Most nem a PIN-kódokat „kiénekelő” online banki csalókra fókuszálunk, hanem a mesés ajánlatókkal támadó befektetési csalókra! Akiknek önként és dalolva adják át az áldozatok a megtakarításaikat, aztán várják a mesés megtérülést, majd megint várják és végül megint várják…
Pénzügyi csalás nagyon sokféle létezik, az utóbbi időben biztos, hogy a legnagyobb visszhangot az online banki csalók kapták.
Jogosan, hiszen az rettenetes, ha a bűnözők bejutnak valahogyan az internetbankunkba és elutalják hosszú évek munkájának minden megtakarítását. Ezek között is van olyan eset, amikor a tolvajok az áldozatok hiszékenységét használják ki,
a romantikus csalásnál például a bűnöző megismerkedik az ellenkező nemű kiszemelttel, érzékenységet, megértést mutat, szerelmet ígér, majd egyetlen személyes találkozás nélkül ráveszi őt nagy átutalásokra.
A leggyakrabban azonban a csalók a félelmeinkre apellálnak, egy folyamatban levő gaz támadás részleteiről mesélnek, amelynek az a célja, hogy a kiszemelt megijedjen, elfogadja, hogy neki azonnal biztonságos számlára kell utalnia a pénzét, vagy adatokat kell ahhoz megadnia, hogy a bank megóvja az értékeit.
Sajnos a csalók egyre intelligensebbek, bár meg tudnak bújni az anonimitásukat megőrizve, de használnak mesterséges intelligenciát, fordítóprogramokat,
így akár külföldiek is hihetően adják elő a banki call centerest, vagy a legfejlettebb megoldásokban akár a céges pénzügyes főnökét, aki éppen utasítást ad egy utalásra.
A kapzsiság
A tőzsde két fő érzelme a kapzsiság és a félelem, vagyis szeretnénk pénzt keresni, de elkerülnénk a veszélyeket, ami lehet a veszteségtől való félelem, de attól is félhetünk, hogy kimaradunk egy nagy nyerési lehetőségből,
vagyis a csalók is használják a félelemkeltés mellett a kapzsiság felélesztését is.
Akár párhuzamosan mindkettőt.
Sajnos folyamatosan nagyon sok olyan ajánlat él párhuzamosan is a magyar pénzügyi piacokon, amelyek valami nagyon szuper üzleti lehetőséget ígérnek, mesés hozamot, új AI-vezérelte befektetési robotot és hasonlókat.
Ha bármi gyanússá válik, érdemes ránézni az MNB szolgáltatására, itt rá lehet keresni a szolgáltatásokra, fontos figyelmeztetéseket is találunk. Az MNB ugyanis ezt a piacot nagyon figyeli, próbálja megvédeni a lakosságot.
Sajnos a csalók elég szofisztikáltak, nemcsak azok a primitív módszerek ismertek, hogy a nigériai miniszter ránk hagyta a pénzét, de az ő utalásaihoz előbb nekünk kell utalni.
Az angolszász világban Ponzi-schemenek is nevezett piramisjátékos módszer az olasz-amerikai Charles Ponzi nevét viseli, aki kezdetben valóban talált egy valós pénzszerzési lehetőséget, ami az amerikai és az olasz postai díjak különbözőségével volt összefüggésben, csak aztán nem tudott leállni, a már bezáródó lehetőségre továbbra is szedte a pénzt.
A mai módszerek
A csalók ma is ezt teszik, de jellemzően már nemcsak annyit mondanak, mint egykoron a legendás Tribuszer Zoltánné, vagy akár Bernie Madoff, hogy annyit mondanak, hogy add nekem a pénzedet, és én azt majd jól fialtatom!
Nem, ma már becsomagolják a piramisjátékot valami zavaros struktúrába. Fektess befektetési aranyba, fektess kriptóba, fektess carbon creditbe, beszállhatsz egy csodás befektetési alapba,
az Il Ferro hirdetési matricák üzletébe, nemzetközi olajfúró tornyokba és hasonló egzotikus ajánlatokat tesznek.
Pedig a séma ugyanaz, az áldozatoknak mindent meg kell ígérni, csak valahogy adják át a pénzüket. Ha még felívelő szakaszban van a csalás, akkor pár kezdeti befektető meg is kapja (az újak befizetéséből) a remek profitot, hogy elterjedjen a csodamódszer híre, de a nagy többség úgyis bukik.
Ezer és egy csalás
Sajnos rengeteg a csaló és nehéz egyértelmű leírásokat adni, mert nagyon sokféle módszer van. Az MNB jellemzően olyan megfogalmazásokat használ a figyelmeztetéseiben, hogy a lakosság óvakodjon az MNB által nem felügyelt befektetésektől.
