Államfők sora látogatott el három napra Tatárföld fővárosába, Kazanyba. A sok elnök és miniszterelnök a világ lakosságának a felét képviselte. Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig lubickolt a házigazda szerepében, de azért valójában a 3 nap alatt kudarcok is érték.
A nyugati médiákat követő hírfogyasztó 2024. október 22. és 24. között joggal érezhette úgy, hogy nem hisz a szemének. Amíg a nyugati világ pénzügyminiszterei és a jegybankelnökei Washingtonban tanácskoztak az IMF és a Világbank hagyományos őszi gyűlésén, addig Tatárföld fővárosában, Kazanyban Vlagyimir Putyin orosz elnök a 16. BRICS-csúcstalálkozón ha lehet, még fontosabb politikusokat látott vendégül.
A helyszínválasztás sem lehetett véletlen, Kazany ugyanis muszlim többségű város. Amúgy viszonylag nagy metropolisz, 1,2-1,3 milliós lakossággal, rengeteg diákkal és olyan neves szülöttekkel, mint Nyikolaj Lobacsevszkij a leghíresebb orosz matematikus, vagy Fjodor Saljapin énekes.
Nem vagyunk elszigetelve
De miért emeltük ki, hogy muszlim városról van szó? A BRICS-csúcson ezúttal nem csak a BRICS-tagok, vagyis az alapítók (a házigazda Oroszország mellett India, Kína, Dél-Afrika, illetve Brazília), illetve az újonnan csatlakozók (Irán, Etiópia, Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom), de sok további arab állam, sőt a NATO-tag Törökország is tiszteletét tette, de még António Guterres, az ENSZ főtitkára is ellátogatott.
Összesen 32 külföldi delegáció érkezett meg Kazanyba, igaz nem mindenki a legmagasabb szinten, Kazanyban gyakorlatilag annyira erős volt a biztonsági protokoll a dróntámadások és az esetleges merényletek miatt, hogy a polgári forgalmat megszüntették a találkozó napjaira. A csúcstalálkozót 2024 folyamán több mint 200 találkozó készítette elő, ahol kialakult a tárgyalások napirendje, De erről később, mert vélhetően a BRICS-csúcs szimbolikája sokkal fontosabb volt, mint az orvosi, vagy kiberbiztonsági együttműködések.
A jelképes üzenet pedig megkérdőjelezhetetlen: bármennyire is azt gondoljuk mi Nyugaton, hogy Vlagyimir Putyint már csak Észak-Koreában, Kínában, Venezuelában, vagy Vietnámban látják szívesen, valójában a sokféle érdekkel és konfliktussal átszőtt világunkban egyáltalán nem olyan egyszerű egy erős államot, még egy agresszort se izolálni.
A fele velünk van
A Kreml célja és üzenete tehát egyértelműen az volt, hogy láttassa: a Nyugat komoly erőfeszítéseket tehet Oroszország elszigetelése érdekében, de globálisan nem járhat mégsem egységes sikerrel. Hogy aztán ki hogyan értékeli a Kazanyban történteket, vagyis ez csak egy ócska orosz propagandaesemény volt, vagy valós tárgyalások a világ szegényebbik felének öntudatra ébredéséről, esetleg a nyugati szankciórendszer gyengeségének bebizonyítása, abban lehet vita. Nagy horderejű megállapodások mindenesetre végül nem születtek, nem bővült ki hirtelen a tagok száma, de az bebizonyosodott, hogy nagyon sok olyan, részben a Nyugat által megsértett, az első vonalba be nem vett ország (Törökország, India, Kína) akad, amelyek biztos, hogy nem hajlandók követni, a szerintük amerikai eredetű teljesen negatív megítélést Oroszországról.
Putyin fürdött a sikerben
Az eseményen Vlagyimir Putyin valósággal lubickolt, látványos, nagy sajtótájékoztatót tartott, ahol amerikai újságírói kérdésre is válaszolt.
Putyin ilyenkor ország-világ előtt elmondhatja, hogy nem Oroszország kezdett háborúba, hanem Ukrajnában volt 2014-ben államcsíny, és ekkor léptek hatalomra az „oroszokat fenyegető fasiszták”.
Vagy arról beszélhet, hogy nem Oroszország eszkalálja a helyzetet, hanem az Egyesült Államok és a NATO avatkozik be. Nyilván erről a nyugati narratíva teljesen más, hiszen azt azért nehéz vitatni, hogy egy állam (Oroszország) megtámadott egy másikat, és azóta 99,9 százalékban Ukrajna területén zajlik az öldöklés, a háború.
Azt sugallta, hogy bár lehet, hogy Ukrajna mellett pénzzel, fegyverekkel, kiképzőkkel komoly összefogás van, de Oroszországnak is vannak barátai, és mivel időben az esemény egybeesett az észak-koreaiak érkezéséről szóló vitával, azt is jelezhette, hogy ha csak, Észak-Korea személyében is, de akár katonai szövetségese is akad.
