruktúrára, például a szennyvíz- és elektromos vezetékekre, az épületek alapozására. Kalifornia, Florida, valamint Hawaii nagyobb települései ilyen harcot vívhatnak majd felszín alatti vizeikkel, melyek az éghajlatváltozás fokozódásával a településtervezés fontos megoldandó problémái közé kerülnek.
Újabb kutatások egy érdekes ellentmondásra mutattak rá. A legtöbb kutató szerint az elmúlt évszázadban a tengerszintnek nagyobb mértékben kellett volna emelkednie, mint ahogyan az valójában történt. Ezzel kapcsolatban nemrégiben új magyarázattal álltak elő. Eszerint az eltérések oka a gátakkal leválasztott és felduzzasztott víztározókban keresendő.
Egészen a XX. század elejéig visszamenőleg új modelleket készítettek az 1900 és 2018 közötti időszak tengerszint-emelkedésére vonatkozóan. Ezekből kiderült, hogy a korábban becsült 1,56 ± 0,33 milliméter éves tengerszint-emelkedés most valamivel kevesebbnek, 1,52 ± 0,33 milliméternek adódott. Az aprónak tűnő eltérés annak köszönhető, hogy az új vizsgálatok során figyelembe vették azt az egyébként tengerbe igyekvő vízmennyiséget is, amely a gátak révén végül a tározókban gyűlt össze. A vizsgált időszakban egyébként két fő kivételtől eltekintve a tengerszint emelkedési folyamat egyenletesnek mondható. Az egyik az 1940-es években jelentkező, átlagnál gyorsabb, a másik az 1970-es évek lendületes gátépítéseinek köszönhetően lassuló tendenciákkal magyarázható. Az 1990-es évektől kezdve viszont, ahogy ezek a nagyszabású beruházások mindinkább elmaradtak, úgy ismét az egyenletes emelkedésé lett a főszerep.
A tudományos kutatások előre haladtával sajnos egyre inkább az bizonyosodik be, hogy az előttünk hömpölygő probléma jóval összetettebb megoldást kíván a jelenlegieknél. Habár a közeljövőben még nem fenyeget minket az 1995-ös Waterworld című filmben látott hatalmas, világvégét eredményező hirtelen tengerszint-emelkedés, a drámai változásokat kedvelő Hollywooddal ellentétben a valóságban ennél kisebb léptékű változás, ha nem is apokalipszist, de az eddig lakott és lakható területek nagyságának fokozatos szűkülését, ezáltal az ott élő emberek életminőségének romlását egészen biztosan elhozza.