A legfontosabb szabályok azok, hogy
- ami kicsit is gyanús, az elkerülendő,
- amit nem látunk át, azt ne vegyük meg,
- ami túl szép, vagyis ami túl nagy, főleg ha biztosnak mondott nyereséggel kecsegtet, az aligha valós ajánlat.
Ezekre az ajánlatokra jellemzően nem vonatkozik az Országos Betétbiztosítása Alap, vagy a Befektető-védelmi Alap garanciája, ezek ugye a hazai bankok betéteire, illetve a hazai brókercégek szolgáltatásaira vonatkoznak.
Figyelmeztető jelek
A sok csili-vili, általában nemzetközinek bemutatott ajánlatra nem vonatkozik védelem, de figyelem, a csalók tényleg ügyesek. Ami szinte biztosan csalárd szándékra utal, ha egy cég felad egy hirdetést, majd a honlapon úgy hivatkozik a saját pr-cikkeire, hogy lám, milyen komoly lapok is írtak rólunk.
Nehezebben kiszűrhető módszer, ha a csaló cég olyan bérkommentelőket használ, akik meggyőzően dicsrik a szolgáltatást mindenféle fórumon.
Természetesen a csalók szívesen használnak összeesküvés-elméletekből származó ígéreteket, a bankok lobbija elzárná a magyar befektetők elől a legjobb ajánlatokat és hasonlók. Ilyenkor úgy tűnik fel az MNB is, mintha a nagy bankok üzletét védené, pedig természetesen nem erről van szó, hanem a lakossági megtakarítók védelméről.
Mindig figyelmeztető tehát, ha a szolgáltatónak nincs erős hazai lábnyoma, nincs engedélye, felügyeleti hatósága.
Nem jó jel az agresszív marketing, amikor azt üzeni a cég, hogy döntsön azonnal, még tíz percig tud befektetni, utána lemarad.
Soha nem érdemes túl nagy egyedi kockázatot vállalnunk. Mindent egy lapra feltenni akkor is kockázatos, ha amúgy valódi befektetésről van szó, például egy ígéretes, de nem túl likvid részvényt kiválasztunk a BÉT-ről. Ez szintén kockázat, de mindent feltenni egy csalóra, az még sokkal nagyobb őrültség.
Ha kicsit is gyanús, már lépjünk is arrébb!
Az sem jó, ha nincs hús-vér ember, ha nincs olyan referencia személy, akiben megbízunk (persze sajnos, ha van, attól még bedőlhet később a befektetés.)
Mindig érdemes a tanácsadótól legalább még egy lépést kérni. Gondoljunk arra, hogy miért mi vagyunk azok a szerencsések, akiknek ilyen jó ajánlatot adott ez a fickó?
Kérjük meg, hogy küldje már el mindezt emailben, írásban jobban át lehet tanulmányozni a fontos döntést.
Ilyenkor még kiderülhet, hogy valami nem stimmel.
Az is nagyon gyanús lehet, ha valaki egy tök szabályozott, homogén terméket akar kedvezően eladni.
Ilyen például a befektetési arany, az olaj, vagy akár a kvóta.
Ezeknek nagy és transzparens piaca van, miért adna bárki olcsóbban aranyat, mint az aranytőzsdén, lehet, hogy gond van a termék tisztaságával? Vagy esetleg a szén-dioxid kvóta, amit ajánlanak nekünk nem is a hivatalos, a kötelező kvóta, csak valami önkéntes kvóta, nem szabályozott termék? Végül különösen veszélyesek a kriptók?
Aki ICO-t (initial coin offering) vagyis valamilyen coint ad el nekünk, sokat nem kockáztat, hiszen ezek olykor remek hozamokat hoznak, máskor hetek alatt bedőlnek.
Itt nehezebb kiszűrni azt, ha a termék valójában nemcsak rendkívül kockázatos volt (minden kripto az), hanem eleve egy csaló vert át minket.
De ugyanez a helyzet a tőzsdével is. A szabályozott piac valamekkora védelmet ígér, de ott is egyszerre vannak jelen azok a vállalkozások, amelyek tisztességesek voltak, de végül feladták, illetve azok, amelyek már eleve a kisbefektetők megkopasztására törekedtek.
A legfontosabb szabály talán az, hogy amennyiben egy befektetéssel kapcsolatban felmerül bennünk, hogy ez akár kamu is lehet, vagy az, hogy legalább megérdeklődjük a barátainknál, hogy mit hallottak róla, nem is érdemes folytatni,
annyi olyan cég van, amely legális befektetési lehetőségeket kínál, aki gyanús, azt nagy ívben el kell kerülni.