A csúcstalálkozó házigazdájaként Vlagyimir Putyin megpróbálta a BRICS-csoportot a Nyugat erőteljes riválisává tenni, mind politikailag, mind gazdaságilag. Úgy érezte, hogy neki is joga lehet egy saját világrenddel előállnia, de azért ez egyáltalán nem volt könnyű. Hiszen a résztvevők zöme, valójában nem osztja drasztikusan Nyugat-ellenes érzelmeit. Vannak, akik megpróbálnak mindkét oldalon focizni, és a saját érdekeiket érvényesíteni, ilyen például Dél-Afrika, India, vagy Törökország,
Ugyanakkor ezek az államok annyiban valóban különutasok, hogy vezetőik egy ilyen eseményen nem szólítják fel Putyint a békére, úgy beszélgetnek gazdasági kérdésekről, hogy deklaráltan kerülik a háborús témákat.
Mi ez a globális dél?
Kazany, vagyis a muszlim város annak is a jelképe, hogy Oroszország a globális dél szószólója szeretne lenni, ami itt nem valami pontos földrajzi determinációt jelent, hanem a szegényebb, de részben igen nagy államok közösségét. A gyarmatosító Észak elleni retorika megítélésében az persze eléggé ironikus, hogy maga az orosz történelem másról sem szól, mint egy erős (amúgy persze északi) állam terjeszkedő és hódító politikájáról, és aki ismert többféle birodalmat, azért a Moszkva vezette birodalomnál aligha volt sok központosítóbb jellegű hatalom.
Putyin számára mindenesetre határozottan a BRICS-csúcstalálkozó volt az év legfontosabb diplomáciai eseménye, és ezt arra szerette volna felhasználni, hogy olyan vezetőként mutassa be magát , aki az Egyesült Államokkal és Kínával egyenlő szinten van, és akinek „barátai” a világ népességének és erőforrásainak a többségét képviselik. Legyen a világ multilaterálisabb, a globális fejlődés pedig méltányosabb! – mondta
A kudarcok
Ugyanakkor az orosz törekvések és láttatások, illetve a valós eredmények között van egy nagy szakadék is. Részben azért, mert Kína egyetlen pillanatra sem szeretné egyenrangú partnerjént tekinteni a kiszámíthatatlan Oroszországot, rendre csuklóztatja, várakoztatja, ráadásul a BRICS további bővítése is akadályokba ütközik.
Az újabb tagok közül egyedül Irán kifejezetten nyugatellenes, de az teljesen elképzelhetetlen, hogy Abu Dzabi, Dubai, Kairó feladná a sikeres kétoldalú együttműködéseket a Nyugattal.
A térség oroszbarát, de megfontolt államai, Kazahsztán és Oroszország ismerik Moszkvát, csalódtak benne, nem akarnak a karjaiba rohanni. Kazahsztán például deklarálta, hogy nem pályázik a BRICS-tagságra, számára az ENSZ az az egyetemes szervezet, ahol a nemzetközi kihívásokat meg kell vitatni. Örményország pedig azért lehet csalódott, mert Oroszország nem védte meg Azerbajdzsán ellen.
Szintén pofon lehetett Putyinnak, hogy Európában nem olyan sikeres, még Aleksandar Vučić szerb elnök sem ment el Kazanyba, ahogyan Szaúd-Arábia, amely talán a leginkább fontolgatja, hogy hivatalosan is csatlakozzon a BRICS-hez, szintén csak külügyminiszteri szinten képviseltette magát Kazanyban.
A fókusz
Ami pedig a konkrét eredményeket illeti, abból nem volt sok. A munka elsősorban a nemzeti valuták használatára szolgáló fizetési és elszámolási rendszerek (BRICS Pay) létrehozására irányult. Nyilván irreális azt várni, hogy két tucat elnök összeül, aztán elkészül egy új pénz, vagy egy új elszámolási rendszer, ez hosszabb munka. A többi „nesze semmi, fogd meg jól” téma, vagyis az orvosi, egészségügyi tapasztalatcsere, az információbiztonság, a mesterséges intelligencia alkalmazása, az együttműködés a korrupció elleni harc, az adózás és a vámok összehangolása érdekében, illetve a klímacélok mind-mind fontosak, csak persze az eredményei nehezebben megfoghatóak.
És abban alighanem egyetértenek az elemzők, hogy a felek valóban elkötelezettek az USA és a dollár hegemóniájának letörésében, de a szervező Oroszország és Vlgayimir Putyin oldaláról, aki október 22. és 24. között Kazanyban lefilmezhető volt, az leginkább egy erődemonstráció volt.
