A bor sokszor alakította a történelmet. Azonban ahogy 1835-ben, az kivételes és máig nyúló a hatása. Ekkor egy magyar bor ismerete volt az, amely hozzá segített egy fiatalembert, hogy bejusson a tüzérképző iskolába. A fiatalembert Ernst Werner Siemensnek hívták, a bor pedig a tokaji volt.
Siemens a középiskola befejezése előtt, anyagi okokból katonának állt. Egy évvel bevonulása után, 1835-ben felettesei parancsára jelentkezett a porosz hadsereg tüzértiszt képzőjébe, ami megfelelt Siemens érdeklődésének, mert a tüzértiszt képzőben matematikát és fizikát is oktattak.
A felvételi történelemből, nyelvekből, matematikából és földrajzból állt. Siemens önéletrajzában leírta, hogy a matematikával és a történelemmel nem volt gondja, a nyelvekből ugyan a modern nyelvek esetében voltak nehézségei, de az antik nyelvekben való jártassága pótolta ezt a hiányosságot.
A legjobban a földrajz felvételitől tartott, mert Siemens a középiskolában klasszikus képzésben részesült, amely a természettudományokat kissé elhanyagolta. A fiatalember érezte, hogy földrajzból hátrányban volt a többi jelentkezővel szemben. Ekkor kapott szerepet a tokaji bor.
A vizsgáztató, Meinicke százados, egy jó hírnévnek örvendő katonatiszt volt, akit igen eredeti személyiségnek ismertek. Meinicke egy nagyon fura kérdést tett fel a vizsgázóknak, nevezetesen, mondják meg, melyik országban van Tokaj?
Mint később Siemens megtudta, a porosz katonatiszt rajongott ezért a borért, ez adta neki az ötletet a kérdéshez.
A választ Siemensen kívül senki sem tudta. A fiatalembernek ugyanis eszébe jutott, hogy egyszer az édesanyjának az orvos tokaji bort rendelt, mint orvosságot. Ekkor ismerte meg a tokaji bort, és tudta meg, honnan származik. Siemens ezért meg tudta mondani, hogy Tokaj Magyarországon van, és így ez is hozzásegítette, hogy felvételt nyerjen az iskolába.
A munkásságáért bő 50 évvel később 1888-ban nemesi rangot kapó, és már a „von” előnévvel rendelkező Siemens a XIX. század második felében az elektrotechnikai fejlődés egyik legmeghatározóbb alakja lett. Nevéhez számos találmány fűződik, első szabadalmát egy távíró berendezésre 1842-ben kapta meg.
Kutatásait egy párbajsegédi részvételért kapott börtönbüntetés is inspirálta, mert a börtöncelláját műhellyé alakította. Az egy hónapos elzárás nem volt annyira szigorú, hiszen engedték a fiatal tisztet kísérletezni, és ő sem érezhette annyira rosszul magát, mert kérvényezte a büntetése meghosszabbítását(!), hogy a folyó kísérleteit befejezhesse.
Siemens 1847-ben, még katonatisztként (a hadsereget 1849-ben hagyta ott) Johann Georg Halskével közös céget hozott létre, amely Európa szerte kínálta Siemens munkáin alapuló szolgáltatásait. Ezek pedig jelentősek voltak, hiszen ő alkotta meg a városi villamost, a trolibusz ősét, s ő ismerte fel, hogy az elektronok a vezetékben közel fénysebességgel terjednek. A Siemens és Halske cég építette ki a London és Kalkutta közötti, vagy az Európa és Amerika közötti első távíró vonalakat.
Siemens nemcsak a tüzértiszti felvételijével került kapcsolatba Magyarországgal. A dinamó elvet felhasználó gépét 1867 januárjában szabadalmaztatta, majd ugyanebben az évben a Párizsi Világkiállításon is bemutatta.
A világ ezért tartja Siemenst a dinamó elv felfedezőjének, holott azt már jóval korábban, 1859-1860-ban Jedlik Ányos is felfedezte, és le is írta, igaz a találmányt nem szabadalmaztatta, és nem is publikálta. (Az erről szóló cikkét 1860-ban egy német lap visszautasította). Tehát Siemens Jedliktől függetlenül fedezte fel a dinamó elvet.
Siemens egyébként később megismerte és elismerte Jedlik munkáját, 1873-ban a bécsi világkiállításon az általa vezetett bíráló bizottság javaslatára “Haladás” érmével tüntette ki Jedlik „villamfeszítő”, azaz nagyfeszültséget előállító berendezését.
De nem csak ez kötötte össze Siemenset, illetve vállalatát és Magyarországot. Annak ellenére, hogy ekkor itthon nagyon jelentős elektrotechnikai fejlesztések történtek, sok esetben a Siemens és Halske cég termékeit használták a magyarországi beruházásoknál.
A Siemens cég 1879-ben mutatta be a berlini Iparmű Kiállításon az áramszedővel rendelkező villamos vasutat. Ez még egy 520 mm nyomtávú, kis mozdonyból és három kis kocsiból állt, ami egy 300 méteres pályán közlekedett, de ennek a kis járműnek a nyomán jöttek létre 1881-től a városi villamos vontatású vasutak, és Budapest az elsők között próbálta ki ezt a közlekedési módot.
A Siemens és Halske cég 1887-ben jelent meg Magyarországon miután megalakították a Siemens és Halske Berlin-Budapest vegyes vállalatot. Ennek célja a budapesti villamos vasút megépítése volt, nem véletlenül szerepelt a cégjegyzékben a budapesti villamoshálózat kiépítésében elévülhetetlen érdemeket szerző Balázs Mór neve is.
Ez a vegyesvállalat építette meg 1887-ben a városi villamos vasúti próbapályát a Nyugati pályaudvar és a Király utca között a Nagykörúton, majd később ez vállalt szerepet a budapesti villamos hálózat kiépítésében is.
Werner Siemens 1890-ben visszavonult a cég éléről, és nem sokkal később 1892. december 6-án elhunyt. Cége az alapító halála után töretlenül fejlődött, az I. világháború előtt már 70 ezer alkalmazottja volt, és ma is a világ egyik legnagyobb ipari vállalata.
A Siemens cégcsoport 1887 óta szinte minden szektorban jelen van Magyarországon, a közlekedés, az orvosi műszerek vagy a távközlés területén egyaránt találkozhatunk termékeivel. A vállalat jelentős szerepet játszott a budapesti Földalatti vasút kiépítésében, részese volt a magyar rádiózás elindításának, fontos szerepet játszott és játszik villamosenergia hálózatunkban, a közlekedési lámpák rendszereinél, de Siemens gyártmányúak a Nagykörúton közlekedő Combino villamosok is, és sok más elektronikai berendezés, amely körülvesz minket.
Mindez talán nem így történt volna, ha 1835-ben egy fiatal tüzértiszt-jelölt nem ismeri a tokaji bort.
